Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-22 / 21. szám

196. január 22. BÄCSMEGYEI NAPLÚ 7. é«t*„ Egy halott két kedvezményezett A bíróság az első kedvezményezett­nek ítélte a biztosítási d jat A suboticai járásbíróságon csütörtö­kön hirdette ki az Ítéletet Hadzsi-Kosz­­tles Koszía járásfe'ró abban a perben, amelyet Mihajlovics István és Bogies Mi'osaé szubotieai lakósok indítottak a ni-ik köri temetkezési egyesület ellen 25.000 dinár biztosítási díj kifizetése iráni. Mint már megírtak, Riesa Jíaos sru­­boticai lakost kétszer íratták be a ílí-ik köri temetkezési intézetbe és pedig egyszer Mihajlovics Is! van és Bocks Milosné, másodszor pedig fZajkovks- Lámics Lajos. Amikor R eza János meg­halt, mindakéí kedvezményezett je’ent­­kezetí a könyvecskével az egyesületnél és követelte a 25.000 dinár kifizetését. Minthogy egy biztosított csak egyszer iratkozhatik be, az egyesület a bíróságra bízta a döntést, hogy a kedvezinénve­­zettek közű! ki kapja meg a 25.000 dinárt. A biz'sig ügy döntött, hogy Mihaj­­fovícs Istv n és Bogies Milosné kedvez­ményezetteket illeti meg a 25.000 dinár és a ÍÍI-ik köri temetkezési eg esü!et köteles nekik kifizeti!! a dijat, íelebbe- Zésre való tekintet nélkül. Az indokolásban megállapította a bí­róság, hogy Ricza János kétszer volt beírva és hogy amikor ez k'derü’t, a Választmány Vujkovics-Lámics Lajos jköayvét érvény e!ennek nyilván!*® tta és a befizetett dijakat visszafizette. Ezzé,’ 'szemben Miha 'ovics István és Bogies Miiosné pontosan fizették a dijakat és így a? ő könyvük érvényben volt a biz­tosított Rieza János elha á'ozásakor. Keresztvíz vagy amit akartok Az alábbi családi történet a ttümJeMtapi ólet egy igen érdekes epizódja. A sze­replők idevalók, irt élnek közöttünk — a nevüket részvéttel elhallgatjuk. 1. Vidéken kezdődik. K. 1. hivatalnok, zsidó fiatalember beleszeret egy keresz­tény uricsalád lányába. A keresztény papa és mama szívesen látja a fess zsi­dó fiait, de amikor a házasság szóba ke­rül, a zord Keresztény mama kijelenti: — Zsidóhoz nem adom a lányomat. Mit tesz ilyenkor a szerelmes zsidó? Áttér az imádott no vallására, kikeresz­telkedik. Most már minden rendben megy: egy hónap múlva megtartják az esküvőt. A fiatalok bejönnek a városba és — szaporodnak. Mikor a második gyerek is meglátja a napvilágot, kitör a világháború és a kikeresztelkedett zsidó családapa bevonul, mint közkato­na. Két év mu'va hazajön a frontról, még mindig sarzsi. nélkül. Az imádott nő, a feleség, hidegen fogadja: — A szakácsnőm babája őrmester, az én uram pedig egyszerű baka. Ezt nem bírom ki. Elválunk... Es elváltak. 2. A férj Szuboticára költözik. Három évi reménytelen özvegység után Újra vágyik a házasélet után. Kiválaszt égy' csinos zsidólányt — az üzletet hamar nyé beütik. Az eljegyzés előtt a férj gon­dol egyet, visszatér a zsidó vallásra és mint hithü zsidó fogad örök hűséget uj feleségének. De ehhez váratlan megér­kezik a keresztény asszony és így tur­­békoi vol! férje fülébe: — Nem engedlek, az enyém vagy és az maradsz örökké. 