Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-22 / 21. szám

10. oldal.

BACSMEGYEÍ NAPLÓ

Don Quixote halála

Drámai költemény egy felvonásban

Irta: Jukász Ggula

< DRAMATIS PERSONAE:

A BUSKÉPÜ LOVAG.

SANCHO PANS A.

HAMLET, dán királyfi/ \ g! FAUŠTUS doktor, ( I DON JUAN, l

SZENT GYÖRGY, lovas ) &

DU LN INÉ A DEL TOBOSO, szol;.

AZ ORVOS.

A PAP.

A BÍRÓ.

(Törülik Mancha tahiban, időtlen időben.)

(Don Quixote szobája, középen nagy úgy. benn a lovag. A falon feszület, a földön Joliánsok. Az orvos, a pap és a bíró egy sarokban beszélgetnek. A fegyv er nők az ágy mellett vigyáz. Nyárvé- I gi alkonyát. Az elején még alszik a lovag.)

A BÍRÓ:

Van-e reménység) mester AZ ORVOS:

* Amis cl,

Lehet remélni.

A PAP:

Fönn az ur ítél És rendelkezik életünkkel ö.

AZ ORVOS: ,

A Természet gyakran csodatev "j,'

S az orvosság segít

A PAP: ;

Bár gyakran elszólitja híveit. Imádkozzunk.

SANCHO PANSA: ‘ .. f.

S együnk mivel az ember; Nemcsak igével él, amig a szett der Ringatja, őt. én addig jóllakom. (Eszik.)

A BÍRÓ:' ’

Mi baj van szegények?

AZ ORVOS:

Vérszegény;

Főtáplálóka volt a jó remény S ez is elhagyta. Álmokat evett És elfelejtette az életet.

Bizony mi tűrés-tagadás, bolond volt, Agyát megszállta a sok furcsa hóbort És alva; járt és {autómmal csatázott S most varia az utolsó, örök álmot

A PAP:

Jó lélek volt és igazi keresztény,

De nyugtalan, ki az utat keresvén, Mely a - nagyságra visz, eltévedett,

Mert egy az üt és végén a kereszt.

SANCHO PANSA:

Már az- való, hogy sok mindenbe

[kezdett

De magam is bámultam. Fura szerzet;

, De vakmerő volt, kár, hogy annyi

[kába

Nagy utáltat bejártunk mindhiába,

AZ ORVOS:

• • Hideg viz kellett volna a fejére.

A PAP:

Szentel: víz inkább. .

A T3TRÓ:

A kaloda kéne

Ilyenkor mindig. Birság. Én hiszem, Hogy gondolta volna inben. * •»

AZ ORVOS:

(Megnézi az alvó beteget:)

Nagy láza vari. Ilyen lázat soha Nem láttam én.

DON QUIXOTE:

(Álmában).

Ez a hősök kora, Előre, bátrait, bár maga a sátán, Támadjon is! Sanche, ide a lándzsáin. Megállj.' sötét rém, állj, ki vagy!

(f ölriyd, körülnéz);

I AZ ORVOS:

‘ Barátom

) Ébredj, mert amit látsz, csak látszat,

[álom!

' SANCHO P.:

Nemes lovag, mit álmodtál?

|DON QUIXOTE:

Igen,

Ez is csak álom volt és úgy. hiszem, Mindén csak az volt s most a bus

[Valóság

Kopáron rám mered s kitárja torkát A sir, amelyben nincs több kaland És csak pihenni kei! majd ott alant, Milyen kicsiny cl csöndes bus szoba, Milyen kopottas minden bútora, Milyen, rozsdás a páncélom $ a

[kardom,

S milyen sápadt lehet s. sovány az

[arcom!

A BiRÓ: . ..

Dehogy. Piros!

DON QUIXOTE:

A láz rózsái rajta, A szenvedés, a kór halálra marta.

A PAP:

Testvérem, ki beszél most a halálról? DON QUIXOTE:

Ó, a halál, az majd beszél magától! A PAP:

Tatán meggyónná!? Könnyebb lesz

[szived,

Ha megmutatod a sebeidet,

Miket a hosszú utakou szereztél És gyógyulást találsz majd Ts'temed[nél.

