Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

. . 1905. december 25. eredménnyel végződött. A nem tudni tni okból Basibozuk névre keresztelt gebét ugyanis, amelybe Csáringer a huszktironási könnyed gesztussal be­fektette, miután megnyerte a versenyt, tisztáikul ügetés miatt diszkvalifikálák és így a tétet a vcrseuyegyesfllet prak­tikus alapszabályai folytán húsz szá­zalékos levonással visszafizették. Több Verseny-szám .nem lévén, a megmaradt tizennyolc koronát a legjobb szándék­kal sem lehetett elveszteni. Távozás közben Csáringer mélyen belegázolt a- húsz . százalék erejéig diszkvalifikált Basibozuk maradék becsületébe: — Felvágott a disznó. — mondta ró­la elkeseredetten, — különben részeg­re nyertük volna magunkat. — Még mindig jobb. ha egy lóról derül ki utólag, hogy felvágott, mint­ha egy felvágottról derül ki utólag, hogy ló, — jegyezte meg Kuli, aki lel­ki szemeivel már látta mindazt a pári­sit, füstöhhust és vadászkolbász.t, amelyből ragyogónak és pazarnak ter­vezett eljegyzési lakon..,;*, sajnos, álla­tó fog. ; A letört fiatalemberek villanyoson közelítették meg Kuli lakását, ahol már gyülekezni kezdtek a vendégek. Csá­ringer útközben leszállt és egy szövet­­ség-uccai fiiszerkereskedésben bevá­sárolt — jól sejtett Kuli —■ különböző felvágottakat és két-hárcm üveg sört. A bankett részleteiről nem értesültem ■bővebben. Állítólag a legvidámabb han- Íguiaíban folyt le, Csáringer elemében ivóit, felvillanyozta az egész társaságot. [Fogadásból legyeket eveit, ami kettős haszonnal' járt: a vendégeknek elment jaz étvágyuk, s igy a meglehetősen ■szükreszabott vacsora nem bizonyult kevésnek, másrészt nyert pár forin­tot, amiért sört hozatott. Bobó és Kuli nagyon boldogok voltak, egész idő alatt ügy csókolózíak. mint két neve­letlen és tapintatlan galamb. Csáringer már este tízkor megszánta őket és egy hosszú tószíot mondott, amely abban a végső konklúzióban csúcsosodott ki, hogy az ifjú pár az eljegyzés után mindjárt tartsa meg a nászéjszakát. is. Az egybegyűltek zajos helyesléssel üd­vözítők a némileg erkölcstelen, de fel­tétlenül szimpatikus indítványt és ma­gára hagyták a fiatal párt. 12. Kuli fizetése ebben az időben abszo­lút kevésnek bizonyult. Az ui háztartás berendezése sokat emésztett fel és Kuli ügyetlenebb volt annál, semhogy pénzt tudott volna keríteni. Többnyire Csá­ringer segítette ki, akinek mindig akadt egy-két ötlete, hogy lehet a legkülön­bözőbb pénzügyi manőverekkel száz koronát kicsikarni még különbözőbb, bár egyformán elszánt uzsorásoktól. Amit igy szerzett, önzetlenül áradta mindig Kulinak, magának egy krajcárt sem tartott meg soha belőle. Bobó egyszer szóvá is tette ai dol­got:-- Miért ad maga mindig pénzt Ku­linak? — Tartozom neki, — felelte Csárin­ger. — Mennyivel? — Kétszázharmincötezer koronával. —■ Megőrült? — Nem. Eredetileg kétszázharminc- I hétezer korona volt a tartozásom, de kétetezret már ledolgoztam. Rendületlenül megmaradt amellett, hogy a szóban forgó összeget Kuli fej. vagy írás-sál nyerte tőle egy éjszaka. Nem lehet tudni, mi volt igaz ebből a rejtélyes históriából, tény csak az, hogy Csáringer valósággal tömte a pénzt Kuliba. Még attól sem riadt visz­­sza, hogy dolgozzon. Egv augusztusi délelőtt megjelent Uzsi bácsi irodájá­ban és nagyobb előleg — negyvenöt ko­rona - - fejében szerződést kötött vele ez"- kéf hét alatt megírandó bohó­zatra. A darabot azért kellett ilyen sürgősen leszállítani. mert a színház műsoron lévő kasszadarabja. »A csám­­páskirálynő- cimü operett már