Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-04 / 34. szám

4 2. oldal HÄCSMEGYEI NAPLÖ 1926. február 4. máriásokat, kijelentette, hogy a zárszámadások elkészítése eddig technikai lehetetlenség volt. El­ismerte, hogy sok a miniszteri tárcák száma, de hivatkozott a központi igazgatásról szóló tör­vényjavaslatra, amely ezt a kéT- dést is szabályozni fogja. A mu­zulmán klub jelentésével kapcso­latban kijelentette, hogy a kor­mány nem kéri a muzulmánok biza'mát, mert a nép legszélesebb rétegeinek bizalmára támaszkodik. Visszautasította Uzunovics minisz­ter azt a vádat, mintha a költség­­vetés fiktiv volna és bejelentette, hogy még a költségvetés tárgyalása alatt beterjesztett a kormány az adók kiegyenlitéséröl szóló törvény­­javaslatot. Végül a demokrata­pártnak arra a kifogására, hogy rendkívüli kiadások szerepelnek a költségvetéoben, azt válaszolta, hogy a rendkívüli kiadások be­ruházásokra szolgálnak és ezekre mindaddig szükség lesz, amig megfelelő kölcsönöket nem kap az állam. A pénzügyminiszterhelyettes expozéja után az ülést berekesz­tette és a legközelebbi ülést csü­törtök délelőtt tiz órára tűzte ki. Az ellenzéki pártok értekezlete Az ellenzéki pártok vezetői szer­dán értekezletet tartottak a költ­ségvetési vita egyöntetű irányí­tása ügyében. Az értekezleten Pribicsevicsék nem vettek részt. A demokrata párt nem lép be a kormányba Egy beogradi kőnyomatos új­ság Angyelinovics Grga demokrata képviselő nyilatkozatát közli, mely szerint a demokrata párt nem­sokára belép a kormányba. A demokrata klub kommünikét adott ki, amely szerint a klub nem hiszi, hogy akadna olyan demokrata képviselő, aki ilyen nyilatkozatokat adna. A klub leg* kevésbbé sem hajlandó a jelen­legi kormánnyal együttműködni. Interpelláció, nagygyűlés, uccai demonstráció a szuboticaiak sérelmes adóztatása miatt Suboticán egészkülönleges módon kezelik az adókat és az adótörvényeket A szubőtícai kereskedők és gyárosok egyesületének választmánya, kedden este dr. Mmojlovics Vladiszláv egyesü­leti elnök elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés foglalkozott azokkal a sérel­mekkel, amelyek az adókivetések' és végrehajtások terén érték legutóbb a szubotica! adózókat. Az ülés elhatároz­ta, hogy felkéri Brankován Iván bank­igazgatót, hogy a kiszélesített tanács legközelebbi közgyűlésén terjesszen be interpellációt az adósérelmek miatt, azonfelül február 18-ikán, jövő vasárnap dél­előtt a Lloyd nagytermében vala­mennyi gazdasági egyesület bevo­násával tiltakozó nagygyűlést tarta­nak, amelyre meghívják a sznboti­­cai nemzetgyűlési képviselőket és Sztankovics Szvetozár volt állam­titkárt, bánáti képviselőt, akiknek közbenjárását kérik a sérelmek orvoslása érdekében. Az interpelláció ban és a tiltakozó gyűlésen főként a következő panaszokat fogják feltárni 1. Az 1920. évi III. osztályú adókive­téseket sehol sem semmisítették meg, csak Szuboticán. A bizottsági tárgyalá­sok előtt Korty ovics Szítván a közvet­len adók akkori vezérigazgatója kije­lentette, hogy a vezérigazgatóság meg­elégszik azzal, ha a kivetések összege négyszerese lesz az 1919. évi kiveté­seknek. Ezt az előirányzott összeget felülmúlták a tényleges kivetések, en­nek ellenére megsemmisítették