Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
38. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 1Q25. december 25. A demokrácia és a kisebbségek A nemzeti kisebbségek alkotmányjogi egyenlőségéről sok és sokfajta nyilatkozatot hallottunk már. Sok és sokfajta politikus és államférfiu »kedvezően« nyilatkozott vagy szépen irt erről a kérdésről nálunk Jugoszláviában is. De sajnos, tettet, mel# a nemzeti kisebbségek érdekében történt volna,, vajmi keveset láttunk. Pedig hivatalos kijelentésekben, politikai pártgyüléscken való szónoklatokban (különösen ha nemzetiségi szavazókra van szükség) nagyon gyakran emlegetik a nemzeti kisebbségeket, gyakran hangoztatják az alkotmány által biztosított jogait a törvény előtti egyenlőséget, de a megvalósulás felé egy lépéssel sem hajadtunk előre. Hogy mennyire egyenlő ina. mindenki a törvény előtt és mennyire el lehet fogadnunk ezt a megtámadhahatalan dogmát, legjobban illusztrálja az a tény, hogy aki ebben a demokratikus jelszóban kételkedni mer. az minden kétségen felül az egyenlő elbánás alapján egyenesen börtönbe kerül. Nincs ma még jogegyenlőség, az alkotmányjogi biztosíték pedig csak azokra vonatkozik, akik az uralkodópárt legitimációjával rendelkeznek. , Hogy idáig jutottunk, talán legfőbb ;oka az a kétszínű politikai morál, ;amely a nemzeti kisebbségek érdekéiben, éppen legfájóbb kérdéseinkről, ínyiltan és őszintén beszélni nem engedett. Pedig a nemzeti kisebbségek 'kérdése súlyos betegsége lehet Jugoszlávia belpolitikájának, ha ideiéiben nem távolitják el az állam testéről. Ennek az országnak mai politikai és szociális irányban történő átalakulása kérlelhetetlenül uj kérdés elé állítják a nemzeti kisebbségeket. Mert a szociális nyomás alatt álló tömegek a szociális elnyomást, a nemzetiségi nyomás alatt álló tömegek pedig a nemzetiségi elnyomást érzik legjobban. Ezekben a mozgalmakéban maguknak a nemzeti kisebbségeknek kellene harcosokat szállítani az első sorba. A nemzetiségi* megértésért és az egyenjogúsításért folytatott harcban nekik kellene a vezetőszerepet játszani. És-.mit látunk? A kisebbségek túlnyomó része hallgat, vagy pedig alkalmazkodik — az uralkodópárt kegyeit hajhászva. Nem érthetetlen jelenség-c első pillanatra, hogy ma nincs pl. a magyar nemzeti kisebbségeknek egyetlen parlamenti képviselője, aki az itt élő magyar nép érdekeit és jogait a törvényhozási életben megvédenél Nem kár-e a mai kultur tőkével és gazdasági fölénnyel rendelkező nemzetiségi kisebbségeket, az állami élet összes megnyilvánulásában, ‘az állam erősítésére nem igénybe venni, azoknak, úgy vallási, mint kulturális és gazdasági teljesen önálló és szabad fejlődését előmozdítani, velük teljes hannóniában élni, sőt a külön faji érdekek ügyében is szolidárisán eljárni, mint elnyomással haragot, vagy gyűlöletet vagy bizalmatlanságot szítani egy és ugyanazon ország tulajdon polgárai között? Hasznosabb-e az államra, ha n»ehanikus eszközökkel, az állami hatalom rendelkezésére álló módszereivel egy már elismert, létező nép fejlődéséi és az uj államhoz való közeledését erőszakkal akarja elérni, mintha azt becsületes, tiszte, őszintén demokratikus szolidaritás és összetartozás utján az összes itt elő polgárok, fajok, népek és egyesített tartományok belcilleszkedését az uj államba érzésbeli közeledés utján teszi lehetővé? Ennek a gondolatnak a megértése, azt hiszem, nagyon egyszerű. Csak jó akarat és becsületes szándék kell hozjá, hogy az életben ez meg is valósuljon. A nemzeti kisebbségek a népek megértésének összekötő láncszemei csak akkor lesznek, ha a bujkálás, létük tagadása, a meghunyászkodás hazug politikája helyébe egy ehhez az országhoz ragaszkodó, néptradicióit tisztelő, állampolgári kötelességeit téljesitö, de önmagát és egyéni kultúráját megbecsülő nép küzd jogaiért. Mert küzdelem nélkül nincs győzelem. Az erkölcsi támogatást ezekben a szociális, kulturális és gazdasági harcokban egyedül a haladó demokrácia képes nyújtani. Egy progresszív demokratikus szellem pedig csak egy öntudatos, önmagát megbecsülő, saját erőre támaszkodó, meg nem tagadó tömeggel haladhat együtt j előre. Ugyanígy áll a tétel fordított arány! ban is. Nem valódi