Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-14 / 13. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 19?6. január 14. nem háramlóit kár az országra. Beszédét azzal fejezte be, hogy a kormány teljesen stabil.* A pénzügyi bizottság ezután TÖ szavazattal 7 ellenében elfogadta a posta- és távirdatigyi mi* Hisztériám költségvetését, majd az ülést az elnök bérekesztette. A legközelebbi ülés csütörtök délután négy órakor lesz, amikor a belügyi költségvetés tárgyalását kezdik meg. Sztojadinovics és a hadiadósságok Egy S3 beogradi estilapok hir eladtak, hogy Sztojadinovics pénzügyminiszter Parisban a hadiadósságok kérdésében semmi eredményt sem tudott elérni. Ezé kef a közleményeket most hivatalosan megcáfolják. Sztojadinovics a francia pénzügyi kormánnyal már azért sem tárgyalhatott a hadiadósságkról, mert erre nem volt felhatalmazása, csupán előzetes megbeszéléseket folytatott. A pénzügyminiszter csupán amerikai ifijéről való visszatérése után kezdi meg hivatalos tárgyalásait Parisban a hadiadósságokró’, amikorra már megkapj i Beogradból a szükséges instrukciókat. Nem hívták haza Pasícsot Legutóbb, olyan hűek terjedtek el, hogy külön udvari futárral sürgősen hazahívták Pastes Nikola miniszterelnököt Montecarlóbó, ahová üdülni utazott. Ezt a hirt most hivatalosan megcáfolják és megállapítják, hogy Pasics hazahívása nem történt meg. Január 20-án folytatják a jugoszláv—magyar kereskedelmi tárgyalásokat RiÖatZS meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium nemzetközi osztályának főnöke konferenciára hivta össze a Magyarországgal folytatandó tárgya ásókra kiküldött delegsc'ó ta^i’it. «kibir*»! a tárgyalások folyamán felmerülő kérdéseket beszélte mee. A jugoszláv—magyar kereskedelmi tartatásokat előreláthatólag január 20 án folytatják Budapesten. Ugyancsak Rioarzs elnökletével konferenciát tartottak a külügyminisztériumban a nemzetközi Duna-bizottság tagjai. A konferencián, amelyen résztvettek Mihajiovics, Villan és dr. S ubotic Jován, az úgynevezett Heinzl-féle jelentést tárgyalták le, mely t a Duna-bizottság január IS-án Ge^fnen összeülő konferenciája elé fognak terjeszteni. Nem adtak adófizetési halasztást Az összes kérvényeket elutasította a pénzügyminisztérium Az adókirovás terén tapasztalható keserves igazságtalanságokat a pénzügyminisztérium azzal igyekezett enyhíteni, hogy ígéretet tett arra, hogy a hátralékos adók befizetésére halasztást ad s megengedi a részletekben való fizetést. Ezt az ígéretet kapták a szuboticaiak is, akik számos memorandumban s küldöttségek utján panaszolták, hogy a szuboticai közgazdasági életre végzetes csapást jelent, ha öt-hat évre egyszerre kivetett adót égj- összesben kell befizetni. Szubotica mezőgazdaságát, kereskedelmét és iparát az is igen súlyosan érintette, hogy itt az adókat túlságos magas összegben állapították meg s az adókat a ielebbezésekre való tekintettel be kell fizetni, mert különben nem adnak adóbizonylatot, A pénzügyminisztérium ígéretében bízva azok az adózók, akikre, nézve anyagi megrázkódtatást okozott volna, ha az adójukat egy. Őszszegben, egyszerre kell befizetni, sorra beadták a részletfizetés és halasztás iránti kérvényüket. A kérvények elkészítése, felbélyegzése természetesen pénzbe került, de ezt a kis áldozatot mindenki szívesen meghozta, mert a kérvény beadását puszta formalitásnak tekintette, annyira bízott abban, hogy a minisztérium az Ígért kedvezményeket. megadja. Abban is reménykedtek, hogy a részletfizetés ideje alatt elintézik az’ adóieiebbezéseket is s igy nem kell a követelt adót teljes összegében befizetni. Szubotica adózóit most kellem len meglepetés érte. Két nap óta sorra érkeznek vissza a pénzügyminisztériumtól a felebbezések — elutasító határozattal. Eddig egyetlen szuboticai adóköteles kérvényét sem intézték el kedvezően. Senki sem kapott halasztást. A pénzügyigazgatóság a minisztériumtól leérkező elutasított kérvényeket átteszi Szubotica város adóhivatalához s a miniszteri utasításnak megfelelően intézkedést kivan arra, hogy az adóhátralékokat haladéktalanul