Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-21 / 20. szám
SÄHSMEGYEl RÄPLfl 1926. január 2t. liö Idinár kiadással sikerült tehermentesíteni a költségvetést. A Ra dics-párt agitáciőja a Vajdaságban A Radics*párt vajdasági szervezetének egyik vezetője, Konyovics István ágit íciós körúton van. Kpnyovics eddig Teecskán.Krr. jajén, Morav cári és Csonoplyán tartott népgyülést és állította íe’ a .párt helyi szervezeteit. Fuzionálnak a megegyezés pártjai ? Zagrebhó! jelentik : A kormányhoz közelálló jutnrnji List érdekes információt közöl a politikai helyzetről. A lap szerint tavasz» szál rendkívül fontos változások lesznek a politikai életben. A pártok négy átcsoportosulása várható. Azok a pártok, amelyek a szerb-horvát • megegyezés poétikáját támogatják, blokkba tömörülnek. A megegyezés pénjábun résztvennének a Daviđovics-fé 1 e demokraták és o muzulmánok is. Jeritza Mária lezuhant a Walkürök szikláiról Hat méter magasságból fejjel 'efelé bukóit, de semmi baja sem történt Newyorkból jelentik:. A Walkürök próbáján Jeritza Máriái baleset érte és szinte csudával határos, hogy a művésznő megmenekült a haláltól. Jeritza az első í elvonásban Sic-glindé és Siegmund duettjében énekelt. Szünet közben Jeritza felment a sziklákra, amelyek . hat méKr magasságban. emelkedtek a színpad fölé, hogy o{t megvárja Briiiih'ilda belépését és néhány barátságos szót váltson veié. Matzeiumcr Margit, a Metropolitan temesvári születésű művésznője ' játszotta örüuhildút. Alikor belépeti, Jeritza megszölitótPa. Bodáuszky Artúr karmester azonban türelmetlen volt. Kopogni kezdett a dirigensi pálcával, mire Matzenaucr és Jerifza egyformán helyeikre akartak sietni. Jc-Thomas und Blahane Ilia: Baedeker A mult, század hetvenes és nyolcvanas éveiben az akkor virágzó, magyarosító és szerfölött népszerű népszínházak — amint azt mostanában sokan ismételték — diadalmas nagy művésznője volt Blaha Lujza, az elmúlt napok nagy halottja. Talán nem volt a legnagyobb Magyar művésznő — hiszen az ily megállapításokat mindig egy talán szokta megelőzni vagy kísérni! de minden bizonnyal! ö volt az a Színésznő, aki a le.gnagycbb társadalmi és kulturális hatást gyakorolta a korára. Egyenesen: kulturtényező volt. Maga egy egész színház s Budapestnek és Magyarországnak méltán egyik* legünnépeltebb és méltán legnépszerűbb »közéleti« egyénisége. Emlékszem egy polémiára. amely miatta folyt ötödfél évtized előtt Beöthy Zsolt és Rákosi Jenő közt. (Érdekes, hogy ez a két sógor és két jó barát egymással gyakran polemizált,'" a tragikum kérdésében s a Blaháné kevésbbé tragikus ügyében egyarátH.); Azt .találta állítani Beöthy egy színházi tárcájában, hogy a bájos Hegedüsné, nemzet csalogányának elődje énekben s a publikum szeretetlen kiválóbb volt az utódjánál. Parázs vitatkozás támadt, amelyben Rákost a Blaháné nagyobb kvalitásai mellett tört lándzsát. Pozitív eredménye a vitának csak az volt hogy nem tudni, ki volt nagyobb, csak egy bizonyos: a Blaháné nagyobb hatása a kedélyekre. El lehet mondani, nemcsak magyar földön, de széles a világon se énekelt vagy szavalt színész, aki a játékával anynyit lendített volna a közönség kultúráján. mint Bkíháné. ez a nem faimagiyar asszony (eredetileg Reindl volt a becsületes német neve), aki Budapest magyarositásaért többet lett. mint az Afcadé?ni». riíza megfordult, d feledkezett róla, hogy hol van, lelépett a levegőbe és tejjel leleté lebukott. Sikoltására a szikla alá ugrót! egy Thomas Curry nevű diszfetezp munkás és elktrjrta