demokrácia az, \ amely az elnyomottakat, a szenvedőket, a nincsteleneket, a gyengébbeket az erősebbek és a többségek .szolgálatába és függő viszonyába szegödteti. Egyenlő a viszony: egyenlő a kötelesség és egyenlők a jogok is minden demokratikus eszmében. Ezt az értéket minden szociális és minden kulturmozgalom harc köziben termelte. Ennek a gondolatnak igazságát és ennek a politikai felfogásnak a célszerűségét akartam én azzal a javaslatommal igazolni, amelyet a demokrata-párt december hóban Beogradbau megtartott országos kongresszusának terjesztettem be a nemzeti kisebbségek és a demokrácia viszonyának leszögezése céljából. Az vezetett ebben, hogy szükségesnek tartom, hogy egy nagy országos polgári haladó demokrata párt már programszerűen is kösse le magát a nemzeti kisebbségek megvédésére és kötelezze az összes demokrata elemeket .a megértés, az egyetértés és a teljes jogegyenlőség eszméjét a gyakorlatban is megvalósítani. Csak igy, ha minden haladó polgár bármilyen nyelvet beszél és bármilyen nemzetiséghez tartozik, ugyanazt az eszmét ápolja, teremtődik meg közöttük az igazi »közös« ügy és közös érdek. A demokráciát csak egyesült erővel és az összes polgárok közreműködésével valósíthatjuk meg. Két lehetőség van: vagy továbbra .is üzletet csinálni abból, ami más népeknek a legszentebb, hatalmi eszközökkel a más népi öntudat megtagadásával előnyöket vásárolni egy osztály- vagy párturaiom részére, vagy egy szoros polgári összetartozásnak, egy polgári érdekközösség szükségességének érzése alapján megteremteni közös küzdelemben és közös alkotással olyan politikai életet, amelyben a mi uj államunknak minden polgára büszkén érzi, hogy ö szorosan idetartozik ehhez az államhoz és valóban szívvel és lélekkel akarja annak boldogulását. Minden olyan nemzetiségi politika csődöt fog mondani, amely nem az utóbbi lehetőséget fogja választani, már abból az egyszerű okból, mert bármily erőszakos eszköz is képte- 1 len egy nép nyelvét és kultúráját elj törölni vagy elnyomni. Az állam nem templom, ahol hívők és hitetlenek között lehet különbséget tenni. Az. államot polgárjogot nyert tömegek, népelemek közös ereje tartja I fent. Jóllehet vele szemben a polgárok kötelesek lojálisán kötelességeiket teljesíteni, de joguk van ezzel szemben minden egyes polgár ré; szére részt kérni a szuverén néphatalom végrehajtásából. Ezt a jogot pedig igazán és egyedül csak az igazi demokrácia adhatja meg. Minden társadalmi mozgalom fölött ragyogóan fényesen, lángoló erővel ez az egy ideál képes bennünket közelebb hozni. A nemzeti kisebbségek mozgalma csak a demokratikus közszellemben indulhat meg ha meg akarja védeni. A demokrácia hitében egy és ugyanahhoz az Istenhez fogunk fohászkodni, de a közös érdekek, közös ideálok közös cselekedeteket is követelnek. Ha a Vajdaság népének közös a baia, akkor változatlanul közös és fontos a célkitűzés igazi életakarása, Popovics L. Milán. A vajdasági agrárreform hétéves mérlege Irta: Mesterházy Ambrus A vajdasági magyarság panaszai, sérelmei és kifogásai sorában letagadhatatlanu! az első helyet az agrárreform foganatosítása körül követett eljárás foglalja el. A kisebbségi küzdelem során már csak nagyon ritka esetben érhetnek meglepetések. A kivándorlás tomboló korszakában. az adóinkvizició pergőtüzében már nem egy váratlan intézkedés bolygatta meg a magyarság szerény élniakarását. És mindezeket fájdalmas együttérzéssel sorra és rendre szóvá is tettük, mert megingathatatlanul szilárd a hitünk, hogy minden sebet idő gyógyít és idő tesz jóvá. A vajdasági magyarság lojális tömegeinek sérelmeivel som történhetik máskénpen, ha megragadunk minden olyan alkalmat, amelv igazságtalanságra, ] méltánytalanságra, sőt sajnos nem egy esetben visszaélésekre hívja föl az illetékes tényezők figyelmét. .4 löldretormakció bölcs és szociális gondolat. A földreform nagy háborúk kísérő jelensége már ősi idők óta. Róma a nagy háborúk után veteránjainak földet adott. A középkori hűbériség nem egyéb, mint azoknak megjutalmazása. akik háborúban érdemeket szereztek. Oroszország az ötvenes években, a krimi háború után csinálta meg a jobbágyfelszabadítást. Még Nagybritannia is földreformot