Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-14 / 44. szám
1926. február 14. RÄHSl/iEGYEf NAPÜÍ 19. oldal Foltok a szivárványon — Regény — Irta: Sz. Szígelhy Vilmos Bal-lö árpád rajzaival Az alispán Hoffmann igazgatóval egg darabig az ajióban állva nézte a kavargó, színes tömkeleget. Azért hogy naked nincs kultúrád, mégis csak hűséges tritestársam maradjál. megverne az Isten, ha ez ellen kczőjét áMtanám. Na. nem kell? Megiszom hát én magam. Később odahívta magához a lányát, kedveskedve fonta át a derekát, borostás állát odadörzsölte annak a gyönge arcbőréhez. — Doromboló kis macskáin, hát olyan nagyon jó! éreznéd magad a bálon. A lány mintha álom vf ágban volna, ugv nézett ismeretlen fantómokat a levegőben. — Hogy jól fogom-e magam érezni, azt előre nem 'tudom, de ott akaróik lenni, mert még sose yoltam ilyesmin. Nekem az egész világ panoráma, mindenre kiváncsi vagyok, mindent ismernem keli, hogy amikor majd egyszer diadallal térek meg ide. ugv tekintsem az ő világukat, mintha abból sarjadtam volna ki. Germán városi írnok ur bólintott rá, helyeselvén a szót. majd kitöltötte a pa'ack utolsó részletét is, megmarkolta a poharat s maga elé dörmögte, mintha ■beszédet mondana. — Mert Igenis tiszti atyámfia?, egyforma vérek jeles honfog'alónk véreiből, voltaképpen kicsinyke az a különb,sé<* amely ember és ember között található. Önök inegfoga'mázzák az Írást, olvashatatlan szarkalábakat vetnek, de a tekintetes vármegye azon r:om menne eí. ha nem volna itt Germán. Mindenben rászorultak az ő támogató jobbjára. Germán kérem, mondja az egyik épp ■úgy. mint a másik, mert tudlak, hogy nyugodtan alhatnak. hiszen ott őrzőm ,a posztot mint hü katona. Hát az önök egészségére ürítem poharam, mely telve vau jókívánsággal, akárcsak az emberi élet és épp olyan csordult, mint szerencsével és balsorssal az. Éljen, éljen! Szervusz! Kvitta fenékig, aztán a feje lehanyatlott az asztalra, már aludt., Jób Vi’ma, a műkedvelő? előadás hősnője csendesen kezdte kigombolni a piros porcdiángorabot a nyakán, mert ezzel enyhíti » vér tóháását. — Mit kezdesz vele vitába? — for tnedt Böskére az anyja, úgyis mint hü feleség. — Tudhatod, milyen vén szamár. csak kerü'ö utón szabad vele vi'itkozni. VI. A tanárnék a kávéházba vonultak, hogy töviről hegyire megbeszéljenek mindent, kicseréljék a pletykákat, a ruhákat. a nézőtéren tapasztalt gyanús körülményeket s megvessék a'apját azoknak a hullámgyürüknek. amelyek voltaképpen csak holnap indulnak el messze, nagyon messzire. Lehetetiea.ség azt belátni, hol pihennek mez ha egyátalán a Flrtingerek nyelvo ismeri a pihenést. A vármegye férfinépének óvatos része előre ment a bálba és nekifogott a vacsorának. Elég a művészetből egy felvonás, a jó borból azonban semmi sem elég. Mire. jó későn, megjött a színházi közönség s belefogott a táncba. a verandán idegesen vették tudomásul a cigányok elvonását, de nem tehetvén ellene semmit, csak dörmögtek és újabb borszállitmánvokat hozattak. Csak azért is megmutatják, hogy itt sem csökken a jókedv. Bezdán Árpád annyit aludt délután óta hogy szinte kezdett már megint ásitozni. Az unalma csak akkor röpült el amikor megérkezett Hoicz Éva és sikerült neki a mii íomos kislányt karonfogva elsikkasztani a készülődő aranyifjuság elöl. A vagyonos kereskedőosztálv lányai majd elTöpüiíek az eleganciától s majd meghaltak a gőgtől. SHbák Ilonka, a 'izenkét fűszeres üzletéről hires vén S'ibák lánya, csak a feje fölött tudott eltekinteni az embereknek, szinte azt a babonát támasztva életre, hogy tartsa mindenki szerencséjének. amiért ő is leereszkedett ebbe a társaságba. Kiválasztott