csak üres házakat vonzott. Csáringer sokáig húzódozott a da­rab megírásától, úgyhogy a szerződés­ben kikötött két hétből tizenkét nap időközben már letelt. Minthogy Áfo­nya az őt előnytelenül jellemző ra-! vaszsággal negyed millió font sterling aranyban fizetendő pönálét kötött ki magának arra az esetre, ha Csáringer netalán nem fejezné be határidőre a dará,bót. az elszánt drámaíró kénytelen bAcsmegyei napló 27. oldal, j volt két nap alatt megalkotni remek­j müvét. Uzsi bácsi roppantul megörült, ami­kor a kész darabot kézhez kapta, mind­járt ki is tűzte harmadnapra a premi­ert. Csáringer némi aggodalmakat táp­lált a túlságos sietség ellen és ezt szóvá is tette: — A színészek nem fogiák tudni sze­repüket. —- Ott a súgó. — Ha ezt a Duse hallaná! — ször­­nyülködött az újdonsült szerző. — Hát a díszletek? Még bele se kezdtek... mikor fognak elkészülni? — Holnap megkapjuk a Nemzetitől Az ember tragédiája régi díszleteit. — Ha ezt a Reinhardt hallaná! — csapta össze kezét Csáringer. — És a rendezés? — Az én színházamban nem lesz ren­dezve — jelentette ki Áfonya kereken. j Erre nem is válaszolt Csáringer. Kü­­j löiiben is könnyelműen elsütötte már ! Reinhardtot és hamarjában nem jutott I másik világhírű rendező az eszébe. Egyelőre nem akadékoskodott tehát to­vább: az volt az elve. hogy nyugtával dicsérd a napol És a nyugta már, zse­bében volt újabb tizenöt korona előleg­ről. amelyet A kisorsolt primadonna ci­nül bohózatra vett fel. 13. A magyar irodalom történetében \ gyászkeretes lap jelzi azt a napot, ame- I lyen dr. Csáringer Jenő darabját a Li­­! seti, Színkör bemutatta. Se magyar, se I külföldi színmű nem bukott még aikko­­! rát az emberemlékezet fennállása óta, I mint A kisorsolt primadonna cimü öt­­! íelvonásos bohózat. A ore Ufer már rosszul kezdődőt*. Mindjárt a vasfüggöny, amikor az első felvonás előtt fel akarták húzni, lesza­kadt. óriási pánikot keltve a közönség között amelynek soraiban nagy szám­mal voH'.k képviselve a Patagónia-ká­­véház törzsvendégei és alkalmazottai. (A kávéházat ebből az alkalomból, rö­vid másfél hónapon belül másodszor, becsukták). A második malőr az volt. hogy a sugópéidányt ismeretlen tett is — még az sincs kizárva, hogy vélet­lenül — leöntötte gumtniarabikumm il. Á könyv egyes lapjai a kohézió törvé­nyének engedelmeskedve összeragad­­tak és minthogy a szereplők tisztára csak súgás után játszottak, a legzava­rosabb és legérthetetlenebb helyzetek keletkeztek ebből. Befejezetlen monda­tok hangzottak el. a poének kimarad­tak és igy történt, hogy az egyik sze­replő arra a hozzáimtézett' kérdésre, hogy hajlandó-e a kenzervátalányt oda és- visszaragozni, azt válaszolta; hogy mindazonáltal kénjei exhumáltatja nagyanyját, ha Klenma ügyvédék ab<> nálnak a sterilizálásra. Ráadásul ezekre a balesetekre a színészek csapnivalóan roszak voltak. Hajnal Erzsi, akitől egyébként nem , lehetett a tehetséget elvitatni, úgy játszott, mint egy szini­­iskolai kezdő. Démon Ernő. aki a férfi főszerepet alakította és egyébként is szinte felülmúlta tehetségtelenségben önmagát, ugv játszott viszont, műit egy iparostanoriciskolai kezdő. Az első felvonás után már el volt in­tézve a darab, bár a pisszegést egye­lőre elfojtották a Patagónia-kávéház vendégei és főleg pincérei, akik egy­forma lelkesedéssel tapsoltak. A ven­dégek udvariasságból, a pincéreknek azonban tetszett a darab. Csáringer m-~a egv páholyülés mé­lyén húzódott meg. szerényen, mint egy karrierie legelején álló ibolya. Uzsi bá­csi ragaszkodott ugyan ahhoz, hogy megjelenjék a felvonás vegén a füg­göny előtt, de ezt úgy oldották meg, hogy Csáringer — akinél kevés jobb klakőr akadt Pesten — a nézőtéren marad és tapsol tenyere-szakadtából. he­lyette pedig egy statisztika jelenik meg a hangos és szűnni nem akaró »Szerző! Szerző U-kiáltúsokra a színpadon. Talán nem kell mondani, hogy ezek a hangos és szűnni nem akaró kiáltá­sok szintén Csáringertől számaztaik. 