Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-03 / 33. szám
6. oldal. De Wiart asszony szerepe annál is gyanusabb, mert a fr&nkhamisitási ügy leleplezése óta a grófnő eltűnt Bécsből ős ál!iólag Bajorországban tartózkodik. Eddig á budapesti hatóságok se taríották szükségesnek, hogy ebbe az irányba is kiterjesszék a nyomozást, nyilván azért, mert attól tartanak, hogy a nyomozás szálai azonnal Albrecht főherceghez vezetnének. A francia detektívek azonban már erélyesen nyomoznak a grófnő titokzatos összeköttetései után. Ki lesz a szuboticai alpolgármester ? Csak banyevácof neveznek ki Szubotica közvéleményét élénken fog'alkoztatja az a kérdés, hogy a belügyminisztérium kivel fogja betölteni a Rajcsics Sándor halálával megüresedett alpolgármesteri állást. Nemrégen a helyi politika irányitól azt a hirt lanszirozták, hogy a belügyminiszter dr. O- csics Lázár volt városi főjegyzőt nevezi ki helyettes-polgármesternek és a városházán is úgy tudták mán, hogy a kinevezés megtörténte csupán napok kérdése. ÉTtasütósfuik szerint azonban Qrcsics alpolgármesteri kinevezéséről szóló hírek koraiak voltak. A radikális-párt köréből ugyanis az a kívánság merült fel, hogy az alpolgármesteri állást a város egyik, jelenleg is hivatalban álló főtisztviselőjével töltsék be. A radikálispárt tagjait, akik az alpolgármesteri állás betöltésénél ezt a megoldást kívánják, takarékossági elvek vezetik, mert szerintük ez esetben két ügyosztályt egy tisztviselő látna el. Más oldalról kapott információ szerint a radikális-párt többsége úgy az Orcsics-kombraációt, mint azt a tervet, hogy a megüresedett állást jelenleg Is működő várost tisztviselővel töltsék be, elvetette és az állásra egy magasabbrangu állami tisztviselőt jelölt, aki azonban még nem adott határozott választ arra, hogy a jelölést elfogadja. Cyorgyevics Dragoszláv főispán a helyettes-polgármesteri állás betöltésére vonatkozóan úgy nyilatkozott a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt, hogy a radikális-párt két feltételhez köti az állás betöltését. Az egyik feltétel az, hogy Szubotica város uj alpolgármestere bunyevác anyanyelvű legyen, a másik feltétel pedig az, hogy megfelelő kvalifikációval rendelkezzék. A boldog Becskerek Leszállítják a városi pótadói Velikibecskerekrői jelentik: Becskerek város kiszélesített tanácsa pénteken, február 4-ikén délután három órakor közgyűlést tart Toroníálmegye székiházának nagytermében. A közgyűlést nagy érdeklődés előzi meg, mert a tárgysorozaton a város 1926. évi költségelőirányzata is szerepel. A költségvetés kiadási tételei 20,557.504 dinárt tesznek ki, szemben a múlt évi 20.702.000 dinár kiadással. A legnagyobb kiadási tétel az nccák javítása, amelyre három milliót irányoz elő a költségvetés, mig a múlt évben mindössze hétszázötvenezer dinárt költöttek a kövezet javítására. A most előirányzott összeg a tanács véleménye szerint elegendő arra, hogy az elhanyagolt becskereki uccaburkolatokat teljesen kijavítsák. A többi kiadási tételt lényegesen redukálta a költségvetési előirányzat, míg a bevételek bizonyos növekedése által sikerült a 270 százalékos pótadót kétszáz százalékra leszorítani. A közgyűlés tárgysorozatán öszjag>eg ne^yyeimyplg pont szerepel. BÁCSMEGYE! NAPLÓ Öngyilkos leit egy noviszádí tenger észkapitány Gyógyíthatatlan betegsége kergette a halálba Noviszadról jelentik: Kedd reggel hat órakor Novíszadon a Karagyics-ucca 3. számú házban !evő lakásán főbsiotte magát Kuncz Lipót tengerészkapitány és nyomban meghalt. Kuncz Lipót sorhajóhadnagy a Noviszádon székelő dunai flottillaparancanokságnál volt, mint gazdasági tiszt beosztva és mintegy másfél éve került Cattaróbó! Noviszádra. ahol özvegy Szabó Józsefná Karagyics-ucca 3, szám alatt levő lakásában bérelt hónapos szobát. Kuncz sorhajóhadnagy a noviszádi társaséletben alig vett részt, visszavonult életet élt, 'amit barátai és ismerősei betegségének tulajdonítottak. Maga Kuncz Lipót is tisztában volt azza’, hogy betegsége gyógyíthatatlan és még Cattaróbcn öngyilkossági szándékkal fog laikozott. Kuncz hétfőn este tíz