Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-20 / 19. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÖ Kisebbségi Élet ® ü ® Az erdélyi magyarságnak első etniéhezetes nagy tüntetése volt önmaga és irodalma mezeit az első Irodalmi olirap.'ász, melynek eszméjét Jauovics Jenő kolozsvári színigazgató vetette föl s raef&re ő maga díszes ezüstserleget ajánlott föl. A marosvásárlteiyi Kemény Zsigjnorid Irodalmi Társaság elhatározta, hogy Marosvásárhelyen, ez év husvétja utáni első vasárnapi kezdette! meg fogja tartani a második erdélyi irodalmi olimprászt. Rendezésre felkérték az Erdélyi Magyar irodalmi Társaság niarosvásárheiyí tagjait: Berdc Máriát és Molfer Károlyt, a Kemény Zsigmond Társaságból pedig Antaíffy Endrét. A tagváiasztások sorára ismert írókat választották be a Kemény Zsigmondi Társaságba uj tagokul: Ady MaTiska, Banff y Ferenc báró, Bárd Oszkár, Borbély István dr., Csermely Gyula, Ikefalvi Dienes Jenő, Elekes György' dr., Tarczády Sándor, Hajós Károly festőművész, Imre Lajos dr., Kádár Imre dr., Szeníimrei Kovács Jenő, Kruzselyi Erzsébet, László Árpáid zeneszerző, Sziget? Ernő dr.. Nagy Dániel, Oofbk Lajos, dr.. Paál Árpád dr., Paifíyné Guláesy Irén, Poór Lili színművésznő, Sipos Domokos, Spectator, Szepígyörgyl István színművész, N. Tessitori Nóra előadóművész, Walter Gyula, Wass György gr., Zágoni István dr. A második irodalmi olimpiászra Erdély magyarsága, mint a maga megtörhetetlen életének és kultúrájának tüntető ünnepére, a legnagyobb lelkesedéssé készülődik. ★ A nagyváradi tábla elnöke, Stanceseu rendel etet adott ki, amely szerint mindazokat a nagyváradi tábla területén működő kisebbségi tisztviselők, akik a román nyelvet még nem sajátították el tökéletesen, fegyelmi biróság elé fogják állíts,ni. A rendelet értelmében az egyes hivatalfőnökök fogják összeírni azokat a tisztviselőket, akik ellen fegyelmi eljárás indul és akiket most már — megfelelő fegyelmi eljárás után — az elbocsátás veszedelme fenséget. református szülők tehát a karói magyar tannyelvű iskolába akarták járatni gyermekeiket, még pádig törvényes alapon, mert a tankötelezettségről szóló 1924. évi július 24-iki törvény egymástól három kilométer távolságban fekvő községben élő tankötelesek átjárását is megengedi. Ez azonban csak törvény, a kisebbségi iskolázásra nézve magasabb jogforrást és hatalmat alkotnak — bizonyára nem a közoktatási kormány tudta nélkül — a revlztorok. Jelen esetben Piatea revizor ur, aki eltiltotta a keméndi és berekszói református tanköteleseknek .akarói iskolába való járást, közlekedési akadályokkal, nem okolhatta meg tilalmát, talált azonban más okot, azt, hogy Keménden és Berekszóban is van állami iskola, járjanak oda. Az mellékes, hogy ezekben az iskolákban anyanyelvűket elfelejtik, imádkozzanak románul’, legyenek románokká, mert ez a fontos, aem pedig a törvény és az — igazság. Bonyolódik a jugoszláviai majompör Mitjomhivek és aniimajompártiak Ki tudott még egy évvel ezelőtt is va’amit Daytoa-ról ? Csak elkeseredett földrajztanárok ha tudtak arról, hogy a kis amerikai város a világon van. A majompör aztán egyszeirre ismertté tette Daytont. Az idegenek odatódultak, a telkek ára emelkedett, a szállodák megteltek s az anyagi jólét boldog napja sugározta be a dayton-i polgárok életét. Lehet-e csodálni ilyen példák után, ha nálunk is mindenképen majompört akarnak csinálni. Elvégre olyan közgazdasági pangás van, annyira sir és panaszkodik mindenki, hogy egészen „jól jönne“ egy kis fellendülés, ha mindjárt az amerikai példára megindított majompör hozná is azt. A beogradi majompör azzal kezdődött. hogy dr. Petronijevics Brana egyetemi tanár a Tudományos Akadémián sorozatos előadásokat tartott a Darwine’mélafrö! s ebben természetesen amellett foglalt állást, hogy az ember a majomtól származik. Emiatt a szabóra:: tempómban kiprédikálta a tudóst. Ez nem riasztotta vissza a jugoszláv darwinistákat. Karadzsics Milán profeszor a vránjai gimnázium diákjai számára tartott előadásain is azt állította, hogy bizony az ember a majomtól származik. Emiatt a vranjai görög keleti papi konzisztórium a bíróságnál