Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-14 / 44. szám

6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1926. február 14. Schulzét február 4-én kihallgatta a berlini rendőrség Berlinből jelentik: Schulze Arth úrról, a frankügy misztikus szereplőjéről a her!fai- »S-Uiir-Abe>ndblatt« igen érdekes személyi adatokat közöl. Eszerint Schulze, "aki a háború előtt az állami bankjegynyomda vezetője volt Szent­­pétcrVárott, egyik legelső szakember­nek számit Európában értékpapírok és bankjegyek nyomási-technikai kérdései­ben. Több cikke jelent meg német szak­lapokban, sőt 'önálló eljárást is dolgo­zott ki értékpapírok tökéletesebb, nehe­zen utánozható és olcsó nyomására. Schulze 1918 május 18-án szabadal­mat nyert Budapesten 310.889. szám 57 d osztály és 1. csoport megjelö­lés alatt. A ; bérűn: rendőrség régen . ismeri Schtiízei és tudja róla, hegy milyen szerepét tölt be a nemzetközi bank­jegy-szakértők sorában. Mikor a legel­ső jelentések megérkeztek Budapestre, amelyekben a Schulze név szerepet, Berlinben azonnal reá gondoltak és el­vetették az Erzberger-gyilkosság fősze­replőjére vonatkozó magyarországi kombinációt Február 1-éu kihallgatták az akkor Berlinben tartózkodó Schiiizét. ház­kutatást tartottak nála, de sem a vallatás, sem a motozás során nem sikerült terhelő adatokat találni- Erről értesítették a budapesti rend­őrséget, ugyanígy Schulze szabadonbo­­csátásáröl is, amelynek —- terhelő motí­vumok hiiián — meg Ae’iett történnie és a nyilvánossággal nem közölték az eljárást, mert netn akarták bizalmatlan­ná tenni Schulzét. A berlini rendőrség íebruár 4-ikén, a kihallgatás napján sem rendelkezett megfelelő adatokkal, mind­össze a Budapesten működő francia de­tektívek részéről, a magyar rendőrség­gel közölt kevés támpont állott rendel­kezésére. így a ■ berlini rendőrségnek nem volt módjában pozitív vádakra vo­natkozóan eszközölni a kihallgatást. Schulze különben az orosz forrada­lom után költözött át Berlinbe. Még a háború alatt ajánlatot tett különböző személyiségeknek hamis angol fontok gyártására. A bankjegyeket repülőgépen csempész­te volna Angliába, Nem valószínű, hogy Schulzét politi­kai rootivumek vezették a mostani af­férban va'ij szerep’éso során; soha nem foglalkozott politikával, olyannyi-a, hogy. egy ízben, a bolsevista éra alatt, hazatérhetett Oroszországba, láto­gatás céljából. Valószínű, hogy W.radischgraetz és Rába akik -többszöri németországi tar­tózkodásuk alatt figyelmessé lettek a kitűnő szakemberre, anyagi rekompen­­zációk ellenében jutottak a frankhami­sítással kapcsolatos gyártási technikai tanácsokhoz. A Berliner Tageblatt azt írja, hogy Schulze mintegy nyolc napja eltűnt Berlinből. ügy látszik, közvetlenül kihallgatása utáni sikerült biztonságba helyeznie ma­gát. Teleky válasza Pallavicininak Teleky Pál gróf a »Magyarság« va­sárnapi számában válaszol Pallavicini György őrgrói nyílt levelére. A válasz szerint Teleky semmi lényegeset nem kíván hozzátenni ahhoz, amit az egysé­­gespártba való belépésekor precízen ki­fejtett levelében. — Mindig komoly információkat szok­tam kérni — írja Teleky -r mikor va­lami elhatározó lépést teszek. Most is mindenről kértem és kaptam is informá­ciót. Két kifejezést akarok csak meg­magyarázni: az egyik »egy becsületes magyar ember«, a másik »Magyarorszá­gon élő nem magyarok.« — A becsületes szó itt nem egyéni becsületet jelent, hanem különleges nemzeti érzést, a másik kifejezés pedig azokra vonatkozik, akikben ez a nem­zeti érzés hiányzik. A kitétel általános jelentőségű, de nem zárja ki azt a lehe­tőséget, hogy vannak szabálykivé­telek. . — Ezek közé a kivételek közé tarto­zol Te is — írja Teleky Pallavicini Györgynek — akit jó magyar embernek ismerlek, de nem tudsz belehelyezkedni ilyen felfogásba, mert a politikában szubjektív szempontok vezettek és túl­ságosan bilincsekbe vert pártpolitika. Mindig kifejezésre jutott nálad az ob­jektivitás hiánya, azért is kerültem ed­dig, hogy komoly politikai kérdésekről tárgyaljak veled. A halálos