Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
52. «Mal RÁCSMEGYEI KAPLIÍ 1925 december 25. Mért károg a varjú? Móra Ferenc meséiből ■ Nehéz kérdés ez nagyon, szerették a. szemébe nézni annak, aki meg .tad rá. feleink; Van egy nyeleden bicskám vasa nélkül: még azt.. se sajnálnám tője. Iregen innen, Üregen till tudom a helyét egy góíyafészeknek: még azt is megmutatnám neki ráadásul. No. azért mégis csak azt níon- Jom én, ne vágjátok ilyen nagy fába a kis fejszéteket. Attól félek, úgy tálaltok járni, mint a varjú, mikor fütyülni akart. . Akkor volt az. mikor még olyan nagy ur vqIí ez a komoly fekete madár, hogy tán a cserebogár-kukacot is villával ette. Volt is nagy becsülete erdőn-inezon, nem hiába... hogy hétköznap is feketében járt. O utasa ' is ki volt bgkülve a világ sorsával egész addig, aurie. csak egyszer sárgái igotüityöt nem hallott.--- Keil-e dió. fia? rikkantott fel az árariydoltnányos madár "az á&hegyrö!. — Edd meg a diód. - csattauíoiia össze a Varjú a szármáit. — inkább a firtyiUőd'ét add nekem! .— Elürelió. i?,i te bobé, a fütyülöm nem eladó. ....kacagott a sárgarigó s jókedvében úgy rágyújtott a nótára, hogy csak úgy harsogott bele «az erdő. A szegény varjúnak azonban attól kezdve semmi kedve nem volt it. élethez. Addig kisérgeíte étien• jtódfáíah a sárgarigót, inig csak bele rém 'egyezett á vásárba. * — Hftlerió. varjú apó. tied a fütyülöm ’egy aranykrajcárért! • Nő.- a varjúnak se -kellett egyéb. Kfekitíbbentette nagy fekete szárnyát ■ s meg sj -állt röptében a jó Istenig. •• *— Uram-Tcremtom, —- hullott oda fáradtan a iába elé. — adj nekem egy ■ aranykrajcárt.. — :Mire. kellene az neked, te varjú?— mosolyodon c! a ió Isten. ...—; Megvenném a sárgarigótól u fii ty ülőiéi. — No, hát csak okosan azzal a kis ésszel; ie varjú. — mondta a Teremtő s lekapott, az égről egy kis csillagot-.— Mire .leérsz vele;;V földre, akkorra , aranykraicárrá változik. Úgyis lett .az, csakhogy mire a Varjú léért a földre, akkorra a napocska lehunyta a szemét s a sárgarigó is becsukta a. fütyülős bóltot. ■ ■ i — Sebaj no. — gondolta a .varjú, 1 • reggelig elteszem valahová az kranykrajeárt. I Az ám, de hova? Valami biztos helyre.. áltól reggel könnyű lesz rátalálni. FÖlnislcgott-a varjú az égre, "mintha attól akarna tanácsot kérni Mát kapott is. Éppen a feje fölött [íegelgeteít. egy picike bárányfelhő. ■De.éppen csak akkorácska. mint egy. yarji’nypm. . '— Élég ez nékem. — örvendezett iá variu. s belckaparta a föMbe az iaranykrajcárt! éppen a bárányfelhő 'irárjyáb'án. Aztán elszállt aludni s •álmában egész éjszaka iütyiirészétt. [Még 'akkor is csengett bele a füle, niikor felébredt. — Huss. gyerünk az aranykrajcárért! Ment volna ám a jámbor, de ho ya? Nyoma se volt már a szép si .ma égen a bárányfelhőnek. Szegény variu nem tehetett' egyebet: mágiát fölröppent a jó Istenhez s clpanaszolfa neki a báját . — 'Ebivé. ejnye, de .szétszalad-az esz- abban a te nagy fejedben, mondta neki az >Ur. de azért -megint csak megajándékozta egy arany csillaggá!. — Manóm aztán erre jobban gondot viseli ám. mint az elsőre. . , , Fogott is a varjún a jó tanács. Nem az.