3. A férj gondolkozik és határoz: — Ha áttérsz a zsidó vallásra, elvűink uj feleségemtől és veled esküszöm meg ismét. A nő nem habozott. Áttért, Eddig van» HÍREK e m ® Levéltolvajok Olvasom a Bácsmegyei Navló-ban, hogy a noviszzdi postahivatal egyik te­hetséges alkalmazottja kétezer levelet lopott és pedig nem azért, hogy unal­mas és hosszú estéken olvassa őket, nem is filatelista-kedvtelésbűl. sőt nem is hazafias célból, hrraem a különböző valutái: miatt, amelyeket a borítékok alair sejtett Amint az újsághoz!emény­­ből kitűnik, a színim ja és a tapintása igeu szerencsés lehetett mert a meg­ejtett vizsgálat alkalmával nagymeny­­uyiségü idegen pénzeket, frankot, osz­trák koronát dollárt, sőt angol fontot is találtak nála a detektívek. A háború óta, sajnos, nagyon elsza­porodtak a tolvajok, agy a kicsinyek mint a nagyok, s hegy leveleket is — a rajtuk diszlő frankóbéivegek s a be­léjük dugott értékek kedvéért — többet ionnak mjnt azelőtt, azon nincs mit cso­dálkozni. A lopás és annak minden vál­faja egyenes arányban növekszik a nyomorral, amely azt szüli. Inkább azon lehet eltűnődni, hogy' a levelező közön­ség annyi alkalmat ád az ilyen eltulaj­donításra! Ha a í. c. publikum leszokna arról a naivitásról, hogy egyszerű le­vélben Idiid a szeretteinek kisebb-ua­­gyobb összegeket s rászokna arra, hegy ajánlott borítékban vagy az érté­ket deklarálva kedveskedjen nekik a küldeményekkel, egy bűnténnyel leg­alább, a levélfosztogatással kevesebb vohia a világon. Pasztán a frrmkóje­­gyekért aligha fogják elsikkasztani pos­tások az ált? luk kezelt leveleket. De amíg sejthetílí. hogy bennük frank, dol­lár vagy egyéb bankjegy bulik, addig a nyomorral küzdő vágy lelkiismeret­­lenüi pénzéhes postás könnyen jut kí­sértésbe. hcsrv »ilyen utón* jusson némi érdekes valutához. Ha a közönség csak néhány éven keresztül nem küldené a pénzét ilyen könnyelműen, a levéifosz­­togatá.s csak mint kellemetlen emlék maradna fönn s mint iparág megszűn­ne. így persze űzik s hol itt., hol, ott merül föl eav szenzációs eset, amely aztán megmagyarázza, mért nem kap az ember olykor egy levelet, amelyre föltétlenül számit. A levélfosztogató ugyanis öívenszer vagy százszor any­uvá levelet emel eí. mint ahányban ban­kót talál s így eltüntet számtalan olyat, amelyben ötven franknál vagy egy dol­lárnál fontosabb dolgok foglaltatnak: közlések és üzenetek, amelyektől sok­szor valakinek a nyugalma, a jólléte, a boldogsága függ. A nagyszerű Dost?intézménv megbíz­hatóságának a tudatában a legtöbben az életbevágó ügyeiket is egyszerű leve­leidben tárgyalják le. mert hiszen álta­lános a vélemény, hogy levél nem vész el Regula szerint nem is vész el az intézmény dicséretére legyen mondva, az olyan esetek mint a noviszadi. a rit­kaságok közé tartoznak. De mihelyest egyetlen postás letóved a megbízható­ság ösvénvé'ől. minsrvárt baj van. Mily könnyen történik meg. hogy ily deíran­­dáció folytán — amely esetleg csak évek múlva sül ki — szerelmesek közt fölbomlik a viszony, jóbarátok elhide­­güínek egymástól, aoorehenziók támad­nak, a legudvariasabb ember nevelet­lennek a hírébe ion. Mind csupán azért, mert egv postás elsülvészt Pár ezer le­velet Š- köztük sok Glyaí. amelyet eped­­ve les. akinek írták s amelyre választ nyugtalanul vár. aki küldte. A világ legnagyobb levéldefrandációja is ebből a szempontból volt különösen csúnya bűntény s nem az ötven-hafvan ezer forint kár miatt, amelyet a leve­lezőknek okozott. Ez a világraszóló eset 1862-ben derült ki s Bécsben kö­vették el, A tettes egv Kar! Kaleb ne­vű postatisztviselő volt. aki 1857-ben kezdte dézsmálni a gondjaira bízott postát s öt esztendő alatt nem keve­sebb. mint kétszázezer (de lehet hogv sokkal több) levelet tulajdonított el. Európai nagy eset volt ez. s bár 64 év előtt történt, öreg bécsiek még emlé­kezhetnek rá vagy tudhattak róla. A Kaiserstadt postáján az elveszett leve­lekről möst is azt mondják, hogy »talán elkalaBizálták* s a régi bürgerlich-]cá- VéháZban a