magának a gavallérok közül egy kamarást, de tisztára csak azért, hogy na gr’ hangon beszélhessen vele (hadd halira mindenki) per: — Hallja maga Andor! Az alispán Hoffmann igazgatóval egy darabig az ajtóban állva nézte a kavargó színes tömkeleget. e— Gyönyörű társaság! — Azt hiszem, mondta az alispán, ma bajos lesz a tánc. Ritkán gyűlt össze ennyi ember. — A te tiszteletedre — mosolygott az igazgató. — Kérlek alásan. nevtett Bezdán, iól ismersz és tudhatod, hogy nem vagyok hiú. Én elhárítom magamtól az érdemet Éppen arra sétált Árpád uríi Hoicz Évával (mert csakugyan, bele sem tehetett fogni a táncba, annyi volt az ember) s az öreg barátságosan intett a fia felé. — Szervusz! A tekintetével pedig mintha kérdezett volna valamit A főhadnagy elfogult hangon éppen arról beszélt a lánynak, hogy mennyire szeretné, ha szegény, egyszerű polgár gyermeke lenne Éva. — Mi haszma volna belőle magának? — Sok. Azt is gondolom, hogy talán nekem válnék egyedül hasznomra. A leány szórakozottan kutatkodott a tömegben, uuv mondta. — Ez igazán érdekes! — Persze — folytatta a főhadnagy — magának csak érdekes a* ilyesmi, akár ne is mondjam tovább. — Biztosítom róla. hogy szívesen hallgatom. De mit szól a Qaál Icához? Nézze csak. egyetlen szeulőie se látszik. Bezdán Árpádot — mint ahogyan szakkifejezéssel mondják — ez kihozta kissé a koncé inasból s alig tudott erőt venni a kedvtelenségén. Éva viszont, nyilván valami kellemes fölfedezésnek örülve, beszédesebb lett s tünedezett már a szórakozottsága is. — Miért nem beszél? — Mert ugv sem érti meg. — Ejnye, már meg értelmetlen is vagyok? — A gondolkozása nem az, de tartok tőle. hogy a szive. Éva hangosan kacagott. Kedves barátom, nekem nincs szivem, ezt tudhatja iól. ha vett annyi fáradtságot. bogv érdeklődéssel kísérjen. Nem is szabad, hogy az embernek szive legyen. a* csak-luxus és mit ér vele? Tudja. szeretném egvsaer látni magamat belülről ugv. ahogv soha se vagyunk rá kénesek, iái. de furcsa volna az! Hogy mi van a szivem helvén. — Az. ami másnak. Éva elbigevesztétte a szálát, csalóién! szomorú lett, — Alig hiszem. Ingatta is hozzá a főjét, hogy dehopy lehet elhinni az ilyen szörnyűséget képtelenség az. Nem tartott az egész tovább egy pillanatnál megint visszatért a bolondos jókedve. — Halja, Árpád, egyre figyelmeztetem. Nekem ne valljon-szerelmet, mert itthagyom a faképnél. Semmi ándungom a komédiákhoz — Nem hinné el? — Talán akkor, ha beteljesednék a maga titkos nagy vágya és én csakugyan szegény leány lennék. Lehet, hogy megszeretném s arra • Ikérném, hogy keressen valami á'lást a postán, mint azt ma este láthattuk a színpadon. Ejnye, de hercig teánv ez a Germán Böskc. nézze csak. Halá’ra voltak tőle ijedve, hogy kompromittálja a társaságot s lám ni, a legkifogástalanabb nagyúri dáma, — Eh. komédiásné! — Kedves barátom, tette Éva a kezét Árpád vá'lára, magának jól kell tudnia, hogy amikor két muzsikáló banda találkozik, az egvik elhallgat. Tóiért veszi tőle zokon a komédiázást és miért nem róiia fel a salát nemének? — Szó sincs róla. vannak...-- -A jelenlevők sem kivéte’ek. — Tehát én is az vagyok? — A javából, édes fiam. azoknak is a legelejéről. Engem akar maga megszéditeni ezzel a gyerekes fogással, hogv milyen jó volna, ha szegény lenne? Va'üa be. mi lenne akkor az adósságaival? Ne feleljen, nem bírom el a kínos jeleneteket, habár meg is van az a rossz természetem, hogy bűnös vagyok a felidézésükben. Nem megv az. kedves Árpád, ugv a szerelemmel, hogy most effelé határozom el magam, holnap affelé. — Egészen lehetetlen embernek tart? — Menjen már. maga bolond, miket Bem