Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-12 / 42. szám

f

10. oldat

BACSMEGYEI NAPLÓ

BROADCASTING

A legtöbb rádió-kereskedő csak a készülék vagy egyes részek árát hirdeti, hogy az olcsó árral a nagyközönséget megtévessze, mi azonban

teljes készülékeket komplett felszerelve a helyszínen üzembehelyezve müküdési engedéllyel I ajánlunk Önnek.

A kereslet rádiókészülékekben nap-nap után nagyobbodik és igy az árak is ma már lényegesen olcsóbbak. — Különösen olcsón ajánlhatunk három eredeti Broadcasting-tipust, mint a jelenkor legtökéletesebb felvevő készülékeit, kompletten a helyszínen felszerelve a következő alkatrészekkel:

a készülék a lámpák a tekercsek az akkumuláló»' az anodbatteria a dujfé 1 fejhallgató

1 Brown Continental vagy Darling hangszóró az antenna-anyagok a felszerelés az üzemhehelyezés az engedély megszerzése: Háromlámpás készülék

5500 dinár

Négylámpás készülék

65GÖ dinár

1 Superheterodyn hatlámpás

7750 dinár

—

Epitőszekrények

minden alkatrésszel, a legkisebb

csavarig, részletes Broadcastingsémával

Háromlámpás 1550 dinár

Négylámpás 1850 dinár

Superheterodyn

hatlámpás 3250 dinár

Az engedélyt kívánatra ezekhez is megszerezzük.

Kiégett rádiőlámpákat 90 dinár ráfizetéssel kicserélünk.

Rádióban csak a legjobbat vegye, a túlolcsó rádió a legdrágább, mert használhatatlan!

Ne vegyen külföldi rádiót, a melyet vagy nem tud felszerelni, vagy nem kapja meg az engedélyt.

Mi itt vagynnk helyben és bármikor rendelkezésére állunk.

K0NRATH D. D.

SUBOTICA

Fa sióévá ni. 1. Telefon 6-23.

Foltok a szivárványon

— Regény —

Irta; Sz. Szigethy Vilmos

10

Az öreg Germán, aki titokban ugyancsak készülődött, hogy a bá! amahilis cooíustójábaji mi mindent mond maid a vármegye urainak (hiszen én is nemes ember vagyok, • végtére a kutyaiáját, kedves atyámfia-i), a fekete kabátját valósággal megáztattíi benzinben (eleim diszuiagyarbati jártak, kérlek alássatt, kedves alyámíiai, de rám csak lojalitásomnak ez a kiilsöleges reprezentánsa maradit) — valóságos szónoki órákat rendezett, átnézte a családi okmányokat, hány esküdt volt a famiíiában. hogy csúsztak lefelé könnyelmű ősök hibájából (atyám már csak a csizmadiaipar támogatására érzett magában hivatást, de azt tökélyre lendítette, ami hazafias érdemnek számit) s hetenkint megny,iratkozott, pedig mindig híres volt a félcsztendös hajbundájárúl.

Most aztán, hogy a lánya a főíspárménát is tapintatosabban előkészítette rá. hogy ő kimarad a játékból, úgy érezte, hogy kifosztották.

— Eiigem nem hívtak meg?

— Nézze, apus, kincs dolog ez, de meg keli értenie • •.

— Mit értsek meg? Azt, hogy meggyaláztak, megcsuíoltak? Jól van, te se mégy el. de azt se engedem, hogy terepiéi a műkedvelői előadáson.

. - Hát hiszen arról nem mondhatok le. ez biztos. Éo engedelmes, jó lánya voltam mindig apáimnak, kérem hát, hogy ne zavarjon meg most se.

Germán városi -irmok ur a fejéhez kapott. felindulásaiban szerette a fürtjeit felborzolni, de ezúttal keserűen tapasztatta kö:ini*lmíi megnyiratkozását.

Mindig «egyént hoztál a fejemre, most is folytatni akarod?-- Hol a szégyen? — csodálkozott a lány.

Először, hogy elmenté' sziminövendéknek. Másodszor, hogy nélkülem mégy a, bálba.

— Apám. hallgasson meg, maga okos ember.

— Hm — pödörte a bajuszát Germán ur — ezt nem először hallom.

— Hát akkor értse meg, hogy nekem se megtiszteltetés a bál de érzem, hogy ott kell lennem, éppen én nem akadékoskodhatok benne. Nem tartozom a társaságukba, ha odatartoznék, könnyebben maradnék itthon. De megszégyenítve erezném magam, ha nem hívtak volna meg. Apámékat azért nem nézem le, nem emelkedem maguk fölé, de jó volna ott magában dángubáínia?

Germánná, aki jói ismerte a villámhárító szerepét már az első hangoknál átszaladt a Fájó kocsmájába s hozta a viiágospiros bort a karcsunyaku fiaskóban.

2

— Igyál fiam egy kortyot nagyon fel vagy hevülvc, még megárthat.

