Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-21 / 51. szám

IQ^G. február 21. RACSMEGYEÍ NAPLÓ 19. oldeL KÖNYVEK Uj magyar piktura Kál'ay Ernő könyve Rózsa Miklósnak »Az ímpressztónisia magyar festészet« . ofeiij könyve óta nem jelent még ilyen nagy citnü, ösz­­•szeföglaló könyv a nieder» magyar képírásról. De milyen nagy a kü.oub- Rég. Rózsa 1914-be:? és Kállainak 1926- 7jq.ií megjelent könyve között! Tizenkét év c§ időbeli távolság, de a két könyv között valójában világnézetek élete és haláa nyúlik ei s azért azt a csalóira érzést keltük .. az olvasóban, hogy em­beröltőknek kelteit elvi karzati* ezen idő alatt. Tálán <a különbség 'nein is any­­síyim a piktorában. mint az esztétikai ítélkezésben ás értékszcmlélelekben fel­tűnő. Rózsa csupa könnyedség, kalau­zol, öiagyarázgat, ismertet, lelkesít. Mindenütt művészetet keres és mutat. Szavai frissek, tiszták és az optimiz­mus kerekké .formálja őket. mint mo­soly. az arcot. Aki elolvassa könyvét, az úgy érzi, hogy virágos kertben sé­tál májusi délelőttiéi s mikor leteszi a könyvet, megszilárdul benne a bili hogy van és lesz magyar képírás. Kábái súlyos és sutét. Csupa pesz­­szimizimis. szigorúság, tárgyilagosság. Ha végigolvassuk a könyvét, úgy érez­zük. hogy nincs is magyar képírás. Anti van, az nem magyar s ami nem magyar,, az is hibás. Az egyik képíró­déi hiba az, hogy Cézanne technikájú­­iiak ; hódol, a másiknál a clair-o-bseur a hiba. a Iiarmadiknál a praeraffalli-ta voiKrikulííjsz. a negyediknél pedig a le­egyszerűsítés. Nem á látom, hogy pld. Cézanne sztereometrikus szerkezet­­kezelése mindenkor és minden művész­nél 'helyénvaló, de Kállai sokszor épp ott kifogásol, ahol: az inkább erény, mint hiba. Ha . nem is 'Szőrszálhasoga­tó. de nagyon szigorú és aprólékos ítésznek nevezhetjük. S ez az apróié' kossá g száraz, tömör tudományosság­gal társul, mely nehéz, rágós olvas­mánnyá teszi a könyvet. Pedig Kábái sti.usa szépen pallérozott, kemény, sű­rű stilus, mondatfüzései biztos. zárt láncszemekhez hasonlatosak s magyar­ságát is csak a fárasztóan sok műszó zavarja, azonban ez a stilus oly sú­lyos. hogy belefáradunk az olvasásba, akárcsak a teherhordásba. Csupa meg­állapítás, körülményes meghatározás. Mennyivel kellemesebb lett volna Kállai mondanivalóját abban a könnyed*, vi­lágos köntösben megismerni, amely a francia művészettörténeti- és essay-írók sajátos alkotása, míg ez a tudományos hangú. germán alaposságú irástnodor, .mely soha semmiért sem lelkesedik, hanem mindent megállapít, leszögez, szabályba önt, a könyvet nem teszi ro­­fcómszemressé, baráttá vagy biza'ntássá. Perbe kell szállítom Kállai mondani­valójával is. mert a magyar piktorától olyasmit követel, amit manapság eipr 'nép képírásától sei?) lehet kívánni. Pél­dán! festői karaktert. festőművészét! stílust. A háború és a forradalmak min­denütt felborították a stílust. az egy­séges , nemzeti jellemvonásokat, a fék­telen individualizmus dühöng .Páris­­;ban, Moszkvában, Rómában egyaránt. 'Azután majdnem minden magyar fes- 1 tőnél a klspolgáriasságat kifogásolja. 1 Tudtommal a kispolgártság eddig még 'tram vonult be az esztétika és müVé­­szetbőltselet szótárába. Ki állapitotta meg valaha, hogy a francia irnpresz­­■szroutemus kispolgári? Hogy Cézanne vagy Van Gogh kispolgári? Hogy Pi­casso kispolgári? Pedig sokszor való­ban azok. de ennek semmi jelentősége sjtics, a művészt értékek és értékmeg­­állapitások függetlenek a társadalmi csoportoktól. De ha még el is fogad­nék c’zt a hibás nézőpontot, akkor • se án that jak.- hogy a kispolgári elemek uralkodnának az újabb magyar pik­turában. Hol van például kispo'gáriság Kenistcck Károlynál. Szonyi Istvánnál. Egry Józsefnél. Gtílácsy hajósnál. Nagy Balog Jánosnál. Tihanyi Lajosnál, Csotrtváry Tivadarnál vagy a konstruk­tivista és tíadaista törekvésű művészek­nél? Kállai mindenütt társadalmi vo­natkozásokat lát evvel magyaráz és bizonyít ami sokszor helyes is, a meny­nyiben a magyarázat szükséges, arneny­­riyiben a művész művészetében fontos szerepet játszik a külvilág, a korok cszmehzrca. de irányokat és művésze­tet folyton csak .