Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-17 / 16. szám

16. BACSMEGYEI NAPLÓ 1926. január 17. — Hiszen ön választotta a csodála­tos, véres roastbeafiet, a pompás csu­kát, ameyet nyersen mutattam meg. Ezért az árért igazán nem szolgálha­tunk különbet. Pár nappal ezelőtt azonban egv szem­füles riporter leleplezte a vendéglősö­ket. Annál az asztalnál, ahol ült, ezüst­tálcán bemutattak egy remek tengeri halat (egy iélszeg-aszóf), mely a jelen­levők ámuló moraját idézte elő. A ri­porter megrendelte, hogy süssék meg neki. jílvö azonban a gyanupörrei, követte a pincért a konyhába, aki be is ment, de a tálcát azonnal átadta egy másik pin­céinek, aki a »reklám-halat* tovább mutogatta, kínálta a vendégeknek. Mindegyik «zt a halát rendelte meg s mindegyik más halat kapott, gyaníts mártásban föltálalva. Az óriás-; halat végre néhány törzs­vendégnek sütötték meg. De a vendé­gek roppant meg voltak elégedve $ va­­esors. után mindnyájan bizonykodtak, hogy ntég sohasem ettek ilyen pompás halat... * Szovjetoroszorszagban kálóvá* /»?­­/ ák a szere lm? ?ekct Az orosz erkőlcferen­­dészetnek — ahogy a Pravda írja —, mulatságos kalandja támadt. Karatcevo város tanácsa (a Perm tartományban) úgy látta, hogy a kom­munista ifjúság erkölcse kissé megin­gott, szabadosságba csap, átlépi azt a határt, melyet az ízlés és illem szab. ennélfogva kibocsátott egy rendeletet, ■melynek értelmében azokat a kommu­nista ifjakat, kiket nagyon is bizalmas szerelmes együttlétben találnak, tetten • érnek, a másik nemű kommunista ifjú­sággal azonnal el kell fogni és be keli szállítani az erkölcsrendészetbe, hol majd tekintélyes pénzbírsággal sújtják őket. Hogy pedig a csalafinta párok ne old­hassanak kereket, a rendőrőrszemekot, az éjszakai erkölcscsőszöket olyan szer­számmal szerelték föl. mely hason'it Vulcan-isten hálójához, ki csapodár fe­leségét s csábítóját, Marst, tudvalevőleg hálóval fogta. Az első éjszaka történt. ..Az erkölcs* csőszök , rendörhajszár.a indulták, a ■parkban lábujjhegyen közeledtek egy csókoiódzó szerelmes párhoz és sikere­sen rá is borították hálójukat, mc’y­­ből a foglyok nem szabadíthattak. De a. rendőrök nem sokáig örülhettek dia­daluknak, mert hamarosan kiderült, hogy az egyik fogoly nem más, mint az er­kölcsrendészet főnöke, a szigorú ren­delet kibocsátója. Bocsánatot hebegtek tehát a rend­őrök, szabadon akarták engedni urukat és parancsoló!ukat, de a jellemes rend­őrfőnök nem fogadta e1 a pardont s megparancsolta alárendeltjeinek, hogy annak rendje és módja szerint kísérjék be őt is a rendőrségre. Ez a viselkedése ta'án enyhítő kö­rülményül szolgál számára. annyival is inkább, mert a rendőrségen maid pártfogolja őt msen a rendőrfőnök. # Művelt német kanárik.A?, elnök igy szólt: — Az ülést ezennel megnyitom és nyomban áttérünk a napirendre: Ez a kijelentés nem a német parla­mentben történt, sem pedig a német nagyiparosok konferenciáján, hanem a kanári-tenyésztők gyűlésén, meiy huszonnyolc kanári-egyesület tagjait foglalta magában. A németek a kanári tenyésztést is komolyan, rendszeresen űzik. Rengeteg kis polgár! család