Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-03 / 33. szám

10. oldal.

BACSME6YEI NAPIG

Foltok a szivárványon

— Regény —

Irta: Sz. Szigeihy Vilmos

Balázs Árpád rajzaival

1

Éljen Klehőczy, itt van Kln<

I.

A megyeszékhely épp olyan képet mutatott, mintha restauráció készülne, áz is. a viharosabb fajtából. A »Rózsabokoriban délben is húzta a cigány. :> ez annál 'feltűnőbb volt. mert szürke iiétkőznapoTíött még este is meggondolta, liogj.’ szolgáltassou-e egy kis zenét, ak'kor is inkább népdalokat, mint operákat, operának nevezve mindent, ami kívül esik a népdal határain. Nem volt ez érzéketlenség. . Kevevárán adott alkalmakkor nagyon is szerették a muzsikát, a jó cigány itt házat szerzett, azo.ubmi az élet szürke idején a Rózsaimkor Itélyrségek a tateiner elem lepte. el. icle:hozta feleségét :■— hetenki-nt egyszer,; — az ügyvéd, hogy vacsora után, átlapoz;zák a. képeslapokat s kivágják belőjük, a divatujdonságokat. ruhábau és miivész,.nőben egyaránt, fiz óra táján aztán, mikor megérkeztek a meaázsiból az ifjú bakatisztek' :s ábrándosán kezdtek pislogni a kaszirnörc. a jó polgár ásitozásjia fogott s az asszony illendőnek tartotta, hogy ő is megelégedjék a szóráközáV- sal.

Ma azonban más volt a helyzet. A megyebizoittsági tagok közül ebédelték .ott néhányon,, még délelőtt étkeztek az óvatosság szabályainak ■ mindennemű betartásával^ Mert ámbátor a közgyűlés csak holnapután lesz. tekintetbe teli mégis venni a hiányos: utakat, a vicinális szcszélyeskedését. s az előre ne;)» látható. egyéb 'körülményeket, amiknek az utasember ki van téve.

• -Megérkezésük attán nyomban hozzáláttak az ebédhez, az étteremből kiszűrődő cigányzene egyre lelkesedöbB lett, már pedig-a cigány nem lelkesedik, liá nines, aki: jó szívvel hallgassa. Nem -is annyira a‘szív itt a fő. mint inkább a kedély, ami egyenes arányban áll _ az üres boros palackokkal s a fékét© fiuk életveszcdelmévél. (Teszem azt, á repülő "'poharakat: véve alapul, ha ugyan általában van állandó alapja egy' repülő pohárnak.) . . : .

A külső kávéházi részben békés mesterek itták a feketéjüket, figyelve Miha!ecz csizmadia billiárd-bravurfait Delielán szabóval, .aki ezen fontos művelet idején sem szűnt meg az ipar rendkívül mostoha helyzetéről panaszkodni.

Itt gibiceltek továbbá a fiakkenpsök, ostorral a kezükben és eléggé közel á söntéshez. ami nagy elmééire vallj irfcrt igy közel varinak mindenhez, az-, étteremben mulatozó urakhoz legkiviUf. Délután háromkor már magukra ás maradiak, mert az iparosok ellátogattak 'a: mühelyüklie. minekutána . báni illatos pontossággal .betartották :>■ liivataloVrórárt: •;

— Csak időm volna! sóhajtott Pehelán szabó. — maid irieginututnáiii,:

hogy mit kell tenni az ipar érdekében.! De ki az égi .jóság ér rá!

A kávéim? lassankin» kiürült, n .étterembe ellenben leveset - tálakba iT vitték |

be a tekete-kivéf. Mert hogy sza^aihat | ae ijedjem,, a vicinális igen emuén köz.!

czy ! — harsogták mindenfelől

• iekedett, habár bizonytalanul is, délután négyre befutott a hajnali vonat és akadjak emberek, akik megálltak kommentár nélkül ezt a befutási tényt. Ötkor uj segédcsapatok kerültek. ámbár hat táján a rendes tivnyomatu is életjelt adott 'magáró! s a rendezett tanácsú város polgármestere állandóan ott sétált rí Rózsabokor és a Király között, hogy kellő •reverendával fogadja a vidéki netabil: tusokat.

