Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-23 / 22. szám

4. oldal

BÄCSMEGYEI NAPLfl

1926. iamiár 23.

Uj adóemelés kisért

Jövedelmi és forgalmi kimatatást kér a kereskedőktől a szuboticai

péaziigyigazgatóság

A szuboticai pénzügyigazgatóság 783/1926. szám alatt átiratot küldött a Kereskedők és Gyárosok Egyesületének, amelytől kimutatást kér a szuboticai kereskedelmi és ipari üzemekről, fő'eg arról, hogy ezek az üzemek 1921., 1922.,;

1923., 1924. és 1925. években mennyi jövedelmet hoztak. Ezzel az átirattal egyidejűleg a kereskedelmi egyesü et a noviszadi kereskedelmi és iparkamarától is kapott egy leiratot, amelyben a kamara a szuboticai pénzügyigazgatóság 47636/1925. számú átiratára hivatkozva kéri, hogy állítsa össze azoknak a kereskedőknek és iparosoknak névsorát, akiknek évi forgalma meghaladja a háromszázhatvanezer dinárt. Ezt a kimutatást 1921-től visszamenőleg kell összeüli éani és fel kell tüntetni rajta az évenkénti változásokat.

A két átirattal választmányi ülésen foglalkozott a Lloyd. Általánosságban az a vélemény alakult ki, hogy a pén-zügyigazgatóság. a forgalmiadé vallomásokaf.akarjft ellenőrizni a kért kimutatással, mert a törvény rendekezései szerint kétes esetekben a pénzügyigazgatóság a líí-ad osztályú kereseti adót kivető bizottság elé terjesztheti a forgalmiadó vallorhási ivet és a bizottság a vallomást el'enőrizve, azoknak az adóját, akiknek forgalma évi háromszázhatvanezer dináron alul van, pausál-összegben ál'apitja meg, a nagyobb forgalmú üzemeknek pedig meg keli fizetni a forgalom egy százalékában megszabott forga’mi adói. Jíyemcrmán az ellenőrző kimutatás beterjesztésével a Lloyd megbízhatatlanság! bizonyítványt állítana ki saját tagjai részére. Megá’lapitott'ák egyúttal azt is, hogy a kívánt kimutatás elkészítése és az állandó nyilvántartás nehéz irodai munkáé igényel, amit sem a pénzügyigazgatóság, sem a kamara nem követelhet a kereskedők egyesü'etéto! — ingyen

A választmány végül is úgy határozott, hogy kizárólag a kamara és a pénzügyfgazgatóság iránti előzékenységből felhívja a kereskedőket és iparosokat, hagy jelentsék be évi forgalmukat az egyesületnél és a Lloyd az erről készített jegyzéket átadja a pénzügyigazgádósdgmk, de nem hajlandó állandó nyilvántartást vezetni.

A két átirat ügyében a szuboticai pénzügyigazgatóságon Crjenko referens kijelentette a Bácsmegyei Napló munkatársának, hogy két teljesen kü'önböző dologról van szó. A 783, számú átiratban a jövedelemadó kivetéshez szükséges adatokat kéri a péuziigyigazgatóság, mert' a”jövedelemadó-alapot. 1921. óta nem állapították meg és azóla az 1921-es jövedelem után fizettek adót, mig 1925-re a rnegfeléö kivetési alap híján egyáltalán nem fizettek jövedelmi adót. A pénz-A Bácsmegyei Napló hírt adott arról, hogy a biztosító társaságok közös akcióra készülnek a nagyszámú tüzesetekből és betörésekből származó káraik redukálása céljából. Hír szerint a biztositó társaságok a legtöbb még fennálló malombizíositást törlik, vagy leszállítják» uj maiombiztositást pedig nem fogadnak el. Revízió alá veszik a betörési biztosításokat is, mert gyanúsnak találják, hogy a normális százalékot messze meghaladó számban jelentenek betörési eseteket a biztosítottak. Sőt az egyik nagy vajdasági biztositó társaság vezetője párhuzamot von a kényszeregyezség megszüntetése és a gyanús betörések éiharapózása között.

