Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-10 / 9. szám
19 6. január 10. BÄCSMEGYEf NAPLÓ Az 500 dináros rejtély A Bácsmegyei Napló szombati példányai közt két olyan példány volt, amelyben a második oldalon Újabb földrengés Zagrebban Az á mából felriadt lakosság kimenekült az uceára cikk címében a következő 'váltózás volt: Zagrebban nem volt újabb földrengés A lakosság riadtan menekült az utcára ból: mi tehát ennek az oíasziwzka» névhamisitási biinügy főszereplőjének az igazi neve? Az expedíció szenzációs és egyelőre felbecsüli!eteden értékű fölfedezéseket hozott napvilágra: megállapította, hogy az ablakba balesett Halasiuti lakost hivatalos arnyakőnyvi adatai szerint Bórák (és nem Harang, mint egy déli lap tévesen közölte) Sándornak hívják. Bumszti! Ehhez is gratulálunk. (d. t.) Akinek bármelyik üyen példány birtokába kerül és azt nyolc napon belül a kiadóhivatalnak beszolgáltatja, 500 dinár jutalmat kap. Aki a Bácsmegyei Naplóra előfizet, részt vesz a márciusi sorsolásban, amelyen ötveri értékes tárgy és 50, 200, 4000, JO.OÓO és 30.000 dináros nyeremények kerülnek kisorsolásra. PUCERAJ OK* Megint hazudtunk! — Jaj, de széggeljük magunkat — A Szuboticai déli lap, a -Primitiv Felesleges* — amely évek óta, senki sem tudja, miért, valami más álnéven jelenik meg -- szombati számában a írankhaaulSitási ügyet érdekességben messze felülmúló közleményt eresztett meg. Ez a ragyogó ötletességgel, frappáns dialektikával és mélyen szántó szar kazimtssai megirt irásmü a következőképpen hangzik: Harang (és nem Anktt, mint egy reggeli lap tévesen közölte) Sándor. Halasi-uti lakos beleesett az ablakba és az üvegszilánkok felvágták az ereit. Könnyű sérüléséivé! a kórházba szállították. Gyilkolt, mert éhezett Egy leány éleiéért száz dinár büntetés — G -Síkosság szerelemféltésből A novisadi felebbviteli bíróság tárgyalásai Devics János perieszi földműves március hó 8-án Veiikibecskereken elment I Milankov István gazda házába. Amikor j Mi'ankovics konyhájába lépett, a gazda lép háttal az aitó felé fordulva, a tűzifát í rakta rendbe. Devics a konyha padk ján j ievő fejszét felkapta és anélkül, hc?y t Mi'ankovhoz egyetlen siót is szólt vo'na, a fejszével két hatalmas ütést mért Milankov fejére — egyet az élével, a másikat a fejsze vastagabb végével — úgy hogy Milankov agya kiloccsant, hangtalanul összeesett és nyomban meghalt. Devics a gyilkosság elkövetése útin a hulla zsebeit kutatta át, onnan kivett kettőszázkilencven dinárt, majd a lakásból két párnát, két lepedőt, egy pár cipőt és huszonöt kiló lisztet lopott el. A csendőrség letartóztatta és a velikibecskereki kerületi törvényszék múlt évi március 19-ikén ítélkezett Devics felett. A gyilkos védekezett, hogy tettét éhségből követte el, már napok óta nem evett és csak rabolni és nem ö'ni akart. A törvényszék szándékos emberölés bűntettéért és rablásért tizenöt évi fegyházra ítélte, A noviszadi fe'ebbviteli bíróság helybenhagyta az ítéletet, mely jogerőssé is vált. Ennyi (és nem háromszor több) a? egész. Töredelmesen (és nem ellenkezőleg) beismerjük, hogy a reggeli lap, a mely tévesen közölt, ez a sötétben bujkáló rémhirterjesztő mi vagyunk, a Bácsmegyei Napló. Mi irtuk meg (és nem a iondoni »Times«) a szóterrforgó Halasi-uti lakosról, hogy üvegszilánkok felvágták az erőt. A mentők betelefonálták az esetet szerkesztőségünkbe és mi beleestünk abba a hibába, hogy elírtuk a nevét annak, aki viszont az ablakba esett bele. De az is lehet, hogy nem mi értettük rosszul a . nevet, hanem a mentők mondták he hibásan. Mindegy. Mindenesetre mi szégyenük magunkat. Pfuj, megint hazudtunk. Köszönjük a »Primitiv Felesleges«-nek, hogy ezt, villanyos-költséget és fáradságot nem kiméivé. ' ránk bizonyította és a mindenné! szentebb igazság érdekében arra sem veit rest, hogy félreverje a harangot, sőt a Harangot. Az igazság ugyanis — mondja az angol közmondás — még a lordmajornál is tiszteletreméltóbb. Hát éljen! Gratulálunk. Szerényen meg kell jegyeznünk azonban, hogy ha az ember szőrszálhasogató, akkor lásson neki atmak a szőrszálnak és úgy hasogassa, hogy no lehessen visszahusogatni. Mi