kaland Egy milánói bankár felesége leugrott a mélységbe, mert férje el akarta csábítani Rómából jelentik: Borzalmas drá­ma játszódott le Róma külvárosá­ban, a régi város falai között. Egy dttsgazdag bankár felesége öngyil­kossági szándékból, a kőfalakról le­ugrott a mélységbe, ahol összezúz­ta magát. A dráma hátterében pi­káns szerelmi ügy húzódik meg. ígnázio Tartagno milánói bankár nemrég Nápolyban járt, ahonnan, a mikor visszatért, kofferjében _egy csipkés női nadrágot talált a fele­sége. Izgalmas jelenet következett. Tartagno a világ legtermészetesebb hangján azt válaszolta, hogy fogal­ma sincs a dologról, de minden va­lószínűség szerint úgy került a tás­kájába »ez a szemét«, hogy a vám­őrök a vasúti állomáson átkutatták a koffereket, mindent kihánytak be­lőlük s igy nem lehetetlen, hogy egy más kofferből jutott a nadrág az ő ati táskájába. Az asszony eleinte kételkedett férje szavaiban, de ez oly meggyő­zően beszélt, hogy a gvanu elaludt a lelkében. Talán végkép el is felej­tette már a csipkés nadrágot, ha Ró­mából névtelen levelet nem kap. Ebben »jóakarója arra figyelmez­tette, nézzen csak utána, mit müvei a férje az örök városban. A levél annyira felkavarta az asz­­szony indulatát, hogy amikor férje néhány nappal ezelőtt Rómába uta­zott, titokban utána ment. Este a Via Condotti-n sétált Tartagno asz­­szcwly, aki egyszerre csak azt érez­te, hogy valaki követi. Meggyorsí­totta lépteit s ahogy csak birt, me­nekült üldözője elől, de ez szívósan a nyomában maradt és amikor kö­zelébe ért, fülébe kezdett sugdosni: — Mért siet olyan nagyon, nagy­ságos asszonyom? Az asszony erre hátrafordult és a férfi szeme közé nézett. — Ó sikoltotta — fiát te vagy az? A férje volt. Tartagno megrökö­nyödve nézett az asszonyra, akiben a feleségét ismerte fel. Az asszony néhány pillanatig sápadtan nézett az urára, aztán elrohant. A bankár megfeszítette minden erejét, hogy utolérje, de mert kö­vér ember volt, nem tudott verse­nyezni karcsú és könnvülábu fele­­, scgével. Az asszonyt már csak né­­jjiány,..léjjgs választóba el suMura­glionétől. — Mária, Mária — hörögte a férfi — gondolj a gyermekünkre... Majd maga körül nézett és kere­sett valakit, hogy segítségére le­gyen, de senkit sem látott. Az asz­­szeny a következő pillanatban el­tűnt a mélységben. A férj ájultan rogyott össze. Együgyü legenöa Sáros az uccátolc, a fene járjon honátok a sötétbe ! Tudom, hogy egy Ibsen-mottó sokkal írod. lrolbb lenne, de ez viszont lényege­sen stilszerübb, tekintve, hogy a szubo­­ticai uccákrol van szó. A sáros ucca sohase ment kuriózumszámba Szuboti­­cán, nem, nálunk igazán nem kellett nagyitóüvegge! keresni a sarat, Iépten­­nyomon beiéfulhat a szórakozott járó­kelő. A különböző sarakat számontart­­ják, akár a házasságokat az anyakönyv­­verető, Vannak sárfőkeriiletek és a ke-i fületek. A térdigérő sár péld ul nincs is lajstromozva, a komoly, nívós sár ott kezdődik, ahol azt mondják az embe­rek : „torkig vagyok vele“. Ez úgy ér­tendő, hogy a csuszó-mászóknak már a fü'ükön és orrukon át szivárog a tüde­jükbe a sár. A csuszó-mászók alatt ter­mészetesen nem az ukacok és a hüllők értendők, hanem a városunk polgárai. Hogy melyik a legsárosabb szubo icai ucca, azt bajos lenne eldönteni, ezideig még nem rendeztek bajnoki versenyt, de a nemes versengésben kétsegkivű' nem maradna alul a Köhid-ucca. A leg­több skalppal ez az ucca dicsekedhetik; csak a múlt esztendőben öt asszony sü’yedt el benne nyomtalanul. A sár olyan mint a tenger, nem teketóriázik sokat, belekapaszkodik a lábaiba és kész. A legmegreridi­­több tragédia min­denesetre egy süldő szere'ntes páré, akik egy kispadon csóko­­lóztak önfeledten, ami­kor megeredt az eső. Mie'őtt még kibonta­kozhattak volna, a sár rájuk- vetette magát és elnyelte őket, úgy, összeforrva egy itéletnapigtartó csókban. A sáros uccáknak megvan a maguk kü­lön közlekedési eszköze: a gólyaláb. Ez nem úgy értendő, hogy a szegény gólyamadárnak kitörik és kölcsönveszik a lábait, hanem deszkákból két faemel­vényt