Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-01 / 1. szám
19 6. január 1. R fekete táncos Irta: Cafcctoa Líszló -A mulatóhely en egy néger táncra kért föl egy hőig,', ct. A hölgy hőre feltör volt, a haja aranyos, n néger bőre — 'mint ez már szokás fekete, haja .gyapjas. egyébként a dologban nem volt Semmi rendkívüli, hisz a tánczcnc szólt és mindketten hivatásos táncosok voltak, a fehér hölgy is. a fekete ur is. A táncos meghajolt, fölkérte a táncosnőt, aki erre meglehetősen ingerült hangon másította vissza a táncost, egyheti szigorú es felhábrrodctt előadást tar-tett1 feketék alacsonyabb rondüségéről annak a feketének, aki valóban ártatlan abban, hogy fekete. (Szinte nem is tehet róla.) És a helyiségben, amely a fajok gyönyörére épült-fellángolt a fajok harca, mert egy giri bőre fehér, baja aranyos - ráeszmélt arra. hogy ősei Hódító Vilmossal mentek át Angliába, több évszázaddal azelőtt, In-gy ő maga Hódító Haszk éllel jött volna vissza a kontinensre. Bár a huszadik századbeli demokrácia nem csekély vívmányának tartjuk, hogy mindenkinek joga t an azzal táncolni, akivel akar és rzznl nem tánccni, akivel nem akar, még 5;om értjük a dolgot tökéletesen. Megértenők, ha egy négerre azért nem h’znak rá, mondjuk egy európai ország kormányának megalakítását, inéit fekete, (noha láttunk már fehérek közi a négernél feketébb miniszterelnököket is). De mit akart ez a néger? Talán kr vmányt alakítani a mitiiszterelnökségen? Nem. fiz a néger táncolni akart egy táuchelyiségbcii. Alkalmas időben és alkalmas téren akarta folytatni mesterségét, azonkívül olyan zenére, amelyet az ő fajtája talált ki és amelyet a feliérek uzsoragyönyörökben kamatoztatnak. A fehér ember tácolliat a fekete muzsikára. A fekete táncos néni? De ez csak egyik része az igazságtalanságnak. A másik: mivel érdemelte ki az a néger, hogy egy hölgy éjfél után előadást tartson neki arról, hogy a fekete faj alacsonyabbrendü a fehérnél? Talán azt vallotta a néger, hogy a fekete faj magasabbrendü a fehérnél? Nem. Ez a néger -táncolni akart. Hogyan jön hát ö ahhoz, hogy éjfél után tudományos polémiába keveredjék egy olyan kényes téma fölött, amelyet ö meg sem pendített. (Vagy a néger talán akaratlanul és mindig magában hordja, a bőre színében a témát? De erről később.) később.) És végül: megértjük, ha egy táncost retusálnak, mert az illető bajuszos vagy baiuszíalan, kövér vagy sovány, ha kikosorazzúk, mert magas vagy alacsony, mert tuilassan vagy tulgyorsan táncol, .mert goromba, mert neveletlen, mert ; unalmas, mert rossz vicceket mesél, ■mert hive a vécíővámreiidszernek és a magas fogyasztási adóknak. De érthetetlen, hogy egy táncost kikosaraznak, mert az magyar vágj' zsidó vagy fehér vagy fekete. Érthetetlen. Érthetetlen, mert igazságtalan. Mert abban a hevenyészett akadémikus előadásban, amit az illető hölgy a fajok küíömbözőségéről tartott — akárhogyan is forgatjuk — van valami abból a lynch-szellemböl, amit nem mernénk a jóság és az igazságosság leggyengédebb megnyilatkozásának nevezni. És ha ő föltette a mérleg egyik oldalára a néger fekete bőrét, a másikra a maga fehér bőrét, mi is fölteszsziik a mérleg egyik oldalára Lincoln Ábrahám lelkét, aki meghalt a szeressen rabszolgák szabadságáért, a másikra pedig a táncosnőét, aki inzulíáit egy szabad és, iószándéku férfiút. És ne érveljenek nekünk azzal, hogy Lincoln nem táncolt, ugyan, de a táncosnő politizált é-s minden embernek az élet minden helyzetében az a kötelessége, hogy igazságos és méltányos legyeit a másik emberrel szemben. Mit szó’na például ez az angol hölgy ahhoz, ha egy polgári nő neki nem adna kezet azért, mert bAcsmegyei napló j ő hivatásos táncosnő. Hogy íciltáborodj na ezen a durva sértésen és milyen igaí za volna akkor neki, akinek nincs igaza ; most. j Egy férfi táncolni akar és a fejéhez . vágják, - hogy néger. Talán, kicsi ügy j egy éjszakai barban, de a sértés óriási. ; volt és egyetemleges, mert egy emberben több százmilliót bántottak meg. Kij esi ügy. de egy sértés mindig egy ! egész embert a‘-á>: meg és ;i