Falusi jegyzőiéből alkonyatra annyi volt már együtt, hogy a brcsztováci főpemia erőnek erejével meg akarta alapítani a jegyzők temetkezési egyesületét s csupán az a körülmény tántorította cl makacs szándékától, hogy Mitó ' ci gúny hirtelen belekezdett égy különös ■dallamba, amely az alispánról szólt, aki bizonyos kalapokhoz rózsát tett és állítólag piros borral itatta a társaságnak daloló tagjait.

A icghaiigosabbak a megyei tisztikar köréből' kerültek ki. egy részük már itt volt reggel óta. a másik rész ellenben csak szállingózva érkezett annak a férfiúnak rendkívüli elfoglaltsága révén, akit az imént dallamokba foglaltak, kapcsolatban a rózsával és a piros borral.

Nyolc órakor valaki kinyitotta az ebédlő ajtaját, aztán hamarosan becsukta megint. Vi-sszavónulásra azonban nem •maradt ideje.: mert egyszerre tizen is -ugráltak utána és cipelték be nagy diadallal.

— Éljen Kíenóczy. itt van Kíenóczy! .— harsogtak mindenfelől s a jövevénynek. bármilyen savanyu képpel is, de el kellett: foglalnia a főhelyet, alibi'két kövér megyebrzottsági tag szuszogott a végkiifi-erülés és családi gutahagyomány csalhatatlan szimptomái. között.-— Kedves fiskális ur, az Isten éltesse! — koccintottak vei© minden oldalról

— Tessék kihint!.— biztatta a két kövér közül a kövérebbik, mert különben sosem ér. bennünket utói.

— Csak engedjék meg, hogy előbb vacsoráijak.

Ezt kivételesen megengedték:, píáne mikor a dciibláti jegyző megmagyarázta, hogy a vacsorára jobban csúszik a bor és kellemesebben hangzik a muzsika..

Zsibougott már a terein, alakok tűntek el és elő, egyszerre akart mindenki beszélni. Egypár fiatal aljegyző kiment a kúthoz és megeresztette a csapot a telére.

— Nem tudok majd referálni! — 'magyarázta a kövérebbik elüiüJőaek.

Az szuszogott' néhányat s mivel ,igy lendületbe hozta a tüdőjét; nagyot kővágóit.

— Kerül is a-te rcfcrádáctra ■ ar ■■első napon sor!

— Engedeimut, kedves bátyám'.' .már hogyne kerülne! Rögtön a számadások után következem. É’. az eddigi prak: ri som szerint nem vész húsz percnél nagyobb időt igénybe, ami azt jelenti, hogy tízre jelén fesjl hajas®, -}

Az- öreg most a kezével legyintett és megbökte Kíenóczyt— Hallod-e Zoltán, mit beszél ez a csirke? O referálni akar.

Kíenóczy tekintete elmélyedve meredt a kavargó füstbe, mintha, annak labirintusából akarna alakokat formálni. szórakozott szelíd mosolya olyasmit is jelentett, hogy aligha érti, miről beszélnek ' itt.

— Parancsolsz?

— A Feri gyerek azt hiszi, hogy a közgyűlés első napján -rákerülhet a sör. Hát nem nevetséges, ez?

Kíenóczy egyszerre komoly lett.

— Kérlek alássau. nem szeretek a ] dologról beszélni. Nem ismeritek Bezj dánt.

— Az alispánról csevegtek? — vágott közbe Feri.

—- -Most még alispán, felelte az öreg.

: De nem sokáig.

A kis _ aljegyző egyszerre csodálatos átalakulásokon ment keresztül. Amire alig volt képes kevéssel előbb néhány vödör viz. azt most hirtelen megteremtette valami előérzetféle. hozzáadva azt' is. amit tudott.

Csak aiujyit kérdezett suttogva az. öregtől:

— A vicinális?

