Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-08 / 328. szám

2. oldal.

mrmzmimM

1925. december 8.

Szrnaósok egymás ellen

Harc az egye; et két frakcióp, fei-Sri

A Smao és a disszaden^k csoportja közt hónapok óta elk cseredéit harc folj'ik akörül, hogy ineiyik az igazi Frnaó és melyiket ismeri el legálisak a Srnáo beogradi központja. A iö“.iTorrt azonban egyik hónapban az egyik csoportnak, másik hónapban a másiknak ad pecsétes írást arról, hogy az az igazi Smao, aszerint, a hogy magában a központban melyik frakció van hatalmon.

A Smao beogradi vezetősége élén Pantovics kereskedő állott, mikor azonban ott is szelekció állott be, a disszidensek élére Szavics Szvetolik, a Balkan című napilap főszerkesztője állott, aki maga mellé társelnöknek Stepanovics képviselőt vette. A központi két csoport elkeseredett harca azzal ért véget, hogy a két frakció kooperálásra határozta el magát, de ennél a disszidensek kerültek túlsúlyra és ezek az igazgató választmány fölé főtanácsosi választottak, úgyhogy a béke mégsem vált teljessé, mert az igazgatóságban az anyapártiak, a főtanácsban a disszidensek az urak. A disszídens főtanács most a noviszadi Cseremov-frakciónak adott egy olyan Írást, hogy ez a csoport a legális szervezet.

Vasárnap a noviszadi anyapárt ülést hivott egybe, mire dr. Cséréin ov György, a Karagyorgye-Srnao tartományi elnöke bemutatta a főtanács írásos végzését Mihajldzsics Sztanoje főkapitánynak, akit arra kért, hogy tiltsa be a másik Smao gyűlését, mert az az illegális. A főkapitány azonban a törvényes rendelkezésre hivatkozva, engedélyezte a gyűlést.

Cseremov György dr. a következőket mondotta a konfliktusról: .

Mi megkaptuk a főtanácstól a végzést, hogy mi vagyunk a legális Smao-szervezet. Miután a főkapitány kérésünk sem .tiltotta be a. »sfiriTtaiy-smaosok« gyűlési >, vezérkarommal elmentem a •gyűlésükre és ott megmondottam Ilics. Györgynek, a Szeverna Szrbadija szerkesztőjének, a másik csoport alelnökének, hogy nincs joga a Srnaot egybehívni, mert a Karagyorgye-Srnao a legális.

— Minthogy Ilics tovább akarta az ülést folytatni, egy székre álltam' és felolvastam a főtanács végzését. Egyesek a másik pártból lármáztak, de én ezzel nem törődtem és mint legális elnök feloszlatottnak jelentettem ki a másik frakció gyűlését,

mely ezután tényleg határozathozatal nélkül, nagy lárma közt fel is oszlott.

Grcsics Grija szerkesztő, a másik ;frakció elnöke ezeket mondotta:

— En már lemondtam az elnökségről és tudni se akarok az egész harcról. Mi egyesülni akartunk a másik csoporttal, de követeltük Cseremov és Vilics távozását, ebbe azonban a beogradiak nem egyeztek bele.

— Felesleges az egész Smao, előbb a kisebbségeket nyugtalanították, most minket .uszítanak egymás ellen.

Ä defekt!? bűne

A szubolicai pályaudvaron erkölcste’en merényletei

követett el ejy fiatal leány ellen

A szuboticai törvényszéken hétfőit délelőtt tárgyalta Pavlovics István törvényszéki elnök büntető tanácsa Atanackovics Glisa. volt szuboticai. vasúti rendőrségi detektív bűnügyét, aki 1923. év május 15-én éjjel hivatalos hatalmával visszaélve, egy szuboticai fiatal lá.ny ellen . erkölcstelen merényletét követett el.

A vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Az akkori vasúti komeszár elrendelte, hogy azokat, akik anélkül, hogy- utaznának, a vasúti pályaudvaron tartózkodnak, igazoltatni kell. Mint detektív végigjárta az állomás helyiségeit és a III. osztályúi étteremben egy társaságban két nőt ' és két férfit talált, akiket igazolásra szólított fel, Miután nem volt náluk igazolvány, bekísérte őket a vasúti kömeszáriátus őrszobájába. Itt kihallgatták őket, majd a társaság egyik tagját K, M. fiatal leányt a szobájába rendelte takarítás végett. A lány a szobában sírni kezdett, mire egy-két perc múlva' kiengedte. Ezután az egész társaságot éjjel fél tizeikét órakor elbocsájtották az őrszojrából^Tagadta^rogy^i^eány^^et^irkölcstelen merényletet követett el és kijelentette, hogy a leányt egyáltalán .nem bántotta.

A vádlott kihallgatása után a tanukat hallgatta ki a bíróság. K. M„ a sértett leány elmondta, hogy három évvel ezelőtt nyáron nővérével, sógorával és még, egy férfi rokonával kimentek a vasutt állomásra, hogy elkísérjék egyik rokonukat,, aki az éjjeli vonattal Beográdba utazott. Ott ültek a váróteremben, majd a leány elment kif’it venni. Ekkor odalépett hozzá a detektív és mégfogta a kezét. A leány igy szólt:

— Ne bántson, nincs utcai növel dolga!

Erre a detektív eltnent. Amikor a beogfádi vonat, až állomásról kifutott, a defektiv odament a. családhoz,' és kérte az igazolványukat. A sértett, leány nővéré felszólította a detektívet, hogy előbb ő igazolja magát, mire az elment, majd egy csendőrrel jött vissza, aki arcul ütötte a leány nővérét. Ezután mindnyájukat elvezették az őrszobába. A leány'' sógorát, bikacsökkel ütötték. A másik férfit és a leány nővérét is megverték.

Az elnök: Ütötte magát -a vádlott?

— ö nem. csak a csendőr pofozott meg.

Majd elmondta a leány, hogy a vádlott kijlentetíe, hogy nem engedi verni, de egyebet kíván tőle és azzal az ürüggyel, hogy szobáját takarítsa fel, megparancsolta, hogy menjen a szobájába. A defektiv utána ment és megtámadta.

Körülbelül egynegyed óráig lehetett benn a leány a szobában. Amikor a detektív kiengedte, görcsös zokogással ment rokonaihoz, akik a váróteremben várták. Ezt látta egy' másik csendőr, odament a lány'hoz és megkérdezte, hogy miért sir. A lány mindent elmondott neki, mire a csendőr jelentést tett az esetről felsőbb hatóságánál. A csendőr feljelentése alapján azután megindult a detektív ellen az eljárás.

Az elnök szembesíti a tanúként kihallgatott leányt a vádlottal, aki megmaradt amcücí, hogy a leányt nem bántotta és hogy a leány egy-két percig volt a szobájában. A leány a szemébe mondja a vádlottnak, hogy igenis megtámadta. A leányt a bíróság megeskette vallomására.

A bíróság a leány nővérét és annak férjét hallgatta ki ezután, akik mindenben megerősítették a leány vallomását.

Az elnök ismerteti az orvost 'bizonyítványt, amit' az esét után egy városi tisztiorvos vett fel. A bizonyítási eljárás ezzel befejezést nyert és megtartották a perbészédeket.

Gjeneró Márko dr. áiíamügyész kéri a bíróságot, hogy a vádlottat-Imotldják ki bűnösnek a vádirat értelmében.

A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza. Hosszabb ideig tartó tanácskozás után Psvtovics István elnök kihirdette a bíróság végzését, amely szerint a tárgyalást megszakítja a sértett leány életkorának pontos megál’apitása végett. A tárgyalás folytatását szerda reggel' kilenc órára tűzte ki a bíróság

Bár ne mehetne tovább!