Jeritza Mária fejét és vállát. Jerífza kezén és lábán zúzód ásókat és egész les-tében nagy rázkódást szenvedet!. A kiáltott rémülettől sápadtan leélt fel. de nagyobb baja aem történt és sietve megnyugtatta az összefutó embereket, hogy aggodalomra nincsen ok. Malomtiizek és önbetörések Akik biztosítás ülj ín akarták magukat szanálni A biztositó társulatok törlik a malombiztositásokat Az a riasztóan és gyanúsan sok malom tűz, anr az utóbbi hónapokban mind sűrűbben fordul elő. —•mint értesülünk, — komoly lépésre bírta rá a biztosító társaságokat. Feltűnő már nemcsak az érdekelt biztosító társaságok, hanem a hatóságok és laikusok előtt is, hogy amióta az iparvállalatokat és a kereskedőket a gazdasági válság erősen fojtogatja. egyre több malom gyullad ki és ég le. A tüzesetek — szakértők szerint -- Csaknem tízszeresét teszik ki százaiékszerücn a rendes körülmények közt előforduló malomtiiééknek. Statisztikai adatok szerint eddig a Vajdaságban évente átlag kélI malom égett le, uz utolsó fél esztendőben tizennégy múlom lett a Vajdaság területén .a tűz martaléka. Kétségtelen, hogy a malmok tázveszélombiztosiiásf. törlik vugy leszállítják, uj malombizíositást pedig nem fogadnak cl A biztosítók csak a régóta fennálló, nagyobb, megbízható kezekben levő, leginkább részvénytársasági alapon működő malmok biztosítását hajlandók továbbra is fenntartani. A gyanús in alom füzekkel teljesen azonos szirrtptárnának találják a biztosító társaságok azokat a betöréses lopásokat is, amelyeket. legutóbb néhány, fizetési zavarokkal küzdő vidéki kereskedő jelentett be. Az elmúlt héten egy hatszázezer dináros és egy hetvenezer drnáros betörés történt a Vajdaságban. Az előbbi1 esetben idegen pénzt vittek el egy kereskedőtől feltűnően gyanús körülmények közt és ez alkatommal nem a biztosi.'ó társaságok, hanem a kereskedő üzletfelei károsodtak, a mágek. amelyek a háborús és Háborn utáni konjunktúra ideién meggazdagodták, a kereskedelem pangása később válságba sodorta öltét és ezt a válságot u kéttyszeregyezség konjunktúrájának felhasz• nálásával oldottak meg. Ez természetesen .nem akar általánosítás lenni, de tagadhatatlanul sok kényszeregyezség gyanús körülmények közt jött létre, Most, tigyláíszik, a biztosítási konjunktúra következett be. Mindenesete jeí- IemzŐ hogy igen sok nálunk bejelentett betöréses kárnál az illetékes hatóságok vonakodnak a károsultnak az ártatlan - sági bizonyítványt kiállítani, amely nélkül természetesen a kár összegét nem űzethettük ki. Egyébként a tapasztalatokon okulva revízió edd vesszük a betöréses lopásra vonatkozó biztosításaivá és nagyon sokat törölni is tógánk. — Azonban —• folytatta informátorunk —• nemcsak a kereskedők körében, hanem a magánosok közt is sokai! próbálkoznak hasznot huzni a biztosításból. így mind sűrűbben forda! efö, hogy kimustrált ruhadarabok vagy ócska bátorok elégését jelentik be a biztosítottak. Ezeket a károkat csak az esetben térítjük most már meg, ha a hatóság a megfefefö bizonyítványokat kiadja. — Hogy az úgynevezett biztosítási konjunktúra létezik és sokan ezen a féjy-ességc. sokkal, nagyobb, mint a többi ipari üzemeké, a gyakran megismétlődő malomtüzek azonban iéirasmerheíetlenüí összefüggést mutatnak a súlyos gazdasági válsággal. Erre a meggyőződésre jutottak a biztositó társaságok is, amelyeket a tüzesetek a legérzékenyebben sújtanak. Bármilyen gyanúsnak tatát jók is a biztosítók az egyes tüzeseteket. kézzelfogható bizonyíték nélkül ennek a gyanújuknak nem adhatnak