Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-10 / 40. szám

2. oldat. 8ÄCSMEGYEI NAPLÓ 1926. febiuar 10. Vesztegetés vagy zsarolás? h rejtélyes aranydukátok Becskerekröl jelentik: A becskereki törvényszék büntető tanácsa Büntet Ivó tanácselnök elnöklete alatt most tár­gyalta Stoján Dragomir Milosz'ava, Sióján Dragomir és Jovanov Dragomir karaáni lakosok bűnügyét, akiket az ailamügyész hatóság megvesztegetésének bűntettével vádolt. Gajin Péter csendőr­­káplár ugyanis feljelentést tett ellenük, amelyben előadta, hogy Sióján Dimitrije kumáni gazda panaszt tett nála, isme­retlen tettesek ellen, hogy lakásából egy értékes szőnyeget és egyéb tárgyakat elloptak. O a nyomozást lefolytatta és kiderült, hogy a lopást a károsult fia, látóján Dragomir és veje, jovanov Dra­gomir követték el. Ekkor Stoján Dra­gomir nővére eljött hozzá és két arany dukátot metszett le a nyakékböl, ami­vel őt meg akarta vesztegetni, hogy a fivérét futni hagyja, Jovanov Dragomir pedig kilencven dinárt adott neki, hogy ne tegyen ellene feljelentést. A bíróság előszőr^Stoján Miloszfávát hallgatta ki, aki tagadta, hogy Veszte­getni akart volna. — Eljött hozzám Stafics Márkö kís­­biró —- mondotta — hogy rögtön jöj­jek a községházára, a csendőr hivat. Be is mentein vele, a nyakamon volt az ékszerem, amely tiz nagy és két kisebb aranydnkáíbó! állott. Mikor bementem, a káoíér ur engem felpofozott, azután két darab aranyat a nyakamról letépett. Stoján Dragomir Ugyanúgy adta elő az esetet, mint a nővére. Ezután Jova­nov Dragomirt hallgatja ki a bíróság. —: Igaz, hogy maga kilencven dinár­ral meg akarta vesztegetni a csendőr? — kérdi az elnök. — Lehet, de én már nem emlékszem. — Mondja el, hogy történt az eset. — Én inár semmire sem emlékszem. — Volt maga a csendőrnél kihall­gatáson? — Azt már elfelejtettem. — Tartottak magánál házkutatást ? — Nem tudom, lehet. —- Megtalálták maginál a szőnyeget? — Nálam ? Az lehetséges, de én már elfelejtettem. Ekkor az elnök megkérdezi tőle, mi­kor hah meg az anyja, az apja, melyik év­ben nősült és a vádlott mindenre ponto­san megfelelt. — No látja, magának egészen jó az emlékező tehetsége. Stojics Márkó községi szolga azt vallja, hogy vele hivatta el a csendőr­­káplár Stoján Miiévát a községházára. Gajin Peiar cscndőrkáplár, aki ilyen vitézül cllentállt a megvesztegetésnek, azt vallja, hogy ő nem hivatta Stoján Milevát, az önként jött el s önként akarta megvesztegetni. Izgalmas szembe­sítés következett ezután, amelynek so­rán Gajin odaszól a leánynak: «— Elhallgass, te hazug, mert mindjárt megkapod azt a pofont, arait akkor nem kaptál meg. A csendőrkáplár vallomása a többi tanok vallomásával is ellentétben áll, a biróság nem is bocsátja esküre, hanem több tana kihallgatása végett elnapolja a' tárgyalást. Polgármesterválság Noviszádon * Eles ellentétek a polgármester és a városi tanács közt A Bác&mégyel Naptó annak idején részletesen beszámolt arról a kínos af­férról, mely dr. Milovanovies Mítován nőviszadi polgármester és dr. Marko­­vies Giga városi tanácsnok közt támadt és amelynek során a polgármester haj­dúkkal akarta a tanácsnokot szobájából eltávolítani. Az affér szálai visszanyúlnak abba az időbe, amikor dr. Mar kavics