Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-09 / 8. szám

2. oldal BÄCSMEGYEI NAPÚ de! kezeseit s hogy kijátszhassak jobbágyaikat olyan szerződést kö­töttek velük, hogy a jobbágyaik csak bérlők azon a területen, amelyen gazdálkodnak. Később emiatt több pör is keletkezett, azonban a bíróságok a volt job­bágyok igényeit nem ismerték ei, mert a földesurak a bérleti szer­ződéseket redukálták. A kormánynak most az a terve, hogy ezeket a már elintézett po­rokét külön erre a célra szervezett bíróság által felülvizsgáltatja, s ahol úgy találja, hogy a jobbágyok, illetve a községek terhére igaz­ságtalanság történt, újból megál­lapítja a birtokviszonyokat. Hogy ez a terv a birtokmegosztés terén milyen változásokat von maga után, még nem lehet megálla­pítani. Valami bűzlik az orsovai petroleumgyárban Letartóztatták a gyár igazgatóját és negyven tisztviselőjét Orsováról jelentik: Az orsovai petró­­leumgyárban nagyszabású csempészést lepleztek le. Az orsovai petróleum­­panama vetekedik az utóbbi évek leg­nagyobb botrányaival. A nyomozó ha­tóságok eddig a gyár igazgatóját és negyven, tisztviselőjét tartóztatták te. A petróleumgyár ellen több oldalról érkezett feljelentésre indították meg a bűnügyi eljárást. Az eljárás során kide­rült, hogy a gyár már másfél éve sza­kadatlanul foglalkozik petróleumcsempé­széssel. A csempészéseket az orsovai vámhivatal főnökének és hivatalnokai­nak segítségével követték cl, akik busás sápot kaptak a csempészett petróleum után. A gyár igazgatója, Fuchs Emil le­tartóztatása után bevallotta, hogy a gyár negyven tisztviselőjével követték e! a csempészéseket, akik időnként se­gítették eltussolni a többször fölmerült panaszokat. A román kormány megbízottat kül­dött ki Orsovára, aki megállapította, hogy a kormányt öt millió lei károsodás érte a csempészéssel. A letartóztatott csempészeket beszállították a karánse­­besi ügyészség fogházába. A rendőrség tovább folytatja a nyo­mozást a csempészek bűntársainak kézre­­keritésére. 1926. január 9. kitépték a kereszteket s a két íauaíiktrs tábor egymásnak ment. Pillanatok alatt törtónt mindez. Suhogtak az ütések, jaj-1 •szó töltötte be a levegőt, két ember sú­lyos sebekkel borítva összeroskadt. A hatóság csendőrökkel oszlatta szét o tömeget. .Kilenc embert, köztük a tem­­plomszoígái letartóztatták. A rendőrség a községben-csak nagynehezen tudta helyreállítani a rendel. Újabb földrengés Zagrebban Az álmából felriadt lakosság kimenekült az uccára Zagrebbói jelentik : Csütörtök reg­gel újabb földrengés volt Zagrebban. A greiesi földrajzi intézet szeizmog­ráfja két óra negyven perc és négy. veunyolc másodperckor jelezte az első földlökést, amely négyén kilo­méter körzetben volt érezhető. Hajnak öt óra tizenkilenc perckor újabb föld­lökés következett, amely azonban gyengébb volt az elsőnél. A földren­gést tompa moraj előzte meg, amely mindjobban erősödött, úgy hogy ajp alvók felriadtak álmukból a kísérteties dübörgésre. Nagy ijedelem támadt, az emberek rémülten menekültek ki az uccára, de a földrengésnek nem volt komolyabb következménye. — Anyagi károkról meg nem érkezett jelentés. Érdekes, hogy ezt a földrengést a triglovi obszervatórium már az első zagrebi földrengés idején megjósolta. Ezelőtt busz évvel, 1905-ben szintén január elsején és