szakértelemmel, kedvvel tenyészti a kanárikat, olyan hozzáértéssel és szenvedéllyel, hogy Németország a kanárikból évente fél­milliót szállít ki Eszak-Amerikábá. Há­ború előtt a kivitel egymillióra rúgott. Egy kanáriért tiz aranymárkát kap­mk, így évente mindössze hat miliő aranymárka folyik be. A német kanárinevelés eredetisége ab­ban áll, hogy egyáltalán nincsenek te­kintettel a kanári tollazatára, külső szépségére. Nincs is olyan kanárljak, mely látta volna a kanári szigeteket. Mind Németországban születnek. Csak az éneke a fontos. A kiállítás, az évente megtartott vásár, a kanári-szaklapok ok­tatják a tenyésztőket a nevelés szem­pontjaira s a hang Iskolázására. Egy ilyen szaklapban látjuk, ml min­dent keli tudnia a német kanárinak, hogy sikerrel, kiállássá a vizsgát. — Dijat csak az a kanári kaphat, — írja az a szaklap, — amely megfelel az alábbi tizenegy követelménynek. A ma­dárnak trilláznia kell tudnia, keil a mély trillát, az ezüstös trillát, a csattogó tril­lát. a daramos éneket, a füttyöt, a bu­gást a kotlóhangot, azonkívül a csipo­gást is. Mindez azonban nem elegendő. Ezek­nek a hangoknak gáiicstalanoknok kell iejmiök. A szaklap fölsorolja azokat a hibákat is, melyek a kanárit érdemet­­lenné teszik a díjra. Ezek a követke­zők: — A csattogó fütyülés, a .rikoltás, az érdes énekháng, a fülsértő fütty, a fej­­hang. az egyénedén dal! am vezetés, a trombitáló hang. Többnyire három-négy kanárit árul­nak együtt, melyek össze vannak tanul­va. mint a zenekar tagjai, úgy hogy dallamos torkuk hangszlne, bugása, tril­lája gyönyörű összhangba olvad. Eufreadrc ur, a kanári-egyesület ügy­vezető elnöke Így nyilatkozik: —- fia ilyen kanári-zenekara van valakinek, az bízvást lemondhat arról, hegv bevezettesse a rádiót. * A süket nagyapó és a bájos unoka, mint eleven reklám. A hírverés uj mód­ja kezd lábnakapnj Amerikában. Egy öregur meg egy bájos fiatal lány száll föl a vil'amosra és kettejük között a közönség előtt a kővetkező párbeszéd szövődik: Szegény- aggastyán nagyot hall, mi­nélfogva a leányka torkaszakadtából or­dít bele a fü',kürtbe, valahányszor a nagyapóhoz beszél. — Kedves Etel, ~ szó! az aggastyán — mondd kérlek bizonyos vagy. hogy ez a villamos a Blankety-Blank-szmbáz­­ba visz? — Hogyne, nagyapó, nemsokára meg­látod majd Bili Martot. Abban,a darab­ban, melyet úgy szerettél volna látni. »A cowboy bosszújáéban. Kis szünet..De az öregur türelmetlen­kedik, nem elégíti ki unokájának vála­sza. — Kedves Etel, nem kérdeznéd meg a kalauzt, hogy jó villamoson ü'ünk-e? —- Ugyan nagyapó, hiszen tudom. Ez a Blankety-Blank-szinházba visz. Na­gyon félek, hogy elkésem, hiszen már hónapok óta készülök oda. Csak még ezt a darabot szeretném megnézni, az­tán nyugodtan meghalhatok. Erre egy udvarias utas megnyugtatja a süket öregapót és unokáját. Az öreg­ur megszó’al: — Kedves Etd, mitmond ott ez az ur? — Azt, hogy jó villamosra ültünk. Nemsokára odaérünk a Blakety-Blank­­szMiázba és végre láthatod' - A cowboy bosszujás-t. Mindaddig folyik ez az ordító tónus­ban tartott párbeszéd, míg a villamos a színházhoz nem ér. hol a nagyapó, meg