14. Kuli már az első jelenetek után érez­te. hogy ez a darab végzetes forduló­pontot jelöl meg életében. A szénreménvü fiatalember jellem­zését elbeszélésem során elhanyagoltam ugyan kissé’ de azért azt hiszem, több­ször hangsúlyoztam, milyen tisztessé­ges, vagy ami ezzel egyremegy. milyen élhetetlen és ostoba volt. Egyszerűen nem tudta például a jelen esetben el­határozni magát arra. hogy A kisorsolt primadonna cimü ötfelvonásos belföldi színmüvet. Önbecsétől elvonatkoztatva, megdicsérje csak azért, mert szerzője véletlenül ió barátja és mert a darab női főszereplője véletlenül — vagy szándékosan — a babája. Kuli körülbelül olyan csatát vívott lelkiismeretével, mint én a harmadik fe­jezetben. amikor azon tűnődtem, elfo­gadjam-e Uzsi bácsi száz koronáját? Mig azonban az én konfliktusom alkal­mával a józan ész vergődött túlsúlyra. Kuli lelki tusakodása a becsületesség győzelmével végződött és a kritikus ezért az ötödik felvonás közepén vég­érvényesen arra az elhatározásra jutott, hogy véleményét őszintén megírja: a műről. Óvatosságból még a felvonás vége előtt megszökött a nézőtérről, kis kerülővel besétált a szerkesztőségbe, ahol íróasztalához ült és öt perc aiatt lemészárolta a darabot. Amikor a vé­res munkát bevégezte, nem mert haza­menni. Nem mert Bobó szemébe nézni ődöngött az uccákan és világosain érez­te — azzal a csalhatalan intncióval. a mely az embernek csak kivételes pilla­natokban adatik meg — hogy hajme­resztő marhaságot követett el. Kiballa­gott a ligetbe, leült egv uadra a Ste­­fánia-uton és a csillagokat bámulta. Az éjszaka hűvösen ölelte magához. Kuli borzongva nyújtózkodott ki és arra gondolt, hogy Bobó most otthon várja. A közelben pcsztoló rendőr diszkréten cirkálni kezdett körülötte, figyelte, va­lószínűleg öngvilkosjelöltnek nézte és minden előkészüetet megtett arra. hogy anv ■—mben a gyaníts fiatalember eset­leg csakugyan revolvert venne elő. azonnal elszaladton, hogy a golyó vé­letlenül öt ne érié. Kuli végre is felsze­­delőzködött és begvalogolt a Teréz­­körutra. ahol egy kis kávémérésbe tért be. Nagy kávét kért és a párolgó find­­zsa mellett ülve elaludta a napfelkeltét. Bobó egész éjjel egy izgalomban várta Kulit: nem értette, hogy mi tör­ténhetett. A színpadról látta, hogy Kuli korábban távozott, de el sem tudta kép­zelni. miért és hova? Talán rosszul lett? Szegény lány egy percre le nem hunyta szemét, bizonyosra vette, hogy Kulit valami bai érte. máskülönben csak hazajött volna? Végül is megállapodott abban, hogy a fiút valószínűleg egv au­tomobil gázolta el és ezen az alapon vizesre sírta valamennyi párnáját. Reg­gel első dolga volt a Hírnök'öt felho­zatni és meggvőzőni arról, hogy' irt-e még bele Kuli kritikát az éjjel? Dobogó szívvel állapította meg. hogv igen. Sze­me előtt összefutottak a betűk, amikor olvasni kezdte a friss nyomdafestéktől még nedves sorokat: — Premier a Ligeti Színkörben. Ma mutatta be a Ligeti Színkör Csárin­ger J. Jenő A kisorsolt primadonna cimü ötfelvonásos bohózatát. A be­mutató hatalmas bukással végződött, amit úgy a szokásos nyári nívón is alulmaradó darab, mint