hetedikén, ugyan­abban az órában, mint a mostani volt Zngrebben a földrengés, amely löbb házat romba döntött. A föld­rajzi intézet véleménye szerint ez a földrengés lényegesen gyengébb volt, mint a húsz év előtti. olyan rendkívüli nő... De látod, téged is bántott, hogy annyian udvaréinak: neki. hát bizony őt is bántotta. Hogy ) nincs férje, mondta, aki megvédhetné, aki vele volna és... ám nem panasz­képpen. de én éreztem, hogy nehéz lehet neki így. Sok volna azt mind elmondani... Aztán a Pistuka is beteg j lett. Talán emlékszel is rá. Komoly ! baj volt. A kis teste elcseijevészedeit. I sörvélykórrói beszélt az orvosunk, szanatóriumba kellett vele menni. fis [ ott ismerkedett meg Gitta Bereuddei. ;— Nem értem. Még mindig nem ér­tem. . f> __ Néni érted? — csodálkozott ef Pallér. — Egy olyan anya. mini Git­ta. aki él-hal egyetlen fiáért, már esik merő önfeláldozásból is képes minden­re, csakhogy megmentse gyermekét. Látta, hogy a teljes gyógyulás évekig fog tartani és hogy csak Bcrend nteftl- i heti meg a gyermeket- Na és a doktor beleszeretett. Én meg mit tegyek? Be­­; láttam, hogy igaza van ... — No és Pistuka? .— kérdezte most már mosolyogva Toboldv. — Pistuka? Qlváu. mint a vas. ba­rátom. És micsoda fickó! Képzeld, már udvarol a lányoknak! — Ugvan! De hát mikor iáftad. utol­jára? — Utoljára? Ma ... Mondhatom, pompásait fejlődik a gyerek. — Nem értem hát olyan gyakran meglátogat téged, hogy ma is láthat*« tad? — Nem. az nem egészen úgy van, barátom. Nem látogat meg. voltai?éppen UK.v történt, hcfcv fölösleges nekem itt külön nagy lakást tartani, amikor amúgy is folytonosan utazóul. és Git­táik me« szívesen átengedtek _ nekem két szobát. Annyi éppen elegendő is nekem. Nejn igaz? — Te Bej-emléknél lakói? — csapta össze a kezét Toboldv. Fuller mosolyogva, zavartan simo­gatta őszülő halát és halkan mondta: — Tudod, isrv kényelmesebb ... Kö­­aeieiife vagyok a családomhoz... Véres vallásháború Csehszlovákiában a pravoszlávok és a görögkatolikusok közt Sírkeresztekkel hadakoztak a fanatikus hívők Csehszlovákiában az utóbbi években a pravoszláv vallás nagy mértékben terjed. A pravoszláv va'lás terjedését a görögkathoiiikus egyház, különösen Ru­­szinszkóban nézte rossz szemmel. Azok­nak a faluiknak a népe, ahol a lakosság többsége pravoszláv vallásra tért át, birtokba vette a templomokat is. Ez el­len a hivatalos görögkeleti egyház nem­csak tiltakozott, hanem a bírósághoz fordult jogsegélyért. A rusziuszkói tör­vényszékeknél megkezdődtek a pravo­szlávok és katholikusbk közti pörök, melyeknek során a bíróság kénytelen volt, a törvény betűjéhez ragaszkodva, az elkobzott templomokat s paplakokat visszaadni jogos tulajdonosaiknak. Az Ítéletek meg voltak papiroson, de gyakorlati végrehajtásuk igen nagy ne­hézségeket okozott. Az elvakult tömeg nem volt hajlandó a templomokat visz­­szaadni az egyháznak, amelynek nem maradtak hívei. így történt ez most Aknaraltón is, a kis máramarosi ruszin községben. A hatóság képviselői a cseudörség fe­dezete mellett megjelentek Rab ón, hogy az elkmnmuuizált templomot visszaad­ják a görögkatiliolikasoknak. A pravo­szláv lelkész, Prikop Jesimov, éppen 'is­tentiszteletet tartott, a kiküldöttek meg­várták, inig a szertartást befejezi s az­után a befóduló görögkatholikus s a bendevö pravoszláv hívők