az unokája, meg az udvarias nr (mind a színház szerződtetett ügynökei) le nem szállanak, majd megint főlszá'l­­tiak a villamosra s az ellenkező, irány­ba mennek, hogy újra kezdjék azt, amit müveitek. * Akik te akarnak szokni a kártyázás­ról. Akár morfinisták, kik le akarnak szokni halálos szenvedélyükről s elvo­nási kúrának vetik alá magukat, a Pá­risi kártyásoknak is van egy mentsvá­ruk, miután családjuknak már ezerszer is megfogadták, hogy többé nem vesz­nek kezükbe kártyát és fogadalmukat ezerszer is megszegték, hősi cseleke­detekre határozzák magukat: a rendőr­séghez fordulnak s megkérik, hogy hi­vatalosan tiltsák el őket a játéktól, ne engedjék be őket semmi áron a kártya­­barlangokba. A rendőrtisztviselő természetesen szívesen fogadja a megrögzött játékost, ki segítségét kéri. \ jó családból való urat beirja a sipisták, hamisjátékos ok, iparlovagok, balkörmiiek társaságába, a fekete-könyvbe, hol azoknak a nevei szero.pe'nek, kiket a rendőrség szemmel tart. Ezek semmi körülmények közt -sem kerü'hetuek be oda, hol bármilyen .szerencsejáték folyik. A hivatalnok bejegyzi tehát a kártyás nevét, de egy rovatba odaírja ezt is: Az érdekelt saját kérelmére.« Sajnos, ez az önmesjíés csak a legrit­kább esetekben sikerül. Jobb-kevesebb idő után a játékos nyugtalankodni kezd, búnak adja a fe­jét, idegeskedik s szenvedélyétől haj­szoltan újra feltűnik a játéktermek kö­rül, honnan a detektívek eltávolítják. Az­tán egy szép napon, mikor már nem bir uralkodni idegein, lesunyt fővel, piron­kodva megjelenik a rendőrtiszívíseíő előtt, szépen megkéri, hogy törülje ki őt a feketekönyvbőJ, ismét kártyázni akar. Egy párisi rendőrtísztvisciő ezt mond­ja: — Ebben az évben is százával írtam be a javulni-akaró játékosokat a fekete­­könyvbe. Saját kérésükre. De majd­nem mind visszajöttek ide, alázatosan, könyörögve, hogy töröttem ki a nevü­ket. Szintén a saját kérelmükre. Hogy hányán maradtak állhatatosak egész Parisban? Könnyen megmondhatom. Mindössze — hatan. Salamon temploma Mladelfiában Jazzband a templom falai között Ami az lSSÍMki párizsi világkiállítá­son az Eificl-torony volt, olyan, vagy talán még szenzácíósabb kJuja lesz a jövő évi filadclfiai világkiállításnak Sa­lamon király temploma. Egy John Wesley Kclckncr nevű hollandi szárma­zású fiatal építésznek támadt az az öt­lete, hogy felépíti Salamon király tem­plomát. Kelchnernek az impulzust egy vízió adta jmeg, amelyet még tizetinégy­­esztendős korában élt át. Maga előtt látta akkor Salamon királynak aranytól és ezüsttől ragyogó templomát s attól a perctől kezdve buzgón tanulmányozta a Szentirást, különösen ennek Salamon és Dávid kiráIyokr2v onatkozó részét. A filadelfíai Salanton-templom felépíté­séhez nem lesz szükség százötvenezer munkásra és a munka nem is fog tatani hét esztendeig, amint azt a bibliában olvassuk, mert a tervezője a modern technika segítségévei, !926 junius l-ére teljesen be akarja fejezni a müvet, úgy­hogy azon a napon, a kiáüitás megnyi­tása alka'mával már úgy, mint néhány ezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben, pa­pok harsonái és a leviták