Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-20 / 50. szám
4. oldal §en Bulgáriával, ha a bolgárok lemondanak Macedóniáról. Ez ellen a beállítás ellen — mondotta Pribicsevics — határozottan tiltakozom. Délszerbia kérdését a világháború végleg rendezte és nem teli nekünk semmiféle garancia, Kii-; 1 önben tpp a radikálisok jól tudhatják,; hogy mennyit érnek a politikában a ga- i randák-. (Derültség.) Világos, hogy mi-1 ért akar Radios íereettböl kvartettet csinálni. Támadta, Pribicsevics a. kormányt Dlamengc volt montenegrói miniszterelnöknek prágai követté való kinevezése miatt. Az első eset, hogy memtenegróit neveztek ki külföldi követté — mondotta — az is hazaáruió. A független demokratapárt senkinek sem lesz tartaléka támadta Pribicsevics a radikálisokat, akik bár azt mondják, hagy a megegyezés mellett vannak, mégsem akarják bevenni Davidovicsékat a kormányba. — Önök azt állítják — folytatta — ■ hogy á hordátokkal megegyeztek, de a szerbekkel nem tudnál; megegyezni, mert hiszen a Davidovich pórt par (excellence szerb párt. A radikálisok üst szerették volna, hogy mi tegyünk a tarta'h'k RojI’cs árulása esetén. Kijelentem, mi mindenkor hajlandók vagyunk a nemzeti eszméért harcolni, de senkinek sem leszünk a tartaléka. Végül polemizált Pribicsevics Pasics miniszterelnöknek a radikáliskiubbr.n tartott beszédével. Elmondotta, hogy a szerb kormány 1918. végén üzenetet küldőit Zagrebba és Ljubljanába, hogy mondják Id a Szerbiával való egyesülést. Est a nyilatkozatot fel kelleti használni a nagyhatalmaknál, mert Pasics szerint a nagyhatalmak nem akartak kis államokat teremteni. Pribicsevics szerint ennek ellentmond Magyarország és Ausztria példája. Ugyanígy véleménye szerint Jugoszlávia sem lett volna ilyen nagy állammá, ha a nép nem foglalt volna állást az egyesülés mellett. Pribicsevics beszéde után, amelyet hívei lelkes tapssal fogadtak, az elnök egy órakor bertkesztette az ülést A Senki-szi étén Add-Küldi, február A tél víz Isten • csapása a szegény Ada-Kaieh-i töröknek, a iris szigetet vadul mossa körül a megáradt feldühödt folvó, a zajló jégtáblák között csak nagy üggyel-bajja! vergődik át még a Kossutli-szöktetö Bogul unokája is, pedig már számtalan nemzedéken keresztül' csak az cvezőlapát forgatásából keresi kenyerét... De minden hiába: Orsovánái át kell keltű a folyón,-különben a sziget. Jókai Sc.aki-szigete, étien, kenyér nélkül marad. Mert bizony ennek a kis szigetnek a Duna közepén amelyen egykor három ország határa futott össze, még csak egy pékje sincsen. Azaz, hogy van pékje, de az nem •igazi pék, csak amolyan kenyérkeresfcedö, aki maga nem süti a cipót, helye vájna, ahol a kenyeret megsüti, de egyrészt nincsen annyi pénze, hogy lisztkészletet beszerezhessen, másrészt meg nincsen, aki o sok sütött kenyeret megvegye. Volt idő, amikor sütött is kenyeret, de címek már régen vége, aminthogy vége ma már Ada-Kaieh szigetén a török gyöngy éternek... * Busan hajtja tenyerébe a fejét Szó-j lejmá-n effeádi. s kis sziget polgárnws-1 téré. a piros fez fekete rojtjai az srei-l te hullanak. Odáig nem ér--el Musftajai Kém ál reformáló keze), azután lassan j belekezd ,a beszédbe: 4- Szomorú napok virradtak ' fánk, uram. Megbüntetett bennünket is AJ ah a háborúért... Nézzen csak körül, most télviz idején az ár egészen a lakóházakba tört. a gátak nem képesek viszszaszoritani, a kazamaták telve vízzel. Mindenütt csak szegénységet lát, csak ■öpfengő, kétségbeesett arcokat, minetoo; ííádötet a