Az inkább a szeme hunyorsrásával je: lezte:

— Igen.

— Kitör?

~ Ki.

Egyszerre józan lett ettől a oár szótól. szinte kilelte a Rideg. Vacogott a foga. aztán á'ttajepedett a fii tétlen kályha mellé, hátha íölrnelegszik. közben óvatosan elfogta-. Vucsetics főbírót.

— Ajánlanék valamit, szökjünk meg innét.

A főbíró ritka jókedvében volt. mint mindig, há fehér .aszta) mellé került, neheztelő hangon vágott' vissza:

— Megbolondultál?

Csak no kiabálj. Mondok én neked rögtön olyasmit, hogy hanvatbomlok vágódsz ki az ajtón. Tudod-e. hogy összeesküvő bandában vagy?

— Ugyan már. miket karatyols? itt össze-vissza!

— Kérlek, csöndesebben beszéli, teljesen fölösleges, hogy ránk irányítsd a figyelmet Kjenóczv végre le fogja leplezni az alispánt éppen most tudtam meg. hogy elérkezettnek látja az idol.

Vucsetics nagy fekete szeme még tágabbra nyílt Bámult esrv sort. aztán egészen összeesve azt mondta:

— A fenét!

. A kis aljegyző folytatta:

— Semmiképpen sem lesz kellemes, kérlek alássan, ha megtudják, hogy mi is itt voltunk. Tartok tőle. hogy máris hosszabb ideig tartózkodtunk velük együtt, semmint kellett volna. Végtére is tisztviselőtársunkrói van szó. ha mindjárt a lesraagvobbról. mi kötelesek vagyunk kitartani mellette az utolsó nercig.

— Mindenesetre — mondta Vucsetics és intett a szemével egy árvaszéki ülnöknek, hogy jöjjön utána a székárénak használt kis terembe.

Józan veit már mindenki, sőt Kriszt.ics Jefta aljegyző ur sírt tehetetlen dühében és rimánkódotí a. fiuknak, engedjék vissza, hadd • gyilkolja meg azt a gazember Klenóczvt. amiért az ő jóságos öreg alispánja ellen agyarkodik.

A Feri gyerek schogvsem tudta !ecsillaDitani. végül is fülébe súgta azt. ami ilyen alkalmakkor mindig használt.

— Azt akarnád, hogy egy paraszt miatt nemzetiségi gyilkosság vádjába keveredjél?

— igazad van. , szeretett barátom, tördelte, a könnyeit törőive. Krlsztics. egy paraszt, nem érdemli meg ezt Gyerünk a »Török császárnédba, mert úgy érzem, hogy most van legnagyobb szükségünk az összetartásra, beszéljük meg a teendőket

Vucsetics. aki előbb , föli egyezte egynéhány jegyző nevét (mert nem lehet tudni, mint lesz azt jó valamelyik hjvatallátogatásnál felhasználni) az elkeseredés szelíd árnyalatával ingatta a fejét.

■• — .Mi ugyan hasztalan beszélünk.hiába teszünk bármit, ha amaz cselekvésre határozta d masát. Ellenben van egy közbeeső megoldás. Nem vagyok ellene, hogy benézzünk . a ••Török császárnéba. föltéve, beyv ti is ugv akarjátok.

n.

•

A bankban ma korán kezdődött j&\ élet. Hogy mi a törvaovszékilag bejegyzett neve, ár meüákas, «es* bä

bank« alatt mindig azt a lehetőleg legnagyobb pénzintézetet szokták érteni, amelyikben , a tekintetes vármegye őrzi fölösleges pénzét.

Az élet és a manka voltaképpen akkor vette kezdetét ezen a napon is. mint máskor, az ifin óriások gyűjtögették a váltókat, állították ki a betétj könyveket, mindössze az igazgatósági I tagok jelentek meg korábban.