éneke fogja üdvözölni u látogatókat. Salamon jeruzsáiemi temploma, a kutatók szerint, teraszokon épült, ame­lyek a Moria-hc-gy körül emelkedtek. A hegy csúcsán volt a nagykapu, ame­lyen át beléptek a legszentebb szen­télybe. A templom belső udvara való­színűleg a második teraszon volt, osz­lopos folyosó övezte és teljesen be volt födve. Cédrusgerendák voltak a födél tartói, maga a födél pedig alabástrom­­ból készült A templomot, úgyszintén Salpmon király palotáját, amely ma­gába foglalta a saját rezidenciáját, azon­kívül a libanoni edészlakot, a királyné palotáját, az oszlopos portálét és még más épületeket, hatalmas fal vette kö­rül, amely a hegy lábánál kezdődött A filadelfíai Saiamon-templom az egész palotakomplexumot is magába fogja foglalni. A nagy torons7, a Zíggo­­rat, amely visszatérő momentum a szemfta nép régebbi vallási architektu­­rájában, fehér színben, dús aranyozás­sal! fog tündökölni. A főkapun át lehet majd bejutni a templom belső udvarába, amelyet háromszoros arany díszítésű vö­rös oszlopsor fog szegélyezni. Ezek mögött lesznek a templomi szolgák szo­bái. Az előtérben emelkedik a főoltár, amely húsz rőf hosszú, húsz rőf széles és ugyanolyan magas lesz. Ez a. dimen-1 zió körülbelül negyven lábnak felel meg. í Az oltár tiszta rézből log készülni. A j szentély falai, úgyszintén, boltozatos te- j tőzete arannyal lesz díszítve, amelyet J egyiptomi motívumok fognak tarkítani, j A tervező ezt azzal indokolja, hogy I Salamon király egyik felesége a fáraó j leánya volt és Salamon király igyeke-1 zcfl a fáraó udvar tart ásói utánozni. A legszentebb szentélyben lesz a frigylá­da, amelyet bíborvörös függöny takar el a nézők elől. Két hatalmas méretű, aranyozott kerub fogja a függönyöket őrizni. A tervező építész nem tagadja meg amerikai mivoltát, mert a templom fel­építéséivel egyidejűleg másik szenzáció­ra Is gondol: a templom elpusztítására. Ebből a célból csővezetéket fog bele­építeni a falba, amely mindenüvé d fog ágazui s amelynek révén nagyszerű, ve­szélytelen látványosságban lesz része a közönségnek. Néhány pillanat alatt gáz- és tűst felhőbe lehet boritaiH az egész épület kolosszust, úgy hogy olyan lesz az illúzió, mintha rombadölt volna, de az egész látványosság csak néhány percig fog tartani s azután ismét teljes pom­pájában fog ragyogni Salamon tem- P'oma. Az egész épületkolosszust masz­­sziv módon építik, mert azt akarják, hogy legalább huszonöt esztendeig fenn­álljon, A fiiadelíia! Salamou-íemp! ómnak illúzióját csak az fogja némikép ronta­ni, hogy amíg Jeruzsálemben a tem­plom fa'ainak maradékánál az odazarán­­dokló zsidók siránkoznak. Eiladelíiában a jazz-band haitgla fog dominálni. f ÜTŐ SÓ PARIS! DIVAT: „CEfJBRE de BO F, — EÖUGE: MANDARINÉ" 110-70 BOURJOIS - PARIS mm® i I msm 18 m& * i ismüsí s b tmmm s MEISSENI 1 1 ROSENTHAL i BOHEMIA ETKEZO KÉSZLETEK MOSER ÜVEGEK ÜVEG KÉSZLETEK Nemes márkájú fajane és porcellán N I P P E K LEGOLCSÓBBAN BRAĆAKUNETZ FO-TERI ÜZLETEBEN KÉPKERETEZÉS speciálisan berendezett 9294 saját üzemfinkben. seKHesiismaEMszssBs f ■ i m 1 m m S m m J

Next

/
Thumbnails
Contents