Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-12 / 11. szám

3ÁCSMEGYEI WAPLÖ 1926 január 12. A „VILÁG“ Az utódállamok magyarsága fájdal­mas megdöbbenéssé! értesült arról, hagy a ma in/a r belügyminiszter nyolc napra betiltotta a Vitán című lap megjelenését. Az utódállamokban élő és dolgozó ma­gyarság nem kér és nem vár már mást Magyarország kormányától, rueilékkor­­márnyaitól, társadalmi és hazafias egye­sületeitől, csak annyit, hogy se ártó szándékból, se szándékosság nélküli os­tobaságból ne veszélyeztessék ennek a magyarságnak létét, -s Budapest se cse­lekedetekkel, se példaadással ne döntse romba azt a munkát, amelyet a magyar­ság vezetői végeznek a megértés, a testvéri megbecsülés és a megbékélés érdekében. Ha a frankhamisítás utálatos bűnügyében a magyar állam érdeke az, hogy a bűnösök kinyomozása és szigo­rú megbüntetése bizonyítsa, hogy ma­gának az áHamhata'omnak s az állami étet vezetőinek nincs részük a francia í bankjegyek hamisításában, százszorosán j érdeke az utódállamból 1 magyaroknak, j hogy megszűnjék az a látszat, hogy ele- j gendő, ha valaki Budapesten azt mond­ja, én hadseregei akarok szervezni s akkor büntetlenül igazoltathat, küldhet és dobhat bombát s hamisíthat frankot. Mig ez a látszat fennáll, addig fenma­­rad a bizalmatlanság is Magyarország iránt, s ennek a bizalmatlanságnak a ha­tását az SHS. királyságban. Románia- j ban, Csehszlovákiában minden magyar a saját bőrén érzi. A mi számunkra a legnagyobb elég­tétel. jogainkért és kultúránkért való küzdelmünkben a leghatásosabb fegy­ver az volna, ha rámutathatnánk, hogy Magyarországon a kormány, a társada­lom. a sajtó egységesen követeli a bank­­jsgyharmsitás megtorlását, a bűnösök megbüntetését. De milyen ballaszt az a mi jogos törekvéseink eléréséért folyta­tott küzdelmünkben, ha arra hivatkozz hatnak, bogy Íme Magyarországon a bankjegyhamisítókat mentegetik, védik és gforffikálják, de azt az újságot, amely erősebb hangon ir a bűnügy kinyomo­zott és még ki nem nyomozott szerep­lőiről, betiltidk. A mi kisebbségi küzdel­münknek leghatásosabb fegyvere: a saj­tó. Az utódállamok magyar sajtója sok­szor érezte és élvezte annak az e'őnyét, hogy hivatkozhatott a Világ-ra. mint a melynek bátor hangja, objektiv kritikája, a kor kultur- és társadalmi törekvésci-A módszer Irta: Vajda Ferenc A 264-es hordár mesélte: Nagyon elegánsan volt öltözve. Hosz­­szukás levelet adott, hogy a borítékon lévő címre délután négy órára elvigyem. Jól megfizette azután elment. A levelet megszagoltam, finom parfőtn illata voit, a cim lila tintával Írva. Ebből is láttam, hegy jobb ember küldheti, mert csak azek írnak extra szinü tintával. Délután pont négy órakor becsöng ettem. Inas nyitott ajtót, bevezetett a szobába. Leg­nagyobb meglepetésemre ugyanaz az ur vette át a levelet, aki délelőtt át­adta* Mintha nem is ismert volna. Fá­radtan nyuit a levél után, késsel óvato­san felnyitotta, érdeklődéssel olvasta, csak a szája körül keletkezett valami fanyar, keserű vonás. Még borravalót is adott Kicsit csodálkoztam a dolgon. Hordár vagyok, postája és közvetítője sok fur­csaságnak. Láttam már levál átadáskor görcsösen zokogni, boldog, csillogó öröm és vittem naftalin szagu bundát sötét bolthajfásos zálogházba, utolsó arany­gyűrűt az ékszerészhez. Hamis tanú voltam elkésett találkozónál, sötét este eipeltem csomagokat melyekben lopott