Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-16 / 15. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPID 1926. január 16. Orkán Noviszádon Három helyen tűz ütött ki Ncviszadról jelentik : Pénteken dél­után öt és hat óra között orkán töri ki Noviszádon. Az orkán olyan erő­vel tombolt, hogy alig lehetett az uccán járni. A vihar közben tüzet jelentetlek az Einorics-íéie házból. A tűzoltóság nyomban kivonult és megállapította, hegy kémény üz van, amelyet rövide­sen eloltottak. Alighogy a tűzoltóság bevonult a laktanyába, újból tüzet je­leztek. Ezuital az Almási-utl Sztojko­­vics-házban volt a tűz. Itt is a ké­mény gyulladt ki, attól iángbaborult a padlás gerendája, majd a tető1 gyulladt ki. A tűzoltóság nehéz mun kával itt is lokalizálta a tüzet. A har­madik tüzet a csehszlovák áruraktár­­ből jelezték,, ahol csütörtökön már tűz volt. Ugylátszik, hogy a raktárak! leégett részeiben még zsarátnok lap j pangott és az gyulladt ki. Ezt a tű- ! zet is hamarosan eloltotta a tűz- ; ojtóság.--1 " nnmmaassmMmmanmTM 1 ---­A külföldi munkások jelentkezése Újabb rendeletet adott ki a szuboticai ren őrség A szuboticai rendőrség a noviszadi lnspekcia Rada átirata alapján pénteken újabb rendeletét adott ki zt. Idegen mun­kások jelentkezéséről. A'rendelet értel­mében minden idegen munkás —■ az emigránsokat is beleértve — aki 1922 június. 14-iIíe előtt már az S. H. S. ki­rályság terüietén tartózkodott, jelent­kezési kötelezettség mellett az illetékes rendőrhatóság utján, kérvényt tartozik beadni "a növi szadi Vlasria fpspekcija Rada-lioz munkaengedély iránt. A kér­gcdély eddigi számát és végül rendőr­ségi bizonyítványt. A beadott kérvényeket az Inspekcija Rada polgári és katonai hatóságok ut­ján fogja felülvizsgáltatni. Ha bebizo­nyosodik, hogy a kérvényező politikai menekült, vagy katonaszökevény, az esetben az Inspekcija Rada a kérvénye­zőnek meghatározatlan időre engedélyt ad, amely az S. H. ?. királyság egész területén érvényes. Azt, aki a kérvény beadását elmulasztja, uj menekültnek fogják tekinteni. A rendőrség ezzel egyidöben felhívást Noviszadról jelentik: A kövezet­­vámnak és a különböző iuxusadók­­nak száz-százötven százalékos fel­emelése Noviszádon általános elé­gedetlenséget keltett. Különösen a kövezetvám fölemelését és a kima­radási adót fogadták ellenszenvvel. A kövezetvám felemelése ugyanis általánosságban megdrágítja az éle­tet Noviszádon, a kimaradási adóról pedig azt tartják, hogy csekély be­vétel miatt sok zaklatást okoz a kö­zönségnek. A közvetlenül érdekeit kávésok, vendéglősök, mozisok és a rádió­egyesület felebbezíek és deputációz­­tak az uj adók miatt, mindeddig azonban eredménytelenül. Most a mozisok fölebbezése, amelyet dr. Tcipavicsa György noviszadi ügy­véd személyesen adott be Beograd­­ban a belügyminisztériumnál, várat­lan fordulatot hozott. A minisztéj i­­um azonnal elintézte a fölebbezést és a Bácska-Bánát-Baranya ügy­osztály 1926 január 14-iki keltezés­sel 799. szám alatt a következő ha­tározatot hozta: intéz a munkaadókhoz is, hogy külföldi munkásaikról, tekintet. nélkül arra, hogy mikor telepedtek le az ország területén, pontos kimutatást készítsenek és azt legalább január