készített a burháboru után, pedig minden országnál inkább van abban helyzetben, hogy emberfeleslegéí kolóniáiban helyezze el. A jugoszláviai földosztás eszméje az 1917. és 1918-as években érlelődött meg. Az akkori szerb kormány azzal akarta honorálni a harcmezőkön küzdő katonáit, hogy a háború győzelmes befejezése után. a megalakulandó uj és megnagyobbodott államban egzisztenciális lehetőséget biztosit számukra. Amikor 1918-ban az uj államalakulás befejezett ténynyé vált az első teendők közt volt: ennek az ígéretnek a beváltása. Az előkészítő munkálatok közben azonban rájöttek arra. hogy rengeteg akadállyal kell megküzdeniök. A kérdés eldöntését megbeszélések, értekezletek hosszú sora előzte meg és végül is minden szempont figyelembevételével úgy határoztak, hogy a földosztást kiterjesztik az állam minden szegénysorsú és föld-nélküli polgárára, nemzetiségre való különbség nélkül. A háború alatt kanott Ígéretek a volt katonákat ezerszámra vitték oda, ahol a földet osztogatták, az agrárhivatalokba. A katonákhoz, a kiknek földhöz jussuk volt. már az első hetekben csatlakoztak nagy számmal olyanok, akik fölismerték a nagyszerű konjunktúrát, amely a reform végrehajtása során ígérkezett. Sok a harcteret nem látott ember jelentkezett azzal az iirügvgyel, hogy ök szintén önkéntese? voltak a szerb háborús csaoatoknak. Ezek igen nagy százaléka eredményt ért el ezzel a manőverrel.' Később már katonai igazoló okmányokkal kellett bizonyítani az igényt, aminek következtében megszülettek az áligazolványok. Azok, akik ingyen akartak földhöz jutni, módot és alkalmat találtak hamis igazolványszerzisre és nagy részük hamarabb kapott földet, mint azok, akiknek ehhez jussuk volt. Simonovics volt agrárreformügyf miniszter néhány héttel ezelőtt a parlamentben kijelentette, hogy kétségtelenül sokkal több a földigényiő. mint ahánynak erre igazán jogosultsága van és ezért igenis helyes és időszerű az agrárrevízió. A volt miniszternek, mint olyan embernek, aki a kérdést alaposan ismeri, kijelentését nagy megnyugvással fogadták országszerte. A revízió tényleg megindult. Radies Pavle agrárminiszter programjául tűzte ki, hogy megvalósítja a revíziót, a melytől azt várják, hogy kielégíti jogos igényeket. . Mert nemcsak az a baj, hogy egyesek földet kaptak, holott erre nem volt jussuk, hanem az is, hogy sokan nem jutottak földház, bár erre joguk volna. A revízió pontos és lelkiismeretes foganatosítására a minisztérium megbízottakat küldött ki .akik minden szempontra kiterjedő úgynevezett agrárnyomozást inditottak. Az eredmény meglepő, sőt egyenesen megdöbbentő. Bár a revízió még csak a kezdet kezdetén van. a Vajdaságban máris többszáz hamis igazolványt találtak, amelyeket azonnal elkoboztak tulajdonosaiktól és ellenük rövid lejáratú kitelep'tési eljárást tettek folyamatba. Ezek a kitc'epi■tések több helven már meg is történtek. Még több azoknak az eseteknek a száma, amelyekben megállapították. hogy az. aki földet kapott, nem müveit uj birtokát, hanem ahogy megkapta a földet, nyomban bérbe is adta. A revízió mfnden mozzanata annyira erélyes, hogy annak őszinteségében kételkedni legalább is nem volna illő. A revízió kérdését különben a legtalálóbban a 'leg'lletćkesebb faktor Rad’cs Pavle agrárrrrniszter ismertette, aki november elején a nála járt képvise'őknek kifeítette azt a programot, amelyet követni fog és amelyhez igen messzemenő rményeket fűz. A miniszter szerint anyagiakban és erkölcsiekben óriási megrázkódtatásokat okozott az agrárreform hétesztendős kezelési módja. A cselédség elvesztette egzisztenciáját, a földmunkások munkanévül ténieregnek s kétségbecitő bizonytalanságban élnek. Azok az uj birtokosok. akik földhözjutottak. s azt mégis művelik, nem tudnak megérti. Rendszerint olyan vidékekről kerültek a Vajdaságba, ahol a föld természete.. í. az agrárkultura egészen más, mint a Vajdaságban. Még ennél is nagyobb baj. hogy a legszorgalmasabb telepesnek sincs módidban megvenni a szükséges gazdasági felszereléseket, még akkor sem, ha esetleg tud is ezekkel bánni Ezeket állapította meg a miniszter, aki ennek tudia be. liogv a telepesek kiadták földjüket haszonbérbe, adósságokba keveredtek, henyélésre