holmi voit és nyári hajnalon sok pénzért melegbe burkolt csecsemőt tettem ie­­lencház. kapuja elé. Az emberek sok mindent cselekszenek, melynek értelmét csak ők tudják, a piros sapkás ember utolsó néma közvetítője elhatározásuk* vel szemben elfoglalt megértő álláspont­ja bizonyság volt amellett, hogy Ma­gyarországon a véleménynyilvánítás és a sajtó szabad. Nekünk úgyis százszor és ezerszer kel! hallanunk, ha panaszkodunk, vagy ha kérünk, az összehasonlítást az itteni és a magyarországi állapotok között. S hiába hivatkozunk arra, hogy nekünk semmi részünk sincs abban, ami odaát rossz, az á'dozatok mégis mi'vagyunk. A Világ betilfása is olyan intézkedés, amely az érdekelt lapvál’alaton kivüi legjobban az utódállamok magyarságát sújtja. S talám Budapesten mégis meg keltene gondolni hogy megér-e az, hogy bosszút álltak egy újságon, annyit, hogy megteremti azt >a látszatot, hogy a frankhamfeitók érdekében a sajtószabad­ságot is meg lehet ölni, s tnegéri-e azt, hogy jogcímet és ürügyet adjanak azok­nak, akik az utódállamok magyar sajtó­ja eEen akarnak hatalmukkal vissza­élni. A kérdésben elsőfokon a novisradi kamara választm inya d nt, amelyet valószínűleg még cjen a héten össze­hívnak. A doni est egyforma érdeklő­déssel v rják a jogászok és a nőeman­cipáció hivei. A zsidók fedezték fel Amerika Kolumbusz előtt kétszáz esztendővel zs.dá királyok aral.^adlak Amerikában Müködhet-e nő-ügyvéd a Vajdaságban? A novisadi ügyvédi kamara e’uíasi'olta egy ügyvédje’ö tno f elv óteli kérelmit Régi és közismert igazság az, hogy mindennek a zsidók az okai és hogy Oroszországban mindenki zsidó. Mint most Newyorkbói jelentik, újabb szen­zációs dolgok derűtek ki a zsidókról. Arizona államban félév’ óta érdekes ie'e-Novi-adról jelentik: Mi'ics RadmiUa, Mil'cs Steván novisadi iparos leánya Zagrebban az egveiemen elvégezte a jogi stúdiumot, letette a szigor’aiot, hazament Novisradra s arten annak rendje-módja szerint beadta kellően fel­szerelt kérvényét a novisadi ügyvédi kamarához s kérte, hogy vegyék fe' a vaida«ágt ügyv»dje'ö'*ek névjegyzékébe. A kérvény az iktatóban számot kapót' és miután akta lett belőle, e’kerü't a kamara titkárékor, dr. Majir.szki Koszta iigyvédhe7, aki ráírta a kérvénv kiilze­­tére a javaslatát, amely Milics Radmi la kérését c'utasitani kívánja. Felkerestük dr. Majinszki Koszta ka­marai titkárt és megkérdeztük, mi iga ■ abból a hírből, bogy a vajdasági ügy­védi kamara arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy nőt nem enged be az ügyvédi kamara tagjai közé ? — Tényleg, karácsony e'őtt beérke­zett ilyen kérelem, amelyet az ünnepek miatt csak ma, hétfőn kaptam kézbe’. Ha az ügyvédi kamara már egy analog ügyben állást foglalt, azt precedensnek tekintem. Most két éve Krsztics Des-­­pancsevói jogászt«,-ny, aki a bcógr tli egyetemen szigorlatozott, kérvényezte a kamarába va'ó felvételét, de a kamara azzal az indokolással, hogy a törvénif­­ben kifejezetten rr'ncs benne, hogy nők is lehetnek a kamara tagjai, elutasította a kérelmet. Valószínűleg a kamara meg­marad e*en elvi álláspontján, de a ma­gam részéről szeretn-'m, ha Milics Rad­­rai'fa elutasítása esetén a semmitőszék ügyvédi tanácsához felebbezné meg az ügyet. Megkértük Dimsics Alexandert, a scmn-Löszék elnökit, bon-v mondja cl ö nak. Húsz évi praxisomban ez veit az első eset. hogy levelet vittem valakinek, cki