hó 31-éig nyújtsák be a rendőrség utján a noviszadi Inspekcija Rada-lioz. A kimutatásban pontosan fel keli tüntetni a külföldi alkalmazott ne­vét, születési helyét és idejét, foglalko­zását, állampolgárságát és muukaenee­­délyének számát. Azokat a munkaadó­kat, akik a határidőn helül nem terjesz­tik be a kimutatást, szigorúan megbün­tetik. mu városi tanácsi határozat állapit meg, de nem tűnik ki, hogy az ille­tékek szedését a kiszélesített városi tanács és a belügyminisztérium jó­váhagyta. — Iia a felebbezós adatai megfe­lelnék a valóságnak — mondja a határozat — minden kétségen felül áll, hogy’ a tanács határozatai nem mozognak a törvényes keretek kö­zött. A minisztérium felfüggeszti az adó és illeték) elem élésről szóló ha­tározatot és megtiltja, hogy azt. bir­tokon kivül végrehajtsák. A városi adók és illetékek fölemelése és az illetékszabályzat megváltoztatása csak a belügyminisztérium és a tar­tományi pénzügyigazgatóság enge­délyével történhetik meg. Áz ellen­kező eljárás vét az 1879-iki törvény 52. szakasza ellen, amelyről az 1925 április—janiusi pénzügyi főirány intézkedik, továbbá az lS7S-iki tör­vény hetedik és nyolcadik szakasza ellen, amelyekről az 1925. évi au­gusztusi és novemberi pénzügyi tör­vényekben történik említés. A rendeletét a belügyminiszter A belügyminisztérium felfüggesztette a noviszádi adók és illetékek fölemelését Miniszteri jóváhagyás nélkül szedték a felemelt adókat vényeket február 24-éig kell benyújtani a szuboticai rendőrségen, amely a sza­bályszerűen felszerelt kérvényeket a noviszadi Inspekcija Radához továbbít­ja. A kérvényben pontosan meg kell je­lölni a születés helyét és idejét, a nem­zetiséget, az állampolgárságot, az ittar­­tózkodás időtartamát, a foglalkozás nemét, a munkaadó nevét, a munkáén­-- Az 1924—25. évi pénzügyi tör­vény értelmében tilos olyan illetéke­ket szedni, amelyeket nem állapítot­tak meg törvényes utón. Az ilyen illetékek beszedőjét büntető utón vonják felelősségre. A felebbezésből kitűnik, hogy a város olyan adókat, illetve illetékeket szed, amelyeket az 1924. évi február 24-iki 17. szá­megbizásábó! Alekszijevics Mita osz­tályfőnök irta alá. Dr. Tapavica a határozatról, a mely hivatalos utón még nem érke­zett meg Noviszadra, a belügymi­nisztérium bélyegzőjével ellátott hi­vatalos másolatot hozott. Maga a határozat a legközelebbi napokban érkezik Noviszadra. Ha az asszony nem jön Irta: Somlgó Zoltán Kimerültén ért haza. Az asszony!.. Mindég csak ö járt a fejében. Vissza­jön-« hozzá?... Már napok óta ez a gondolat őrölte az idegeit. Vájjon visz­­szajön-c?... Vájjon élet lesz-e újra ez az élet? Mert nélküle nem élet... Közben eszébe jutott, hogy elfelejtett megvacsörázni. És csudálkozott, ami­kor még az ebédet is ott találta az al­kóvban, a kis faburetten, kihűlve, meg­fagyva, szomorúan. Valamiféle mártás voit, porceiiáncsészébcn, megforgatta benne a kanalát és perceken át nézte. Aztán visszabontotta az egészre a fe­hér asztalkendőt. Az ablak előtt kis állványon hosszu­­iiyaku vázában nehéz, sok virág volt: egy más nő virágai! Húsos szárakon súlyos szirmok és kövér bimbók, mint valami izes étek, úgy kínálkoztak. Be­léjük markolt, szétmorzsolt