Giga vá­rosi tanácsnok a lakáshivátal iönöke volt, dr. Milovanovies MÖcvá-n pedig ügyvédi gyakorlatot folytatott Novisza­­don. Dr. Müovttrtovics a tanácsnokot egy másik ügyvéd előtt megvádolta, amiért dr. Markovics Giga hivatalnoksértésért feljelentette őt. A feljelentett ügyvéd néhány pap múlva Novfszad polgár­­mestere, a íeljelentő íöljebbvalója lett. Az ttj polgármesternek csakhamar átférje támadt dr. Markovics Gigával, akit röviddei hivatalba lépése után ma­gához hivatott, hogy felelősségre vonja azért, mert a klszétesitdtt tanácsú ik arra az ülésére, amelyen az uj polgár­mester először elnökölt, a tanácsnok uccaS ruhában jött cl, Dr. Markovics égő cigarettával lépett a polgármester szobájába. Ezért dr. Mi'ovmovies oly módon utasította rendre, hogy Marko­vics tiltakozott a rendreutasítás formá­ja ellen. A polgármester erre kiutasítot­ta szobájából a tanácsnokot. Ez nem távozott. A polgármester hajdúért csön­getett, hogy vezesse ki Markovié sót, aki végül is elhagyta a szobát. Mrfovartovics Milán polgármester még aznap felfüggesztette állásától dr. Markovtesot azon a címen, hogy vele Szemben tiszteié tton volt. A határozatot a közigazgatási bizottság a múlt év iu­­lm$.21-íkén helybenhagyta. A fegyelmi vizsgálatot űyurgyevics Brankó fő­jegyző vezette, később, mikor ö eltá­vozd« Novfezadról.' Kdein Predrág kul turtanácsnokhoz kerültek a fegyelmi iratok. Közben a szerb büntetőtörvény 104, §-ába ütköző irivavabíoksértés miatt dr. Milovanovies Milován eilen folyt az el járás, azonban Skrebljtn Iván vizsgáló­­bíró nem rendette el a vizsgalatot. A határozat ellen dr. Markovics jogi kép­viselője, dr. Matics Milán ügyvéd utján jogorvoslattá' élt. A novtszadl kerületi törvényszék vádtanáfsa helybenhagyta a vizsgáló­­btróríak megszüntető végzését, amely ellen a városi tanácsnok ismét fetebfce zeit A felebbvM'i biróság vádtanücsa dr. Qyurgycv Boskó tanácselnök elnök letéve; barin ad fokon úgy döntött, hogy utasította a vizsgálóbírót a polgármes­ter elleni vizsgálat lefolytatására. Dr. Milovanovies Milován polgármes­ter a dr. Markovics Giga tanácsnok el­leni fogyóim: ügy iratait — minden in­dokolás nélkül — elvette Kdein Predrág tanácsnoktól és hónapok óta az iratokat magáméi iartia, uj előadót nem nevezett ki, úgy, hogy dr. Markovics Giga fe­gyelmi ügyében kilenc hónap óta semmi sem történik. De a po'gármestcr azóta több városi tanácsnokkal is éles ellentétbe került, A radikális-párt és a polgármester közt is megszűnt a szükséges jóviszony. A radlkális-pánt ismételten nyíltan ál­tást fogUtit a polgármester ellen, ami­dőn intézkedéseit a kiszélesített tanács ülésein leszavazta. Radikálispártí körökben már hónapok óta számolnak a polgámiestcr-válsdg kitörésével. A válság most akuttá vált, Alckszijevics Mita, a B. B. B. osztály főnöke legutóbb Noviszadon járt, hogy az ehcTftéteket elsimítsa, missziója azonban nem járt sikerrel. Beavatott radikálispárti forrás szerint a polgármester-kérdésben a legközeleb­bi napokra szenzációs fordulat várható és henfentesek határozottan számolnak azzaí, hogy a belügyminiszter id fogta menteni állásától dr. Milovanovies Mi­­lovan polgármestert, sőt már utódjának neve ts forgalomba került. Noviszadcm