Germán felhajtott belőle egy .pohárral, belepirosodott a füle, úgy .-folytatta, do most már ravasz fifikávat. (»litert uraim, amilyen egyszerű kis tisztviselő vagyok én látszólag, épp olyan nagykaliberű bennem a ravasz fiifika. Hallatlanul ravasz ember vagyok ám én, csak ti nem Ismertek, kétíves atyámfia!.«)-- Szóval, én nem felelek meg az úri társaság nívójának.

— Nem én mondom ezt. -apám, bánéin ők gondolják.

— Édes jó sztilöanyád -nem foglalhat helyet akármely müveit család asztalánál.

Az asszony, töpörödött kartoníuhás, félig paraszt, félig mes-terkinézésü rékíiben, ijedten vágott közbe.

— Oh jaj. Istenem, hiszen egy rendes öltözetem sincs.

— Hát a fehérselyem, amiben .esküdtél!

— Márton, Márton, ne kísértsd az Istent, hová foszlott már az! -Igyál, kérlek, inkább egy kortyot, nagyszerűen van kezelve ez a bor, te pedig fölhevültéj.

Márton ivott, most1 már kivörösödött a másik -füle is, a poharait nagyon csendesen tette vissza az asztalra.

— Ugyan ne mondd — felette szörnyű eMmul-ássul. mint aki most hall először valami szenzációt. —- Szétíoszlott?

— Semmi sem -tart örökké, aztán tudod-e. hány esztendeje már annak? Huszonöt lesz. öregem, nemsokára, éppen huszonöt.

—- Egybeesik a szolgálati jubileumommal. no ez. derék dolog, mondhatom. hogy derék. Vannak az életben ‘ilyen csodálatos találkozások. különféle természetű dolgok elindulnak a világ két ellenkező pontjáról és egyszerre. csak találkoznak.- Mint. teszem, azt, a te -esküvői* setyemruhád. meg az én hivatali szolgálatom.

Megint ivott, komótosan pipára gyújtott. gondosan helyezett cl minden dohányszemet s maga elé nézve a pápa« szeme -alul, elmerengve dörmögte.

— Hogy szalad az idő. milyen szép lány‘is voltál te akkor!

— Mint most a lányunk, hiszen, a gyerekek leginkább csak a -szülőkre ütnek. De a Böske finomabb.

— Azt a kultúra teszi. Tudod te, mi az a kultúra? Persze hogy nem tudód, honnan is tudnád? Szóval az. hogy ö -irodába jár. nagy. hasznát veszi a* bank, mert tud gyorsírást, meg a gépet is-billegted s előkelő urakat informál-. Nem innál, egy korty bort te fs. asszony?

(Folyt, köv.)

Angyalka

Irta: Herényi Jáno ■

Angyalkát leküldték világot látni. Arcot. rózsaszirom szálat, két szemet, tíz ujjat kapott, fölszerelték egyéb kellékekkel is. amiket egy valamire való Angyalkától megkívánnak az ilyen utón. Aztán napvilágra engedték az élet kapuián. Angyalka már bárom évnyit- hagyott a háta mögött, de még semmi érdemlegesebb dolog nem történt meg vek. Persze vigyáztak Angyalkára, jó kezek vezették, csendes szemek őrködtek fölötte, szép fehér mesék altatták még- tisztább álmokba, hogy Angyalka igazán Angyalka legyen. Negyedik életévében íölágoskudott a nagy tükör elé, kíváncsiságból, hogy ugyan, mit .nézeget benne a mamiin. Tgv-'iütött Angyalka arra a szerencsétlen tapasztalatra, hogy őszebb, mint a imjtásnőie. 1?S mivel épen haragban volt kis barátnőjével, másnap szemébe is mondta neki: Különösebb bai nem lett belőle, kicsit hajbakaptak és mivel Angyalka' erősebb is volt, ennek tetejébe meg is verte csunva.de arrogáns szomszédnépét. A második Jelentősebb mozzanatot is esz az. esztendő hozta meg. Angyalka ezv íóífianzzó szót tanult. el

valakitői. amit kitünően lehetett használni akkor. amikor az ember haragos, vagy le akar torkolni valakit. Talán két hónapokig használtai zavartalanul a diszuóságet. de egyszer a papái a előtt feledkezett meg magáról s bizony a papa egy hatalmas nvaklcvcssel honorálta a szellemességet.

*

Félév múlva Angyalka azzal a kérdéssel hozta zavarba a nevelőnőt. hogy mért viselnek a, fiuk nadrágot és általában mért fiuk a fiuk. mért nem fiuk' a lányok is. A szigorú sovány néni megfenyegette Angyalkát, aniiéflt ilyesmiken iáratia az eszét A Pálcát is kilátásba helyezte arra az es-etr.e. ha. még egy hasonló kérdéssel lép elő. Nem maradt más hátra, mint hogy Angyalka titokban a maga szakállára kutasson. Majdnem egy esztendőbe telt. mire sikerült Angyalkának tisztázni ezt a problémát. Angyalka akkorára már egész csomó szép tapasztalattal rendelkezett, mondhatott volna cg vet-mást a kisasszonynak, talán újat is. de a múltak elpsvázatosságra intették.