eszkábá! össze a vállalkozó szel­lemű őslakó és igy két méter magasra nőve evez tova az élet tengerén. Ter­mészetesen vannak praktikusabb mego'­­dások is, pé'dául a Magyar-uccai Macs­­kássy néni, aki a ház szemefényét, a Cocó ma'a­­cot hajtja maga előtt a sárban és az igy túrt a'ag­­utban csusz­kái utána. Mint ahogy hókotrómoz­­donyok mö­gött halad nrndigaren­­des vonat. A nem nyelte a sár. A rabló ellenben szá­razon vitte el a dolgot. Emberség volt ez a kímélet a sártól, vagy kötelesség­­tudás ? Nem tudom, de a tolva! mindig rém barátságosan üdvözöl, ha vadonatúj barna zakómban ellejt az uccán. De azért nem haragszom a sárra. Legyünk csak tárgyilagosak : neki fo­gom köszönhetni haihatal'anságomat, ha majd egyszer engem is utolér a végzet, elnyel a sár és a holttestemet konzer­válja az elkövetkező századokig. Mi’yen felemelő érzés is lesz az, mikor ezer év múlva az archeológusok kibányásznak a Bene Sudarevičeva-u'ica tőzegeiből! A legnagyobb titokban múzeumba kerülök, mint a Tuthankamen és a kései tudó­sok rajtam fogják köszörülni az eltnéjü­­het. Ünnepélyesen Ievakargatják rólam a sarat és a nyilvánosság kizárásával — megkezdődik az elménc boncolás: mi volt ? Ur ? Paraszt ? Király ? Köz­­társasági elnök ? Levélhordó ? Puceráj­­igazgató ? Vagy kardnyelő ? És ekkor megtalálják zsebemben a rothadt noteszomat a kővé vált név­jegyemmel és a tudoncok rémülten fel ordítanák. Ajvé ! Újságíró ! És szanaszét szaladnak, százan ezer felé. (t. I) A JŐ VIDÉK © s a Ne küldf a fóvámhivatalnak újévi gratulációt Ma már nem szenzáció a legrejtélye­sebb kéjgyilkosság sem, sem az; hogy valakire nagyobb adót vetnek ki, mint amennyi a jövedelme. Ami azonban a napokban történt a Kohn és Hubert adui céggel, az annyira ttj és annyira ötletes, hogy bátran besorozhatjuk a mai idők szenzációi közé. Azok közt-is megállja a helyét. A szőbanforgó Kohn és Habert-cég ugyanis mint az udvariasság non plus ultrája, a pravoszláv újévet megelőzően a szuboticai fűvámhivatalnak beküldött adóbizonylatához csatolt a hivatal tiszt­viselői részére egy újévi gratulációt is a szokásos összes jókívánságokkal. Ki­nek kivánjon az ember boldog újévet, ha nem a vámhivatalnak, amely annyi minden jóval ellátja az esztendő folya­mán a szegény po’gárt. A Kohn és Hu­bert elküldött tehát egy b. u. é. k.-ás névjegyet a vámhivatal részére. Azóta eltelt néhány hét, a jókívánságok egy része talán már teljesült is, minden­esetre akárhogy történt, a fővámhivatal nem felejtkezett meg a figyelmes keres­kedőkről. A napokban visszaküldte az újévi gratulációt a cégnek, azzal, hogy elmulasztottak ráragasztani okmánybé­lyeget. Egyben közli a vámhivatal, hogy az illetéktörvény vonatkozó rendelke­zése értelmében büntetés terhe mellett■ haladéktalanul röjjanak le a gratuláció­­— mint beadvány — után huszonöt di­nár illetéket. A Kohn és Hubert-cég, amikor kézhez kapta a fővámhivatal levelét, bizonyára nyelt egyet és nincs kizárva, hogy a beküldött jókívánságai -tekintében némi-, képp megváltozott a véleménye. sár azonban nem mindig ellenség, mint azt a rosszhiszemű népek terjesztik róla, a sárban »annak angyali indulatok is. Csak ezzel magyarázható, hogy legutóbb megmentette a betörőm életét. A saját külön házi betörő­mét, aki ingósá­gaimat gyöngéden bugyorba kötve ép­pen menekülőben volt, hű ebem ál­lal üldözve, ami­­ktír enyhe csapa­dék ereszkedett a vid 'kre. A betörő a közeli gázlámpára kapaszkodott fel, míg jó kutyám áldozatául esett köte­lességtudásnak : ott marad* és ugatott híven utolsó pillanatáig, mig csak el Nem azért a huszonöt dinárért. — Sretnu nevű godinu! 3U TO R S Z 0 K SÉ G LE TÉ T iegocsóhban szer zh- ti be 11013 Nagy Varjas Rókus asztalosmesternél, Subotiea, VI. VukovKeva 3 mérlegeik újságokban való közzététele végett, épuvy mint közgyűlési meghívók­nak a hivatalos lapokban való közzététele végett forduljanak Sch-o’ka lirdetö­­irodához, Movisad.Futoški put 2. Tel. 276 MENYASSZONYI KOSZORÚ-FÁTYOL KO ZOBU, FÁTYOL KRAMER SOKOLSKA ULTCA

Next

/
Thumbnails
Contents