néhányat és kihajította a nedvesedő szagos pépet az erkélyre. Hirtelen eszébe jutott Eda Mahler, a színésznő-barátnője, aki megígérte ne­ki, hogy visszahozza neki az asszonyt. A vonatnál történt találkozásuk óta nem látta. Csak most kezdett neki ez a csu­paszul leány hiányozni. Hirtelen fenn­akadt a nyelve, kiszáradt a torka, hi­deg láz verte ki, arra a gondolatra, hogy hátha komolyan mondta, amit a perrónem mondott... .Visszahozom néked az asszonyt,, akárhogy ellenkezik is!...-« Hátha csakugyan leutazott az asszonyhoz, hogy visszahozza... An-I nak már egy hete, miért nem mutat­kozik azóta?*.,. Gyorsan magára rántotta felöltőjét és megint csak elrohant hazulról. Az uccán megnézte az óráját: fél tizenket­tő! Az orfeumhoz sietett. A nagy, zöld plakátok, az Eda Mahler nevével ott támaszkodtak a bejáró két oldalán. Megkerülte az előcsarnokot és fölrepült az öhözőbe. Az aranysapkás portás megrökönyödve nézett utána. A táncosnő már a festéket mosta ma­gáról. A festék alatt krétafehér lett az arca: — Beszélté! már a feleségeddel? ... — ezzel fogadta a lihegő embert. Az értelmetlenül bámult rá és a magyará­zatot várta. — Hisz itt vau... itt vau az orfeum­ban ... — mondta a lány kinos zavar­ban. Hát nem voit nálad Bahnke, hogy megmondja néked? hogy itt ül a feleséged a páholyban?... — Bálinkét már napok óta nem lát­tam ... Hát hogyan, hogy itt van az asszony?... Hát Pesten van?... Be­szélj kérlek, nem tudok semmiről...-- Hát fiam, — mondta most már kissé magához térve a táncosnő, mi­közben felhúzta uccai ruháját, minden géné, minden rneliékgmidolat nélkül a iérli szcmcláttára a- édes fiam. aminí az állomáson mondtam, én még aznap leutaztam Itozzá. Tudod, hogy felhoz­zam. igen szívesen fogadott, vele kel­lett lennem egész nap. de milyen ara­nyos egy asszony, hallod! Az artista­­világ minden csinját-binját el kellett ne­ki beszélnem, toaletteket. Te, azt meg kell mondani, hogy pompás, egész kü­lönös ízlése van. Éppen aznap csoma­golt, hogy visszautazzon haza. És együtt jöttünk. Nekem, tudod, hogy másnap kezdődik itt a szerződésem, sietnem kellett vissza. Na! Ennyi az egész. És ma már itt - van. Még a vonaton meg­ígérte, hogy megnéz engem itt az orfe­umban ... — És kecses mozdulattal ha­jára igazította kis kalapját. — Na ... és... és... amit ígértél ... hogy visszahozod nekem? ... A lány néma maradt. Csak szomorú­an rázogatía a fejét. A férfiben elállt a vér. Erre el kellett készülve lennie! És most mégis úgy érte a valóság, mint valami hirtelen, váratlan, egész várat­lan esemény. A leány még ennyit mondott meleg, jóakaratu és sajnálkozó hangon: —■ Semmiről se akar tudni... Beszél­ni se lehet vele rólad... j, Ebben a percben csengettek a színpa­don. véget ért az előadás. Hanyatt-homlok rohant le a lépcső­kön. Be a íoyerbe. Kavargó áradatban tódult ki a nézőtérről a közönség. Oda­­íurakodött a rézrudakhoz, ott megál't. Perceket várt fejébe szállt, minden vé­re. mindkét tenyerét a rnel'ére nyomta, tvgy érezte hogy a követkézé, percet Vámbehajlás rendőri idézéssel A noviszadi kereskedők sérelme Noviszádon néhány nap óta titokzatos idézéseket kézbesítenek ki kereskedők­nek és ipari vállalatoknak. A rendőrség