1926. február 12.

wu.'iusr -í-U.'- '.'I '-'fj -1 .. ■■ :■ '.-t.—•=»

A kis fiú aád Angyalkával látszott I szőke, kékszemü. hallgatag gyerek volt. lUgy nézett mindig .Angyalkára, mintha I az édesanyját vesztette volna el. A szi|laj sziveket néha végzetesen haitink az j érzelmek a szomorúak felé. Angyalka ugv bámult vissza a Kis fiúra, hon'/ az érverése is elfáradt. Valamit szeretett volna tőle, este oedíg behunyt szemmel didergőit az ágyban, arcát az ablak felé fordította, hogy rásüssön a hold. Ih euikor agy érezte, bogy a kisfiú csodálja' j öt halvány, mélységes szánalommal az égről, ahova ő föl tud menni, fölröppenti I a szomorúsága, de őt. Angyalkát nem vi- heti magával. Egy este a jázminbokrek I alatt látszottak, csöpp sírokat ásogattató ! az elhullott lepkéknek és akkor Aug.valí ka már nem bírt magával.

I -- Te. — mondta hirtelen a kisfiúnak,

i--- tedd csak ide a kezedet, ugye milyen I tüzes az arcom.

Az arca igazán égett mint a láng.

I Szorítsd ide is. hogy üt a szivem. ~ és lebontotta mellén a ruhát.

I ..— Tedd ide is.és Angyalka küiöí nős. szinte megkövült mosolygással ka! pászkodett a kis fiú vállára és a mellére ; eltette a főiét.

— A te arcod is ilyen meleg?

1 A kis fiú csak nézett rá sápadtan, a I régi szomorúsággal, a szive kicsit gvor- 1 sabbaii ugrált de nem lett se pirosabb, j se vadabb.

j — Biztosan aludni is ilyen szomorúan i szokott. — szánta Angyalka a kis fiút és arra gondolt, hogy jó volna egyszeri sötétben feküdni mellette.

hz nagyon jó játék volt és végigpr®balták mindennap, ha senki se volt á közéiben. A csintalan Angyalka megtanult békével lenni akármeddig a kis pajtás, mellett az illatos ágvon. amit eszi levelekből hevenyésztek maguk alá. Ez még csak a hetedik esztendő volt. de Angyalka később is úgy érezte- hogy minden csúnya és szép virágát ez az év temette meg, olyanokat is. amelyek csak tiz év múlva nyíltak ki a vérében.

ift .

j Aztán már közönségesebb lett az élet.' I ismerősebb, közösebb eseményekkel, isj kólával. A szőke'kis iiu más iskolába tárt. Angyalka is másokkal játszót-. Néha találkoztak, a kis fiú csak nézte, játék közben nem merte elkapni. Angyalka! apró csontiai izzottah. de ö sem illetté I magától fölemelni a szoknyáját. M éveli hullottak valami ismeretlen mélységbe.’ mint a lenyakazott emberek felei... tiz. tizenegy, tizenkettő. Angyalka vándorolt mindig idegenebből a régi paitásckiiatí és eseményeknek, csak az clörohanó ismeretlenek számára ismerősnek. Angyalka testéből most már egésze zenekar sírta a muzsikát, a régi bokrok eliei'ei- I tették a kis meséket, el is csenevészed-; tek Angyalka termete mögött és a jázmin után orgona és rózsa virágzottá el, a maga regényét. Angyalka papája 'inán nem is élt, hogy uira kezdhette volna a régi módszert, a feketevélumos apácák pedig tulkeménvek lehettek. Talán haragudtak is vagy többet hallottak, mint amennyi valójában történt a korzóm- Esrv Is. más Ms megesett. Angyalkát jobbak hiián először megbutatták, másodé szór v\ önséden föl se vették a kövei-, kező évre.

*

Az ut nem is is egészen egy harmadá: ró! visszaintették Angyalkát.

— Hopp itt bai van. — mondta az il- Ietékes Arkangyal ur és egv kicsit eikékésetten, de belátta, hogy Angyalka vég-' érvényesen eltévesztette az irányt és csúnyán meghazudtolta a hozzáfűzött reményeket. De a vétekért büntetés »ár és Angyalkát hidegen fogadták a túlvilágon. Egy pedáns ékesebb szárnyas hivatalnok elé került, az olvasta föl neki az Ítéletet.' Ennek értelmében Angyalkát külön terembe zártak, kapott néhány rizsnia papírt hozzávaló toliakkal és tentával meg l?ét számtani feladványt. Az egyiket időszámításból. persze túl világi fogalmakkal. Megfejtendő, hogy mikor romlik el az'ember: akkor amikor tudja, hogy mi a rossz yasav még-az előtt?, A másik példa két ismeretleties egyenletféle. a kérdés az. hocv mi viszi téves utru! az embert: a saját természete vagy a ronso rosszasága. Határidő: száz év. Ha ennyi idő alatt meg nem oldja a két föla'datot akkor természetesen ismétel. Hatvan év már eltelt és semmi eredmény. Még negyven esztendő. A megoldás alkalmasint helytelen lesz és akkor Angyalkát uiból leküldik a földre. - gyúrtál neu egyszerűen Angyalkának, hanem neve.lőnőnek.