feljelentette Karadzsics tanárt. A pör, a világ második majompőre, nemsokára tárgyalás alá kerül s a vranjai járásbiró dönti el majd elsőfokon, hogy valóban a majomtól származik-e az ember, A beogradi niajompörnek is vannak újabb bonyodalmai. Parcnta Antal, a karlováci teológiai intézet igazgatója vá’lalta, hogy egy előadás keretében megdönti Darwin és Petronijevics Brana állításait. Az első előadásában többek közt azt bizonyította, hogy csak könynyelmüek és felületesen gondolkozók állítják azt, hogy ép a legundokabb állat az emberi nem őse s életük alkonyán a legelszántabb atheisták is hisz? nek a teremtés isteni eredetében. A hallgatóság soraiban volt egy magas őszhaju ur, aki ennél a pontnál gúnyosan közbeszólt. A teremben lévők felzudultak a közbeszóló ellen, aki csak annak köszönhette, hogy nem verték meg, hogy a detektívek idejében kimentették s eltávolították. Most azonban keresik az ismeretlen darwhiistát. Bizonyosan 5 ellene is pert indítanak, Beograd még sem engedheti, hogy csak Vranja-ban legyen majompör. Móric bácsit megmentettem az éleinek Családi okok és a zsidóhitközségi választások miatt akart meghalni — Intim beszélgetés az öngyilkosjelölttel a Slávia kávékézban Haró székely nagyközség uiég á háború előtt szerződést kötött az állammal. A szerződésben kötelezte magát, hogy református községi iskoláját az állam rendelkezésére bocsájtja azzal a feltétellel, hogy ha bármi oknál fogva az iskola- kizárólag magyar tannyelvén módosulás történnék, az iskolaépület és telek visszamegy a község használatába. A harói székelyek 1919 után is bíztak a szerződésben és meg is kísérelték, hogy a román közoktatásügyi politikával szemben jogaikat megvédjék. Amikor azonban az impériumváltozássa! kapcsolatban a »jogutódlást« az iskolai célokra át sem adott, csak kibérelt épii• letekre is kiterjesztették, a harói reformátusok uj felekezeti iskolát állítottak fel és abban taníttatták gyermekeiket tovább anyanyelvűkor*. Ezt persze az Anghelescu-félc politika nem nézhette : nyugodtan: a dévai revizor az 1924— 25. tanév folyamán egyszerűen feiszólitotfa az iskola tanítóját, hogy szüntesse meg működését, de meghagyta egyidejűleg a csendőrségnek is, hogy ne nézze cl abban a tanítás folytatását. A harói magyar tankötelesekből valahogy mégis magyar tagozatot szerveztek, amelyben azonban tantárgyakat egyáltalában nem tanítanak a gyermekek anyanyelvén, magyar írást és olvasást is csak heti két órában. Most következik a dolgok csattanója: Haró községtől másfélkilométer távolságban van Keménd, egykor református anyaegyház, ma íeányegyháza a haróinak. Ugyanekkora távolságra van Berekszó, amelyben szintén néhány református család él. A két községben tisztán román tannyelvű állami népiskolák működnek és ezekben a napi imádságokat is csak románul tanítják. A magyar Borger Etn.ihn cl íiovis.zatfi, textiikereskedö hétfőn jelentést tett a rendőrségen, hogy az egyik alkalmazottjától. B. Mór ötvenegy éves kereskedelmi ügynöktől levelet .kapott, amelyben közli, hogy öngyilkossá gi szándékkal Szuboiicára utazóit. Az öngyilkos-jelölt felkutatására nyomban megindult a nyomozás; a melynek során értesítették a szuhoticai rendőrséget, hogyha netán még nem késő, akadályozza meg a- küszöbön álló .tragédiát. A hivatalos nyomozástól függetlenül emberi kötelességeim szemelőtt tartásával, magam is útnak indultam a halálraszánt ember felkutatására, hogy ha még lehetséges, lebeszéljem végzetes tervéről. Amint tudomásomra jutott az eset, nyomban .kirobogtam B. Mór Aníunovic&eva-uccai lakására, ahol azonban csak a könnyező hitvest találtam. — Talán már későn jöttem — kérdeztem izgatottan. — Igen — válaszolta szomorúan — épp most ment cl a kávéházba. A Nemzetibe, meg a Városiba szokott járni, B.