DON QUIXOTE:

Igen atyám. Gyónok nyilvánosan, Hiszen titkolni sémin it sincs okom, Nyilt könyv, a lelkem, életem.

[A vétkem

Egyetlenegy és erre csak az égben Van bocsánat: hittem, hogy a földön Az igazság győz és hogy meg ma

[győzzön,

Fejjel sazladtain mindennek, mi gaz S betörtem mindig a fejem.

SANCHO PANSA:

Igaz!

A PAP:

Kevélység volt szívedben jó lovag De boldogok az alázatosak,

Mondotta üdvözítőnk a hegyen,

Bánd meg s ő megbocsátja.

DON QUIXOTE:

Úgy legyen!

Már érzem is, hogy egy mély és

[szokatlan

Érzés van a szivemben. Annyi harcban

Hiába vártam és mai megtaláltam. Mindig gyötört a vágy, hogy harcba

[menjek,

Most már aludni vágyom mint a

[gyermek.

Á sisak mindig szorított nagyon Most egy sisak hűsít: a nyugalom. Békesség: ezt a szót én nem tanultam S most már tudom, hogy mit jelent.

A PAP:

Az Urban

Találod fői egészen, jó fiam Mert benne nyugszik meg mind,

[aki van!

(Don Quixote ismét etszanyad)

A BiRÓ:

Én már megyek. Sok-pör vár még

[ma rám.

Áldás, békesség! Ég velünk, atyám! Pihenjen, aki annyit fáradott.

Ki tudja, hányán látunk holnapot!

(A pap letérdel a feszület előtt, az orvos medicinát készít.)

DON QUIXOTE:

(Álmában).

Ki. az2 Állj és felelj!

HAMLET:

(Látomás, fekete köpenyben, kezébcji koponya).

A dán, kiályfi jön búcsúzni tőled,

Mig el nem nyel a csöndes temetőr [kert.

Nemes • lovag, sajnálom lelkedet,

Mely meddő harcok terein veszett. í Melj- elvérzett a balga küzdelemben j Szélmalmok ellen; birkák nyája elleti, Uralkodtál nem hallott tartományban S most semmid sincs és elpusztulsz

[hiúban!

DON 0U1X0TE:

Tudom, tudom. De jól esett a harc És minden harcok vége a kudarc. (Hamlet eltűnik).

DOCTOR , FAUSTUS:

(Látomás, szürke köpenyben, kezében könyvek).

Nemes lovag, ’ sajnállak és szeretlek, Egébe szálltál boldog képzeletnek És elfeledted, bőgj' a föld hazád,

Mely altató rögével hull ma rád. Pihenj, a'küzdő méltó bére ez,

Engem tudásnak vágya, mely sebez, Téged igazság láza izgatott,

Hős, vagy tudós, mindegy re már

[amott.

DON QUIXOTE:

Tudom, tudom. Mit itt lenn úgy

[kerestünk,

Vár ránk nyugodtan és bizton íe[iettünk!

(Fausti!s eltűnik).

DON JUAN:

(Bíbor köpenyben, kezében rózsa). Dicső bolond földini, köszöntelek! Elmegy s gyönyörben sohse' rés'r[ketett

A tested, mely szikár, mint sziklai

fszírt, j

A Szerelemnek édes csókjait És boldog öleléseit feledve Éltél, tusázrtál. Egy nő drága keble. Az élet' semmi, de : álmodni szép volt. Pedig az élt csak, aki .szeretett,

A sírban nincs gyönyör, csupán a

[féreg

Csókol, én csókolok’, amig csak élek. DON QUIXOTE:

Lehet De engem tiszta láng hevített, Te letaroltál mohón égve mindent Engem csak egy várt, egy találkozó, A szép Dulciiiea del Toboso:

Igaz, hogy végül ez is elmaradt,

De .majd felöle álmodom alant.

(Kopogtatnak. .1 látomány eltűnik).

DULCINEA:

(Belép megilletödve). Dicsértessók!

