Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-24 / 54. szám

Porrá égett egy amerikai fidülőház Hét halott, huszonhat sebesült Newyorkból jelentik : A New­­york közelében lévő Hurleyville melletti Spendler-féle háromeme­letes, teljesen modern téli üdülő­­ház kigyulladt és egy óra alatt teljesen leégett. Két ember meg­halt, huszonhat megsebesült, ezek között többen súlyosan. Az éjjeli álmát alvó negyven vendég közül sok az ablakon át ugrott ki és eközben sebesült meg. A sebe­sülteket szánkón szállították a hat mértföldnyire fekvő kórházba, minthogy az utak a nagy hóban a betegszállító kocsik szóméra nem voltak járhatók. 2. oldal Választási harc a szentai katboiikus hitközségben Minden plébánia területén külön hitköz­séget választanak Szentáról jelentik: A szentaj katho­­likus hitközségi választásokat március 25-ére tűzte ki Budanovics Lajos apos­toli adminisztrátor. Az adminisztrátor rendeleté értelmében az eddigi együttes egyházközség helyett ezentúl az öt szentai pébániá területi hatásköre sze­rint öt külön egyházközséget kell alakí­tani és a márciusi választáson öt hitköz­ségi elöljáróságot választanak a szeu­­ítaj katholjkusok. Az öt egyházközség gazdasági ügyét a hitközségi elöljáró­ságok három-három delegátusából ala­kult központi tanács fogja végezni. A legutóbbi egyházközségi közgyűlé­sen huszonegytagu bizottságot küldtek ki a választások előkészítésére, ezt a határozatot azonban Radies Ignác és társai megiclebbeztték. A felebbozést aláírta valamennyi szentai plébános Gázon István fesővárosi lelkész kivéte­lével. Budanovics Lajos adminisztrátor helyt adott a felebbezésnek és a huszon­egy tagú választott bizottság helyett a plébánosokból és két-két hitközségi 'elöljáróból álló tizenöt tagú bizottságot Az oroszlán Irta: Nagy Lajos Afrikában történt ez a szörnyű­ség, már legalább is a szörnyűsé­ges része. Mert van e történetnek egy szörnyűséges és egy kevésbé szörnyűséges, mondhatnám' kedé­lyes része; ez a ikedélyes rész meg persze, hogy itt zajlott le. De kez­dem mingyárt Afrikával Egy néger faluban sétáltam; afféle sátorfalu volt, mindössze egy ucca az egész. A sátrak előtt néger asszonyok üldögéltek és pletykáltak más néger asszonyok­ról, körülöttük kis néger csemeték játszadoztak. Mondanom sem keli talán, hogy’ a sátrak körül pálma­fák magasodtak az ég felé, óriási zöld levelekkel. Az óriási zöld le­velek csak azért nem adtak Mis árnyat, mert a hőség már elmúlt ;a nap lebukóhaii volt. Egyedül sétáltam a széles uccáu, a néger asszonyok ügyet sem ve­tettek rám. Sétáltam, ballagáítam, 'éppen azon tűnődtem, hogy az a Fehér már megint alighanem be­csapott, már kiértem a sátorfalu­ból, már messze elhagytam a fa­lut. - Előbb egy ritkás cserjédhez, majd egy kis erdőhöz érkezteti’-, Ekkor látam meg, kis kanyarodó után egyenes útra jutva, a szép és imádott nőt, akit rögtön fölismer­tem igy messziről is, aki még BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1926. február 24. nevezett ki a1 választás előkészítésére. Az adminisztratura döntését a szentai I kathalikusok egy része sérelmesnek I tartja és ez az ellenzéki csoport erősen készülődik, hogy a Rudi'cs Ignác veze­tése alatt álló »hivatalos« pártot az egyházközségi elöljáróságokból kibuk­­tassa. Beavatott körök úgy tudják, liogy az elenzék a választás előtt még egy kisér- ' ..................... ■» <» letet tesz a megegyezésre: a hitközség, egyik vezető tagja memorandumot tér- f ieszi Budanovics adminisztrátor elé és kérik az adminisztrátort, hogy a több- ■ ségbeu levő ellenzéki párt kiváltságait ;■ méltányolja és olyan bizottságra bízza’ a hivatalos lista összeállítását, amely : a többség bizalmát élvezi. Ebben a eset- j ben egyhangúan választanák meg az uj j hitközségi elöljáróságokat. Működnek a terrorfiuk Görögországban! A diktátor nyilatkozata a görögországi szerb kisebbségek helyzetéről Athénből jelentik: A letartóztatott po­litikusok és katonatisztek ügyében a nyomozást néhány napon belül befeje­zik. Az őrizetben levő tisztek közül töb­ben beismerték, hogy resztvettek az összeesküvés előkészítésében, a politiku­sok azonban valamennyien tagadják, hogy bárminemű összeesküvésben ré­szük volna. A lapjeleíttések