-evvel magyarázni .és eszerint osztályozni —■ ez egyoldalúság és elfogultság. Igaz, hogy a tiszta esz­tétikai szempont a mai művészettel már nem jogosult.. de azért a müvészetböl­­cse'et nem sekélyesedett el társadalmi osztály-skatulyázássá. Az még nem művészi értékinegáliapítás. ha Bene­dek Péterről azt mondjuk, hogy kis­polgári. Bortnyi-fc Sándor művészete sem politikai vLásnézetek váltakozása, hanem fejlődés, tisztulás, kibontakozás. Tagadhataíl'aa. hogy ehhez a megtisz­tuláshoz politikum is vegyült, de ez — Bortnyík művészetét szemlélve — nem fehet annyira fontos, amennyire azt Kiil ai hangsúlyozza. Jóllehet Ká'iai az előszóban azt ved fel. hogy nincsen magyar festészeti stilus, a következő fejezetekben a sir­­vavigadásí, a clair-obscurt. a rapszó­­dikus temperamentumot jellemzően magyar vonásnak tartja, mely Szé­kely Bertalantól egészen a »Ma« akti­vista képíró csoportjáig fe'találha;4 Ebben a megállapításban is valami erő­­szakoitság érezhető, a sirvavfgadást a régi romantikusokon kívül nem igen le­het már vásznon látni. Ki Iát sűrűvérű magyar temperamentumot például Hu­szár Vilmos sikformáibati? Hogy pedig nincs orosz mélység, német idealizmus, francia objektivitás a modern magyar művészetben, annak nem a sirvaviga­­dás az oka. hanem a magyar képírás kurta múltja, mely még nem termel­hette ki irányait. Csak Munkácsinak van, akiből nem hajthat ki újabb ág, ő teljesen lezárja önmagát. Szianyei-Merse elkésve érkezik. Igv nem szület­hetnek magyar Cézamie-ok és magyar Picassok. Ma Monet és Pissaro nin­csenek, úgy valószínűleg Cézanne sincsen s ha Cézanne nincsen, úgy na­gyon kérdéses Matisse. Marquet. Du­­íresne, Rouault. Braque művészi élete és eredménye. A magyar piktorának nincs nagy múltja, ha vám is néhány nagy embere. Kállai a deduktiv mód­szer kedvelője, az általánosból követ­keztet az egyesre, először születik meg a tétel, mely -aztán saját keretébe sző­rit minden képet. Tételeit nem felfede­zi, hanem megállapítja s azután keres hozzá illusztrációkat. Legszebb és legtisztább fejezete a »Kubizmus és konstruktivizmus,« A könyv értékes, gondos, fáradságos munka. Nehéz és kanos döQg volt meg­írni, nehéz volt a csoportosítás, a be­állítás, különösen mikor az Kőbán ke­vés a hit. a lelkesedés. Vannak .nevek, melyek kimaradtak mint például Rud­­nay. Perlmutter. Pólya Tibor.Hermann Llpőt. de ezt néni lehet a szerző ro­vására irni, hiszen 6 a piktura történe­tét akarta adni könyvében és nem a festők lexikonját. Könyve egységes, kerek 'alkotás, érdemes megismerni, ha barátságot osm is köt vele az olvasó. Az Amicus kiadása nagyon szép és gondos. Szenteleky Kornél * Grósz .4. László: Krisztus zsidó meg­­világításban. (Egy krlsztushtvő zsidó tanulmánya.) Grósz A. László azok közé a naiv eretnekek közé tartozik, akik a mai élet ezer nyomasztó gyöt­relmei között elvesztették lábuk alól a talajt és lelki mankókra támaszkodva botorkálnak körül a glóbuszon, száju­kon és szeműikben a «agy, rémületes kérdőjellel: hol vagy aram? De az Is­ten, aki millió esztendők óta hallgat, most sem válaszd és Qrósz A. László, aki nem todjta önmagában feltalálni a Célt és az Utat. Krisztushoz menekül sebeivel és gyöngeségeiveh »Védi meg uram a világ veszedelmeitől.