SANCHo PANSA;

Mi járatban, leányzó?

DULCINEA:

Hallom, hogy jó urunk beteg nagyon! DON QUIXOTE:

(Erre a hangra felébredt.)

Te itt? Eljöttél mégis angyalom? DULCINEA:

Ó, jó uránt, nemes lovag bizony Sok a dolog a konyháit. Annyi gond Szakad napestig a szegény cselédre, De gondoltam, megnézem, hal-e, él-e?

DON QUIXOTE:

(Fájdalmasan.)

. Az. élet semmi, de- álmodni szép volt. Hadd lássam még szented: a nyári

[égbolt

Nem kékebb és ai nyári neieiejcsek. Melyek bolond szivemből majd kikel.Ne sírj, no sírj,-ha szerettél falán,.......

Majd mondd meg sírom halmán,

AZ ORVOS: '- Ez a lány

Mit akar itt? Főiíz'gáíod szegényt S megint bagymázas lesz. Menj!

(Daleinea elsiet.)

DON QUIXOTE:

Adjátok ide még. Az Amayäist,

Mely boldogítót? egyszer AZ ORVOS:

c (Magában.)

S sirbá vitt!

(Saucho Punsa odaviszi, Don Quixote felkönyököl és lapozgat benne.)

DON QUIXOTE:

Mily gyönyörű és.mily bus, Ez. Igen. Még egyszer és utolszor. A.szivem itt dobbant meg, műit harci paripa,

• Ha kürtöt hall.

• Amadis, Gallia

Első lovagja a nyeregbe szál!

Reá a legszebb hölgyek hölgye vár A ködös Albionban. Amadis Kinek királyi arca, hangja is, Szemében a vitézség napja lángol, Nem tél veszélytől, nem riad

[haláltól,

A lelke tiszta, mint hó, szive bátor, Mint az oroszlánt. Így megy Gailiá[bÓl.a

Mi ez? A hetük lassan összefolynak. Mi. .ez? Nem látom.

( Lehanyatlik.)

SANCHO PANSA:

Jó uram. Nyugodj csak!

AZ ORVOS:

Bizony, elég vojt.-rő a nyugalom! DON QUIXOTE:

(Agonizálva.)

Fegyvert! Saucho! Lovat!

FANCHO PANSA:

(Az orvoshoz.)

Beteg nagyon.

AZ ORVOS:

Nincs gyógyulás itt, csak ... a sir[halom.

(A hazatérő nyáj bőgetése és kotornia behallatszik az uccáról.)

DON QUIXOTE:

Mi ez? A régi. ellenség -közelgőt..,'t AZ ORVOS:

( Magában.)

Az. A. halál- DON QUIXOTE:

0 minden seregeknek Ura, segíts c végső küzdelemben.

; Szent György, én nagy patrónusom,

[esen gém,

. Jöjj és vigyázz rám! Szent György,

[hívlak úi

S akkor hiába jön a sanda rém,

Az ősi Sárkány, Szent György!

I SZENT GYÖRGY LOVAG:

I (Látomás, fehér köpenyben, kezében lándzsa, megjelen )

It! vagyok’

Én hü vitézem! És a hős nagyok Akik győzelmet, vettek a világon És magukon, mimi várnak téged

[áldón,

Az örök udvar leventéi mind, Charlemagne, Roland, Tanerőd .testvéreid,

Jeanne d’Arc,. Bayard, az ó és uj

[világnak

Minden lovagja a jöttödre várnak!

(Az orvos nézi a beteg pulzusát.) így! Fogd kezem és indulj el .velem Az égi várba,: fa! a Rétegen!

(Eltűnik.)

DON QUIXOTE:

( Lázáromban)

Hol vagy? megyek!

(A kolomp szól)

Már hallom a harangszót, Amely fogad. Ki oly sokat barangolt, Most révbe ér. . .

(Meghal.)

AZ ORVOS:

(A paphoz.)

Szegényke, már halott!

A PAP:

(letértjei az ágy előtt.)

Az Ur irgalmas! Imádkozzatok!

Makó, 1921, szeptember 22.

1926. január 22.