Irta: Tersánszky J. Jenő

Hiszen borzalmas volt már maga a hely is körülöttem.

Képzeljék el. hogy u hegy túlsó oldalúit vonult a lövészárok, a szölőskertünkön át. A hegy tetején a falunk kis kápolnája füstösen, csonkán meredezett, ahogy a gránátok összelőtték. Tőlünk lejjebb, a hegy alatt az országutat, a szántóföldeket nap-nap mellett végigpaskolták az olasz lövedékek. A halálfej üres szemgödrei jutottak mindig eszembe, ha a gránátlyukakat láttam.

De a házunk, csaknem a fél faluval együtt, teljes biztonságban volt. A hegy oly meredek volt fölöttünk s olyan két nagy sziklától volt védve ez az egész kis zug, hoigy az olasz ágyuk sehonnan be nem lőhettek. Még a repülök is sikertelen debtak alá bombát ránk.

Semmi sem lehet furcsább, mint most visszagondolnom rá, ami akkor megszokott látvány volt. Alkonyaikor hajtják haza a teheneinket s érkeznek a faluba a szekerek megrakottan a földekről, a hegy oldalból. És a tehenek kolompjába fegyverropogás s gépfegyver kattog a hegy túloldaláról s a homályosuló kis síkságra dühösen zuhannak a gránátok. A szűk völgyből úgy harsog vissza a visszhang, mint valami roppant kinorditús. A hegy mögül rakéták szájlongnnak cryra sűrűbben, ahogy esteledik, hogy szinte valami átkozott dicsfénynek tetszenek a hegy homloka körül. A fényszórók sugara a hegy homloka körül szórók sugara végigrohan az ég alján. És felettünk békén lebeg a holdvilág és pislognak at csillagok.

Atyáméit is elmenekültek először. De mikor hírét vették a helyzetnek, visszaírnék. A kommandó pedig biztosi tóttá

őket, hogy ráérnek menekülni két nap múlva is, mig az olaszok elfoglalják fönn a harmadik megerősített vonalat.

így, hónapok íhulva, mikor már látták, hogy csakugyan nem fenyeget veszély, szüleim engem is haza mertek hozni.

Az intézetből jöttem meg. Elvégeztem, de több hasznomat vették otthon. Atyám kereskedése soha békében negyedrésznyi forgalmat nem csinált, mint akkor a katonáktól. Ott kellett segítenem. A félelemnél pedig jobban vonzott haza a kíváncsiság.

Istenem! Csaknem azt jön mondanom, hogy nem bántam meg. És nem 'is hazudhatok. Soha, sem azelőtt, sem azóta nem voltam olyan boldog, mint ott, egész addig.

Hisz igy is ezt el kell mondanom.

Mikor hazaérkeznem, egy kadét volt beszállásaivá, két tiszttársával, hozzánk. Kadét Emerich, egy egészen fiatal fiú.

Nem tudom mit mondjak róla. Oly kedves, szép fin volt. Mindenki, a felebbvalói is kényeztették.

Én azt hiszem, nagyon, komolyan beleszerettem. Nem tudok más férfit azóta sem, akikért úgy szorongott volna a sziveit^ mint érette. Az elsőért.

Történni persze majdnem semmi sem történt köztünk. Szüleim! különben sokkal jobban őriztek.

Beszélgettünk, könyveket cseréltünk. Aztán, mielőtt fölment volna vissza a lövészárokba, néhányszor, nagy remegés, dadogás közt megcsókolt.

Elég az hozzá, hogy gondolhatni, mit jelentett nekem, mikor egy reggel a szolgája azt a hirt hozta, hogy:

— A kadét urat most hoztuk le sebesülve. Itt fekszik a hilfsplatzon.

A vöröskeresztes iskolaépület néhány házzal alább volt az országút mellett. Kétségbeesve szaladtam át.

Ott feküdt egyik ágyon. Srapnelgolyó ment egyik vállába.

De mikor, meglátott, mosolygott. És a doktor is azt‘mondta: a sebe egyáltalán nem életveszélyes.

Minden szabad órámát mellette töltöttem. Előtte sein, sőt mások előtt sem' birtam már titkolni bánatomat és könyny'eimet. De istenem! inkább azért, hogy elviszik tőlem. Ott ültem csüggedten, ép kezét fogva és zsebkendőmet rágva az ágya mellett, órákig.

Inkább ő vigasztalt engem. Ígérte, hogy mindennap, mindenünnen írni fog s ha nem lesz vége addig a háborúnak, akkor csak a. déli marschba osztatja magát és találkozunk újra.

Harmadnap délután, mikor a kórházi autó megérkezett, búcsút sem vehettem tőle, egyedül. A faluból minden, ti szí társa körülötte volt. így sétán kimenet nem. birtam ellenállni, hogy az iskola hátsó abakán ne leskődjem be rájuk, hcg3r egy percet se vesszek el belőle, mig láthatom.

Már felöltözve, sebesült vállán átvetett blúzzal ült az ágy szélén és cigarettázott. A tiszttársai nevetve biztatták:

— Ez a legprímább seb! .— mondta az egyik. — Gyalázatos szerencséd van. Bár én ülnék itt a helyedben.

Valamelyik közülök arra ajánlott neki módszert, hogyan hozhat ki legtöbb időt a kórházban. Hogy ahová megérkezik, akármilyen jó Síelj', kéredzkedjék mingyárt másik kórházba. Ezzel a vizitet is kikerüli néhol és sorba vándorolhatja az összes kórházakat.

Erre jegyezte meg végül az utolsó:

— Csak meg ne járja az uj rendelettel. Ha igaz, úgy hallom, hogy könnyű sebbel most ki sem szabad ereszteni senkit a hadi zónából s rögtön a kiképzőcsoportokhoz osztják be az üdülőhelyből, kivált a tiszteket Sőt tudok esetet, hogy innen a gyüjtőkórházból is berukkoltattak egy hetvenheíes zászlóst

Erre heves és ággodalmas vitájuk támadt. De ennél avizálták az autó indulását.

Leszaladtam az ablaktól az iskola elé, hogy mégegyszer istenhözzádot inthessek neki.

Nem láttam még olyan boldognak az arcát, mint ahogy fellépett az autóra. Egész tömeg búcsúzott tőle nagy riadalommal. De azért észrevett és fejével, sapkájával, nekem intett utoljára.

Ott vártam meg könnyeimmel küszködve, mig csak el nem tűnt vele az autó az utkanyarulatnál. »Sohasem látom őt többé!« — zokogta a szivem s úgy fájt, hogy legszívesebben levetettem volna magáni az ut kőpárkányáról a mélybe.

*

Néhány óra múlva egy zászlós jött be az üzletünkbe. A tv ám éppen hanyagságomért s azért korholt, hogy többet érdekelnek a tisztek, mint a dolgom.

A zászlós fejcsóválva, láthatólag felindulva mormogott előbb valami káromlást š aztán mondta:

— Nahát ez mégis csak örületes pech! itt .beszélünk vele az imént, hogy milyen szerencsés, hogy ellóghat innen, ilyen könnyű sebbel. Most veszik fel telefonon,, hogy a gránát, a hid előtt lenn, pont a vöröskeresztes autóba vágott Akik benne voltak, mind az ötnek vége. Egyet nem ért csak a légnyomás, a tüdőiövéses őrmestert. Az .pedig igy sem marad meg azzal a lyukkal a hátgerince mellett. De Emerichet, ezt a kölykök hogy sajnálom!... Mikor már kinn van félig ebbői a pokolból!...

Este értem eszméletemhez, ágyamon.

Mindig kísérteni fog sugárzó arca, amivei az autóba szállt. És én... Ó istenem , , á