saját magával levelez. Délután már nem gondoltam rá. Másnap délután újra eljött és átadía a lila tintás levelet. A borítékon látszott a friss ragasztás, a ragasztószer pisz­kos nyomaival. Négy órakor felmentem. Minden úgy történt, mint előző napon. Az ur fáradtan felbontotta, elolvasta, borravalót adott és megköszönte. Há­rom héten keresztül pontosan, minden délelőtt megkaptam a levelet. A biztos napi kereset könnyített életemen. Fele­ségemnek cipőt vásároltam, hús is ke­rült asztalunkra; a lila tintás levél jó­voltából. Soha Bem beszéltünk egymással, Je mégis úgy éreztem, hogy nagyon sze­retem ezt az embert, aki bolond ugyan, de hasznot hoz a szegény, de okos em­bernek. A lilatintás levél a használattól összegyűrődött, szélei a ragasztástól megkoptak. Diszkrét ember vagyok, de azért nem tudtam ellcntállni a titokza­tos levél csábításának és egy kapu alatt felnyitottam. Szép hegyes betűkkel ennyi volt irva: Kedves Róbert! Menyasszonyt lettem. Szombaton less az esküvőm. Ne S'rlon többé, art­­asszony akarok lenni és becsületes. fitty. A levél tartalmából nem tudjam picg sokat, legfeljebb annyit, hogy nő miatt is e kérdésben elfoglalt véleményét, ő azonban kiielen'ette, hogy nem tehet ■=emmifé'e nyilatkozatot, mert a kérdés másodfokon az elnök'e’e alatt működő ügyvédi tanács elé kerül és igy hivata1- ból kell majd foglalkoznia azzal a kér­déssel, hogy lehet-e nő az ügyvédi ka­mara tagja. Dr. Belajdzsics Vladimir, a r.oviVádi kerületi törvényszék elnökének vélemé­nye szerint, hu a törvény nem is engedi meg kifejezetten nők felvételét az ügy­védi kamarába, de nem is tiltja eh Majd igy folytatta érdekes nyilatko­zatát : Az alkotmány a nőket a férfiak­kal cryenrancuaknak tekinti. Ezen az a'apon a nőknek is meg ké'l engedni, hogy ügyvédi gyakorlatot fo'yta hassa­nak annál is inkább, mert a jogi egyete­meket kilóg alhat) ik és jogtudományi szigorlatokat tehetnek. Zagrebban éz úgy tudom, Beograd ban vannak m>r női bírák, Zagrebban és azt hiszem Oszijeken vannak női fmvvédek, a zá­grábi ügyvédnői- dr. Winter Mirónak hívják és dr. Winter oszijeki ügyvéd Hánya. Szerbiában több női bírósági je-zyzo is van. Dr. Szeka'ics Milán, az ügyvédi ka* kamara ügyészének álláspontja a kö­vetkező : — Mi'ics Radmiilának és természete­sen minden nőnek meg- kell adni n jogot, hogy az ügyv“d;efőlti, illetve ügy­védi gyakorlatot ío’ytathassa. — A törvény szedetne megengedi ezt s a fennálló jogszokások is a kére­lem te'jcsitése me’íett azó’anak, mi rt is a kamarában a kérelmet pártolni forrom. vándorol a Ük-tintás levél zsebemből a bolondhoz és vissza.­Ez nem volt újság a számomra. Ré­gen tudom, hogy férfi sorsát, okos cselekedetét, bolondságát a nők intézik, láthatatlan drótszálakon, mosollyal vagy könnyel, lévé'tel vagy üzenettel. A szomorú ur és Eüy közt elképzelt zni az összefüggést, csak azt jjem értettem, hogy miért kell mindennap egy régen küldött levelet elvinni, elolvasni, 'era­gasztani. Oh tudom, hogy a leveleknek sorsuk van. Sokáig élnek fiókok mélyén, a gondolat apró gyöngyszemei lassan eisárgu'uak, a szerelem ezerszinii szó­virága már csak bágyadt mosolyt je­lent annak, kinek egykor az élet máju­sán a boldogságot jelentette. Minden levelet tisztelek, ha kézhez kapom úgy érzem, hogy valaki rám bizza rövid éle­tének egy fontos epizódját, de nem ér­tettem a bolond urat, aki egy régen megirt, a fiók