érthető érdeklődéssé! várják a torony alatti affér fejlemé­nyeit. Evetovics Mátvás dr. Subotica uj polgrármesterhelyettese Az uj tiszti ügyész: Ornyanov Srvetozár dr. Kedden délelőtt érkezett a szeboti­­cai főispáni hivatalhoz a belügyminisz­térium leirata, amely szerint a belügy­miniszter a Rajcsics Sándor halálával megüresedett alpolgármesteri állásra Evetovics Mátyás dr. leánygimnázium? igazgatót nevezi ki. Evetovics Mátyás dr. mint a szuboticai leánygimnázium igazgatója széleskörű tudásával, nagy műveltségével és humánus gondolkodá­sával tűnt ki. Alpolgármesteri kineve­zését a város táraada'rua a legnagyobb megnyugvással veszi tudomása! és élénk várakozást fűz értékes képességeihez, a melyeknek most uj területük nyílik a közigazgatási szolgálatban, A belügyminisztérium leirata egyszer­smind nyu;díjazza Brenner Károly dr. tiszti ügyészt és helyére Ognyanov Szvetozár dr.-t nevezi ki tiszti ügyész­­szé. Ognyanov dr. személyében képzett jogász és a város népszerű polgára ke­rül a tiszti ügyészi állásba. Dr. Brenner Károly évtizedekig volt a város szolgálatában és működésével a v-lros lakosságának osztatlan tisztele­tét szerezte meg. A lovag Irta: Grjallag Domokos A vén Marcit a falu apraja-nagyfa Idlrfsértc a temetőbe. Igaz, a falu em­bere volt, a meddőjuhok pásztora, de mégis föltűnt nekem a nagy megbecsü­lés. — Matjei bácsi nagy jellem volt — kezdte mesélni a pap az öreg történetét. * A s... i báró két élőről gondosko­dott, amikor birtokát eladta: Marciról, a vadászáról és a Rigóról, legkedvesebb kopójáró'. Marci az uj gazdától kapni fogja minden régi járandósájtát, a Rigó pedig rendes élelmet, úgy. amint azt Marci jónak látja. Bucsnzáskor a báró megsimogatta a Rigót, megölelte Marcit. — Éljetek boldogul! — mondta e'ér­­zékeuyülve. — Marci, ne hagyd Rigót, megígérted... — Megtartom, báró ur... — felelte Marci elcsukló hangolj. Messze ment a báró, idegen, ország­ba, a leányához. Marcira szép napok virradtak az uj gazdánál. Olyan szerepe lett csakha­mar, mint á kalauznak a nagy erdőben. — Hot van az igáslovak hámja? — Marci bácsi maid előadja..). — Mit vessünk az ut mellett való dű­lőbe? — Marci bácsi majd megmondja... Mindenben csak Marci bácsi. A gaz­datiszt kis bias vöt mellette. Rajta nyu­godott a gazdaság, mint az uj ház a fundamentumon. Kapta Is a sok el­ismerést, meg a sok szép ajándékot. Bezzeg, a Rigó nem járt Ilyen jól a gazdacserévei. Neki nemhogy gyarapo­dott volna a jelentősége, de ami volt, az is elveszett. Az uj gazda nem volt vadász. Marci pedig a sok uj foglala­tosság között nem ért rá vadászni. Mihez kezdjen a szegény Rigó? Olykor istenigazában meghajtotta a szép határt, csak úgy csengett-bongott a környék a csáholásától. De a fölri­asztott nyalat nem várta puskavég, a fölajzott, tajtékzó izgalmat nem csilla­pította le a megszokott dörrenés. S a hiábavaló munka, a semmittevés végül a legnagyobb művészt is elkedvetleníti. A Rigó immár többnyire otthon leb­zselt az udvar körül, faluszeriben. Le­­horgasztott főve! járt. kegyet’enül unta magát. Hej. pedig az unalom a leg­rosszabb tanácsadó! E'einte kisebb panaszok érkeztek a Rigó ellen. A tojás pusztult, veszett az udvarban is, a szomszédházaknál is. A Rigót nem