Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-13 / 43. szám
I 12 OLDAL * ÁRA 1f2 DINÁR XXVif. évfolyam Szubotica, 1926 SZOMBAT február 13. 43. szám Siegjelenik minden va,.V > uin és hétfőn délben Telefon: Kiadöhivaf tAÓv’ -«rkesztÄsis; 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 159 din. Szerkesztőségi Aleksandrova ni. 4. (Rossia Fonciére-palota) Kiadóhivatal! Subítica.Aleksandrova nl.l.(Lelbaefe-nalota', Vita a magyar problémáról a kisantant temesvári konferenciáján A kitligyminiiszterek tanácskozásának kulisszatitkai — Benes a Népszövetség közbelépését kívánta — A konferenciára kiküldött munkatársunk jelentése — Egy hivatalos kommüniké és a három külügyminiszter nyilatkozata kapcsolta, össze a temesvári konferencia hermetikusan elzárt tanácskozó szalonját a nagy nyilvánossággal. A miniszteri nyilatkozatok, minden terjcdelniességük mellett, meglehetős szűkszavúak és nem lebbentették fel teljesen a tanácskozóterem nehéz brokát függönyeit. A kommüniké is szűkszavú, de többet mond és tüzetesebb megvizsgálása után kiderül, hogy egyike az utóbbi évek legérdekesebb kiiípolitikai- okmányainak. Ezt szeretném nagyon hangsúlyozni, mert eddig a sajtó, sem a hazai, sem a külföldi, nem tulajdonított elég nngy jelentőséget ennek a laurimünikének. Pedig első percre nyilvánvaló lehetett, hogy maga a három miniszter foníos maniíesztációnak szánta ezt a közleményt. Úgy Nineties, mint ßenes és Dúca nyilatkozataikban több Ízben nyomatékkai utaltak a kommünikére. amelynek szinte minden mondatán meglátszik, hogy ellentétes vélemények egyszintre hozásának az eredménye. Az egyes érintett kérdésekben minden egyes külügyminisz tér beépítette a maga külön fedezékeit a kommüniké sokszor furcsán Rfll ható frázisai közé. hogy arra bármikor szabadon hivatkozhassanak. A kommüniké és a miniszteri nyilatkozatok összevetése, a kimondott és elhallgatott mondatok mérlegelése után utólag most már jobban megkonstruálható a temesvári konferencia képe, mint a mozgalmas szerdai napon. Aliiig a konferencia tartott, a helyszínen szerzett információk megbízhatóságához mindig szó fért. A kommüniké és a nyilatkozatok elhangzása után azonban már sokkal több támpontom volt az események kipiihatolására. Informálódásaim eredményei — jóleső elégtétcllei állapíthatom meg — nagyrészt igazolták azokat« tudósi-* tásokát. amelyeket a nap folyamán még a nyilatkozatok elhangzása előtt a Bdcsmegyei Napló-nak küldöttem. Első információmat azonban sikerült néhány olyan fontos adattal kiegészíteni, amelyek most már lehetővé teszik a konferencia lefolyásának tel tes rekonstruálását. Az alább közölt adatok nagyrésze olyan diplomatáitól ered. aki a három külügyminiszteren kívül — mondhatni — az egyetlen teljesen beavatott személyiség volt a Temesvárod megjelent diplomaták közül. Benes szükségesnek tartotta, .hogy Magyarországot kényszerítsék a frunkügyben lelepleződött politikai rendszer likvidálására. A csehszlovák külügyminiszter azonban nem gondolt a kisantant direkt közbelépésére. hanem mint általános érdekű európai kérdést, az egész ügyet a Népszövetség hatáskörébe kívánta utalni. Szerinte a Népszövetségnek is elég hathatós eszközök állnak rendelkezésére, amelyek a probléma gyökeres megoldását lehetővé teszik. Ilyen nemzetközi kényszereszközök volnának például: > Magi arország k!rekeszfése a nemzetközi postaforgalcnihól. határainak lezárása mindennemű utlevélvizum megtagadásával, a diplomáciai képviselők visszahívása és gazdasági természetű represszáliák. Ennek a három különböző felfogásnak eredőjeként jött létre a hivatalos kommünikében körvonalazott állásfoglalás. Nincsics és Benes figyelemmé! voltak Románia kényes helyzetére, viszont Dúca is honorálta Nincsics és Benes álláspontját és hozzájárult ahhoz, hogy a kommünikében kidomborodjék a szankciók alkalmazásúnak lehetősége. A konferencia végleges állásfoglalását befolyásolta az a jugoszláv részről először hangsúlyozott megfontolás is. hogy egy időelőtti é-s nem elég radikális külső beavatkozás a kisantant részéről a mai magyar belpolitikai helyzetben csak a jelenlegi rezsim erősítésére szolgálna. Ezeknek az információknak hitelességet eklatánsai! bizonyítják azok a nyilatkozatok, amelyeket a külügyminiszterek a kommüniké kiadósa utón tettek az újságíróknak és amelyekben — különösen Nincs .js igen fűit árazottan és 'élesei 'mondtak véleményt a magyar kérdésről és igy.nem., hagytak kételyt aziránt, hogy a kommünikét hogyan keli értelmezni. A és a Eölkási-probiéma vlilyen szankciókra gondol a kisantant? A konferenciáról kiadott hivatalos kommüniké a frankhamisítás ügyében a következő kijelentéseket foglalja magában: A béke érdekében remélni keli. hogy ezt a sajnálatos ügyet teljesen fel fogják deríteni és megfeleld szankciókat fognak alkalmazni, nehogy ilyen események