távolba réved, a Jövőt BACSMEGYEI napló 1026. február 20. ASSZONYOK MÉREGKEVERŐ BANDÁJA Szerbit ereszt unm a barátnője tudtával megmérgezte egy asszony az urát — A méreg szállítója először a saját férjén próbálta ki a méileg hatását Sserb-Kereszturrö! jelentük: A szerb- Icereszttjri csestdőrségei már aapbk óta érdekes bűnügy íoglakoztatia. Mardacski Drágáin jómódú gazdálkodó özvegye ellen ugyanis az a gyám m'grült fel, hogy a néhány nappal ezelőtt elhunyt férjét ő mérgezte meg. Mardaeslá Dragutin negyvenkilenc éves gazdálkodót, aki után huszonegy hold föld és készpénzben is nagyobb örökség maradt, február hó 11-ikén temették el nagy részvét melett. Már a temetés napján arról suttogtak a faluban, hogy Mardaeslá nem természetes halállal halt meg, hanem felesége tette el láb alól. Feltűnt a temetésen is hogy MarddcáUM csak színeit a fájdalmat és az egyik asszony szemébe is mondotta; — Mit siratja az urát, hiszen maga okozta a halálát.' A gyanút csak megerősítette az a körülmény, hogy Mardacski nem a legjobb viszonyban élt feleségével, aki már házasságuk ötödik évében elhagyta az urát és több hónapig egy kik indái gazdálkodóval élt együtt. Bogoszavljevick VeszeBn községi jegyző szintén tudomást szerzett az asszony eTeni vádakról és nyomozást rendelt el. A csendőrség a nyomozás során megtudta, hogy Mardacskmé szoros barátságot tart fenti özvegy Golks Milotáné keresztúri aszszcrrmyal, akit minden titkába beavat és igv az volt a feltevés, hogy ha Mardacskiné ö! akarta tenni láb -alól az urát, sötét tervébe beavatta a barátnőjét. A csendőrség feltevése helyesnek is bizonyult. Goticsné, amikor előállították; elmondta hogy körülbelül három hónappal ezelőtt találkozott Mardacskroévat, aki özvegy Lukácsné, Beladcsics Olga gyáiai asszony után érdeklődött nála, — Két- hónappal később — mondotta GoJitsné — ismét találkoztam Mardacskvnéval, aki émondta, hogy megtalálta Lukácsnét, de sok pénzébe került. Kupa* l tőle valamit, azt beletette a férje étedébe, azoftba» az fcihányfa, GWlcsité vallomása utáts a csendörség őrtaétbe vette Mardacsktaét és egyben telepítést tett a kík&dai ügyészségnek, amely elrendelte a holttest exhumá ását. Február 15-ikén szállt ki Szérb- Kercsz-turra a kíkindai ügyészség részéről dr. MoSkovita ügyész, Adamovics vizsgálóbíró, dr. Brancsics törvényszéki orvesszakértö és dr. Ssimics, valamint dr. Maícju orvosok, akik a holttest feibortcolása alkalmával megállapították, hogy mérgezés esete forog fenn. Az azonban- nem -derült ki, hogy milyen méreggel gyilkolták meg Mardacskít és rezírt a holttest belső -részeit fefküldték a beogradi vegyvizsgáló intézetnek. A boncolás után a csendörség megkezdte Marđacskiirć kiha Igatását, aki beismerte. hogy férjét valóban megmérgezte és hógy a mérget özvegy Lukácsáétól szerezte. A továbbiakban azt is elmondta, hogy már a nyár óta tervezte férje elpusztítását és tereiről Gofiesné is tudott. A csendörség Ma-rdacskiaé kihallgatása után Goltesnét is letartóztatta, aki szintén részletes beismerő vallomást tett. A Mardacskiéknál tartott házkutatás alkalmával, a félreeső helyen, mérgezett kenyér- és süteménydarabokat találtak, ame'yeket szintén felküldenek Beograd-' ba vegyvizsgálat végett. A saerb-kereszturi nyomozás befejezése után a csendörség -!c akarta tartóztatni özvegy Lukácsmi is. aki azon-, baei az elfogatás elöl megszökött és állítólag Bcogradban bujkál Megáltapitot.tet -a Csendörség, hogy özvegy Lukácsnét Gyálán már régóta nséregkeveréssel gyanúsítják