halabriászozn urak még ma is emlegetik az olcsó szójáték kedvéért a hírhedt urai Hogy. icealmunk legyen a1, komisz ! fráter lopásának az arányairól, megem­lítem az érdekes adatot, hogy Kalab ur egész télen — 4—5 héten át! — az ál­tala ellopott és kifosztott levelekkel és borítékokkal fűtött. Szállásadónője eskü alatt vallotta, hogy amaz cgy-nyaláb­­nyf aprófán kívül, amelyet ősszel szer­zett be. egv latnyi fa se jött a lakásba. Ellenben a szobája tűrhetetlen melegre volt fütve s a pacirpernycszagtól alig lehetett ettmaradui. Mikor a tolvajt a lakásán meglepték, még minden fiókja tele volt levelekkel, mert annyit lopott, hogy nem volt e'év ideje az »anvag« földolgozására. Jellemző volt. hogy húsz üveg kölni vizet is találtak nála. Ezzel a kellemes illattal myraodou a jeles, férfi a Dápirhamu szagát elosz­latni. Ez már nagystílű tolvaj volt aki a megrabolt levelek pénztartalmából s a róluk lenyalt levélbélyegekből csinos vagyont szerzett s Hieteinsben villát is vásárolt. Bár egyenként csupa apró ér­tékeket ítilajdonitott el. mégis nasty tol­vaj volt s nemcsak a közvádló ügyész deklarálta ajiurk. đe a főtár?válás pub­likuma is annak nézte. 'Mint kortársak emlegették, a közönség soha senkivel — méz elvetemült rablógyilkosokkal — se volt oly ellenséges mint a gonosztevő­vel szemben. A hallgatóság köréből gyakran zuduií a vádlott Jelé a megve­tésnek és utálatnak spfuü« kiáltása. Kalab urat fiz esztendőre ilélick. inért nem lehetett többre. Ez volt a maxi­mum. amelyet e deliktumra a büntetőtör­vény szabott. Vagyonát . a íiszkusz a lián állották kártalanítására lefoglalta, de ki tehette jóvá az erkölcsi károkat, amelyeket e lelkiismeretien ember annyi polgártár­sának okozott? Ki támaszthatta föl az elbusult reményeket, amelyeket a go­nosztette megsemmisített? Ki száríthat­ta föl a ‘könnyeket, amelyeket az általa elrabolt levelek elmaradása sajtolt ki szomorú szemekből? Mikor a lakását felkutatták mintegy ötvenhaíezer ki nem bontott levelet ta­láltak nála. Ezeket természetesen nyom­ban földolgozták — húsz tisztviselőnek adtak dolgot-gondof jónéhány napra — és rendeltetésük helyére juttattál:, de legtöbbje olv későn érkezett a címzett­hez. hogy az okozott kedvetlenséget vagy még nagyobb bait már nem tehet­ték ióvá. Hát még az a inásfélszázezer írás. tele csókkal, mosollyal, könnyel, mindenféle intim üzenettel, amelyekkel a uagv Briefmarder néhány héten ke­resztül a szobáiét fütötte! Hány félre­értés. harag, gyűlölködés támadt azok között, akik a leveleket írták s akik azokat meg nem kapták! Szerencsére az ' eltévelyedett novi­szadi postás csak századrészannyi le­velet fosztott ki mint nagy elődje Kari Kalab. Reméljük, hogv csak századrész­­annyi bajt csinált is velük. . .... .■...... Baedeker "" * —• A kisanfant a gazdasági ér­dekek véd I aére szervezkedi'r. Prágából jelentik: A Lidove Novini írja mai számában, hogy a kisantant kormányai közös gazdasági szerveze­tet akarnak létesíteni kölcsönös ér­dekeik külföldi érvényesítésére. A terv már megérett és legközelebb gazda­sági konferenciát hívnak össze, hogy az uj szervezetet megalkossák. Ez az intézmény kizárólag szakféríiakból fog ártani és hivatása az lesz, hogy tanácsokkal lássa el a kisantant kor­mányait gazdaságpolitikai kérdésekben. — Egy fajvédő íap rágalmai a Bácsrceyyej Napló ellen. A Bácsme­gyei Napló szerdai száma hirt adott ar­ról, hogy a frankkamisitási bűnügynek mi’yen súlyos következményei vannak az utódállamok polgáraira nézve. Meg­­irtuk, hogy tárgyalások voltak folyamat­ban