a készületien előadás egyformán megérdemelt. A szerző nem színpadra való ember, semmi ézéke sincs valami uj bonyo­dalom Meszeléséhez, alakjai merőben valószínűtlenek. Hiányzik belőle telje­sen az a szuggesztiv képesség, a melynek segítségéve! az igazi dráma­író el tudja hitetni a nézővel darabja alapötletéinek és cselekményének leg­alább is a valószínűségét. A női fő­szereplő. Hainal Erzsi és a férfi fő­szereplő. Démon Ernő nem tudnak élő alakot formálni szerepükből. A többiek említésre sem érdemesek. Áfonya Manó. aki a darabot rendez­te. ezúttal is bebizonyította hogy eh­hez annyit ért. mint a haidu a ha­­rangöntéshez. Bobó elképedve ejtette ki kezéböí az újságot. Az ajtón kopogtak. Kuli lépett be. 15. ... Vagy egy hétig nem Iáttdk a kíltifef­­megjelenése után Kulit. Ä szerkesztő» ségbe betegség címén nem járt be. a kávóházat szintén messze elkerülte. Nem is sejtettük, mi van vele. egészeit addig, amig egv este végül mégis csak becsempészte magát a Patagóniába. Ko­rábban jött. mint szoktunk, úgyhogy elsőnek foglalhatott helyet a törzsasz­talnál és feketét rendelt. A pincér nem szolgálta ki és amikor Kuli az előírás­szerű maró gúnnyal érdeklődött a> fő­­urnál. van-e némi kilátása arra. hogy még a folyó évben megkapja a kért löttyöt. a máskor mindig kifogástalanul udvarias fizető kereken azt válaszolta, hogy: nincs. — A gazda megtiltotta — tette hoz­zá magyarázatképpen. — Miért?-- A kritika miatt. Kuli elsápadt. Most értette csak meg. mennyire ki van közösítve az emberi társadalomból. Ezek után nem sok ke­resnivalója volt a kávéházban. A kávés intézkedése nvilvánvalólag törzsvendé­gei hangulatát tükrözte vissza. Kuli nem tehetett mást, föiszedelözködött és a ki­járat felé indult. Az ajtóban beleütkö­zött Csáriugerbe. — Mi az — kérdezte a bukott szer­ző köszönés helyett — te még lie mersz ide jönni? Kuli könyörögve nézett rá: — No bántsatok... Csáringer megszánta és visszavitte az asztalhoz. — Mi van Erzsivel? — kérdezte kí­nos szünet után — mit szólt ő a kriti­kádhoz? Kuli lesütötte a szemét: — Egy szót se — Egy szót se? — Igen. Három napig nem szólt egy szót se. — És? Aztán? — Összeveszett. Szakitótt. Ottha­gyott. —- Hogy történt ez az egész? Kuli elmondta. Amikor azon a hajnalon éjszakai kó­borlásából bünbánattal szivében haza­tért. a lány két pofonnal fogadta. Kuli­megpróbált valami magyarázatot ösz­szehebegni. de Bobó oda sem hallga­tót. hátat fordított neki. fején üzembe­helyezte kalapját, megigazította frizu­ráját és miután két lovassági kard jel­legű kalaptüvel teljesebbé tette öltözé­két. szó uékül elment hazulról. Az ai­­tót természetesen nem felejtette el gon­dosan bevágni maga után. v"'i egy da­rabig tanácstalanul bámult a levegőbe, aztán lefeküdt a divánra. Pár óra hosz­­szat hevert igv álmatlanul, amikor éles csengetés riasztotta fel. Rögtön t am rá­ugrott: titokban abban reménykedett, hogv Bobó mégis visszajött. A látogató azonban nem a lány volt, hanem — a minek Kuli lényegesen kevésbé örült — Démon Ernő. A színész alig tudta türtőztetni magát Izgatottságában, már a küszöbön rátárnadt Kulira: — Közönséges csirkefőgótemnő. amit csináltál. Az ember nem mászik rá igy. minden ok nélkül, a barátaira. Nagyon iól tudod, hogy Csáringer csak azért irta ezt a darabot’ hogv pénzt szerez­zen neked, neked, te Cátóba oltott Sar­­cey. És azt is tudod, hogy nekünk niég fizikai időnk sem volt a darab betanu­lására. — De kérlek — akart Kuli védekezni. — Ne erőlködj, kár a benzinért. Soha I

Next

/
Thumbnails
Contents