jelenlétében a hatósági kiküldött megállapította, hogy a templomban minden rendben vau és ezennel a templomot visszaszol­gáltatja a görögkatholikus hívőiknek. Közbe azonban a templomszolga fel­rohant a toronyba és meghúzta a vész­harangot. Három csendőr felment a toronyba, hogy onnan lehozzák a ha­­rangozóf. Ez azonban fejszét fogott s a csendőrök, akik nem akarták a tem­plomot vérrel beszennyezni, nem tud­ták megközelíteni. A vészharang zúgására rövid időn belül körülbelül négyszáz főnyi tömeg csoportosult a templom körül. A görögkatholikus hívek erre bezár­ták a templomot. A görögkatholikus lel­kész a templom felé közeledett, hogy azt átvegye, amint azonban a templom előtti térségre ért, a pravoszláv tömeg fenyegető zúgása fogadta. Az óriási zaj megrémítette a papot, aki a csendőrség védelmét kérte. A tö­meg azonban :a $sandőrségnek rohant s le akarta fegyverezni. A toronyból pe­dig a fanatikus toronyör minden tár­gyat, ami a kezébe került, ledobált a csendörségrc. Egy görögkatholikus hivő vérző fej­jel a földre bukott. A csendőrük most sem akartak fegyverhez nyúlni, botokat ragadtak s úgy zavarták szét a töme­get. Másnap reggel kilenc órakor a gö­­rögisaIlidikusok s a római katholiKusok is ismét a templom elé vonultak. Most formális harcra került a sor. A templomot körülvevő kis temetőből Vacsora után Irta: Majthényi György A feketekávét a kályha közelében, a dohányzóasztalon szolgálták föl ket­tőjüknek. A többiek bevonultak a kár­tyaszobába, mintha valahogy tiszte­letben tartották volna ezt a régi barát­ságot, amely gyakran olyan hosszú időre szakadt meg, mivel Fullér Pál az évek folyamán egyre több időt töl­tött külföldi vállalatainál. Tpboldy bankigazgató lustán nyúlt el a kairosszékben és élvezettel szíttá ci­garettáját a jó vacsora után. Régi dol­gokat emlegettek föl. kérdésekkel tá­madtak egymásra. íöl-fölkacagtak fe­lelet közben, maid elhallgattak. A szomszéd szobában valaki zongo­rázott s a kártyaszobából finom asszo­­uyi kacagás szűrődött hozzájuk, fuller szinte elmerült a hangoknak ebbe a 'könrívü zsongásába és markáns gj-cán, amelyen egyébként szinte nyugtalanul lüktetett az állandó figyelem, most meg­enyhült minden vonás. jó' ideig tartó elmerültségéből moso­lyogva emelte fül a fejét. — Tudod ez az este azokat a kedé­lyes, régi szombat-estéket juttatta eszembe, amikor egész heti munkám lazái, gondiát. idegességét leráztam magamról a budai kis korcsmákban. Milyen kedves idők voltak azok. Iste­nem! Asszonyok, néhány jóbarát s az ember egy oár óráig azt hitte, hogy ezért az örömért dolgozik egész héten át... És Gitta!.. időben. — Tudom, tudom. Gönczyrc gon­dolsz most. De hiszen magad is tudha­tod. hogy ez nem volt komoly dolog. Akkor kezdtem külföldre tárogatni és minden üzleti utamra csak nem vihet­tem magammal őt is. hiszen _a kis Pis­tuka amúgy is lekötötte... Á. tévedsz, barátom, az csak olyan unalarniiző flört volt Göncz.vvc!. Elmondta nekem is... Milyen tündöklő volt iboívnszinü, sö­­üétlö szeme! ö, nincs még egy ilyen jwewwóE a* yöáyott!... Meg a liaia. ez a dús és iágy sötét tömeg... — De hiszen levágatta! — Je, de sokkal későbben. Ez akkor volt, amikor... — Nekem azt mesélték, hogy a Vil­lányi Bandi -kedvéért vágatta le- - mondta Toboldy és fájdalmasan gondolt az elébe rajzolódó múlt