a kive­tést és az eredeti kivetésnek legtöbb eset­ben húszszorosát, de nem egy eset­ben százszorosát rótták ki. A szuboticai jogászegylet küldöttsé­gének, amelyet dr. Manojtovics Jócó vezetett, a főispán annak idején meg­ígérte, hogy a III, osztályú kereseti adó főieméit részét sem fogják behajtani mindaddig, amig azt másodfokon* is meg nem erősítik. Megígérte a főispán, hogy a felszólaudási bizottság rövide­sen összeül és a felemelt rész utqjt sem­miesetre sem fognak pótadót kivetni. Ennek ellenére az összes felemelt adótételeket előírták és az állami és községi pótadókat a felemelt adók után is kivetették. így azután több százezer dinár adóhátralékuk lett azoknak, akik az eredeti kive­tés szerint nem tartoztak semmivel. 2. Tárgyalni fogják a választmányi ülés határozata értelmében a vagyon-, jövedelem- és hadinyereségadó kiveté­sek másodfokú elbírálása után mutat­kozó túlfizetések ügyét is. Ezeket a túlfizetéseket — mint már közölte a Bácsmegyei Napló — a pénzügyigaz­gatóság' nem hajlandó átvezetni az adózó más tartozásának fedezésére, hanem egy-két évre előlegnek veszi azokra az adónemekre, amelyekben a túlfizetés történt. így az állam kamat­mentes kölcsönt vesz az adózóktól, aki­ket más adónemben hátralékukért ké­sedelmi kamattal sújt. 3. A házbérfillérek ellen a Lloyd fe­­lebbezést adott be. A felebbezést még nem intézték el és senki sem tud arról, hogy a belügyminiszter jóváhagyta volna a házbérfillér-határozatot. Ennek ellenére kivetették a bázbérf ill ér-adót és ha valaki az l. körben hátralékban van a házbérfittérrel, végrehajtják akkor is, ha a II. körben túlfizetésben is van, 4. Végül felemlítik az adóbizonylatok kérdését és sérelmezik, hogy csak Szu­­boticán kérnek az utlevélkiadáshoz még most is adóbizonylatot és sehol sincs bevezetve, hogy az ingatlanátiráshoz is adóbizonylatot kell bemutatni, sőt leg­újabban az adóbizonylatot a pénzügy­­igazgatóságnak is fáttamozni. kell és így a forgalmi adó befizetéseket is fi­gyelembe' veszik majd az adóbizonylat kiállításánál. Az adózóknak más sérelmét is meg­vitatta a kereskedelmi egyesület vá­lasztmánya és az elkeseredett hangu­latra jellemző, hogy az az indítvány is fölmerült, hogy # a nagygyűlés után demonstrativ uc­cai felvonulást rendezzenek a ke­reskedők és a kiszélesített tanács ülése alkalmával tiltakozó mitinggel A gomb Irta: Baedeker Egy idő — mondjuk: a háború — óta sok minden megváltozott, s néln igazán ahg ismerünk rá a világra, amellyel (legalább azt hittük) olyan bizalmas jó ismeretségben voltunk. A nagy problémákról, az értékek uj­­értékdésérő!, becsület és erkölcs fo­gaiménak a módosulásáról, a társadal­mi és gazdasági eltolódás szinte for­radalmi tüneteiről s a többi folyama­tokról nem szótok, csak az apró je­lenségek sorozatából említek egyet, amely sétám között ötlött a szemem­be. Azelőtt gyakran láttam az uceán két urat, amúit jóízűen diskuráltak, s egyik a másiknak a kabátja gombját fogta. Nem mindig ugyanaz az ember­pár volt, hanem más-más két ur, akik élénken társalogtak. Helyesebben: az egyik élénken, nagy érdeklődéssel be­szélt, — az, amelyik a másiknak a gombját szorongatta. Ez divat volt va­lamikor, amikor még érdeklődtek az emberek egymás iránt, s