hajtsák be. A napokban már újra megkezdődtek az adóvégrehajtások. Még kiszámíthatatlan annak a hatása, hogy mit jelent, ha most újra elkezdik tüzzd-vassal az adóbehajtást. Szubotica közgazdasági élete súlyos beteg s csak a legnagyobb kímélettől és tapintattól remélheti, hogy a súlyos betegséget kiheveri. Ma minden adós halasztást kér s minden hitelező kénytelen halasztást adui, csakhogy segítsen adósát megmenteni. Úgy látszik, hoav az állam a legtiirelmetlenebb hitelező saját polgáraival szemben. Éppen tegnap közölte a Bácsmagyei Napló, hogy Szuboticán az elmúlt két évben, 1924. és 1925-ben állami és városi adó címén 102 millió dinárt fizettek be. Ebben az őszszegben nincsenek benne a fogyasztási adók. a vámok s azok az illetékek, amelyek lépíeu-nyornon felbukkannak s mindenkit sújtanak.-,_.Tieán tehát csak egyenes adobárrtninden teremtett lény, a koldusok. a csecsemők is. két év alatt átlag körülbelül 1500 dinárt fizetett be. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy Szubotica világrekordot tart. Ennyi adó átlagosan fejenként sehol sem jut a polgárra. Az, hogy a pénzügyminisztérium most egyszerre követeli be az elmaradt adókat, annyit jelent, hogy 1926. első pár hetében el kell érni ezt a hallatlan rekordot. Hogy Szu. botica közgazdasági élete hogy bir{ja ki ezt a szédületes iramot, úgy látszik nem okoz gondot a pénzügyminisztériumnak. Bűnszövetkezet fosztogatta a tecskereki katonai raktárakat Két katonát letartóztatlak Becskerekről jelentik : A becske* reki rendőrség veszedelmes bünszö« vetkezetet leplezett le. jovanov Zsiva közkórházi szolgát letartóztatta a rend* őrség, mer ellopta szobatársának óráját. Jovauov lakásán házkutatást ia toíiak és rengeteg katonai posztó:, fehérneműt, bakkancsot és bőrt találtak nála, A szolga azt mondotta, hogy ezeket a holm'kat Nisics Lázár és. Rój kavics Blaskó katonák bízták rá megőrzés végett. Később bevallotta Joyanov, hogy a 'két katona a becskereki katonai raktár-bő lopta á posztót és a többi holmit és neki értékesítés végett hozták el. -Bevallóba, hogy már máskor is hoztak a katonák a raktárból szövetet, bőrt és fehérneműt, ő eladta azokat és a pénzen megosztoztak. E mondotta még Jovanov, hogy tudomása szerint más katonák is állandóan, fosztogatják a katcnai.rakíárL A katonai hatóságok Nisics Lázári és Rajkovics Blaskdt letartóztatták és a rendőrséggel együtt folytatják a nyomozást a bűnszövetkezet többi taajának kezrekeritésére. Egy a sok közül Irta: Baedeker Elek barátom az államot, ezt a .nagyon hálátlan urat szolgálta, do aránylag ,korán, alig húsz esztendei hivataloskcdás «tant nyugdíjba ment. Ezt a Jukszuszt megengedhette magának, mert csinos kis vagyont jussolt, amelynek a kamataiból szerényen meg lehetett élni, de ez a lépés egyszersmind szomorú kényelmetlenség is volt ránézve, mert szervi szívbaja folytán évről-évre gyöngébbnek és fáradtabbnak érezte magát iia élni akart, nem szolgálhatott tovább. A kicsi nyugdijával' akkor nagyon örült Ez veit az a fölösleg, amelyre a művelt embernek nagyobb szüksége van mint a szükségesre ... Ez az összeg igen jó tartalék lesz, — gondolta ő, — jfa' rendkívüli kiadások merülnek föl, s addig is éppen elegendő fürdői költségre. Őszinte örömet érzett s szinte tobzódott a jóleső érzésben, hegy ezentúl nem kell minden nyáron szabadságot kéreti a fölöttes hatóságától, s hogy a legközelebbi nyáron akkor utazhat Nauheimba, amikor neki tetszik, s nem amikor a fontoskodó főnöke azt »a szolgálat érdekében« a legalkalmasabbnak tartja. De hát ember tervez és Vilmos császár (vagy az Isten tudja ki) végez. Elek nein jutott el többé a gyógyítható szivek fürdőjébe. Épp, amikor indulni akart, jelent meg az általános mozgósítási • parancs. — Ilyen válságos időben a legjobb, igpr- leg,alább-.a.. Jegkevésbbé ross« otthon, — gondolta s itthon maradi Ne, valami szerfölött jó itthon se volt, de csodálatos, mennyit bir ki az ember, még a szivgyönge is, ily gonosz időkben! Elek még most is szenved, Elek még most is él. Természetesen nyomorúságban, mint annyian, akiket a