« És fel­emeli magasra a hite lámpását és bele­világít egy apróka fehér ösvényre, amelyről azt áilitja, hogy az igazi, a legigazibb. Lobogó fanatizmussal meg­írt könyvecske ez a tanulmány, de hij­­ján van. minden ragyogó érvnek és meggyőző erőnek. Am azért nem is árt vele senkinek, ha már nem tud hasz­nálni. Az olvasó átlapozza, talán mo­solyog rajta, talán igy szól: »érdekes« — és elfelejti. Nem, egyáltalán nem veszedelmes ez a Grósz A. László, bárki nyugodtan végignézheti telki tornagyaíkorlafait, amint isteni idéze­tekkel erősre párnázott dresszében kilép a porondra. Legfeljebb drukkol­ni fogunk egy kicsit énre. amint lendü­letesebb iveket hasit a levegőben-: — Jaj. vigyázzon Grósz A. László, kifi­camodik a derekai (—) Az öv DIVAT Az uj tavaszi divat Kezdetben az egyenes ruhák, később meg az egybeszabott harangruhák mi­att az őv teljesen kiment a divatból és úgyszólván eltűnt. Csak most rövid Ideje, hogy ismét :>z egyenes ruhák visszatéréséről ’ £s cehceí-jét az egész modellnek a puna, a cezok egyik élénk színében tartolt, szarvasbőr-őv adja meg. Egy egyenís kabáttal, melyet esetleg double-adyag­­ból készíttetünk, belül kockás, kívül sí­­\ ma. Az egész egyszerű kis ruhából egy­az ingruha de a plisse és hohlos ru­háié). Kezdett az ővkérdés aktuális len­ni, annál is inkább, mert a ijerékvo.tal feíjebbvomilásáról beszéltek, amikor is már az őv ismét fontos kérdés. Most már biztosan kialakult a tava­szi divat. Tudj ált, hogy minden sejtés valóra válí és a harang szabást ha sem is teljesen, de legnagyobbrészt fel­váltotta az egyenes ruha. így most már biztos, bog;/ ö'/formá­kat megint nagymértékben fogunk lát­ni és pedig nemcsak a ruha anyagából, hanem — mint ezelőtt — bőrből vagy szallagból is. Gyakran egész élénk szi­­nü övei választunk és éppen ez az őv adja meg a ruhának a maga egyéni jellegét, öveket fogunk majd látni úgy a szövet, mint a délutáni selyemruhá­kon, sőt sok tavaszi és nyári estélyi ruha disze Is az lesz. Hiszen éppen itt van alkalom sok kipróbált bájos hatás felhasználására és felújítására. A többé-kevésbbé sportszerű ruha, vagyis -a délelőtti troteur-ruhát övvel feldíszíteni bizonyára nem lesz nagy feladat, hiszen ezen ruhák legnagyobb része direkt predesztinálva van az öv­­diszre. Csak meg kell nézni például kö­zépső modellünket. Az a ruha, amely itt látható, igazán nein nagy áldozatokkal, minden nehézség nélkül összeállítható. A bohlfalsnis szoknya fess karierszot anyagból (amelyiknél a bohifaltnik egy darabon legépelteknek látszanak, hogy a ruhának maradandóbb tartása légy ;n) egyszinü blúzzal, amit egy ferdéníza­­bott karierozott sál gallérral díszítünk és alatta hordandó trigs zeni plasztron hosszú selyem megkötéssel Igazán na­gyon bájos modell, de azért az igazi szerre bájos tavaszi komplett ruhát1 nyerünk, amelyiknek bizonyosan sok kedvelője lesz. Hogy az őv selyemruhákon is első­rangú hatást érhet el, ezt bizonyltja az első kép. Ez egy egyszerű, de igen használható selyerttru'hia modellii mutat be egy jó középszinben (barna, faszin, zöld vagy cecas) bedolgozott plisse;;­­részekkel (a plissee a tavaszi divat fő­erőssége!) egy, a színben ellenkező öv­vel. Középbarna színhez egy zöld őv bizonyosan szép lesz, zöldhez viszont barna, a oacao-szinhez az érős kék árnyalatok valók és pedig rendeseim ugyanabból a színből készül úgy az őv, mint a gallér és a mandzsetták is. En­nek a ruhának a gallérja megcsomózott sál formáját tartja össze. Teljesen ellenkező karaktere van az őveknek az estélyi ruhákon. Megkülön­böztetésül a fenntebb vázolt sima for­máktól itt rendesen rakott vagy hú­zott ővformákkal találkozunk, melyek a ruháknak bizonyos lágyságot kölcsö­nöznek és megkülönböztessék a min­dennapi divattól. Harmadik modellünk dereka egyenesen van szabva, egész ke­veset bluzosan tartva, derékon átvágva és harangaljjal kitoldva. A varrást az­­öv takarja el, mely elől van megkötve és két hosszú vége lelóg. A még mindig igen divatos csipkék itt egy széles ke-, rck felsőrész — a jövő cepe-divatot megelőzve — kis kerek hét-cepe. vala­mint hosszú, alul trombita formába ki­ugró ujjak formájában vannak fel­használva, Nyárra igen divatos lesz a spárgaszinü csipke, amelyik különösen diszkrét pasztellszínekkel összeállítva (homokszht vagy szürke) nem rikító,

Next

/
Thumbnails
Contents