aki beszélt, ezen az akkor szokásos módon akarta magának a hallgatóságát, mintegy fog­ságban tartva azt, biztosítani. Azért ■tartotta a gombot, hogy annak a tu­lajdonosa még ne szökjön. De ez ter­mészetesen sokszor csak allűr volt, amely megszokásból állott elő, s né­mely lelkes érdeklődő olyankor is fog­ta a kérdéses gombot, amikor az »el­­ájfttél • az előadást »tonen laHsato és szökésre nein gondolt. Bonstetten persze, a hires francia-német (svájci) tudós, aki1 maga szellemes férfiú volt, unta, ha valaki, kevésbbé elmés em­ber, hosszasan »mulattatta« s ezalatt a kabátja valamelyik gombját mint­egy zálogul a kezében tartotta. Ö cse­lekedte meg azt a hallatlan és halha­tatlan bravúrt (hetven esztendős ko­rában), hogy egy ilyen alkalommal — valamelyik barátjának az esteijén tör­tént Géniben — addig hátrált szobá­kon s termeken keresztül, amig csak egy kertre nyíló s nyitva álló ablak­hoz nem ért, s itt, amikor az »ellen­fél«, a következményekkel nem szá­molva, a gombját egy pillanatra szaha­­don hagyta, a magas iöldszin.irőí a kertbe ugrott. Inkább a lábomat töröm ki, semhogy tovább hallgassam ezt az unalmas frátert -- gondolta a pompás ember. De néha a józan embernek is gondját viseli a jó Isten és Bonstetten urnák kutyabaja se történt. Néhány palántát legázolt ugyan, de máskü­lönben épségben maradt, s ezt meg is érdemelte a hősies bátorságáért, amel­lyel hadat üzent az unalomnak s ak­koriban a müveit Európa tiszteletét ki­érdemelte. Mások nyugodtan, bár sokszor unot­tan és kedvetlenül tűrték, hogy a gombjuknál fogva vezetik őket vagy láncolják helyhez. Mondom, nemcsak társaságban, szalonokban (amikor még voltak ilyek), de az uceán is gyakori jelenség volt két olyan ember, akik­nek az egyike beszélt s a társa ka­­bátsiombsit íórgaitK, & másak .'»dig keresztényi türelemmel hallgatta s a gombját zsákmányul engedte. Gondol­ta, lia leszakad, lesz más... Ez a ke­délyes szokás s a bizalmas társalgás c módja, úgy látszik, teljesen meg­szűnt, s a háború előtti korszak ma­radványainak a históriai múzeumába került. Már néhány óv óta nem látok se uccán, se egyebütt olyan jelenetet, amelyben két diskuráló egyén közt a kabátgomb az összekötő kapocs. Nem azért, mert a történelmi esztendőkben sokat tanult és áttamilt ember rájött, hogy a gomb nem tartozik szorosan a konverzádóhoz; azért se, mert a ka­bátok most nagyobbrészt régiek s a gomboknak sincs rajtuk olyan ellenálló képességük, mint kedvezőbb gazdasági konjunktúrák között, hanem valószínű­leg azért, mert az általános drágaság mellett az idő is drágább lett s az em­berek nem áldozhatnak egymásnak be­lője annyit, mint azelőtt. A gombfogás mindig hosszú beszélgetést jelzett — azért, hogy egymásnak a hogylétét tu­dakolják vagy a nagyságos asszony­nak kézcsókot küldjenek, senki se fog­ta annak a gombját, akivel szóba eresz­kedett. Rövid társalgás alatt a gomb nyugodtan maradhatott a helyén, sen­ki se bolygatta — szerepe csak a liosz­­szabb, s gyakran egyoldalú, konverzi­óiénál kezdődött. Ma nincs érkezés er­re, s kicsi időre- nem érdemes a más ember kabátjának a nyugalmát za­varni. Most,« ha együtt látsz két em­bert, azok közös célú ügyletet akar­nak kötni 'agy. egy harmadikat bc­tegyék