Háború, ez a nagy Ellenség, levert a lábáról. Eleinte csak megvolt a jó ember. A helyzete nem mutatkozott mingyárt vigasztalannak, de pár év múlva — még »vigriu« dühöngött a háború és ömiöítomlett mindenfelé a becses fiatal vér — nyugtalanító s az összeomlás után kétségbeejtő lett. A jobb élethez szokott ember nélkülözni kezdett s a nyugdija arra se volt elég, hogy naponta legalább egyszer jóllakhasson. A vagyona pedig időközben eltűnt mint a tavalyi hó, s a papírjai annyit se értek, mint ha szüzek volnának a rajtuk pompázó szép rézmetszetektől és litográfiáktól. Évek óta fölösleges bútorainak, könyveinek, szőnyegeinek és képeinek az árából tengődik. Égj' pár szépnyomásu Aldus-bói s egy Iványí Grünwald-tájképből élt az utóbbi félévben. Találkoztam vele a napokban, s kérdem tőle: — Hogy vagy Ostoba kérdés volt, belátom. Ezt csak attól szabad kérdezni, akinek módjában áll azt válaszolni rá: »Köszönöm a szives érdeklődésit, jól érzem magam«. Ebben az esetben, fájdalom, ily megnyugtató feleletre nem számíthattam. De hát mit csináljak? Elszóltam magam, a helytelen, időtlen és tapintatlan kérdés kirepült a szár nton, ínint m'ár .annyi ostQbfts%a — vissza nem szívhattam. Tőlem is kérdezik ezt sokan minden kilátás nélkül arra, hogy Így felelhessek: »Köszönöm, jók. Elek szerencsére nem apprehendáit meg. Sokkal szerencsétlenebb, semhogy apprehenziv lenne. Nem is csodálkozott. A kérdést komolyan vette, s igy szólt: — Köszönöm a kérdésedet Azt is felelhetném rá, hogy úgy vagyok, mint a kutya a fcutban, egér a templomban, mint Máriusz Karthágó romjain, mint halálos beteg, mint egy vagyonbukott vagy hajótörött. Mindezt válaszolhatnám, sőt némi kereséssel találnék még néhány többé-kévésbbé találó hasonlatot, de kénytelen vagyok az igazsághoz híven bevallani: úgy érzem magam, ahogy amerikai párbaj előtt szokta érezni magát az ember. —• Nem értem. — Nős. igen. Te ismered a helyzetemet, amelyet előtted időnkint a barátság teljes őszinteségével feltártam. Csak addig élhetek, míg az a kis pénzösszeg, amc’yet a nélkülözhető dolgaimból kiárultain, el nem fogy egészen. Most már a vége felé tartok, — már nincs semmim, amit pénzzé lehetne tenni. Közeledik a vég. A barátaimtól nem tartathatom e! magam, ez nagyon is keserű kenyér volna, annyi érdemem pedig nincs, hogy az állam fölemelje az ő szerény és szegény nyugdíjasának az illetményeit. Az állam fs bajokkal küzd, nehezen él meg, s ö meg én nem segíthetünk egymáson... Világosan ái!i <chát előttem az éicUiatár, az utolsó száz dinár, fia ezt.íöivá'totjam, akkor,.. Akkor ~ hacsak előbb meg nem 01 fisokat szenvedőit rossz szivem — a magam ügyetlen kezétől kell elpusztulnom, mint az amerikai párbaj fekete golyót húzott hősénél» (vagy bolondjának), azzal. az eltéréssel, hogy miig a íeketegolyós bajvívónak biztos terminusa van, ameddig a másvilágba kell zónáznia, nekem akkor kell odakéjutaznoni a szahadjegyetnmel, amikor az utolsó bankjegyemet költöttem el kenyérre, főzelékre, tejre, digitáliszrá... Minden a drágaságtól függ. Ha ez növekszik, akkor közelebb jön ez az időhatár, ha a főkapitány ur bölcs intézkedésére csökkenni kezd, akkor eltávolodik. Persze, csak nagyon kevéssé, mert a drágaság nem csökkenhet oly tempóban és abban az irányban, amelyben magasra szokellett... De bármiképpen aiakuájunak az-árviszonyok, még élek egy ideig... Azért hát nem búcsúzok. Nem mondom, hogy: Isten Veled, hanem egyelőre azt, hogy: a viszontlátásra- Reméljem, ntég találkozunk... Elment nagy sietve. Gyorsabban, mint szívbajosoknak járni ianácsos. Azóta nem láttam. Vájjon mennyi pénze van még? Hány százdinárosa fekszik a fiókjában? Alikor váltja föl az utolsói? Meddig élhet még a feketegolyós ember? S vájjon hány ily áldozata van a »nagy idő«-nek, amelynek átkát a köztünk a legboldrgrbb is érzi? Hányán szédülnek hasonló kétségek és kétségbeesések közt az utcákon, tudva vagy nem tudva, hogy zsebükben a sötét golyó, amely a végítéletüket jelenti? Hány ily elitéit surran cl mellettünk, sokkal szánandól* azoknál, akik elestek a, harcmezükön? Vájjon hány?