megismétlődhessenek. A kommünikéből tehát nem délül ki1 világosan, hogy a szankciók alatt külső renresszáliákat. vagy pedigamagyar hatóságok intézkedéseit érti-e a kisantant. Ez az óvatos fogalmazás arra mutat, hogy nem akarták teljesen kizárni az eshetőségek sorából a külső represszáliákat sem. Ennek a kérdésnek tárgyalásánál a három külügyminiszter három különböző álláspontot képviselt. Határozottan, minden beavatkozás ellen egyedül Daca román külügyminiszter foglalt állást. Dúcának valóban nehéz helyzete van a magyar kérdésben. Elsősorban Románia határozatlan általános külpolitikai orientációja miatt, amely a konferencián tárgyalt összes többi kérdésekben is igen nehézzé tette az egyöntetű megoldásokat. Románia a legutóbbi esztendőben azt tapasztalta — és. nem minden alap nélkül — hogy a magyar revánstörckvések többé nem irányttlnak annyira az egész kisantant, mint inkább speciálisan Románia ellen. A belpolitikai nehézségeken kivüi ez is egyik oka annak, hogy a liberálispárti román kormány békejobbot nyújt a kétmillióuyi erdélyi magyar kisebbségnek. A román kormány ezért pillanatnyilag nem akarja komplikálni a magyarsággal szemben való helyzetét egy beavatkozással Magyarország belügyeibe. Ezzel szemben Nincsics külügyminiszter egész más szempontok szerint ítélte meg a magyar kérdést. Nincsicset megíont olásaiban nem feszélyezik belpolitikai momentumok. Öt mindenekelőtt az általános béke szempontjai vezérlik. Számára az volt a probléma, hogy vájjon az európai béke ügyét jobban szolgálja-e a fekély operativ eltávolítása, I vagy pedig be kell várni, hogy a r magyar nép egészséges szervezete < kilökte magából a kórokozó anyago- j 1 kát. i ( Amennyiben az operativ megoldás- i eszméje kerekedett volna felül. Nin- 1 csics elhatározó lépéseket követelt \ volna. Ebben az esetben csak egy 1 utat látott volna célravezetőnek, c még pedig azt. hogy 1 a kisantant egyetlen éréivé-- ak- r eióval végezze el az operációt. \ A temesvári konferencián várakozás ellenére az a kérdés is tisztázást nyert, hogy a Balkán-probléma beletartozik-e a kisantant kompetenciájába. A kérdés a Balkánpaktum felvetésével vált aktuálissá. A hivatalos kommüniké utal arra, hogy a külügyminiszterek keresték a megfelelő módokat és eszközöket a Balkán békéjének konszolidáld' ára. Nincsics a maga nyilatkozatában rámutatott arra, hogy ebben a kérdésben elsősorban Jugoszlávia van érdekelve és hogy a Balkán-paktum megkötése előtt még tisztázni kell Jugoszlávia viszonyát a többi Balkán-államokhoz. Benes hallgatott erről a kérdésről. Dúca viszont azt mondotta, hogy Románia mindig lelkes előharcosa volt a Balkánpaktumnak. mégis azt hiszi, hogy amig a görög részről fennálló nehézségeket nem küszöbölik ki és a jugoszláv-görög kérdést nem rendezik, addig nem lehet hozzáfogni a paktum kidolgozásához. Ezek a nyilatkozatok ugyancsak arra vallanak, hogy a konferencián ezt a kérdést is kompromisszum utján oldották meg. Valóban ez volt a temesvári konferencia legnehezebb kérdése. Románia azt követelte, hogy minden Balkán-kérdés a kisálltán t konferencia elé kerüljön és hogy' Románia, mint a kisantant tagja, állandó információkat kapjon Jugoszláviának a Balkán-államokkal folyó tárgyalásairól. Benes azt az álláspontot képviselte. hogy a kisantant középeurópai hatalmi szövetség és mint ilyennek nem feladata a Balkán-probléma rendezése. Nincsics magáévá tette ezt az álláspontot és feleslegesnek tartotta, hogy a Balkán-problémát a kisantant keretén belül tárgyalják. Egyszersmind hangsúlyozta, hogy a speciális jugoszláv érdekek biztosítása előtt korai volna a kisantant többi államának bevonása a Balkán-probléma rendzésébe. Úgy a kommüniké, mint Dúcának udvarias kijelentései bizonyítják, hogy a kisantant ezt a teherpróbát is kiállotta és Nincsics az egész vonalon keresztül tudta vinni álláspontját. Bene« taktikái a az orosz kérdésben Az orosz kérdésről a kommüniké teljesen hallgat. Nincsics és Dúca, amikor az újságírók az orosz kérdésről kérdést intéztek hozzájuk, kitértek a válasz elöl és azt mondották, hogy ezzel a kérdésükkel forduljanak Beneshez. Viszont Benes igen kelletlenül elégítette ki az újságírók érdeklődését. Válaszának lényege az volt. hogy Oroszország de jure elismeréséről folyó tárgyalások pillanatnyilag megszakadtak, mert előbb egész sor más kérdéshen kell megállapodásra jutni. Azt á hirt, hogy Csehszlovákia már elismerte az orosz kormányt, alaptalan ujságszenzációnak mondotta. Diplomáciai körökben Renes magatartását az orosz kérdésben igen ügyesen keresztülvitt manővernek minősítik. Benes állítólag szándékosan bocsátotta világgá a konferencia előtti napokban Oroszország elismerésének hírét. A konferencia délelőttjén viszont Benes legszűkebb környezete a leghatározottabb formában úgy informálta a sajtót, hogy Oroszország magatartása mi-