kifejezés;, bizonyítékot szerezni pedig a malorntüzekné! a legnehezebb és a biztositó társaságok kény felért dlf a többszázezer, esetleg, többmilliós biztosítási összegeket likvidálni. Ez a körülmény legutóbb fontos és nagy iiordcrcjü elhatározásra birta rá az SHS királyságban működő biztosító intézeteket, amennyiben elhatározták, hogy a legtöbb, még fennálló második esetben pedig a biztositó társaságot éri veszteség. Ha nem sikerül a gyanús betörés körülményeit tisztázni, folyósítani kel! a bejelentet! kár öszszegét, amC'ynek megállapítása tekintetében a biztosító társaságok kénytelenek a károsul; fél által bemondott adatokat elfogadni. Erre vonatkozóan egyébként jellemző az egyik legnagyobb . vajdasági biztositó társaság vezetőjének a kijelentése, aki párhuzamot lát a kényszeregyezségi eljárás beszüntetése és u gyaníts betörések megszaporodása között. •— A kényszeregyezségi eljárás érvényessége ideién.. •— mondotta informátorunk, —1 aJig akadt régi- szolid alapokon működő cég, amely fizetésképtelenséget jelentet? annál nagyobb számban kényszeritették kiegyezésre hitelezőiket az úgynevezett konjunktura-céveh igyekeznek pénzhez jutni, azt egyébkén* a legjobban a »biztosítási egyesületek-■ gombamódra való szaporodásai is bizonyítja és igazolják áSitásaimat ezeknek az egyesületeknek a kriminalitás határán járó, napról-napra tílöforduló botrányai is. Ezeknél az egyesületeknél, -r- egy-két komolyabb emberek vezetése alatt áltó egyesület kivé tétével — úgy az alapítók, mint y tagok nyerészkedni akarnak, ami pedig — minden józan ember látja, —. lehetetten anélkül, hogy valaki az üzletre rá ne fizessen. Éppen ezért a biztosító társaságok nem emétnek kifogást a temetkezési, házassági és szülési egy es étetek alapítása eben, — ez utóbbi két biztosítással amúgy sem foglalkozunk —- mert kétségtelen, hogy a végén a legtöbb ilyen labilis vállalkozás menthetetlenül összeomlik. A nagy művésznőnek jónéhány neve volt Reindl Lujzából Kölesi lett, mikor a nevét sziulapokra kezdték nyomatni, majd Bfehánénak hívták az első ura nevéről. Rövid és gyermektelen házasság után özvegyen maradt s nemsokára férjhez ment egy Soldos Sándor nevű fuladimai emberhez, s most egy ideig Soldosnénak hívták, de nem sokáig, mert ettől az úrtól (aki egyébaránt csak harmadéve halt meg) nemsokára elvált. E rövid epizód után első ura iránti kegyeletből a Blaha Lujza nevet vette föl. amelyet mindvégig viselt bár közben boldog hitvese volt Splényi Ödön bárónak, az állami rendőrség egy igen lelkiismeretes és tehetséges fötisZtviselöiének. Ebben az időben két nevet viselt a nagy művésznő: Splényi báróné volt a társaséletben s Blaha Lujza a színházban. De ezek egyike se volt az igazán népszerű neve. Valójában és általában csak Bla- Itáné-nak hívták öt mindenütt. A közönség körében csakúgy, mint a színházban, a társaságokban csakúgy, mint a hirlapsajtóbam ez volt és maradt az igazi neve. Feledhetetlen idők fezok, amikor ez a magyar lelkű énekes asszony az ő méltó protagcmistájával: Tamássyval együtt játszott a Rákosi Jenő és Ewa Lajos színpadán, a Szigligeti. Csepreghy. Tóth Ede és Lukácsy Sándor népszínműveiben. Aki nem látta őket együtt, ezt az Isten kegyelméből való két ieles művészt, az nem értheti meg. hogyan virágozhatott és hódíthatott egy időben a magyar népszínmű, s az sajnálhatja (amit ritkán tesz az ember), liagv nem született néhányszor tiz esztendővel korábban. Az igaz. hogy a népszínmű megszűnt hódító lenni, sőt megszűnt igazában lenni, amióta