gyűlölet és I gőg ostobaságának csak ínegnyilatko- I zás? formái különbözők, maga a lényeg I mindig egy és ugyanaz. Ezért van, hegy számunkra nagyító' üveg nélkül ; is van c-z a barjelenet olyan bántó és : barbár, mint amikor a franciák utegj fosztották hangversenyeik műsorát I Beethoventől, azért mert ez az isteni lángész német volt, vagy amikor a esoj dálatos relativitás! elméletet azzal torj koljúk le, hogy annak lángeszű felta! látója, Einstein, zsidó. Einstein azután hiába fetreng egész éjszaka tehetetlen és álmatlan dühében az ágyban. Reggelre mégis csak zsidónak ébred és ha i neki igaza volt abban, hogy az idő és i mozgás fogalma viszonylagos, viszont I az antiszemitáknak is igazuk volt ab! bárt, hogy Einstein zsidó. Ez igaz, de I éppen olyan letagadhatatlauul igaz az ■ is, hogy Beethoven összetörött szobra ; mögött tankok, a zsidógyerekezés mö- i gött pogromindulatok és a fekete tán: cos inzultálása mögött rabtartó korbá-j csők nőnek. I Német. Zsidó. Néger. Azt halljuk, j hegy a hölgy, aki olyan fényes diaJekj tikéval kelt az auglosaxon faj védeímé! re (a saxofon hangja mellett) tulajdonképpen nem is annyira az ösztön hangjára hallgatva, saját faját védelmezte, mint inkább egy nagylelkű gesztussal kelt egy neki valóban idegen faj önkéntes védelmére, lévén a hölgynek anyai folyója a Jordán és csak adoptiv folyója a Thcnizc. Vakmerők legyünk i és megkockáztatjuk a hihetetlent, nyotnj dafesték alá bocsátjuk a csak óvatosan t lappangó híresztelést: a hölgy, aki olyan ! nagy antiszemita a négerekre, tufáidon személyében — zsidó. A Winifredek gőgje helyett a Rebekák arroganciája? Nem tudjuk. De ha igy van: annál rosszabb, mert hogyan bánthatja meg ; egy, a történelemben annyiszor ineg- I bántott fajta gyermeke egy másik megbántott fajta gyermekét! Hogyan I kívánhatja a másiktól, hogjr bőre szi- I uében feledkezzék meg az afrikai ös; hazáról az, aki. a 137. zsoltárral énekli, j hogy: Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobbkezem.« 1 >e: zsidó vágj’ nem zsidó, tökéletesen mindegy. Ha kereszténj', ne feledkezzék meg a kereszténji szeretetröl, mert keresztény. Ha zsidó, ne feledkezzék meg a keresztényi szeretetröl, Szent Pál, aki a keresztényi szeretet hirdette a világnak, igy vallott a jeruzsálemi templom lépcsőjén: »fin zsidó ember vagyok, születtem a ciiiciai Tárzusban. (Ap. Csel. 22. 3.) És az ember ne feledkezzék meg az emberiességről, mert ember nemcsak ö, hanem az a másik is, akivel a békében együtt dol! gozik, akire a háborúban ráfogja fegy- I vérét és akivel a vigasság bárjaiban I együtt táncol jóérzése szerint. »Erber, Berber, Schossberber, minden néger gazember?« Angolok, zsidók, [ négerek', fajok és fajvédők. Szájjal mondjuk, lélekkel hirdetjük: egy ember, ha a másikat igaztal-anul bántja, magát bántja meg benne. Sa ofonnal üyöl'tjük: mindenki annál magasabbra helyezi saját faját, mentő! tisztességesebben bánik a másik, a szomszéd, az idegen fajjal, amely ha idegen, még sem idegen, mert hiszen emberek fajtája. Good bye Mylady. A mezőgazdaság kritikus helyzete A jugoszláv mezőgazdaság súlyos válságot él át. Minden jel azt mutatja, hogy ez a válság a közel jövőben nem enyhül, sőt mindinkább ki fog élesedni. A gabonapiacokon eddig csak egy veszélyes ellenfelünk volt — Amerika. A legutóbbi időben azonban egy másik nem kevésbbé veszélyes versenytárs jelentkezik és pedig Oroszország. A Iokarnói paktum felszabadítja az óriási német nehéz ipart eddigi tétlenségéből. Oroszország a francia és angoi államadósságok elismerésével óhajtja honorálni, hogy lehetővé tették azt. hogy a német nagyipar rész tvegyen gazdasági helyreállításában. A Ruhrvidéken ismét megindul majd az évek óta szünetelő termelő munka és a német ipar ontani fogja a modem mezőgazdasági gépek, motorekék tíz-, talán százezreit Oroszország felé. hogy ez mit jelent, azt csak az tudja igazán értékelni, aki Oroszországban járt és látta ott, hogy még a cári uralom alatt is, az öserőtől duzzadó föld sok milliónyi holdja feküdt parlagon. El lehetünk készülve rá, hogy a