egyszer tettenéríék a károsok. —• Regulázza meg a kutyát, Marci bácsi! — szólt az uj gazda jóakarója. Marci elővette a korbácsot s jól rá­hányt a Rigóra. — Vénségedre bolondulsz meg, eb­adta! De Rigó tovább csúszott a lejtőn. Már a csibék és rucafiókák között rendezett véres irtásokat. Marci rengeteget vesződött vele.' Jól tudta az öreg vadász, hogy hol a baj. Ha verejtéket lehetne venni a kutyának kíint, a szép erdőkön, mező­kön: mindjárt csillapodnék a gonoszsá­ga. Mert nem testi hanem lelki éhség ragadja garázdaságokra. Egyre példálózgatott az urnák: — A gazdának a föld csupán cselédje. Akkor lesz szivbeti kedvese amikor va­­dászgatva járja be .. Az ur ígérte is hogy hozzá fog a va­dászathoz, de hol a búza, hot a cukor­répa, ho! a gyapjú dolga sürgősebb. Úgy állt a dolog, hogy ő rs szenvedélyes va­dász volt, de 5 nagyobb vadra: pénzre vadászott. Egy szenvedély pedig untig elég egy embernek. Egy napon kinyitották azt a szobát, amelyben a báró ágya, borszékei állot­tak. Eddig zá-rva volt a szoba, most akarta az uj gazda felesége selyemmel, plüssel kicserélni a régi bútorokat. Milyen boldog volt a Rigó! Ugrán­dozott, szűköt örömében. S ettől fogva nem akart egyebütt élni, mint abban a szobában, ahol annak idején a báró ta­nyázott. Rettenetes , patáházások következtek. Seprünyél, vaslapát csattogott a Rigó hátán.. Hullt az áldás az öreg Marci fe­jére — őt tartották a kopó gazdájának — no, de még az ur fejére js. — Miért nem löveted’’agyon a dögöt? — háborgott az asszony. — De hát a Szerződés, édesem ... Gondolj arra is ... — mentegetőzött az ur. Voltaképpen nem a szerződéstől féli az uj gazda, hanem az öreg Marcitól. Nem akarta bántani leghűségesebb és leghasznosabb emberét. Huzta-halasz­­totta a kopó-ügyet. Egy napon, lucskos tavaszi délután, nagy sivalkodás esett a kúria belső traktusában. Az öreg Marci ts igen Jól hallotta szobájában a lármát, maga kö­ré tekintett: ott van-e a Rigó? Nem volt ott s öreg Marcinak lei nos sejtelmet tá­madtak. Pár perc múlva az ur földuit kép­pel nyitott be hozzája. — Rettenetes dolog történt, Marci bácsi. A Rigó sárosán, lucskosat! bele­feküdt az uj selyemdiványba, ott a sa­rokban! — A sarokban?... Persze, persze, érthető. Ott állott a báró ur nagy bőr­széke, mindig abban hevert a dög. Az ur úgy találta, hogy az öreg igen könnyen veszi a dolgot. Mérges szóval zördift rája: — Hát most azután vége legyen a herce-hurcának, azt mondom. Hajnal­ban leviszi a kopót a berekbe s agyort­­puffantja. Beláthatta, hogy lehetetlen... — szólt berántva maga után az ajtót. Reggel korán elindult a Marci szobá­jába, hogy lássa a kopó dolgát. A Mar­ci szobáját üresen találta. Az asztalon girbe-görbe sorokkal irt levélke: Tisztelt tekintetes ur! Köszönöm a hozzám való «sok' jóságát, immár látom, hogy nem urí házhoz való ez a dög, hát elmegyek vele kondásnak, vagy boj­tárnak, ahol eltarthatom. Hogy meg­lőjem? Nem azt ígértem a báró urnák, tekintetes ur! Mást Ígértem s amit ígér­tem, megtartom. Mard. * Marci hozzánk szegődött: a Rigóval együtt őrizgették a falu Subáit — fejez­te be elbeszélését a pap. — A Rigó dőlt ki először, most búcsúzik Marci bácsi. Lovag a hűséges szolgák rendjéből...

Next

/
Thumbnails
Contents