mé'yére vélt levelet küldet magának. Elmondtam feleségem­nek. Asszonynép nem sokat kutatta a dolgok okát, hanem hamarjában kis vászondarabkából tárcát varrt a levél­nek, hogy ne gyűrődjék a gyakori használattól. Es történt, hogy egy délelőtt nem jött az ur. Hiába vártam déiidőn keresztül. Nagyon megijedtem. Lehet - - gondol­tam — mcghaK. A bolondok gyorsan balnak. Kétségbeesetten mentem dél­után a lakására. Az irta®, mint régi te­lek egész sora került a napvilágra a főid alól. Dilettánsok tették az első fel­fedezéseket, egyetemi professzorok jár­tak a helyszínén, egyik-másik maga csákányozott ki a mészkötormációból tárgyakat és most, hogy az eddigi tele­lek egész tömegét rendezték és levonták belőlük a konklúziókat, olyan fantaszti­kus megá'lapitásükat tártak a világ elé, -amelyektől felhördültek az archeológu­sok, mert a leletek azt bizonyítják, hogy a zsidók fedezték fel Amerikát és 760— 960-ig királyságuk volt Arizonában. A leietek, amelyeket fényképmásolat­­ban közölnek, valósággal régészeti kol­lekciót alkotnak. Ólomból öntött kardok, keresztek, félholdak, kétágú zsidó gyer­tyatartók és szabadkőműves jelvények (tarka tömege került ki a föld alól. Latin és héber Írásjelekkel vaunak a -keresztek te'« és ezek az Írásjelek, szakértők for­dításai nyomán, valóságos kronológiáját adják egy római zsidó inváziónak j-Ca­­lahts«-földre királyok ura’-kodási évei­vel és azoknak a szakadatlan harcoknak történetével, amit u bevándorlók és a tolíezus (a mexikói toitekék?) néptajai vívtak mindaddig, amíg elérkezett a vég és a benszii'öjtek'. nyilván kiirtották az -idegeneket az utolsó emberig. Eddig -szó! a newyorki jelentés, amely körül elkeseredett ütközetet vív a tudás­világ. Az egyik tábor zseniális szélhá­mosságnak mondja az egészet, a másik «ront ped:g történelmi adatokkal bi­zonykodik a maga igaza mellett Hogy hogyan kerültek hattdbnyi mélységbe, évszázados mészformációk közé ezek a leletek, arra azonban nem tudnak meg­felelni a pesszimisták. meröst, bevezetett a szobába. Az ele­gáns ur karosszékben ült, -szájában óri­ási szivarral. Mosolyogva fogadott. Ar­cán nyoma sem volt a meglepetésnek, vagy haragnak, -hogy hívatlanul za­vartam. Helyet mutatott, likőrrel kí­nált és mikor zavaromban hebegni kezdtem. leintett és halk hangon a kö­vetkezőket mondta: — Három héten keresztül becsülete­sen és pontosan hordott egy levelet. Biz­tosan azt hitte, bolonddal v-an dolga. A levél tartalmát elolvasta. Ugy-e nincs ebbe semmi különös? Egy fiatal lány búcsúzik egy öreg legénytől, mert férjhez megy. Az öreg legény nagyon szerette ezt a fiatal leányt és nem tu­dott igy — egyszerűen — be’etörődni a változ-hiatatlanba. Ezért keltett min­dennap a hordár, hogy az öreg legény lassanként belenyugodjék. Mindennap újra és uj,ra átélte azt a pillanatot, ami­kor három héttel ezelőtt a leány helyett a levél érkezett, A régi kedve lassan visszatért, irtásra is tudott gondolni és tegnap délután a levél után betoppant a fiatal asszony... Tovább nem folytatta. Mélyet szippan­tott és nézte a kéken terjengő füstka­rikákat. Borravalót nem adott, de ke­zeit fogott vetem. Torkomat a sírás fojtogatta. A lépcsőházban gyönyörű nőve! találkoztam. Szinte szaladt az emeletre. Gyűlölettel réz lem titárta. Haragudtam minden nrtasszonyra és a levél számára varrt vásstmtárcát .könyv nyesve összetéptem.

Next

/
Thumbnails
Contents