legközelebbi jövőben a legnagyobbszerü és legkíméletlenebb mezőgazdasági háború szemtanúi leszünk, amelyet a világtörténelem eddigeié ismer. Az ipari túltermelés a világháborút okozta, a bekövetkezendő mezőgazdasági túltermelés pedig a fejletlenebb mezőgazdasági államokat fenyegeti, az elkerülhetetlen gazdasági és társadalmi összeroppanással. Oroszország vezetői tudják ezt és számos bizonyíték van arra, hogy ennek megvalósításán tervszerűen dolgoznak. A mi mezőgazdaságunk azonban már most is, mielőtt az orosz gabona nagyobb arányokban megjelent j volna a világpiacokon a tönk szélén i áll. A föld kicsúszik a paraszt lába 1 alól. Mi lesz akkor, ha az elkerülhetetlen és gigászi arányú gazdasági harc bekövetkezik? Ha a mostani gabonaárak felükre, harmadukra fognak összezsugorodni? Csak egy mód van arra. hogy ebben a harcban a siker reményével vellessük, fel a küzdelmet. Ez pedig az, ha földmivelö törne- j geinket évszázados maradiságukból! és tespedésükböl fölrázzuk. Az intet- j iigens gazdáknak kötelességük, hogy saját érdeküket is szem előtt tartva buzditólag és jó példával járjanak elől. Elég volt a gazdasági helyzet fölött való siránkozásból! Ne várjunk segítséget más oldalról, a segítség csak önmagunktól jöhet. Alakítsuk meg a fölmivelők termelő és fogyasztó szövetkezetét, a nyugati nagy államok példájára, csak igy menthetjük meg földmivelőinket a kizsákmányolástól és csak igy biztosíthatjuk nekik, hogy verejtékes munkájuk haszna nem fog idegen zsebekbe vándorolni. Állítsuk elő legfontosabb termelő i eszközeinket magunk. Ezek között j egyik legfontosabb szerepet játsza aj műtrágya. A műtrágyázás óriási fontosságát i és hasznát nem szükséges külön kiemelni. A mai magas mi; trágyáé rak mellett azonban az alkalmazásával járó hasznos legnagyobbrészt a gyárosok és közvetítők zsebébe vándorol. A mi célunk pedig nem az, hogy tőbbtermclésüiik gyümölcseit néhány j gyáros és közvetítő szedje le. Szomborban és környékén moz- j galom indult meg. hogy a műtrágyát! 17. dldaly a mezőgazdák, minden idegen tőke kizárásával, saját gyárukban állítsák elő, mert igy fele áron juthatnának hozzá. Milliókra rug a különbözet, amelyet a gazdák igy évenkint megtakaríthatnának. A kizsákmányolásnak még számos más példáját lehetne felhozni. Hazafias célt is szolgálunk, ha küzdve a külföldi tőkések kizsákmányolása ellen, megszervezzük mezőgazdasági iparunkat és megmentve mezőgazdaságunkat a pusztulástól, lerakjuk a társadalmi béke alapjait. Csali egész gazdatársadalmunknak a termelő és fogyasztó szövetkezezetekbe való bevonásával vagyunk képesek a termelési költségeket a minimumra szorítani és gazdáinknak módot nyújtani1 arra, hogy terméshozamukat a legmagasabb fokra emeljék. Enélkül kevés, nagyon kevés kilátásunk van arra, hogy a bekövetkező nagy harcban helyünket megálljuk. Szabó Tibor niiiiiumiii. ------------------------SOMLYÓ ZOLTÁN: HÓEMBER A pesti bérkaszárnya udvarán a vicirté szart os kezétől gyúrva, ködös reggej. ez első kósza hóbui. született Poioncsapotl fejében rossz cilinder: mint aki korhely-éccaku után ittasan áll meg saját ajtajánál... A hideg masszában elképzelt karja mellé támasztva dU egy ernyő rozzant váza, szégyenkezön a sűrűn hulló hóban. Egy pipa is van a száj torz szögében, ez az egyetlen, ami igazi! Egy vörösbarnás makrapipa — s lám csak, valódi lila füstöt füstölög: valaki szivarcsutkdt tett beléje... A füst bodrozva száll a hópehely közt s hóember ur, közömbös nyugatommal úgy szívja a pipát, de olyan jóiztin. hogy kedvem volm odamenni hozzá és tűzet. kérve tőle, diskurdtm a régi-régi hóember-időkről... FALU TAMÁS: SÍP Azt sem tudtam, hogy ki voltam, Azt sem tudtam, mennyit értem, Elbújni szerettem volna, S mennem kellett a nagy szélben Szótalanságot fogadtam, Mégis síró hangot adtam. Mint egy eldobott nádsipon, Keresztüifujt a szél rajtam. ŐSZI SÜRGÖNY Beteljesült az ősz A vadgesztenyéken, Kopognak, kopognak, Mint póstdskisasszony A távirógépen. Jeleket lyukgatnak Szalagján a csöndnek.' S messze vadgesztenyék Szomorún kopogva Visszasürgöny őznek.