szerint a kormány a nyomozás eredményeivel meg van elé­gedve, mert a tisztek vallomásai vilá­gosságot derítettek az egész összeeskü­vésre. Hétfőn újabb letartóztatások történ­tek. Letartóztattak öt magasrangu kato­natisztet, akik az athéni helyőrségben akartak lázadást szítani és még egy embert, akinek nevét a nyomozó ható­ságok szigorúan titkolják. Ez a titok­zatos egyén vasárnap éjszaka érkezett Athénbe Jugoszláviából és a csendőrség azzal gyanúsítja, hogy Jugoszláviában együtt volt Plasztirasz tábornokkal, majd Plasztirasz utasítására utazott vissza Athénbe. A letartóztatott egyént Ginosz osztályfőnök hallgatta ki. A ki­hallgatás egész éjjel [tartott és hír sze­rint a hatóságoknak sikerült pontos adatokat szerezniük Plasztirasz tervei­ről. Athénben és más városokban a dik­tátor támogatásával terrorcsapatok ala­kultak, amelyek a liberális gondolkodású polgárokat azon a címen, hogy »össze­esküvés -gyanús«-rak, üldözik és börtön­be viszik. -részesítették. A diktátor a »Seraksz« nevű Hajón érkezett Szakratkibe és a hajóhídon Panajotopulosz, Makedónia kormányzója fogadta. Pangalosz a ki­kötő uj építkezéseit tekintette meg és ez 'alkalommal többen tartottak hozzá üdvözlő beszédei A szónokok a diktá­tort szerényen az újjászületett Görög­ország apjának nevezték s Pangalosz níeg volt elégedve ezzel a névvel. Pangalosz az üdvözlő beszédek után tanácskozást folytatott Parira jotkopulosz kormányzóval és a helyőrség tisztjeivel. A tanácskozás eredményéről nem adtak ki jelentést, kiszivárgott hírek szerint azonban Pangalosz útja nem járt ered­ménnyel, a diktátor nem számíthat a szalornkii helyőrség töltetlen támogatá­sára, mert a tisztikar elégedetlen az ot­tani tisztek tömeges letartóztatása miatt. Pangalosz Szakmikiben több újság­írónak nyilatkozott. Kijelentette többek közt, hogy nagy barátja a szerbeknek, akikkel harcolt a szalonikii fronton. :0}ég mint a görög vezérkar főnöke sok engedményt adott a jugoszláv kereske­dőknek a ■ szalonßkü zónában. Annak a reményének adott 'kifejezést, hogy a megegyezés Görögország és az S. H. S. királyság között rövidesen létrejön. Ki­jelentette végül, hogy a szerb kisebb­ségeknek a görög Macedóniában ugyan­az a helyzetük, mint a görögöknek Dél- Szertnában, egyébként, hogy az egye­netlenséget1 ebben a tekintetben is kükü-Négy évre ítélték a leghíresebb német spiritiszta médiumot Berlinből jeíentS: Német spiritiszta körökben esztendők óta becsülték és. tisztelték Kurt Wolff IJartogrffust Ez a negyvenegy éves férfi több szeánszon vett részt és a spiritiszták áíitása szc­­rii'iiti az ő segítségével mind®'megjelen­tek a hívott szellemek. Leghiresesbb esete volt, amikor két övvel ezelőtt Hamburg­ban harminckét professzor jelenlétében materializálta a szellemeket. , A spiritiszták feltétlen hódolattal ha­joltak meg előtte. A nmlt év november 16-íkán Neuköllabeu szintén nagy és ün­nepélyes szeánszot rendeztek, ahol, ami­kor az elnök befejezte bevezető beszé­dét, Kurt Wolff h'a’kao csak ennyit mon­dott: — Reran a magnetikum forrását. Dr. Hans Koch erre a fcözönséghe-. fordult s megmagyarázta, mit kei ezen érteni: — Hogy a médium megfelelő transba eslfessen, szükséges, hogy kellő magníA tikum jusson a szervezetébe. Ezt a mag­­nctikwnot legnagyobb mértékben fiatal leányok árasztják ki magukból. Éppen ezért felszólítom a jelenlevő 16—20 év között levő hölgyeket, szíveskedjenek idejönni az emelvényre, hogy Kurt Wolff kiválaszthassa közülük azt, aki­ben a legerélyesebb magnetikumot sejté Néhány perc múlva nyolc leány állott sorba az emelvényen. Kurt Wolff egyeu­­kitrt végigmustrálta őket és végül a 1% esztendős Anna Drtihbcrget, egy mű­ködni kereskedő leányát választotta ki, A következő pillanatban elsötétült a terem s halálos csend borult a teremre, majd hirtelen tompított dulakodás zaja hallatszott.' Hogydiogy nem, valamilyen vigyázatlanság következtében a villa­­moslámpák lágyultak is ekkor a közön­ség elszörnyiiköáve látta, hogy Kurt Wolff dulakodik az urilánnyal. A férfiak felháborodva ugráltak fel s rá akartak rohanni Kurt Wo!itta. Ez azonban egy mellékhelyiségbe menekült, ahonnan a rendőrök szedték elő. Míg* Athénben tovább folyik a. nyo­mozás, Pangalosz