Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-06 / 326. szám
19?5. december 6. BÄCSMEGYEI NAPLÖ 3. oldal. Kisebbségi Élet ® m @ — Törvény?... Nemzetközi határozatok?... Ez mind szép, nagyon szép, de csak elméletben — mondotta a nagy ur. — A gyakorlatban azonban nem lehet végrehajtani a törvényt, sem a nemzetközi határozatokat. A küldöttség zúgolódott, sőt még arra is célzást tett, hogy majd az illetékes miniszter elé fognak járulni panaszaikkal, a vezérigazgató azonban mindenre csak a vállát vonogatta. * A román közigazgatási reform végrehajtásával kapcsolatban sok városi tisztviselő állása válik fölöslegessé. Az üggyel kapcsolatban a kolozsvári városi tanács foglalkozott a kérdéssel és elvi megállapodása az volt, hogy lehetőleg a kipróbált, régi eiőket tartja meg szolgálatban s az újabb, fiatalabb munkáéi ők közül válogathatják ki az elbocsátandókat. A fölös tisztviselők száma huszonnyolc, — ezeket 1926 január 1-ével bocsátják el és pedig úgy, hogy az öt évnél kevesebb > szolgálati idővel bíróknak két havi fizetést utalnak ki végkielégítésképpen, a nyugdijigénynyel bírókat pedig szabályszerűen nyugdíjazzák. Az elbocsáj tások után a még megmaradt magyar tisztviselők is eltűnnek a városházáról. Elsősorban a magyarok ellen irányul a közigazgatási revízió. Karinthia és Interpelláció az osztrák nemzetgyűlésen a jugoszláv nacionalista szervezet állítólagos háborús készülődései miatt A bécsi Die Stunde — mint a Bcicsmegyei Napló már jelentette — legutóbb azt a fantasztikus kacsát röpítette világgá, hogy a jugoszláviai Orjuna fegyveres betörést tervez Karinthiába, amelynek egyrészét Jugoszlávia számára meg akarja szerezni. Noha a beogradi külügyminisztérium a bécsi lapnak ezt a kalandos hírét pénteken már megcáfolta, az ügyet most mégis szóvátették az osztrák költségvetési bizottságban. MM ugyanis Bécsből jelentik, a költségvetési bizottság ülésén, miután a szociáldemokrata képviselők ehagyták a termet, Dinghofer nagynémet képviselő interpellációt intézett a külügyminiszterhez a szlovéniai németek üldözése miatt és megkérdezte, hogy mit szándékozik a kormány az »Or jurta« ama szándékával szemben tenni, amely Karinthiánák szlávok lakta vidékét Jugoszláviához akarja csatolni. Idézte az Orjuna kiáltványát, amely szerint Ausztria csak akkor szanálható, ha felosztják. A külügyminiszter helyettese Dinghofer interpellációjára kijelentette, hogy az osztrák kormány tiltakozott a jugoszláv kormánymű a szlovéniai németek üldözése miatt és a jugoszláv kormány részéről teljes megértést tapasztalt. Viharos jelenetek a francia szenátusiján Millerand támadása a Briand-kormány ellen —- Nagy többséggel megszavazták az inflációs javaslatot A bukaresti kamara ülésén Sándor József magyar képviselő a magánoktatásról szóló törvényjavaslat vitája során nagy beszédet mondott, melyben élesen támadta Anghelescu minisztert kisebbségek elleni közoktatásügyi politikájáért. A beszéd alatt Anghelescu több ízben hevesen összetűzött a nemzetpártiakkal, sőt Sándor Józseffel is, aki adatokkal bizonyította, hogy milyen nagy hibákat követett cl a kurmány a kisebbségi iskolákkal szemben. A közoktatásügyi miniszter és Sándor között a beszéd végén a következő szócsata folyt le: Anghelescu: így hazudták tele a Népszövetség fejét is! Sándor: Önök tették tönkre a mi iskoláinkat! Anghelescu: nem igaz! Sándor: Önök nagyon . sokat hibáztak a kisebbségekéi szemben! Anghelescu: Nem igaz! Sándor: Önök teljesen meg akarnafc fosztani bennünket nemzeti mivoltunktól! Anghelescu: Hazugság,- hazugság. * Az erdélyi magyar párt és a szocialista..: közti tárgyalások, mint a lapok írják, minden vonalon megszakadtak. A tárgyalások beszüntetéséről a szocialista párt vezére Flureas igy'nyilatkozott: »Meg vagyunk arról győződve, hogy a magyar párt époly őszintén akarja és époly szükségesnek ér^j a kormányhauiommal szemben való egységes frontot, mint akár a munkásság. A lefolytatott tárgyalások kétségtelenné tették, hogy sikert a kormánnyal szemben csak akkor érhetünk el, ha az összes pártok egy becsületes és főleg politikamentes Plattform alapján összefognak, kizárólag a városok érdekeit tartva szem előtt Mi az összefogás elé semmi akadályt nem állítottunk és elvi ellentét a községi választásokon való egységes frontot illetőleg nem is merült fel, — mindamellett, a közös akció komolyságát jelentősen lefokozta az, hogy még mindig nem tudjuk, melyik kormánnyal fogunk szetnbenállani a községi választások alkalmával? Mert természetesen, mások a követeléseink egy liberális rezsim alatt lejátszódó, mint egy avereseánus vagy nemzetpárti kormányzat által rendezett választáson. Éppen ezek a megondolások voltak azok, amelyek miatt a tárgyalásokat további bizonytalan időre elhalasztottuk«. # A vasárnapi munkaszünet Romániában nemzetközi megállapodások és szentesített törvény biztosítja. A nemzetközi munkaügyi konferencia nemrég ülést tartott Géniben, amelyre Románia is elküldötte delegátusait. A konferencia határozatában kimondta, hogy mindenütt hetenként legalább huszonnégyórás pihenőnapot kell biztosítani a munkások részére. Ezt a nemzetközi határozatot a román parlament törvénybe iktatta. A vulkáni bányavidéken a határozat ellenére a bányák vezérigazgatósága, sem a közhatóságok, úgy látszik, nem tudnak a törvényes rendelkezésekről. A bányák területén ugyanis a hét minden napján, tehát a munkaszüneti napnak biztosított vasárnapon is szakadatlan munkára kényszerítik a bányák robotosait.. Az ottani magyar és német bányászok állást akartak foglalni e törvényellenes eljárással szemben s ezért küldöttséget menesztettek a vulkáni bányák vezérigazgatója, Bujor elé. A küldöttség szónoka hivatkozott a nemzetközi egyezményre, továbbá- a munkaügyi törvényre és kérte, hogy e rendelkezéseket Vulkánban és környékén is tartsák tiszteletben. Ám a vezérigazgató hatalmi állásának magaslatáról nézve le az eléje járuló munkások küldöttségére, kézlegyintéssel röviden igy intézte el az ügyet: Párisból jelentik; A szenátus éjjeli ülésén hosszú és szenvedélyes vita után 205 szavazattal 26 ellen megszavazta az inflációs törvényjavaslatot. Briand az ülésen nagy sikert ért el és amikor szólásra jelentkezett, percekig éltették. — Nincs pillanatnyi vesztegetni való időnk — mondotta a miniszterelnök — a veszedelem szorongat bennünket. Az állampénztárak üresek. Ne kutassuk az okát ennek az állapotnak. Én ellenzek minden inflációt és kényszerkonszolidációt, most azonban szükség van az inflációra. Vannak pillanatok, amikor minden I pártnak közelednie kell egymáshoz az ország érdekében. A háború idején meg tudtuk teremteni a nemzeti egységet. Most is tegyünk félre minden személyeskedést és epés bírálatot. Amit e pillanatban a kormánytól követelni lehet, az annyi, hogy álljon feladatának magaslatán és kormányozzon azzal a többséggel, amelyet az ország adott neki. Franciaország a háboruokozía károkat a saját pénzén tette jóvá. Ma ott tartunk, hogy erköcsileg a gyógyulás utján vagyunk. Ami az országot nyugtalanítja és megzavarja, azok szavak, amelyek kívülről jönnek. Franciaország szerencsésen eljutott a boldogulás és a jólét útjára, amelyen régebben haladt. Bízvást mondhatom, hogy ha ezen az utón haladunk tovább, célhoz fogunk érni és bizonyos vagyok benne, hogy a nép sokkal belátásosabb, semhogy meg ne értse, hogy a kormánynak és a parlamentnek együttesen meg kell hoznia minden áldozatot, amit az ország érdeke * kíván A baloldalon nagy tetszéssel fogadták a miniszterelnök beszédét és a jobboldalról egyetlenegy közbeszólással sem zavarták. Kimagasló eseménye volt az éjszakai ülésnek Millerand beszéde is. A köztársaság volt elnöke először szólalt föl, mióta szenátorrá választották. A halóidéiról sűrűn szakították félbe közbekiáltásokkal. Millerand azzal kezdte, hogy a kormánynak joga van inflációs célra bankjegyeket kibocsátania, de csak olyan feltétel alatt, hogy azt a költségvetést, a mely az inflációt szükségessé tette, azonnal meg kell változtatni, de nemcsak a büdsét, hanem a kormányrendszert is, mert a baloldali pártokból alakult kormány nem állotta meg helyét. A baloldalról élénk ellentmondások hallatszottak és Millerand percekig nem folytathatta (beszédét, majd mikor valamennyire megnyugodtak a kedélyek, azt fejtegette Millerand, hogy helyre kell állítani minden köztársasági érzelmű hazafi egységét, a nemzeti összetartást, az általános szövetséget, amely a háború idején olyan nagyszerűen bevált. — Azt kérdezem a pénzügyminisztertő, el kell-e készülve lennünk arra, hogy végleges szanálási terve hasonló intézkedéseket fog-e tartalmazni, mint amilyenek a mostaniak? Kérdezem továbbá, hogy akarja-e a pénzügyminiszter magát felszabadítani egy párt ölelése alól és le akarja-e vetni azt a pártdoktrinát, mely olyan végzetes következményeket hozott? A baloldalon erre olyan kavarodás keletkezett, amilyenre a szenátuban még nem volt példa. Kórusban kiáltották a köztársaság volt elnöke felé: Renegát! és a szenátorok ököllel verték a padot. Millerand pedig igy végezte be felszólalását: — Megígérem a kormánynak, hogy az egész közvélemény hősiesen fogja támogatni, ha magába száll és a nemzeti esirsAs mellé szegődik. Szocialista egyetsmet alapit egy angol grófnő Szakszervezeti központ ssékkáza lett a Warwick-kasíóly Londonból jelenük: Nagylelkű ajándékot kapott az angol szakszervezeti kongresszus, amely lehetővé teszi szára ra, hogy tisztán szocialista egyetemet létesíthessen. Az özvegységre jutott gróf Warwickné, aki már évek óta szoros kapcsolatban van az angol munkáspárttal, az Essex-grófságban lévő aestoni birtokát és kastélyát fe ajánlotta ajándékul a szakszervezeti kongreszszusnak. Ebben a kastélyban évek óta többször tartottak gyűléseket a szakszervezeti tanácsok és az angol munkáspárt tagjai szállást kaptak nyári időben, hogy ott töltsék szabadságukat. Most a grófné olyan feltétel mellett ajánlotta föl örök tulajdonul a kastélyt és a hozzátartozó uradalmat, hogy a kastély egy síárnj’ában lakhassák élete végéig és a szakszervized tanács az épü’et többi részében tudományos és jóléti intézményeit helyezze el. Á szakszervezeti kongresszus elfogadta az ajándékot és az a terve, hogy ott fogja berendezni a már meglévő munkásko légiumot éj egyesíteni fogja azt az oxfordi Ruskin-intézettel, amely szocialista elvek szerint tanít. Az uj egyetem, amely az egész világ tanítványai előtt nyitva fog állani, internátussa! lesz kapcsolatos s ebben kétszáz diák talál elhelyezési. Meghalt a Nobel-dij lengyel nyertese Varsóból jelentik : Pótolhatatlan veszteség érte a lengyel irodalmat : szombaton reggel meghalt Reymont Ulászló, aki tavaly megnyerte az irodalmi Nobel-dijat. Reymont a modern lengyel irodalom legkiválóbb képviselője volt, Piotrkowban született 1868 május 6-án. Első munkájában a vándorkomédiások nyomorúságát festette, ez a regénye, amely több kötetre terjed, Komedyantka címen általános feltűnést keltett, de nem kevésbé tetszettek a Iodzi gyárimunkások, a gazdagok és szegények éleiét tárgyaló, realisztikus és passzimisztikus irányú müvei. Legnagyobb munkája a négy részből álló „Chlopi parasztok“ cimü prózai paraszthőíiköltemény, amely egy egész falu életét írja le. Ezt a regényét tüntették ki a Nobel-dijjal. Ismer' regényei : Az igéretfőldje, az Ave Patria, Az alkonyat. Reymunt Ulászló halála nemzeti gyász Lengyelországban.