és az a feltevés, hogy Lukácsáé a saját férjét is megmérgezte. Lukács -négy évvel ezelőtt Italt meg rejtélyes körülmények között, azonban ekkor még senki sem gondolt arra, hogy a fiatal gazda bűntény áldozata lett. A' csendőrség, amely mindé» intézkedést -megtett a méregkev-erő asszony kézrekerítésére ebbe» az irányban és kföetv iesztette a nyomozást Mardacsk! Draguiimtét és Golícssét beszállították a kíkindai ügyészség fogházába. Az eltűnt Bata-cipok A vádlott feSarószességgel vádolja a tanát Becskerekről jelentik: A Bata-cég becskereki fiókja volt cégvezetőjének pőrében a becskereki törvényszék büntető anácsa pénteken folytatta a főtárgyalást, amelyen újabb tanukat hallgat? tak ki a bonyolult ügyben. Kihallgatták Gmics Miios városi aljegyzőt, aki annak idején könyvelő volt a cipőüzíetbcn. Gruics elmondotta, hogy árukimutatást és forgalmi jegyzéket vezetett, de pénztárkönyvet nem. Amikor Birovlyev cégvezető beteg volt, teljes káosz volt az üzletben. Birovljev fiai, ! is iskolásgyerekek dirigáltak. Amikor felesleget találtak, Birovljev felszólította, hogy könyvelje el, hogy a cégvezetőnek legyen haszna, mert a központ nem fosna észrevenni. Birov'yev: Tehát, ha én hamisítottam, maga is hamisított! Maksz.imov’cs Szvetiszíáv ügyész in« j ditv nyozta Gruics Mi'os megesketését, míg Birovlyev védője c 'enzi a megesketést, mart szerinte Gruics maga is érdekeit és elfogulatlansága kétséges. A bíróság Gruics Milost nem boc3ájtotia esküre. Grünhcrrer Manó kereskedő, akinek üzlete szomszédos a Ba'a-fiókka!, elmondotta, hogy Birovljev, amikor betegsége- «táti először ment be az üzletbe, é's?£beesetten kiabálta: — Nyolcvan pár cipő hiányzik, tónkra vagnok téve ! Grünfelder kihallgatás! után a bíró*, ság elrendelte a bizonyítás kiegészítését és a tárgya ást március hó tizen* nyolcadikam halasztotta. kutatja, pedig ml igazhitű mohamedánok, fatalisták vagvunk... De minden hiába: a fátum kegyetlen a mi kis szigetünk népével szemben, már egy évtized óta az öröm. a vigsás szigetéből a gond, a könny a nyomor tanyája lett. Amikor a nagy világégés feliobogott a határokon. amikor Ada-Kaieh egyszerre három hadviselő ország kereszttüzébe kerti t ágyuk bömbölték a környező iiegyeken, fejünk felett a levegőt ágyulövegek szelték, srapnellek, gránátok robbantak a gyümölcs öskortjcitiikben. elhamvadt a mi jó életünk is. Az első ágvulövés. az első nuskagolyó szivén talá ta Ada-Kaleiit. azóta halott, most már fiz-fizenkét éve és ki tudja, lesz-e számára feltámadás? * A iiáboru előtt tavasztól késő őszig szállították a bárkások a kirándulókat a szigetre: OrsováróL Turnu-Szeverínből meg tulnan. Szerbia felöl csak jöt•tek-mcníek emberek, fiat a’ok. öregek, férfiak, asszonyok, de főleg az ifjúság keresett fel bennünket. Csapatostul jöttéi:, többnyire diákok tanáraikkal sokszor a szüleikkel. Néha-néha 200—300 diátk is jött egy szőrre, alig győzték a bárkások a vig diáksereget átszállítani. Itt azután csak elállt szemük-szájuk: egy darab hamisistatlan Keletet láttak: a mi népünket nemzeti viseletében, nemzeti szokásai közepette, különösen az öreg Bégül effendinek volt sok-sok bámtdóia és’ tisztelője, büszkén mesélte az öt körülálló gyerekeknek, hogyan is volt akkor, amikor a menekülő Kossuth Lajost átvitte csónakján Törökországba ... Fe'dcnitt az arca Bégülaak. a gyerekeknek is kipirult az orcájuk... Azután Bogtól eifondi, akinek a magyar kormány nyugdijat adót?, eladta .a • fotográfiáit, néha egy-egy' hatosért az aláírását is