a halárment: telekkőnyvek és bi­ros; gi iratok kiesei elésére, a nyugdijak rendezésére, a magánkövetclésefc és tnr­o-ások leszámítolására. Ezeket a tár­gyalásokat decemberben félbeszakították s nem vették fel újra, noha igen fontos érdekek fűződnének ahoz, hogy befeje­zést nyerjenek. Rámutattunk a cikkben arra, hogy horgosi, ridj cai ártat’au pol­gárok, szegény nyugdíjasok sinylik meg azt, hogy Windischgraetz herceg és a bűntársai frankot hamisítottak. Nyilván­való mindenki előtt, hogy ezt a cikkün­ket azok érdekében irtuk, akiknek fon­tos érdekük fűződik ezeknek a függő kérdéseknek a rendezéséhez. Ezt a cik­ket használja fel a budapesti fajvédő saj'ó egyik túlzó orgánuma, amelynek szuboíicai összeköttetései ismeretesek, hogy gyanúsításainak és rágalmazásai­nak özönét a Bácsmegyei Naplóra zú­dítsa. Siántszandákkal összezavarja azt, arait mi irtunk a kereskedelmi szerző­désekről s azt írja, hogy az SHS. ki­rályság és Magyarország közt semmi­féle tárgyalás nincs folyamatban, az tehát nem is szakadhatott meg s csak egy fél év mu'va kerül sor a kereske­delmi tárgyalásokra. Utalunk arra, hogy a műit év decemberében kezdték meg a két állam megbízottai nem a kereske­delmi, hanem egyéb kérdések rendezé­sére vonatkozó tárgya'ásaikat Budapes­ten s ezek a tárgyalások félbeszakadtak s egyelőre nem folytatódnak, A pesti fajvédő lapnak arra a rágalmára, hogv a Bácsmegyei Naplót a szerb kormány tartja fönn s hogy ezt vagy fc:melyik cikkét a kormány sugalmazza, ráérünk akkor reagálni, ha majd itt Jugoszlá­viában megismétlik azok, akik elősze­retettel tetszelegnek fa fajvédők maszk­jában. — Nagy áradás Portngál-Keiet- Afrikában. Beiratbói jelentik: Um­­tali és Beirat köpött a folyók kiárad­tak. A nagy áradás következtében Rodezia és Beírat között a vasút-, posta- és íávirőíorgaiom teljesen meg­akadt. Számos bennszülött a vizbe fulladt; 'többszáz bennszülöttet cső. nakokon mentetlek ki. A Zambezi hétfő óta négy lábbal emelkedett. Massa-főldde! a vasúti forgalmat fen­­tartják. — Áthelyezett járási péazügy igazga­tók. Becskerekről jelentik: A pénzügy­miniszter Markovics Milán novakaaizsai járási pénzügyigazgafóí Kikmdára, Sé­­vics zsabíyai pénzügyigazgatót Novaka­­nizsára, Radojevics Gyura kikíndai pénzügyigazgatót Zsablyára, Bulyauics sztaribecseji pénzügyigazgatót Novibe­­csejre helyezte át. — Vita Locarnőról az olasz ka­marában. Rómából jelentik : A ka­mara csütörtökön megkezdte a vitát a iocamói szerződésről. Gentile, Go­riü és Chavazoni felszólalása Után s vitát péntekre halasztották. — Anglia és Franciaország sürgetik a Balkán-paktumot, Atltéaből jelentik: A francia és angol athéni követ támo­gatják a görög kormánynál a Balkán­­paktum ügyét. Franciaország hajlan­dónak mutatkozik arra, hogy a paktum érdekében úgy Athénben, mint Beográd­­ban közvetítsen, hogy a Balkán-államok között olyan értelmű megállapodás jöj­jön létre, amStyeíif a nagyanían; Locar­­nőban kötött Ugyanebben ziz ügyben szerdán az angol követ Pangalbsz gö­rög miniszterelnöknél interveniált. — Franchet D’Esperay ÍC3z a dnizok ellen harcoló francia csa­patoli fop ’raticsnoka. Párisból je- I ntik: A druzok ellen harcoló fran­cia csapatok főparancsnokságát a leg­közelebb Franchst iTEsperay veszi át. j BÍRÓ LAJOS HÁZASSÁG cimO regényét közli a „VILÁG“ HAVONKÉNT 100 DINÁR Előfizetők az eddig megjelent folytatásokat Ingyen Kapják „LITER ARI A* 50« könyv- és hiriars terjesztő vállalat MAVRO Í5EÜMANN SUBOTICA Karadjordjev trg 12. — Postafiók 76.

Next

/
Thumbnails
Contents