Ez a biztosítási szakkörökből eredő híradásunk a közönségben kínos megütközést keltett és sorra kapjuk a-leveleket, amelyekben biztosiügyigazgatóságnak sürgősen szüksége van erre a kimutatásra, mert a pénzügyminisztérium egy inspektora azoknak bizottsági felülvizsgálása végett már korábban Szubodcára akart jönni, de útját el kelleti halasztania, mert a kért kimutatásokat <a pénzügyigazgatóság még nem kapta meg. A pénzügyigazgatóság pénteken újabb sürgető átiratot küldött a Lloydnak.

— A kamara utján küldött 47636. számú átirat -- mondotta Crjenko előadó — valóban a forgalmi adóra vonatkozik és azt a pénzügyigazgatóság, a forga'nji adóról szóló törvény tizennegyedik szakasza értelmében kéri,'• egyelőre azonban nincs arról szó, hogy a forgalmiadéiveket az adókivető-bizottság elé terjesztik ellenőrzés végeit, csak az adatokat gyűjti össze á péhZügyigáZgat’óság, mert nagyon sokan egyáltalán nem terjesztettek be forgalmiadó kimutatást.

általánosságban hangoztatott vádak ellen. Az egyik levél a következőképp hangzik:

— Senki nem emelhet kifogást az ellen, hogy a biztositó társaságok az utóbbi időkben tett tapasztalatok alapján fokozott óvatossággal kívánnak eljárni üzleteik megkötésénél. Tény az, hogy sok malomtüz fordult elő. tény, hogy az elmúlt gazdasági évben nagy volt a jégkár és tény, hogy a betörés sem ritkaság. A biztosító társaságok a megnagvobbodott kockázatra való tekintettel .változtathatnak feltételeiken és ;á legszigorúbb körültekintéssel válogathatják meg üzletfeleiket, de nincs joguk ahhoz, hogy a biztosítottakat meggyanúsítsák.

— Tudvalévő, hogy a biztosítótársaságok nem várják be. mig a közönség önként jelentkezik biztosításra, hanem az ügynökök egész raját mozgósítják üzletfeleik körének kibővítésére. Ezek az ügynökök közismertek arról, hogy nem fukarkodnak a rábeszélésben és kivédhetetlen buzgóságuk közmondásossá vált. Abból, hogy a biztosítási ügynökök nem csökkent tevékenységgel dolgoznak továbbra is, azt keli következtetni, hogy a «biztositó társaságok működése a nagy károk ellenére is jövedelmező üzlet. Ezt a jövedelmezőséget azonban nem szabad azzal fokozni, bőgj’ a biztosítottak kárának likvidálásakor gyanús körülmények kutatásával és. a fél megriasztásával a kifizetendő öszszegből minél többet lefaragjanak.-1- Nemcsak a biztositó társaságoknak van módjuk arra. hogy: óvatosságot tanúsítsanak az üzletkötéseknél, hanem a publikumnak is. fis ha a biztosítottak azt látják, hogy a biztosítás következtében tűz esetén gyújtogatás, betörés esetén önbetörés gyanújának teszik ki magukat, akkor előbb-utöbb csak azok fognak tűz- és betörési biztosítást kötni, akik a kínálkozó nyereség reményében ezt a gyanút, sőt a büntetőjogi rizikót is lelkiismereti furdalás nélkül vállalják. Aki gyújtogat, vagy öribetörést kövét el, azt be kell csukni, ha nincs is biztosítva. Viszont, aki tűz- vágj- betörési biztosítást kötött, szenvedhet tüzvagy betörési kárt, anélkül, hogy gyújtogató vagy önbeíörö volna.

— A biztosító társaságok helyesen cselekszenek, ha vigyáznak jogos érdekeikre, de az egész Intézmény hitelét veszélyeztetik, ha a károk likvidálását a jóhiszemű biztosítottak számára vesszőfutássá teszik. Nem kell ígérni semmit, csak ami betartható. Az a fél, aki jó arra, hogy a biztosítási dijakat fizesse, legyen jó arra is, hogy szenvedett kárát, mesterséges gyanú szitása nélkül, a kötvényben vállalt kötelezettség értelmében kifizessék.