-né válasza cseppet sem nyugtatott meg. Az öngyilkos-jelölt bizonyára csak tévútra vezette feleségét azzal, hogy közelebbi tartózkodási helyéül a kávéházat nevezte meg. Erős volt a gyanúm, hogy a szerencsétlen ember azalatt, míg azt hiszik, hogy a Nemzetiben, vagy a Városiban van, valamilyen elhagyatott parkrészletben készül megválni, az élettől. Minthogy azonban egyelőre mást nem tehettem, végigjártam valamennyi kávéházat. A Nemzetiben ismerik, a főpincér az első körséta után határozott választ adott. — Nem is volt itt kérem. A következő percben ntár a Városiban voltam. Ott nem ismerik, de a pincér megnyugtatott: — Kérem, ha itt van, rögtön előkerül — és azzal ciki ártotta magát — B. ur a telefonhoz! Egyszerre három ur is felugrott a kártyaasztalok melói, de hamarosan kiderült, hogy egyikük sem azonos az öngyilkos-jelölttel. Nem találtam a Bárányban és a Beogradban sem. Végső kétségbeesésemben benéztem az újonnan megnyílt Sfaviakávéházba is. — B. ur...? — Igen, itt van — feleli a pincér és azzal az egyik sarokasztal felé mutatott. Éppen kibicelt, de én könyörtelenül elvonszoltam az alsós mellől egy másik, üres asztalhoz. Egy hitsorsos utánunk kiájtott: — Mi az Móric, a végrendeletet! csináltatod? — Kérem — kezdtem kissé, zavartan, amikor végignéztem jámbor ábrázatán és megszorítottam felém nyújtott kezét — azt hiszem tévedek. Amint látom, ön egyáltalán nem akar meghalni. — Ki mondta — rőkönyödött meg — dehogyis nem akarok. Csak a sógorom nem enged. Folyton a nyakamon ül. Hogy miért?... Több oka van annak. Huszonhat éve vagyok nős... nehezíti' sorsom, hogy fiam felől semmit sem tudok. Legutóbb Szíavoabródban dolgozott. Kereskedett és egyszerre .csak, képzelje, azt írja, hogy: »megyek Franciaországba«. Hát érdemes apának 'enni? Elmegy, egyszerűen Franciaországba,. direkte azért, hogy azt se Tudjam, hol van. Pedig én a családomat szeretem. Mindenre képes tennék értük... A másik ok kérem a hitközségi választá-1926. január 20. sok. Ellenzéki jelölt voltam, elköltöttem nyolcezer dinárt kortescélokra és amikor megbuktunk, tudni sem akart felőlem a hitközség. Nem akarom azt mondani, hogy kirúgtak. A választási kudarc miatt annyira elkeseredtem, hogy elhagytam Szuboticát ■ és Noviszadon kerestem munkát. Jó állásom volt, szép jövedelmem, de hiányzott a családi élet, bántott a kudarc és ezért elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Tegnap érkeztem meg Szuboticára és amint kialudtam magam, sógoromat kerestem fel, akitől revolvert kértem. De úgy látszik reggel már elolvasta a Bácsmegyei Naplóból, hogy mi a szándékon», mert nem adott revolvert. Erre elhatároztam, hogy a Pallosba ugróm, azonban ez nem sikerült, mert a sógorom elhozott ide a kávéházba. Kis szünetet tartott, hogy szószeri,n£ leirhassam a lap számára beszélgetésünket, majd minden átmenet nélkül folytatta: — Látom, kérem, hogy maga le akar beszélni tervemről, — Hát ami azt illeti, felőlem.., — Igazán köszönöm — szakított félbe — de már unom ezt a ronda életet. — Én megértem önt — mondtam neki — mindamellett tanácsolom önnek, hogy jól gondolja meg. Elmélázóan idézte Ferenc Jóskát: — Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam. — Nagyon sajnálom önt — mondtam részvéttel. Tragikus csönd támadt. B. Mór pillanatig habozott, azután lemondóan sóhaj* tolt:.-—Jó, hát ha maga is akarja, nem leszek öngyilkos. Pedig féléves tervemet adom fel a maga kedvéért. Kérem, hat módjában áll, értesítse a Berger urat, hogy visszamegyek hozzá Noviszadra. — Tere — mondotta, de ez már nem nekem szólt, hanem a kártyázóknak,; Érdekelve volt az első tercnél Azután búcsút vettünk egymástól és én örömmel távoztam. Valóban örülök annak, bogy B. Mór ötvenegy éves kereskedelmi ügynököt megmentettem az élet számára... Magyary Domokos CIRKUSZ ® SB ® Szenzációk Izgalmasak most a lapok, Köz'öm hitelesen én, Hisz kergeti valósággal Egymást a sok esemény. Hogy az olvasót, a nyájast, Ne fogja el unalom, Itt van az uj szenzáció: Nem égett ma le malom. A külföldi tudósítók Úgy ontják a híreket, Hogy fele se fér a lapba, Másik fele kireked. Mer! Windischgraetz érdekel most Mindeneit egyhangúlag, itt van az uj szenzáció: Frankügyben nincs fordulat. Anti-uborkaszezon van, 0, te nyavalyás korom, Mé.q a be'poiitika sem Unalmas, mint, máskoron. A nap alatt akad , még uj, Hadd újságolom ezért A legnagyobb szenzációt: Radios máma nem beszélt. dió BUTORSZŰ SÉGLETÉ?I legocséhban szer íh *■ be 1)013 I Nagy Varjas Rókus aszta!osmesterné!, Suboíica, VI. Vukoviícva 3 J