ez a két művész nem iátsza. Tamását előbb dőlt ki. korábban — tulkorán — hah meg. s az elmúlása fölötti bánatunkban csak az vígasztal bennünket. r4«i szinháziáró nemzedéket, hogy Blaiháné nagyasszony a miénk maradt s öregségéig s a mienkéig ragyoatathatta fényes művészetét. De valami hiányzott ezentúl... Tamássy szükséges volt fa magyar népszínmű teljességéhez. S amig együttműködtek ketten. addig ez a teljesség és ez a tökéletesség meg voíi. Ebben az időben, a népszínmű virágzásának a korában még egy nevet kapott a soknevü művésznő. A pestvidéki magyarok, akik olykor s különösen vasárnaponként bejöttek a színházba magvar dal hallgatására s a nagyasszony taosolására. Tamássyncnak gondolták és hívták a dalos primadonnát. S ez! nem lehetett csodálni. Azokban a darabokban amelyekben Tamássy és Biatloné együtt énekeltek, s amelyeknek két főszerepét egyenesen citpek a két művésznek a testére és a lelkére szabták, ez a két ember igazán úgy festett, mintha egymáshoz tartoznának. Szerető pár. menyasszony és vőlegény, férj és feleség voltak egymással szemben mindig. ‘ s a jó karzat összeadta őket egybepároztatta a harmóniás emberpám!. ügy játszottak együtt hogy zökkenőre náluk a legöregebb zsöllyebérlö s a legszigorúbb kritikus se emlékezik. És aztán a Tamássy-ttév otthonosabban. meghittebben, magyarosabban hangzott, mint a Bíahaeinevezés,.. A két művésznek e fénykorában történt hogy valamelyik budapesti képes heti újság, tatán a Magyarország és a Nagy\Hlág. közölte a két pompás színész képét, egyik akkor játszott népszínmű parádés szerepében. Blaháné, mint tűzről pattant parasziteáuy. Tamássy mint botjára támaszkodó pödröltbajuszu parasztin sugározták le a képről a maguk eredetiségének s a fajuk egészségének a szépségéi. Persze minden kommentár nélkül mert volt-e akkoriba» újságolvasó, vagy általában ember Magyarországon, akinek magyarázó szövegre lett volna szüksége, aki ne tudta volna, hogy ki az Tamássy és ki az a Blaliáné? Na. de külföldön tárni ismerték (Mset. Ellenben a fametszet, amely ábrázolta őket. nagyon megtetszett Lipcsében vagy Berlinben, ahol valamelyik Illnstrirte Zeitung átvette azt a forrás megnevezése nélkül s hosrv a német közönség megtudja, miről van szó. kommentárt is íratott hozzá. Thomas und Blahune-nak nevezte el e kitünően informált lap a képet, s elmondott róla a publikumának egy igen érzékeny történetet, olyanformát, hogy Blahane (igen gyakori keresztnév a magyar parasztok közt. főleg Dunántúl) egy jómódú földesgazda leánya, akibe halálosan beleszeretett a szegény szomszédnak Thomas nevű fia. Blahane viszontszereti öt. de apja. a gőgös aranyparaszt ellene van a fiatalok által tervezett házasságitok, s a két szerelmes most' -azon í öli rented ik, mint lehetnének egymáséi, s hogyan győzhetnék le az egybekelésük elé tornyosuló akadályokat Reméli tik — tette hozzá a képmagvarázat szerzője, aki úgy látszik, ió fiú volt —. hogv az egymás számára teremtett pár kitartó szerelme és rendületlen hűsége végre is meg fogja lágyítani az öreg parasztnak kemény szivét. Aöia az Isten! Tamássy (alias: Thomas) és Blaháné (helyesebben Blahane) éppen oly jóizüt nevettek ezen a lerterjakabon. mint a szerkesztőségek és mindazok, akiknek a kérdéses újság a kezébe jutott. Ez a kis bolondság is eszembe jutott amikor a nagv művésznő szép élete és hervadhatatlan emléke foglalkoztatja a kedélyeket. Hiszen minden érdekes, ami reá vonatkozik, s a nagy súgnak épp az a mértéke, hogv milyen apróságok nyernek fontosságot.