tudniillik nem irtuk az állítólagos Harang-ot sohasem Anitának, hanem — bocsánatot kérünk, de ez a »Primitiv Felesleges« szemüvegén keresztül nézve égretoiákó különbség — egyszerűen és tömören Arká-nak. Tehát Árka. úgy, mint barka, vagy tarka, avagy nagyot akar a szar ka, de nem birja a farka. Minthogy ebből a kis differenciából messzemenő következtetéseket vontunk le arra vonatkozólag, hogy ha Isten akarja, még a »Primitiv Felesleges« is tévedhet, expedíciót Szerveztünk a Halasl-utra Nansen Vridtjhoff személyes vezetésével annak megállapítása céljá í * Mezei Ilona, szuboticai házvezetőnő 1922 ápri'is 28-án lakása udvar n mosott, tizennyolc hónapos leánykáját anyja bizta. Mezei Hona kőiben valahova elment, a kisleány kiment az ' udvarra, megtalálta a zsirszódis üveget, kiitta annak tartalmát s néhány napi szenvedés után meghalt. A szuboticai kerületi törvényszék gondatlanságból okozott emberölésért száz dinárra ítélte Mezei I'onát, de a büntetés végrehajtását felfüggesztette. A noviszadi felebbviteli bíróság helybenhagyta az Ítéletet, mely jogerőssé vált, # Lazin Rodoljub és Radin Tódor bánáti arangyelovói lakosok 1919 augusztus 13-án szere'emféltésbő! összeverekedtek, mert Radin féltékenykedett riválisára, aki Arsenov Kovinkáva! táncolt végig az egész éjszakán. Lazin a szóváltásból kifolyólag botjával fejbevágta Radint, mire ez késével Lazin mellébe szúrt. A kés a szivet járta át és Lazin azonnali halálát okozta. A ve'ikikikindai kerületi törvényszék 1924 december hó 9-én Radint két évi börtönre ítélte. A noviszadi felebbviteli bíróság megsemmisítette az ítéletet és uj ítélet hozatalára utasította a törvényszéket. i Eü 12311®^ ĆH2SS89S i! i .root « «épsé*e ortínt. ápolni, l.gn.eyobb unetikAnak. A modern kormeultán.W remeke a üde, ruganyos, harmatos, ■éneok elsimulnak, step- Uünnek. Újból mindenütt 5 dlatr. Veierképriselet: VEUKA-KIKDIDA^ HÍREK Életem megmentője Két hét alatt teljesen beleszerettem. Üde ketyegése engem is rendre, ritmusra szoktatott. Visszanyertem élet- és munkakedvemet. Egy nótás, szorgalmas kereskedő nem lehetett pontosabb, mint ő. Milliméter pontossággal és kifogástalan eleganciával csengetett. Beieoibált a füleimbe, az idegszálaimat marokra fogta, mint a spárgát és erőszakkal feszítette fel a szemeimet. Vállon ragadott és kegyetlen csillingeléssel mondta: — Fiatalúr, tessék felkelni. Meghíztam benne és barátommá léptettem elő. Magammal cepeltetn mindenüvé. A zsebemben. Zsebvekkerem természetesen széles körökben keltett derültséget. Először azt mondták rám: — Jó pofa. Aztán: — Kedélyes alak. Majd: — Különc, bogaras fráter. Végül is közmegegyezéssel bolondnak kiáltottak lei a hátam mögött. De inindezzd nem törődtem. A vekkerem hűségét fölébe helyeztem barátaim csipke'ődéseinek. Hűségesebb volt, mint akárme’yik bankóén ztdros. Akármennyi pénzt oivasatianü! rá martern volna bízni. Igazán kár, hogy nem volt pénzem. Az egyik este megbeszéltem a kollégámmal, hogy másnap reggel elutazunk. — De pontos légy! — kiabálta. Megibotránkozottan néztem végig és lelki szemeim előtt ott lebegett a kis piros vekker, a tizenkét hűséges szemével, kis kövér, vörös bóbitájával, amelyet olyan hetykén visel, mint a kakas a taréját. Otthon vetkőzés közben ránéztem a vekkeremre és láttam, hogy nyomban e’-érti a kívánságomat. Tulajdonképpen felesleges is volt felhúzni és beállítani a ketyégőjét. Igazán csak csupa szokásból -tettem. A hasamra sütött a nap. Nyomta:! öltözködni kezdtem. Rá se néztem az órára. Ennyi bizalommal tartozom a vekkeremnek. Ha én felébredek, akkor biztosan pontosan ébresztett fel. Kisétáltam az állomásra. — Soká jön a becskereki vonat? — Épp most ment el. — Melyik?. — A déli. Felnéztem a vasúti órára. Fél tizenkettő volt Ez volt az első csalódásom a vekkeremben. Aznap nem is mernem haza. Kerültem, mert féltem, hogy elragadtatom magam és valami brutalitás lesz a vége. Este szótlanul vetkőzni kezdtem. Hirtelen csengetni kezdett. De ez a hang nem a régi, nyájas, kedves, mulatságos csevegés volt, ez egy cölyfös, szemtelen, kihívó csengetés volt. Megfordu'tem. Farkasszemet nézett