égen,nézett most szét, hanem. a. földön. Talált is a'sík méző ! ben egy. vakóndokturást. abba rejtette el a kincset. - ' -— No, enyim már a fütyülő, — gondolta magában, mikor aludni tért s csakugyan megint olyan hegyesen iütyörészett álmában, hogy sárgarigó-fü tyülövel- se lehetne különben. Bizony álomnak Is maradt a var- Jufíitty. Szinte elfehéredett- ijedtében a fekete madár, mikor reggel kirepült az aranykraicárén a mezőre. Egy vakondok túrás volt ott az este: ezerannyi fehérlett ott reggelre 1 Mit volt mit . tenni, megint ncki- Hbb'ent az istenadta varjú az' égnek, de csak a kapujáig jutott, cl.-- Mit akarsz már megint? -szólt eléje haragosan az Ur. _— Megint kár ért. Uram-Teremtőm. — kapkodta a fejét ijedten a varjú. —- No. ha kár ért. el se hagyjon többet! — intett az Ur haragosan s úgy zuhant le a varjumadár a földre. akár egy darab kő. — Kár. kár. — *ez volt az első szava, ahogy leért s azóta mindig j azt' kiabálja a világba szegény feje, hogy. őt kár érte. Én meg azt mondóm, hogy nem kár érte. minek volt.oly együgyű. Amelyiktek azt szeretné, hogy "a varjú fütyülni tudjon, segítsen neki megkeresni az aranykrajcárját. O is mindig azt keresi a vákondoktu fásban. ... Sete és Suta Msss a gyerekeknek karácsonyi ünnepekre vadköríefi-ebé" kökény-vacsorát. lányát, tunenen innen, talon túl; ahol hinten jár a nyúl. ott lakott két iíiur, Sete ur. meg Suta ur. Sete volt az ur. Suta volt a szolga. Sete. volt a leggazdagabb ur kilenc puszta falóban. Volt neki egy lyukas bocskora. egy lyukas: süvege, meg egy lyukas tarisznyája. Suta volt a világon a legbölcsebb' szolga, ahol maga.; volt. fia melege volt, kifeküdt a napra, ha az eső szakadr, kiállt a esürgásha. Egyszer, ahogy beverésznek a vadkörtefa alatt, elsóhajtja magát Sete: . —. Az .ám, Suta! — Biz ám. Sete! . — Meguntam a det. Suta! .— Én meg a Sete! Jobb volna • tej be-kását enni, Suta! — Mazsolaszőlővel, Sete! — Mit tegyek, Suta? — Házasodj meg. Sete! • — Kit vegyek ei, Suta? — A Nevenincs király Sete! — Uccu becskor, gyere, süveg! — öltözött díszbe Sete s azzal megindultak nagy füttyszóval, de ahogy a kakaslábou forgó várhoz értek, itzt se rnondta Sete többet, hogy bikknr.tkk. ; — Mi baj, Sete? — • tudakolta Suta. —. Kis-mise, nagy-mise, nem lesz abból semmi se, édes szolgám.-— Miből, kedves gazdám? —- Nem adják nekem a királykisasszonyt, Suta! — Miért nem adnák. Sete? — Szegény vagyok, csúnya vagyok s igen nagyon- rongyos vagyok. — Oda:se neki,: Sete, míg engem j látsz. Neked csak arra legyen gon- j dód. hogy dicsérd magadat, a többit j bízd én'rám. Te csak töltsedt-én májd tóditom. Éppen ebédnél ültek az uraságokv mikor a két, háztüznéző le-fverte a port a bocskoráról a márváuyküszöbön. At öreg Nevenincs } király úgy nyelte- a lébe főttet, hogy a kanál is majd leszaladt vele, de a királykisasszony csak csipegette, mint a madár a morzsát. — Nádszál nem karcsúbb, hó nem fehérebb, hajnal nem frissebb, napsugár nem ragyogóbb nála, súgta Sete Sutának,: — Rizskása a foga, cseresznye a szája, méz a tekintete, .piskóta a lába, — súgta vissza. Suta Setének. Hát még mikor!a szava megszólalt! Olyan volt, mißtha ezüst kanalat' ütnek arany kávésrCőészéhez. Mi -,jIratban'vagytok- szegény