cdakanvaritotía a kép alá. azután meg rekommendáita a fáit fió ieszi török kávét főznek), a vejeit (náluk kapni a legjobb szultánkenyeret), az unokáit (azok valódi török cigarettát áruinak)... De egyikünk sem 'haragudott a jó fogatlan öregre, hogy -a népszerűséget reklámcélokra haszná'ja fel. hiszen mindannyian jól megéltünk, azután meg atyafiai is voltunk maid valamennyien az efíendíneik. Adót nem szedett nálunk a percéptor, a finánc sem nézett a tarisz■nyártkba. a császárnak nem adtunk katonát. Békében, boldogan éltünk, megelégedetten. jómódban. Kis rózsal'get volt Ada-Kalcii. ahol a liárom ország határára szakadt kis török kolónia háboritatanul élte az életet. Hisz a jó módnak még maradtak nyomai: a házaink. Majdnem mind takaros sőt szép épület, látszik, hogy aki építtette, jómódban élt. Ma majdnem mind eladó . . . Nekünk is szomorúságot hozott a iiáboru, a kirándulók elmaradtak, előbb csak fogytak, azután egészen eltűntek és ina' már mi bámuljuk meg a szigetünkre tévedt idegent, mint annakclőíte ö bennünket. Bizony. ritkaságszámba megy a látogató. Megváltoztak az idők, megváltoztak az emberek. A természet szépsége, a rózsa ilata a kis mecset karcsú minaretje, szép keleti szőnyege, a mi népünk festői viseleté már nem érdekli a mai embereket. Naprói-napra fogyunk, a sziget nem nyújt már megélhetést a folyton fogyó török lakosságnak. Aki csak teheti, elköltözik, kivándorol a szgetről. Sokan a szomszéd Orsovún találtak kenyeret, ezek még a szerencsés; igazhítüok. nekik ’egalább ne mkell megválniok a szigettől, házaiktól otthonuktól, fekvésüktől, gyerekeiktől. De a legtöbbnek bizony meszszebb. kellett mennie kenyeret keresni: Turmt-Severrnha. Craiovára. Temesvárra. Bukarestbe 'kerültek a sziget, benszülötfei. Ki szu’lánkenyeret árui, ki törökkávét Me, yao aW bcállotí iia* jósnak a Dunára, aki meg itthon ma« nadt. az többnyire háziiparral keresi á kenyerét. A román kormány ugyát? fenntartotta az adómentességünket, de' már hem hozhatunk be sem cukrot, sem kávét, sem dohányt vámmentesen. Oo nincs is kinek. Mi magunk bizony édes-, keveset fogyasztunk be'őJük. ideges meg nem jön. Hiába minden, idegen csak nem jön... Szomorúan néz maga elé Szolejmán effendi, nagyot sóhajt, legyint a kézé*' vei, azután tijra visszaül az asztalához, folytatja a petició-irást. A kormány még megadna nekik mindent, amit kérnek,, de egyet, a legfőbbet nem tudja megadni: az idegenforgalmat. Ada-Kaieh/ a virágoskert. a rózsák ligete, az ittam kávé, a bodor füstű török dohány, a; csak szultánok kegvenceinck készült izes rahat szigete egyre pusztul, omlik össze. Talán így még szebb is. Ada-Kaleít, ilyen bánatosan, halkan, halálra ítélten. Még romantikusabb, még inkább alkahrfts arra. hogy a fáradt, pihenni vágyó lélek egy kissé mgnyugodjon, félrevonuljon a zajtól, a lármától... De azért Ada-Kalehra is bevonult az aktua'itás: Bicsérdy mester, a husevés elkeseredett ellensége, a növényi iá pl a'ék leikes-tulzóan és tuihsvcsen lelkes szószólója, itt ürötíe fel. a tanyáját Potom ■pénzért megvette az egyik kivándorló törő hajlékát és ott ütötte fel a bicsérdizmus szent hajlékát. Szinte szimbolikus. , hogy a koplalás nagymestere éppen Ada-Kalehra költözött, viszont nagyon valószínű, hogy Ada-Kaieh szigetén már nincsen szükség a koplalás tanJtó-tnesterére: a szegény törökök adhatnának leckéket saját tapasztalataik a'apján Bicséro’y mesternek, hogyan !ehéf,“'ha keik a semmiből is megélni és mégis egészséges maradni... Dr. Kovács Jenő