tábornok Szakmikibe utazott, ahol ünnepélyes fogadtatásban szöbőljéüc, a belügyminisztériumban kü­lön bizottságot létesUett a kisebbségek­ről szóló konvenciók kidolgozására. A íieuköllui csküdtbirióság, amely most tárgyalta a spiritiszta-botrányt, négyévi íegyházra ítélte Wolf főt. csak két héttel ezelőtt is úgy, hat óra tájban naponta elsétált a törzs­kávéházam előtt, persze otthon. Mos itt sétált, előttem mintegy száz lépésnyire, andalogva, az afri­kai kis erdőben. , Kalapját a kezé­ben tartotta, napernyőt is vitt, reti­­kiiit is, fehér ruha volt rajta. Heteken keresztül láttam öt na­ponta. Amikor először láttam, ugye­bár ezt igy mondják: a szivem na­gyot dobbant és már halálosan sze­relmes voltam belé. Egy pillanat alatt kitűztem a célt: meg kell vele ismerkednem. De hát hogyan? Azt sem tudom, kicsoda ő, közös isme­rősünk pedig nincs, a komplikációk­nak nem -vagyok barátja, holmi messziről követés, egész a kapuig, házmestertől megtudni nevet, némi információt stb. stb. Eh ez ostoba komédia, szerintem. Megvártam tehát egyszer az utón sétálva, amint megpillantottam, hozzá léptem és megszóllitottam. Körülbelül igy: kö­szöntem neki s ezt mondtam, Szeg­hegyi András vagyok, ismert író, maga nagyon megtetszett nekem... Ennyit tudtam mondani. Bizoiiyos, hogy ezt akartam mondani, maga nagyon megtetszett nekem, szeret­ném ha ismeretséget kötnénk. A mondatot be sem fejezhettem, mert q, aki meglepetve megállt, hirtelen elpirult, szörnyű haragos pilllantást döfött keresztül, azt, sziszegte: ta­karodjék! — s ezzel tovább sietett. Mi ez? — csodálkoztam. Hallat­lan illetlenség! — méltatlankod­tam. Egyszerre eszembe jutott, hogy ez a »galamb menekülése az ölyv elől«, amint a költő oly meg­ható naivsággal mondja. Ö, ö a galamb és én az ölyv! Tekinteté­nek villáma átjárta a szivem! Ó, hisz’ ez szinte tragédia. Vagy leg­alább is kudarc. Ha jól tudom,- ily cim alatt szokták elkönyvelni, mindenesetre besétáltam a kávé­házi terraszra, törzshelyemre lete­lepedtem s egy kicsit bosszankod­tam, »hogy majd jössz te még az én uccumba, erényes angyal, avagy: szép és imádott hölgy!« És most ott sétált előttem ő, az afrikai erdőben, fehér ruhában, andalogva, a kezében napernyő és rétikul, no és kezében a kalapja, — igy jobban érvényesült bubifri­zurája. Lassan, andalogva sétált, én gyorsabb tempót vettem, hogy utolérjem s tüntetőén elsiessek mellette, anélkül, hogy rá is néz­nék. Arról, hogy megszólítsam, természetesen szó sem lehetett, megszólítani őt —- soha, ebben az életben nem! Hiába, marslakó va­gyok e földön, a többi ember közt, de azért itt-ott fölismerem kör­mönfont szokásaikat és igenis al­kalmazkodom hozzájuk. Ja, néni lehet harcba szállani az egész vi­lággal, az élet kompromisszumokat kíván. Sőt. hogy úgy mondjam: reálpolitijcát. Hamarosan utolértem a szép és imádott nőt, már majdnem el is hagytam, amikor hirtelen megáll­ítani. Meg kellett állnom, mert a I lombozatot átütő keskeny résen keresztül észrevettem, hogy az utunkat keresztező gyalogösvé­­kiyen, mintegy húsz lépésnyire előttünk, éppen egy óriási orosz­lán commog. Ha meg nem állok, hát pont a két itt keresztezésénél találkozunk s akkor kettőnk közül az egyiknek vége van. És tehát megálltam, de a szép és imádott nö a napernyőjével, retiküljével és kezében a kalapjával, feliér ruhá­jában, gyanútlanul andalgott to­vább. Bizonyos volt, hogy ebből baj lesz, Ő nem vette észre az oroszlánt — én meg nem szólhat­tam. Mert szerencsétlenségünkre megint sehol a közelben nem volt egy közös ismerősünk, aki bemu­tatott volna neki s igy idegenül szólnom hozzá bizonyára, súlyos illetlenség, sőt a múltkori eset után most már valóságos’ botrány lett volna. Az imádott szép nő an­dalgott, a rettentő oroszlán cam­mogott, pont a két ut keresztezésé­nél találkoztak. A rettentő orosz­lán egyet ordított és... bumszti, néni is merem tobáibb részletezni ezt- a dolgot. No lám, no, lám, pedig hát én jrnég idejében szólhattam volna. De jmit csináljak, ha egyszer nem illett, f Ezzel a történetnek vége is van. És 1 addig, ’ amíg meg nem támadnak miatta s nagyon sarokba nem szorí­tanak, addig ragaszkodnak hozzá, I hogy úgy történt, ahogy elmondtam.

Next

/
Thumbnails
Contents