velem, sértően, provokálom], — Jel — mondtam neki dühösen és felemeltein az öklömet. Segítséget kiáltozott. Bejött a háziasszony. Alig tudtam Icifnagyarázni a dolgot. Ettől kezdve egyre jobban elhanyagolt, egészen megkeserítette az életemet. Néha napokig meg se mukkant. Csak kuksolt némán a tükör előtt és a'udt. Lusta kutya lett belőle. Vén naplopó. Úgy felhúztam, hogy csalt úgy nyögött beléje, de nem indult meg a világért sem. Inkább összcszorrtott szájjal tűrte szidalmaimat. Még a lélegzetét is visszatartotta. Aztán éjjel hirtelen rámtöirt. mbit egy rabló. Olyan sikoltozást csapott, hogy mindenki azt hitte: ég a ház. Rámzuditofcta a szomszéd szobatársak epéjét. A végleteiéig vitte a nélkülözhetetlen ember túltengő pökhendrségóvel. Szóba se állt velem, lassankrnt önál'ósitotta magát és énekét, fütyült, csilingelt, amikor eszébe jutott. Karácsonykor kaptam ajándékba egy zsebórát. Egy csinos ezüst kronométert, 7. oM«L amely maga a zsebórába bujtatott ide. álrs pontosság. Nem csönget, de mégis fdí kell mellette ébredni. Hogy csünáSja? , Az rejtély. Telepéi flats zsebóra. A lelkemben csönget. Olyan ez, mint amikor valakinek a füle csöng, vagy, mint amikor álmában hallja, hogy zörög a vakkerje. A kis piros vekker beiezöldidt a méregbe, amikor először találkoztak. Hidegen végignézte és nyeglén egy ébresztő nrarsoí kezdett íütyörészni. A második éjjelen merényletet akart elkövetni féltékenységében. Csak az utolsó pillanatban sikerült megakadályozni, hogy ne lökje ie a székről a zsebórámat. A legádázabb intrikákba kezdett. Mikor látta, hogy mindez nem használ, a másik végletbe csapott át. Elképpesztően udvarias, előzékeny és alázatos lett. Épp hogy kezet nem csókolt. Szorgalmas és hízelgő. Folyton a kedvembe járt. Néha, ha elfelejtettem felhúzni, két nappal is tovább járt, amíg csak szusszal bírta. Utolsó lehelteiéig kitartott. De mégse törődtem vele. Egyetlen ■ biztató mosolyom se volt a Számára, »fiad bűnhődj óit« — gondoltam kcpiényszivüen. Az ünnepélyes kibékülés tegnap történt, amikor megmentette az életemet. Reggel, pontosan fél tiz órákor eikez- I dett csengetni. Dallamoson, szerelmesen. Éu nem mondtam meg néki, hogy tiz órára fontos randevúm vau, amelytől az életem függ. Fe! se húztam. A zsebórámat a hivatalban felejtettem, tehát tőle sem tudhatta meg a dolgot. Fogai snam sincs, hogy jött rá. Ha csak nem álmomban beszéltem ki az egészet? Tamás István * — Szubotica város bálja Mária királyné tiszteletére. Szombaton ünnepelte meg az ország lakossága Mária királynő születésnapját Szuboticán. Valamennyi templomban ünnepi istentisztelet volt, amelyen megjelentek a katonai és polgári hatóságok vezetői is. Este Subotica város közönsége külsőségekben fényes és a királyné születésnapját mégis bensőségesen kedves táncmulatsággal tette emlékes zetessé. A bálát Szubotica város tanácsa rendezte s azon a város sziliejava megjelent. A bál házigazdái tisztjét Gyorgyevics Dragoszláv főispán és neje látták el fáradhatatlan figyelmességgel. A városháza lépcsőháza délszaki növényekkel díszítve, fényesen kivilágítva .várta a vendégeket akik diszruhás rendőrök sorfala és rendőrök kalauzolása mellett vonultak fel a bálteremmé átalakított közgyűlési helyiségbe. Este fé! tízkor kezdődőt! meg a meghívottak felvonulása * rövid idő múlva szorongásig megtelt a közgyűlési terem előcsarnoka, ahol a katonazenekar zenéjére táncoltak. A közgyűlési terem, a főispán! és polgármesteri hivatal társaigókká és étteremmé volt átalakítva. A királyné-bál sikere impozáns volt. A sokszáz főnyi közönség minden rétege kellemesen szórakozott. A fényes sikerű bálest feledhetetlen emléke lesz Szubotica egész közönségének, amelyet a királynő iránti alattvalói hűség nemzetiség, párt- és valláskülönibségre való tekintet nélkül eggyé forrasztott. — Kinevezték a azentai és a velikakikindai járási pénzugyigaz gatóságok ff>ü5!eit Beoqradbó! Jelentik : A pénzügyminiszter Miloszáv'yevics Milos dárdai állami adóhivatali főnököt a szentai. Markovics Milán novakanízsai állami adóhivatali főnököt pedig a velikakikindai járás: pénzügyigazgatóság vezetőjévé r,e vezte ki.