Biztosítók harca a biztosítottak ellen

A biztosítók a károkat, a biztosítottak a gyanúsítást sokallják

íotíak felháborodva tiltakoznak az

A kloroformos

Egy modern lator önportréja

— No, most már kezet sem ad?... Ennélfogva persze azt sem fogja mondani. hogy foglaljak helyet egy percre asztalánál... Hja, persze, a kloroformos bandita... rabló ... Szörnyű szó is ez: rabló. Az ember mingyárt baltára, dupla-puskára, álarcra gondol, marco ia megjelenésre... No, legyen őszinte, olyan marcona megjelenésem van nekem? ügy nézek ki, mint a többi parkettáncos: sima, vékony, c'egáns. Oh, igen, igen, az elegánciát még hazulról hoztam, az úgynevezett jobb családból...

— Aki hajlandó nyomorogni és tüdővésszel korai sírjába szállni, az? a pénztelenség lecsapja a koldusok közé és passz! Á! De vannak természetek, akiket a pénztelenség fölkorbácsol: ne hagyd magad!... Eleget voí?am Franciaországban s azért tudom élvezni ezt a kifejezést: vivre d’expédienst. Az expediens sokféle és tudja, ülni egy kávéházban, az embernek annyi pénze sincs, hogy a feketéjét kifizethesse, ekkor jön egy pali, szó szót ér, véletlenül szőnyegekről kezdünk beszélni s én úgy, kapásból, eladok neki egy tízmilliós szőnyeget, ame’yen keresek egy milliót. A szóbeli megállapodás megvan, elválunk s én fölhajtóm az egész várost, hogy találjak egy olyan szőnyeget, amilyet eladtam. Mondjuk, hogy találok. Megveszem nyolcért. Szállítom és kerestem kétmilliót. Ugy-e, ez egy rendes üzlet és én egy becsületes kereskedő vagyok. De tegyük fel, hogy nem találok ilyen szőnyeget. Az üzlet visszamegy és a pasi már bizalmatlan velem. Ha muris ember, be is pöröl. Itt már bajok kezdődnek, no nem? Vegyük mos? azt, hogy előleget kérek tőle és nem tudom beszerezni a, levegőbői eladott szőnyeget, már csaltam, mi?

— Nem olyan egyszerit az, frogybandita. ....................

'— Maguk, fiám, a másik oldalon állók, még akkor sem igazi bűnözők, ha gyilkolnak. Hogy lesznek maguk gyilkosok? Úgy, hogy kitudódik. Ha nem tudódik ki, becsületes emberek maradnak.

— Én elmondom magának, hogy lettem én bandita. A fronton kezdődött. Ott, tudja, egy kis szabálytalansággal sok mindenhez könnyen hozzájut az ember és én hamar megszoktam a dritte sortét. Ott lettem csaló. Hogyan? Ott minden gyönge szivü ember megundorodik nemcsak a vértöl, hanem az erőszakoskodás minden fajtájától. Inkább akármit, csak fizikai'ag ne kelljen valakit bántani. Ezt a mesterséget én ott kitünően kitanultam. Azért becsületbe vágó dolgot nem műveltem, hanem, tudja, a hadijog nagyon nyújtható valami, én egészen egyénien magyaráztam az elém kerülő eseteket Példa. Elfogtunk egy kéme?, akit tetten értünk. Tudtam, hogy fel fogjtik akasztani akármit csinál. Pénzt Ígért, hogy mentsem meg. Erre azt mondtam, én mindent megpróbálok, de nem biztatom sok jóval, mert nagyon erős felügyelet alatt vagyunk. Mégis rámtukmálta a pénzt. Előbb elfogadtam. aztán visszaadtam neki. Mikor feküdni tértem, ott volt a pénz* párnám alatt. Másnap fölakasztották. A pénzt eltettem azzal, hogy beszolgáltatom a hadosztály ügyészségére. De délelőtt tízkor roham kezdődött, megsebesültem és esküszöm magának, elfelejtettem az egészet, három hónap múlva úgy derengeni kezdett valami bennem, hogy pénzt kellett volna beszolgá'tatnom. Újra kimentem a frontra s a nagy ijedelemben újra elfelejtettem az egészet. Félév múlva már szégyeltem bevinni s a pénzt

odaadtam egy koldusnak. Igen, mért megvolt mindenem ... Igen, de aki három napig éhezik és zsebében közben sok idegen pénz van, ott már nagy Viták folynak a . lelkiismeretié] s higgye cl . nekem, nincs nagyobb balek a lelkiismeretnél, mindent be lehet neki: beszélni szükség esetén.