bőszéi! Azt akarja, hogy kurizáljak? Isten neki. megteszem a . kedvéért. Felforgatta szemét, mint az ábrándos sült hal. jobb kezét a pihezö mellére szorította. — Ne táncolnánk inkább, szakított* félbe a tréfáját. — Ne. ne tiltakozott a főhadnagy, aki titokban attól tartott, hogy minden piltaaban elszakítják tőle a lányt. Csak mondja ei, amit akart, úgyis tudom, hogy sok a fullánkja, kis kígyó. — Árpád — nézett megint rá a lány és igyekezett olvadékony lenni — maga olyan helyes legény, kedves, szereteti'írnél tó. Csinos, föltéténíil csinos is. Jó családból való gyerek, aki ezüst kanállal evett inár apró korában (mert hogv én nem ettem, azt tudja jól). Árpád. édes. boldog lesz az a lány. aki előtt maga egyszer megnyitja a zárkózott, sok finomsággal teli szivét, ha nem hiszi ti, próbálkozzék 0!isorovies Ankánál. az első szóra, a nyakába ború? — na. jókedvemben vagyok, engedményeket teszek, nem éppen az elsőre. de nagy. nehéz vergődések után a harmadikra... • Megállt, szünetet tartott, az arca úgy olvadt át valami fájdalmas derűbe, mintha a szivárvány játszana, akkor fejezte be. — De mi haszna mindebből;, ha én nem tudom szeretni. Békii'iön meg velem. Árpád, higyje el. hogy becsületes, vagyok, mert játszhatnának az életünkben olyan körülmények is, hogy muszáj magához feleségül mennem •— mondja — ér valamit ez a muszáj, mikor hathetes asszopykoroinbrji megcsalnám? — Az már magában véve nagy dolog. hogv tudna, hat hétig várni! — Lehet, hogv tévedek. Táii kiszöknék már az első napén, ahogv a Kolcdáné csinálná- De ne bolondozzunk, hiszsn nincs sok értelme ennek a beszédek. Szerencsére teljesen önálló vagyok, azt tehetem, amit akarok, magam választóm meg. hogs- kié leszek. Ha nagyon megbolondulok .s beleutáikodotn ebbe az arzént társadalomba, amely megköveteli mindenki mástól a tisztességet, hogy ő maga kényelmesebben sülyedjen a bűnbe .— akkor, hát akkor még a házasság,ócska szobáiraiüoz seni ragaszkodom. Én becsű ö:n, szeretem magát, de csak ugv. Érti? Nem amúgy. Most pedig oda kell néznem a lányokhoz, mer. egyelőre sajnos — benne élek én is a társadalomban. ;— Tehát ‘kosár — mondta karját nyújtva Bezdán. — A szerelmesnek föltétlenül, a >óbáráinak soha. A fiú szeme szikrát lángolt. — Szeret valakit? A lány különösen megszépült ebbui a pillanatban.- Oldalt hajtotta a fejét, játszotta a negédest. — JVy köze hozzája? Ha érdemesnek találja, kutassa ki. A kü'sö vármegye soraiban egy vidéki jegyző toasztot akart mondani, de lefogták és pohár borral akasztották meg torkán a szót. — Ne bomoljatok — fuldokolta — a nagyságos alispán urat akartam felköszönteni. — A nagyságos alispán ur 'físzte’tct. épp most fogták el a pagátiát. Huj Klenóczy, ide. ide Kler.óczy. állj be a sorba! A fiskális halovány arca ki volt pirosodva. nevetve mondta: — Ne bántsatok, elég volt. nekem m3 esetleg táncolni muszáj. — léged is jégre visznek. öTeg? — kiáltotta át az asztal másik végéről az árvaszéki elnök. — Alighanem — mondta nevetve Klenóczv. — Ha az ember medve akar lenni, maradjon a bar’angjában. (Folyt, köv.) a szappan káros haté-ától, inert a szappan kiütéseket, foltokat, korai ráncosodést és egyéb bőrtisztátalanságot okoz. Az arcmosásra használja kizárólag az orvosok által ajánlott tökéletes párisi emunsio, a „Vis«giné“ Adelina Patti-t, amely az arcbőrnek állandó üdeséget ad és megszüntet minden bőrtisztátalar.ságot. Köszönőlevelek naponként érkeznek hozzánk. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és illatszertéiakban üvegenkint 30 dinárért. Jugoszláviai főraktár: Zagreb, Gajeva uliea broj 8. ________________________________743