A bank; ha nem tudná valaki, az irányító fórum és itt t áréval.! ák meg a* I fontosabb vármetvu ügyeket,nem az

' állandó' választmányban és legkbvósbbé a pártokban. Tárgyalni ugyan tárgya 1- ! hatnak ott is holmi miegymást, -ehhez j mindegyiknek vau joga. mégis. ,a lényeg sitt keresendő. A bank véleménye liá- i rom-négy ember elhatározásából indul I meg. távolról sem hosszas 'beszédek ’ a láp ián, még kevésbbé kauacitálások j-révén. sőt. ka különösen akarjuk a doij got feszege mi. be kei! vállaltunk azt is.

I hogy néha elég valamihez az igazgató j akarata.

í A megyebízottsági tagoknak köriilbe' lfil kétharmadrésze betme van ,a bank * érdekeltségében, aki. nincs benne, azt a Berzenke. folyó és a vele kapcsolatos j mentesítő társulat öleli át A Bcmeiikc i ugyanis megcsúfol' minden természeti ! törvényt, ez nem ered hegyekben, mint', .sok más társa, hanem a bankból folyik, j Amit tessék usov értelmezni, hogv az í ármentési to társulat igazgatója egyutj tál igazgatósági tag a bankban is. j Éppen ■ azért fontos közű gyek aktuali- I tása ideién minden szem a bank felé (fordul és mindenki azt kérdi, mit szól- i nak ott a dologhoz? A bank százötven j szavazatot is jelent, szükség esetén föl! megy száznyolcvanra, inert tekintetbe.

; kell venni — sőt fölötte szükséges is tekintetbe venni — a sok apró vidéki J pénzintézetét, amelyek mindjének vau S folyószámlája, azonkívül hitelt élveznek ; s válságos heh retekben mindenkor I számíthatnak a mentésre, j Megbecsülését azonban sok más is J indokolja. Mindig nyugodt, sosem raj gadtafia el ■ magát hangzatos ■ frázisok lármájáról, intézkedéseiben bölcs mér; séklet vezeti, mintha ; sokféle erő egve- I sülne és szelídítetté egymást.

Hogy komoly dologról van szó. azt i pusztán Véeh Albert, fnesrjelénése is : bizonyítja. Vévh ur nem hagyja - cl akár- i miért a nagykereskedését, a cenzúrára i is az utolsó percben érkezik, szóval j drága az ideje.

1 (Folyt köv.)

1926. február 3.

I

Panaszos levél

! a panaszkönyvről és heívenhárorn lemaradt utasról

A baranyai közállapotokra igea jellemző panaszos levelet kaptunk ma Baranyából. A levélben lictvenhárom ember sírja el az államvasuti alkalmazottak ellen ■ kifogásait. A panaszok a levél Szerint nem szórványos esetek, hanem már hónapok óta napirenden van, hogy a lakosságnak ujiOS-mitaiiaa bosszúságot és keilemetíeuségeket okoznak.

, A belimana-sztiri 4^>máson ap'elmúlt szombaton a ' vasúti jegypénztárt öt perccel a vonat indulása előtt nyitották ki és miután három jegyet kiadtak, a vonat elindult Oszijclz felé. Az állomás pénztára előtt ácsorgó utasok tehát inég iegy nélkül sem szánhattak; föl a vonatra. Az utasok valamennyien a baranyai falvakból kerültek ki és Dárdára, a járási széékhelyre igyekeztek, ahol a különböző hivatalokba voltak megidézve. Volt köztük tizennégy diák js, akik azuap igazolatlan órákat szereztek az. oszijeki. iskolákban.

Az egyik. utas,, a zúgolódások -és, keserű ktfakadások után, paaaszikönyvet kért a forgalmi irodában, aho! rákiabáltak .és megtagadták tőle a panaszkönyv kiadását.

— Akinek panaszkönyv kell. az hozzon magával tintát és tollat — mondták a hivatalnokok és kikergették a fölhá- Ivifodott bárányai utast.

\ panaszosok följelentést tettek a za* .grebj vasutigazgatóságnál, abban a reményben, hogy ott . talán elégtételt V;apnak azok, akikét súlyos anyagi károsodás ért amiatt, hogy a beMmanasztir! vasúti pénztárnak 'nem akart * idejében felkeínLt.