vándorló legények?. . Sete úgy megsavárodott,’ hogy szólni'se tudott? décSuta Olyán mér-. geset kurjantott, hogy Nevenincs királynak. egyszerre torkán akadt a kanállal vert galuska. — Nem azok vagyunk mi, töröm a zúzáját, jó szándékkal nézzük körül a ház táját. Az én nevem Suta, a gazdámé Sete, nem látott még ilyet se az apád, se te! Hej, lett erre sürgés-forgás! Három inas is igyekezett az álla alá kötni Setének a szalvétát, de Suta mind eitaszigálta őket: — .Már csak én szolgálok az én kis gazdámnak csak úgy, mint otthon. t ■ Azonközbeu pedig odasugta a kis gazdának: — Adj hangot. Dód! . .--Uram, királyom! — hebegte Sete, — ne szóljatok meg a rongyos gúnyám miatt, vau ám nekem otthon különb is. — Van-e? — kapott a szóba Suta. — Van ám tíz mente, száz bunda, ezer hálóköntös,' ki bíbor, ki bársony, kelméje se látszik a gyöngypaszománytól! Hát még az a sok asszonyt gúnya, csak éppen aszszony kellene hozzá. A király köszörült egyet a torkán, a kisasszony uz orra hegyéig elpi mit. Sete pedig nagyot fohászkodott: — Van ám. nekem egy-két paripám. ha gyalog jöttünk is. — Egy-kettő? — pillantott az ujjúval Suta. — Akkora ménesünk, hogy csak a legelője három csigaugrás. Hát az istállóban az ä szebbnél-szebb, báránynál szelidebb sok hátas paripa! Csalt asszony kellene, aki megsimogatná. A király kettőt köhintett, a kisasszony a szemöldökig elpirult Sete pedig egész belemélegedett a beszédbe. — Pardongráciá ennek az öreg szolgának, uram király, amiért mindig locsog-fecség. Ö a legkisebb inasom, azért hoztam magammal, otthon hagyva egy-két udvari cselédem. — Egy-kettőt? — lelkendezett Suta. — Annyi ott a kenyérpusztitó, hogy egymás sarkát tapossa. Csak asszony kellene,- aki rendben tartsa őket.- A király hármat köhintett, a kisasszony a füle hegyéig elpirult Sete pedig elpittyesztette a száját: — No, ha van kenyérpusztitó, :van ahhoz kenyér is. — Kenyér is? — rikoltozott Suta. — Szó. ki nem mondhatja, hogy mennyi a vagyonunk. Palotánk, mint az ürgelyuk, várunk, mint a vakondtúrás, kincsünk, mint a szemét. Tisztelet-becsület Nevenincs királynak, de neki katonája sincs annyi, mint. nekünk koldusunk. Csak asszony kellene a házhoz, aki í meghallgatná az imádságukat. . A király köhinteni sem tudott ! ámulatában, a kisasszony a fejebub- I jáig pirult örömében, Sete pedig nagy szemérmesen dicsekedett tovább: : : ■ « . — Bizony az én jó szivemre már annyira ráosmerrtefj a koldusok, hogy néha'. el. kell előlük bújnom, pedig a magamféle lovag nem igen szokott bujkálni. ■— Nem szokott?.— ütött haragosan az asztalra Suta. — Hát mikor ma reggel mosdani hivtalak s ijedtedben elbújtál a vadkörtefa hegyibe, hogy még tán most is ott vagy. ha le nem csalogatlak egy marék kökénnyel! • Lett • erre olyan nevetés, hogy egészen énhozzániig elhallatszott. Úgy láttam, mint most. látom, ahogy Nevenincs király kacagtában az asztalhoz vágta a koronáját, a királykisasszony kiejtette a kezéből a éóskás tálat, az inasok bukfencet hánytak, az ajtónállólc tótágast álltak s a két kérő úgy elszaladt, hogy tán inég most is szalad, ha a lyukas bocskor le nem esett a lábukról. Irta: István bácsi GYERMEK-REJTVÉNYEK mm