— Leszereltem s az urbó!. aki. voltam, nagyon kopott, álásíalnn valaki leyem.- Kimentem Parisba.. Nézze, ketten mentünk. A barátom először a Renault-gyárban dolgozott, aztán a Citroennél volt, később segéd, lett egy könyvkereskedésben s most már egy üzleti könyv- és tanszergyárnak a főkönyvelője. Do ez egy rendes ember, aki néni igen iszik s akinek a- nőkkel nincs sok baja. Én, kérem, az első héten megismerkedtem egy monímartrei táncos helyen egy amerikai növel, akinek sok pénze volt, s megvette magának mindazt, ami boin’o-tt idegeinek kellett. Természetes volt, hogy minden költséget 5 fedezett: hisz a vendége voltam. Nála ebédeltem, nála vacsoráztam és a kávéházbeli társaságában több férfival ismerkedtem meg és üzletekét csiná'tam. ..

— Ez ment égj- darabig, ügy, hogyha vendéglőben vacsoráztunk, tudtam fizetni kettőnkért. De meguntam a -nőt s hogy kibírjam, kezdtük az élvezeteket halmozni: kokain került a konyakos pohárba. S az uj evezette! uj üzletág nyiit meg. a számomra: kokainnal ' kezdtem keréskedni. Nagyszerűen ment. ezrivel kerestem a frankokat és a nőt elhanyagoltam. Ismeretségeket kötöttem és éjszakáim fölött szabadon rendelkeznem; Persze, a nő először jeleneteket csinált, aztán ajánlatokkal igyekezett visszahódítani — nem nagy sikerrel. Néha-néha fölmentem hozzá és... már egy marokra való- gyűrűm vo't tőle. Közben — mert Parisban mindig van egy »közben«

—- betársultam egy fegyvercsempészés! üzletbe, -amely fegyvereket szállított Marokkóba a benszülötteknek.

— Ilyen körülmények közt érkezett el számomra egy fizetési határnap. De némi balok, átmeneti kellemetlenségek mutatkoztak: hétfőn kellett volna kifizetnem készpénzemmel egy nagyobb fegyverszári talányt, vlszoní pénzt én csak kedden kaptam volna kokainomért. A terv hamar kész volt:' estélyt rendezek a barátnőmnél, úgy leitatom kokafnos konyakkal, hogy huszonnégy óráig nem tud magáról, leemelem a nyakáról az értékes gyöngysoré!, e'zálogositom egy napra, kifizetem a puskákat, másnap megkapom a pénzemet és kiváltóin a gyöngysort, visszaakasztom barátnőm nyakára és minden rendben van,

— így is történ;, de csak nagyjából. A nő ugyan leitta magát a kokaintól, de előbb magához tért, mint. számítottam, rögtön a rendőrségre szaladt, persze bosszúból is, nyakoncsiptek. Most, elképzelheti, eszem ágában sem volt két finom üzletemre terelni a rendőrség figyelmét. Kész örömmel mentem belé a mesébe, hogy kiraboltam a nőt: hamar kiszámítanám, hogy . a bandítaságért sokkal kevesebbet fogok kapni, mint a fegyvercsempészésért és kokainárusitásért. Kitaláltam, hogy a nőt kloroformmal kábítottam et... Így lettem én kloroformos bandita,

— Vallja be, hogy mesterségemnek hőse vágyok. Most egyébként parkettéit táncolok Pesten, amíg z Schonzeit letelik és visszamehetek Parisba, ahol érin•tctltensl vár fegyver- és kokáindepóra.-— Maguk meg itt rohadnák a körúti kávéházakban... Tudja mit. alapjában véve én nem fogok kezet magával: az élő ember nem szeret holtat érinteni... s maguk élnek?... Na, megyek. Jó estét!