órakor ment haza és korán lefeküdt. Reggel hat órakor a szomszédos szobában lakó lakásadónője tompa zuhanást hallott, de nem tulajdonított annak jelentőséget. Buth Hona szobaleány és Pavics Péter tisztiszolga reggel hétkor Knncz szobájába mentek, hogy begyújtsanak s feá'ybába, de a legnagyobb megdöbbenésükre a tengerészkapitányj átlőtt koponyánál találták a padlón. Értesítették a helyorségparancsnoksógot, ahonnan pár perccel utóbb Babies Jovan ezredes, két századossal és egy ezredorvossa'1, Kuncz lakására sietett. Később Jurisics és Malencsics Radoljub rendőrkapitányok és dr. Cseremov György tiszti orvos továbbá a dunai f'ottüaparancsnokság néhány tisztje is a helyszínre érkezett. A kiszállt rendőri és katonai bizottság a helyszíni szemle alapján az öngyilkosság lefolyását következőképen konstruálta meg: Kuncz tengerészkapitány reggel az ágyból felkelt és az ágy szélére ült. Az ággyal szemben levő pamlagra egy tükröt támasztott és a tükörbe nézve halántékába célzott és úgy sütötte el a pisztolyt. Ekkor az ágy széléről féloldalt a főidre zuhant. A golyó keresztülhatolt a koponyán és a túlsó oldalon kijutva a szembenlevő falba üíodött és a fö'dre hullott. A frommerben még egy töltény volt. Kuncz semmiféle búcsúlevelet nem hagyott bátra. Ruhája zsebeiben négyezer dinárt és néhány lírát találtak. Az asztalon receptek és Wasserpiann-féie reakcióról szóló bakteoro’ogiai megállapítások hevertek. A kiszállt vegyes bizottság jegyzőkönyvet vett fel, amelyet a parancsnoksághoz terjesztettek fel. Beneuezíem a kopaszok versenyére A Bácsmegyei Napló egyik multheti számában a következő hirdetés jelent meg: KOPASZOK TÁRSASÁGA Stricsko Sztipán vendéglőjében, Radanovác 39. szám alatt TÁRSASVACSORÁT rendez. Vacsora: malacpörkölt és hozzá félliter bor, 15 dinár. Felkérjük az összes kopaszfeiüeket, hogy a vacsorán megjelenni szíveskedjenek. Kopaszok Társasága. Éppen azért, mert távol állok mindentől, ami kopasz, nagyon érdekelt ez a malacpörkölttel karöltött mulatság, ahol zsakett és szmoking helyett a kopaszság kőtelező. Nyomban kíkocsikáztam Radonovácra. Radonovácot még aránylag könnyűi volt megí találni. Ott fekszik. Palies és Szubotica között az országút mellett. A Sztricskó Sztipán kocsmája azonban rejtély maradt számunkra. Ez úgy látszik, titok Radonovácon. Nagy sártenger kellős közepén csolnakázott a kocsink, amikor az együk sárkupac alól valami vörös fény tűzött a szemünkbe. Először azt hittem, hogy egy eltévedt szentjánosbogár, de aztán a fiakkeros, aki lényegesen jártasabb a zoológiában, mint én, kiderítette, hogy kocsma. Valóban: egy borospitW csüngött a bejárat fölött, amelyre az volt rápingálva egy csapat bizonytalan vigyázz-állásban sorakozó betűvel, hogy sör-bor kapható. Ezek a dülöngélő betűk nyilvánvalóvá tették, hogy a kis boltban szeszkimérés folyik. Az ajtóban két rendőr fogadott és egy kucsmás gazda, aki szivszorongva leste a fealaiplevételt, majd mikor meglátta dús hajzatomat, lényegesen megkönnyebbült sóhajtással átölelt. A pult előtt egy éjtesebb asszonyság tartotta szemmel az üzletmenet folyását Az ölében egy sflndfsznó szunyókált. \z ilyesmi gusztus dolga. A városi nők kedvenc pincsijüket ápolják, 3 korcsrnárosaé, a kedves sündisznócskáját. Sündfsznócska az igazak álmát átadta. ö nem vett részt a kopaszsági küzdelemben. Nem is volt joga hozzá. Égnek állt a sörtéje. Nyomban felderítő körútra indultam a szívélyes kocsmáros kalauzolása mellett, aki mindenáron a kütönszobába akart vacsorát tálalni nekem. Am én leültem a gyalulatlan fapadkára. a, nép egyszerű gyermekei közé. Szivhezszóló mulatság tombolt körülöttem. — Hej ide, legények! — bömbölte a kocsmáros — forint egy fftyóikával! — és meglötyögtette a bort előttük. A Kálmán bácsihoz címzett agg igy dicsekedett: — Én ezernyolcszáznegyvennyolcban születtem. Kicsit vén vagyok, az Igaz, de azért eljárom a kállai kettőst. — Az ágyban, Kálmán bátyó, — tréfálóztak a legények, mire a részeg Ma-j tnzsálem ordítani kezdett: — Én ezerötszázban születtem,) nem ülik kicsuíoíni az öreg embert! Folyton lejjebb szállt az