földszinti, négyes szánni szobájába ci­tálják a beidézetteket, anélkül, hogy a megidézés okát közölnék. A megidézettek meg is jelentek Radu­­lovics rendőrkapitánynál, aki a szuboti­­cai fövámhivalal ítéletét kézbesítette ki nekik, mely szerint az illetők tartoznak régebben érkezett és a szuboticai vám­hivatalban elvámolt postai küldemények után a tévesen és utólag helyesen ki­szabott vámdijak közti különbözeiét le­fizetni. A címzettek hónapokkal ezelőtt, egye­sek még régebben külföldről eivámo­­lar.dó postacsomagokat kaptak, amelye­ket a szuboticai vámhivatal vámolt eh A noviszadi postai vámhivatalt ugyanis Szuboticára kellett áthelyezni, mert a noviszadi hivatal részére nem tudtak helyiséget találni. A szuboticai vámhiva­tal a címzettek távollétében kirótta a vámdijakat, amelyeket az illetők meg is fizettek. A szuboticai kerületi pénzügyigazga­­tóságuá! működő ellenőrző hivatal a megvámolásokat felülvizsgálta és a té­vesen eszközölt megvámolásokról jelen­tést tett a fővámliivátalnak, mely vi­szont most ezeket az összegeket utóla­gosan és tíéletileg a noviszadi rendőr­ség utján hajtja be. A kereskedők körébe» nagy vissza­tetszést keiteff nemcsak a behajtás szo­katlan módja, hanem az a körülmény is, hogy most. hónapok múltán szedik be ezeket a vámtételeket. A kereskedők ezeket az utólagos vámdijakat már nem kalkulálhatják be a közben már eladott árucikk árába és igy az utólag fizetett vámtételek kizárólag a kereskedőket károsítják meg. A szuboticai fővámhivatal csütörtö­kön szintén nagyobb tömeg ítéletet kül­dött, a noviszadi rendőrségnek kikézbe­sítés céljából, de a' noviszadi rendőrség azokat már visszaküldte a szuboticai fővámhivátalnak, hivatkozva a törvény rendelkezéseire, mely szerint a vámhi­vatal állami hatóság és mint ilyen köz­vetlenül tartozik ítéleteit a feleknek ki­­kézbesitc-ni. már nem bírja ... Sok-sok ismerőse jött ki, köszöntötték, de fai-fehér, ijesz­tő ábrázatát látva, a félig levett kalapok hirtelen visszaestek a fejekbe. A kitó­duló tömeg ide-oda iökdöste a csopor­tot, amelybe ékelődve állt, hagyta ma­gát taszigálni, hiszen talán, ha nem lett volna körülte minden oldalról emberal­kotta élő fal, végigesett volna a kőpad­ban. Annyira inogtak a lábai. Őrültnek nézhették. Amint ott csurgó verejtéke a két halántékán lefelé a nya­kába folyt és vonagló, szinte gyermek­ajakkal magához beszéli: — Hát megjött... nem irt egy szót ... az artistavilág, az kell neki... én nem ... Itt vau... itt van... Most fordult ki az asszony. Selyem­ből való fekete köpönyeg volt rajta, a keblén virág és töméntelen andalító il­lat körűié, a fején bársonybarett... Mellette Bahnke, a jó barát... Féllépésnyire se volt tőle. Az asszony arcán most az a szép, stereotip, üres, önhitt mosoly, a szép, teli test gőgje ült, nyújtogatta a nyakút, hogy friss levegőt kapjon. Most. csak most vette észre az urát, aki szédülve állt előtte, könnyek kö­zött, némán mozgó ajkaiban dermesz­tő kifejezéssel... Az asszony összekapta selyemiköpö­­nyege szárnyait. Kijutott az uccára. Felugrott egy kocsiba. Bahnke éppen hogy csak utolsó pil'anatban még fel­ugorhatott mcHék1. És a kocsi tova­nyargalt ...

Next

/
Thumbnails
Contents