képeire. — Látod, látod. — csóválta meg a íeiét Fullér — ilyen szóbeszédnek tud­nál hinni! Jó, hogy ezek a dolgok szó­ba kerültek köztünk, különben Iste.i tudja, milyen csupodámak . hitted volna Gittát. Pedig egészen őszinte és ki­vételesen nemes lélek volt mindig... Ez a Bandi... hát hogy is mondjam, méz gyerekkori pajtása volt Istenem, ti mindig a látszat után Ítéltek! Pedig az ebben az esetben is csalt. Mert nem volt olyan dolog Gitta életében, amit el nem mondott volna, nékem, fis ami­kor Villányi Bandi a társaságunkba ke­rült. sőt egvre gyakrabban járt föl hoz­zánk is. én is szóvá tetterő, a dolgot Gitta előtt. Persze nem úgy. Mert közöttünk sose volt pörlekedés, civa­­kodás. mint más házaséjetekben ... Csak épnen megemlítettem, hogy ej­nye. de ránk szokott ez a Bandi... És mit gondolsz. miért iáit föl? Mert együtt teimiszeztek a szigeten és Ban­di ott lakott a közelünkben. Futó sport­­barátság volt az egész, barátom ... és amikor elköltöztünk és Gitta más. kö­zelebb eső pályára iám, hát Bandi is egyre ritkábban mutatkozott. — Lehet, hogy ón nem értek az asz­szony okhoz. — okoskodott Toboldy. — de ezek a barátságok nagyon is sze­met szúrtak nekem. Formálisan bán­tott engem, hogy Molnár, az építész, és később Cservenka kapitány is. meg az a kis puffancsképp is. — ejnye, rrogy is hittak? — Kernért gondolod tán? — Azt. azt, Kernért. -- iái de csúf ember volt! — mondom, hogy ezek milyen bizalmasan udvaroltak a fele­ségednek. — No. most már látom, barátom, hogy belőled a féltékenység beszél. Ér­tem élt. értem. Hiszen Gitta oivao szép volt azokban az években, hogy minden férfi, aki csak megismerte, beléje ha­barodott. Tobeldy rekedten nevetett. — Ebbe« igazad van. Gyönyörű volt, mámon tó! — No ugy-e? ... És te? Te is... valid be. hogy te is szeretted öt. Hi­szen most márJ ... Nincsen abban sem­mi. Ki nem szerette őt? ... Úgy. úgy, barátom. hiszen én mindent láttam, fis Gitta is beszélt nekem rólad. Nem egyszer. Többször. És valami levele­ket is írogattál neki. Mi? ölt. én elol­vastam azokat... ideadta. De azért tőled. — bevallom, — tőled majdnem féltettem is Gittát... Toboldy zavartan babrált az aszta­lon és uj cigarettát keresgélt. Arca kipirult és ügyetlenkedve mondta: — Rövid ideig tartott... rövid ideig, hiszen észrevehetted, hamarosan visz­­szavonultam. Mert játéknak tartottam az ö részéről... — No látod: játék! — vágott a sza­vába Fullér diadalmasan. — Csakhogy itt vagyunk. Ha te is annak érezted, pedig — mondom —tőled féltettem Gittát, hát akkor miért ne lett volna az ö viselkedése játék a többiekkel szemben is. amikor már ilyen volt a természete? — De végül is elváltatok és téged is elhagyott., mint a többieket mind, — mondta mast már epésen Toboldy. Fullér mosolygott, mintha kicsmvel­­né a vágást. — Mondom, hogy a féltékenység be­szél belőled. Hát elváltunk, igen. És ebben is neki volt igaza. Mert micsoda féri is voltam ón? A szombat estéken kívül alig tudtam neki más -szórako­zást nyújtani, hiszen ezer felé voltam mindig elfoglalva. Nem volt ez sehogy se föl igy. — De hogy jutott éppen ez a köp­cös kis Bcrend doktor a Gitta kegyei­be? Hiszen - v :r más szebb férfit is ta­lálhatott v< Fullér fölt; mosolygott. — Persze, persze, nehéz is megér­teni őket. De Gittái különösen, hiszen

Next

/
Thumbnails
Contents