éveivel, akár a kofa az árral, ha a káposztájára alkusznak. Az egyik iUuminált busafojü juhász megmagyarázta, hogy nemsokára elkezdődik a küzdelem a kopaszok között és akit a legkopaszabbnak talál a zsűri, az viszi el az első dijat, az egy koszorú fügét. A füge ott lógott a fejem fölött egy szögön; mint Damokles kardja. Néztem jobbra, néztem balra, még az asztal alá is, de kopasz embert nem találtam. Voltak itt öreg emberek gyönyörű ősz sörénnyel, fiatalok olyan felMmsürüségge'i, akár egy őserdő, menyecskék hosszú hajfonattal és hajadonok akkora copffal, hogy szinte hajmeresztő. Hátul a zenekar működött közre és az ifjúság kólót táncolt radonovác! módra. Belenéztem a nagybőgőbe is, meg a kéménybe is, de kopasz embernek se híre, se hamva. Táncközben egy juhászkutya is beódalgott a terembe, de annak Is csodás hosszú szőrzet borította a testét. Mit tagadjam? Már én is rémé nylccd.ni kezdtem ennyi drótháló ember között, hátha megnyerem a fügekoszorut. — Bácskám! — ragadtam karon a , 1926. február 3. kucsmás férfiút — egy falatnyi kopaszt mutasson nekem! Az öreg mókus ceremóniás lassúsággal emelte le a süvegét. — Ihol van-e! konferálta be saját magát, — én vagyok a legkopaszabb! Aránylag könnyű volt a helyzeté, mert rijta kívül se élő, se holt kopaszt nem láttam. De azért 6 sem vitte túlzásba a kopaszságot, legalább félmaroknyi mohaszerü pihe lebegett-lobogott a tarkóján., olyan édes sárgaság, mint a kiskacsák tollazata. A vén fickó győzelme szinte biztosnak látszott. A radonováci kopaszsági versenyben ő ragadja el a pálmát, ez volt az egyhangú vélemény. Éppen a szenzációs győzelemre ürítettem poharamat, amikor a kocsmaszínben nagy ribilHó támadt egy véö és kopasz komlótermelő körül, aki a versenyre szintén benevezett. Az izgalom a tetőfokára hágott, még a kis sündisinó is tűkön ült és a bundás gazda haldokolni kezdett a Páni félelemtől. A hajasemberek csakhamar két párfr* szakadtak. Az egyik csoport azt áBiíotta, hogy az újonc lényegesen kopaszabb védencemnél, miig a másik tábor a bundás gazda mellett tört lándzsát és esküdöztek, hogy az ő kopaszuk a kopaszabb. A zsebekben már nyiladoztak a bicskák, mint szeptemberben az Őszi virágok és mindenki ágait, ‘ordítozott, ahlogy a torkán kifért. Ez külön passzió volt: dühön géni rogyásig. A szorga'masabb földművelők egy hétre kibőszültók magukat, majd lebőszüíve nekiláttak az ivásnak, — Nézze! — bömbölte egy kiérdemesült veterán — ez nem kopaszság magának? A kezébe vete a komlósember fejét, akár egy sült tököt és szakértelemmel forgatni kezdte. , — Na — mondtam szigorúan és kellettem magam, hogy nehezen engedek a negyvennyolcból. Az agitátor lelkesülten magyarázta: —- Nem úgy kell azt szemlélni! így srégen, alulról nézze! A bal szemét hunyja be, mintha nyufra célozna! Tényleg, igy félszemmel gyönyörű kopasz fő benyomását keltette a komlótermelő koponyája. Hátul valaki diadalmasan lefordított: — Höj! Csal a bitangja! Mind odarohantunk a fásszinhez. Az első számú kopaszt nyöszörögve Setrengett több legény csizmája alatt, akik tettenérték abban a pillanatban, amint titokban két szálat kitépett a hajából. — Bitang! — zúgta a tömeg és zz öncsonkftó aggastyánt méla undorral kirúgták. Több kopasz nem lévén, ezután egyhangúlag megszavazták a komlótermefőnek az első dijat. (t. 1.) • ,— "■■■»——■———MMMMBMW—***»— 1 ~ Százmilliós kölcsönt keres Torontálmegye Krsztics alispán tanulmányútra utazott Velikibecskerekrői jelentik: Krszties Vásza torontá!megyei alispán, dr. Viiszics Andrija megyei főügyész, Budisin joca nemzetgyűlési képviselő és Rakics Szlavko közigazgatási bizottság) tag a vármegyei közigazgatási bizottság határozata értelmében tanulmányútra indultak, hogy tanulmányozzák, milyen föltételek mellett kaphatna kölcsönt Torontál—Temesmegye. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén Krsztics Vásza alispán előterjesztésére hozták azt a határozatot, hogy a megye százmillió dinár kölcsönt keres, mert az aitspáni jelentés szerint a megyei utak rendbehozása és a szükséges u! utak kiép tése nagyobb kölcsön nélkül lehetetlen.