hatásosabbá a beterjeszten­dő interpellációt. A választmány elhatározta, hogy élt­hez az eszközhöz csak a legvégső eset­ben, az interpelláció és a 14-iki nagy­gyűlés eredménytelensége esetén • for­dulnak. § Noviszad város és a Miletics-centennárium Rendkívüli közgyűlést hívnak össze a díszközgyűlés időpontjának megállapítására Noviszádról jelentik: A Miletics-cen­­tennnrium előkészítő bizottsága — mint a Bácsmegyei Napló már megírta — február 23-ikára tűzte ki Noviszad vá­ros díszközgyűlését, amelyen a város Miletics Szvctozárnak, mint Noviszad két ízben volt polgármesterének emlé­ket fogja megünnepelni. A szükebb vá­rosi tanács azonban ezt az időpontot nem találja megfelelőnek és javasolni fogja, hogy a díszközgyűlés napját má­jus 6-ikában állapítsa meg a kiszélesí­tett városi tanács. A Miletics-centennáriumon való rész­vétel ügyében a kiszélesített városi taná­csot szombaton rendkívüli ülésre hívják meg. Ez a közgyűlés fogja egyúttal az 1926. évi iskolaadót is megállapítani, amelyet az elmúlt évben 1925-re csak utólag, decemberben vetettek ki. A város a noviszádi mozivállalatokat még 1923-ban opera ac/á címen helyen­ként fél- és egydináros adóval sújtotta, amelynek 330.000 dinárt kitevő jöve­delme teljes összegben a színháznak jutott, hogy így opera-előadások legye­nek rendezhetők. Minthogy a színház időközben az állami szubvenció erős redukálása foly­tán az opera-élőadásokat megszüntette, a mozivállalatok kérvényt adtak bé a belügyminisztériumhoz, amelyben a kü­lönleges adó megszüntetését kérik, mert megszűnt az ok, amely miatt az adót kivetették. A belügyminiszter a kérvényt azzal küldte le a városhoz, hogy a város hoz­zon a kérdésben eisőfokon döntést és igy ez az ügy szintén a közgyűlés napi­rendjére kerül. A szükebb városi tanács a mozivállalatok kérelmének elutasítását fogia a városi közgyűlésnek javasolni. csapni, s nincs szükségük arra, hogy, egymást kapacitálják s az egymás ■gombját nyomorgassák. Elmúltak az idők, amikor ha találkozott két ur» hosszasan csevegtek s az, akinek több mondanivatója volt, a másikat — sicher ist sicher — a gombjánál fogta. Az idő drága lett. s az ember olcsó. Ami úgy értendő, hogy egyik ember a másiknak már nem ér annyit,, hogy érdemes volna vele huzamosabb ideig eszmét cserélni s c szórakozás biztosí­tása érdekében öt a gombjánál fogva lekötni. A gomboknak most békét hagynak s azok sohase tapadtak olyan nyugodtan és biztosan a kabát posztóján, mint amióta a nyájas cse-, vegés s a jóismerősök iránti érdeklő­dés kiment a divatból. A gombokat, fő­leg a két legfelsőt, amelyek valamikor a baráti beszélgetés organikus hozzá­tartozói és velejárói voltak, most rit­kábban kell föllvarrni és sokan tára azt hiszik, hogy a szabó szilárdabban erő­sítette meg őket. Dehogy! A gombok most békében vannak, de az emberek — Nem tudom, békének a jele-e az, hogy most békét hagyunk a mások gombjának? Bizonyos, hogy egy idő óta szilár­dabban állanak a gombok a kabáton, mint a barátság a kabátok és gombok tulajdonosai közt. Nem volt szép szokás a más fulaj-i donát képező gombba akaszkedni. Mégis, hogy megszűnt, az ember kény­­■teleii azt sóhajtani utána: kár érttel -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents