Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-04 / 324. szám
2. oldal. RAGSMEGYEÍ IÍAPLÖ 1925. december 4. a legfőbb szempont a takarékosság. Redukálni kell a költségvetést elsősorban a beruházási hitelek kikapcsolásával, amelyek szerinte nem tartoznak a költségvetés keretébe. Csökkenteni kell továbbá a személyi kiadásokat és szükséges, hogy az állam olcsóbban eszközölje a beszerzéseket. A minisztériumok számát is csökkenteni kell. Spaho és Kumanudi tiltakoztak az ellen, hogy a pénzügyi bizottság megkezdje a költségvetés tárgyalását, mielőtt a költségvetés kinyomtatva a tagok kezébe kerül és követelték, hogy ne a pénzügyi bizottság elnöke, ha* nem a pénzügyminiszter tartson expozét. Radonics rámutatott arra, hogy az alkotmány záros határidőt ir elő a költségvetés letérgyaláséra és éppen ezért helyteleníti, hogy az ellenzék kifogásokkal hátráltatni akarja a bizottság munkáját. A pénzügyminiszter csak akkor fog expozét mondani, ha a költségvetést az albizottságok letárgyalták. Az elnök javaslatára ezután két albizottságot választottak, az egyiknek Radonics Jován dr., a másiknak dr. Kezsmann Radicspárti lett az elnöke. Bazala horvát föderálista indítványt terjesztett be, hogy a tisztviselők hátralékos fizetéskülönbözeiét fizessék ki. Lorkovtcs hozzászólása után Slojadinovics pénzügyminiszter kijelentette, hogy a tisztviselők tize* tésküiönbözelének céljaira tízmillió dinár áll rendelkezésre, amelyből csapán az alacsonyabb fizetésű tisztviselőket tudja a kormány kielégíteni. Amennyiben azonban takarékossággal sikerül nagyobb összeget biztozitani, a többi tisztviselőnek is ki fogják utalni fizetéskülönbözeiét. A koronában kifizetett nyugdijakat, dinárban egyelőre nem állapíthatják meg, mert erre huszonötmillióra volna szükség. A bizottság ezután a pravoszlávpapi stólákügyében kiadandó rendelettel foglalkozott. A tizenkettedtörvény ennek a rendeletnek a kiadásával a pénzügyi bizottságot és a vallásügy minisztert bizta meg. Spaho tiltakozott az ellen, hogy ezt a kérdést rendeletileg szabályozzák és hangsúlyozta, hogy ebben az ügyben az egyházaknak autonom jogaik vannak. Lorkovics felszólalásában követelte az egy híz és állam szé választását. Hasonló értelemben szólalt fel Moslcovljevics földmüvespárti is. A bizottság este fél hétkor az ülést megszakította és a vita folytatását jövő szerdára tűzte ki. Összeült Mariborban a katolikus püspöki kar négyes bizottsága A bizottság letárgyalja a konkordátum ügyét is Mariborbói jelentik: Mariborban csütörtökön összeült a jugoszláv katolikus püspöki kar négyes bizottsága, melynek tagjai dr. B iuer Ante Zagrebs érsek, dr. Jegtics ljubljanai püs pök, dr. Kariin maribori püspök és Akszamovics djakovói püspök. A négyes bizottság foglalkozik az aktuális egyházpolitikai kérdésekkel, megvitatja a római Szent Jerornos-intézet körül felmerült konfliktust, a jugoszláv püspöki konferencia és 777- funovics vallásügyi miniszter közti incidenst és végül letárgyalja a konkordátum ügyét. A tárgyalások a legbizalmasabb jellegűek; eddig még semmi sem szivárgott ki a konferenciáról. A püspöki bizottság határozata elé a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek. Takarékoskodás — 786 millió több kiadás Az uj tizenkeUed-törvényben emelkednek a kiadások Intézkedések a dinár árfolyamának javítására A január, február és március hónapokra szóló tizenketted-törvény erre a három hónapra 4065 millió állami kiadást irányoz elő. A kiadások a január—márciusi tizenkettedekben, az 1925 október—decemberi kiadásokhoz képest 786 millió dináros emelkedést mutatnak. A 786 millióból nagyobb összeggel szerepel a hadügyminisztérium, amelynek kiadásai 154 millió dinárral emelkednek. A közlekedésügyi minisztérium részére 146 millió, a pénzügyminisztérium 82 miliő, a szociálpolitikai 32 millió és a belügyminisztérium részére 26 millió dinárral irányoztak elő több kiadást, mint a mennyi az elrmilt három hónapra elő volt irányozva. A kiadásoknak az emelkedését a tizenketted-törvény a beszerzések megdrágulásával indokolja. Ez az indokolás egy beogradi lap szerint nem: teljesen helytálló, mert köztudomású, hogy az árak az utolsó három hónapban eső tendenciát mutatnak. Az állami adósságok törlesztésére a január—március hónapokra 11.5 millió dinárt fordítanak, a hadikárosultak kötvényeire, valamint a 300 millió frankos kölcsön tőkekamat törlesztésére . is előirányoztak 5.1 millió frankot. A mostani tiizenketted-törvény intézkedik azonkívül ii csukarjcai cukorgyár államosításáról, valamint a zágrebi üospodarski Drustvo szanálásáról is. Az uj tizenkettedek 11. és 22. paragrafusában a dihárról és a bankjegyforgalomról a következő intézkedések vannak: A dinár árfolyamának javítására és erősítésére a pénzügyminisztert a minisztertanács felhatalmazta, hogy az SHS. Nemzeti Bankkal külföldi piacokra szóló devizákra és csekkekre nézve, a bank szabályzatainak figyelembevételével megállapodást létesítsen. A minisztertanács felhatalmazza a pénzügyminisztert azonkívül, hogy a Narodna Bankával egyetértőleg meghatározza, hogy mekkora legyen a Narodna Banka devizakészlete. A bankjegyforgalomról igy intézkedik a törvény: idegen váltók és csekkek megvételére felhasznált bankjegyek a Narodna Banka szabályzatának értelmében nem számítandók be a bankjegykontingensbe, ha a Narodna Banka az állam részére szerez be idegen devizákat. A devizaforgalom szabályozása tekintetében nem tartalmaz uj intézkedéseket a tizenketted-törvény, csupán törvénybe iktatja a devizaforgalmat szabályozó 1924 november 18-iki J. 22.408. számú rendeletet. Bogoljabov nyeri a moszkvai sakk tornát Két ponttal vezet Lasker eló'tt Moszkvából jelentik: A sakkverseny tizenhetedik fordulója után Bogoljubov biztos aspiránsa az első helynek. Mindkét függőjátszmáját megnyerte és noha a tizenhetedik fordulóba.:! szabadnapos volt, teljes két ponttal áll Lasker előtt. Ha a hátralevő két fordulóban el is veszítené játszmáit — ami jelenlegi formája mellett nem túlságosan valószínű — és ha Lasker mindkét alkalommal győzne is, akkor sem lehet már az orosz mestert második helyre szorítani. Capabtanca könnyen verte az utolsó helyen álló Suberjevet, két függöjátszmája közül az egyiket megnyerte, a másikban remisre végzett. Jó harmadik. Lasker győzött Spielmann ellen, Réti Qenevszkit verte meg, Rubinstein pedig Dus-Chotimirskyt. Schämisch kikapott Gotthilftől. Remisre végződtek a Torre—Rabinovics, Grünfeld—Löweníisclr, Bogatircsuk—Verlinszki, Romanovszki— Tartakower és Marshall—Yates-iátszmák. A versenyzők állása a tizenhetedik forduló után: Bogoljubov 13K. Lasker WA, Capablanca 1014. Torre 10, Marshall, Réti és Romanovszki 914, Rubinstein, Bogatircsuk, Grünfeld és Tartakower 814, Genevszki és Verlinszki 8, Rabinovics 714, Spielmann 614, Gotthilf, Löwenfisch 6, Dus-Chotimirsky és Yates 514, Schämisch 5, Subarjev 4. Séta a Monte Pincion Irta : Szenteleky Kornél Nézze kedves, itt fekszik előttünk Róma békésen, öregen, de örökké ’érdekesen. Ott a szent Péter templom büszke, bátor kupolája, amott az Angyalvár, emitt a Chiesa Nuora ; tornya csillog — előttünk a keresztény Rómta, a r inasamén to, a pápaság fénye és hatalma. A Forum Roínanunt a Colosseum, Caracal! a fürdői — a törmelékes pogány Róma ott balra süpped el, semmisem látszik belőle, talán nem is igaz Tacitus történelme, a régiségtanok ábrái: most itt sétálunk pálmák és délszaki hársak között a langyos, nyájas olasz ég alatt. A kert pihegő város is az álomvárosok puha rózsaszínjében burkolódzik, hogy eltakarjon minden bizonyosságot, minden jellegzetességet. Néhány pere még és senkisem ismer Rómára. Mennyi lágyság, milyen üde, finom, hintázó hangulat! Szökőkutak csobognak, fehér márványfejek kandikálnak elő a babérbokrokböl s a tempietto karcsú jóni oszlopai a rézgálic szinti tóban nézegetik sudár alakjukat. Az élet idillt szépségei ölelkeznek itt, kedvesen, mintha csak Citere szigetén járnánk, ahol megbocsáthmk és elfelejtünk min (flea csúnyái és igaztalant, (Ah, emlékszikbe még, kedves, Wattean festményére, amely a Louvre-ban pompázik s amelynek »L’embarque ment pour Cithere« a cime? Amorettek dévaj füzérei röpködnek a levegőben, felszerelik az arany vitorlást, mely a rózsás szigetre viszi a rokokós zarándokokat. Emlékszik még azokra a boldog, bágyadt rózsaszínekre, arra a párás, derűs kékre, melyben a mesebeli sziget úszott?) Igen, most valahogy úgy érzem, hogy Citere szigetére érkeztünk, a rokoko édes, nyájas levegője leng most erre, a kemény, bikanyakú latinok árnyai, a komoly, keresztény aszkétizmus szétfoszlanak és elmaradoznak, mint füstfelhők a vonat után. Elhagytuk a derékbatört oszlopokat, a katakombákat, a múzeumok és templomok nyomasz tó, nehéz illatát, a sok adatot, nevet, évszámot, történelmet és tankönyvemléket s most könnyen, szabadon, céltalanul sétálunk Róma legszebb sétányain, mint Wattean szende szerelmesei a holdsugáros parkban. De igaza van, kedves, a történelmi emlékek itt sem alusznak. Ez talán Lttcullus ’/illája volt, ahol most járunk, avagy Pompejusé s itt valahol irta márványos és mozaikos házában Sailustius »De emjusatione Catilinae« ,cimii müvét. A végtelen, zsbngó saliustiusi kertek erre feke- i télnek, díszes mécsesek \n riasztanak Sailustius dolgozószobájában s egy kemény, barna, afrikai rabszolganő hever az asztal lábainál. Lehet, hogy a kis, kövér császár itt a közelben pengette a citeráját, mikor lent lángok piroslottak, Róma égett és ő sánta jambusokban szavalta iromba rigmusai! Lehet, hogy igy volt, de ez a hely azért mégis csak boldog, életörömös emlékekről dalol, melyek nem zavarják a langyos, rózsaszínű hangulatot. Csókok csatáznak az Ámor templomban, ezüsttálcákon viszik a fácánt és a sok szinestollu madarat Luculius vendégei elé. a saliustiusi kertekben elpuhult, szallagos-fejü ifjak sétálnak, akik a szerelem gyönyöreit tartják az élet céljának, mézes bort isznak a rabszolgák is és Epikureosz tanításaira oktatják a gondjaikra bízott ifjúságot. Ezek az emlékek lágyan és gálánsán simulnak bele ebbe a puha, finom, alkonyi életörömbe, mint harmonikus felhangok a megpendített húr alaphangjába. A múltat már nem érezzük tehernek vagy talánynak, szinte az időt sem érezzük, Citere szigetén járunk, ahol nincs kezdete és vége a boldogságnak. Alkonyodik, a kupolák, tornyok és tetők körvonalai belekenődnek a lombos estébe. Róma lassanként eltűnik szemeink elöl Ezernyi lámpa gyűl fel. mintha csillagszemek nézegetnék magukat az óceán hullámos tükrében. Ki tudja mi a valóság? Róma elsüpped a tompa estében, a sok száz templom, a sok ezer antik oszlop és fal felett összecsapódnak az alkonyat violaszinü huullámai: nincs már több kontúr, több kereszt, több bizonyosság. A mai est a máé lesz, kedvesem. Nem gondolunk most vérszomjas császárokra, csodatevő szentekre, hideg síremlékekre és a röneszánsz művészeire.. Hagyjuk a tegnapokat, a kőtáblákat, a könyveket, a képeket, a keresztet: szenteljük ezt az estét az életnek, a jelennek, a jókedvnek, az élet boldog, eleven igenlésének. Feledjük a hideg múltak dermesztő nagyszerűségét, a hűvös áhítatot, hajdani hatalmak vak fényességét. Itt a Monte Púidon nem hullanak ránk keresztek és kőkolosszusok, itt szabadok vagyunk, gondtalanok vagyunk és szépek vagyunk, mint rokokó pásztorok. A Casina di Valadier-ből trissütemü zene száll ki a langyos estébe, a málnavörös lámpaemyők pajzánul bunyorgatnak a terasszon s a levegőben a derűs, délszaki fák illata nyújtózkodik, mint finom, parfőmös kurtizán. Az élet lélekzését hallani, az eleven életét, melyet szinte elvesztettünk a múltak ámulásában. Adja fd£ a kézéi, kedve:,.
