Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

. .

1905. december 25.

eredménnyel végződött. A nem tudni tni okból Basibozuk névre keresztelt gebét ugyanis, amelybe Csáringer a huszktironási könnyed gesztussal befektette, miután megnyerte a versenyt, tisztáikul ügetés miatt diszkvalifikálák és így a tétet a vcrseuyegyesfllet praktikus alapszabályai folytán húsz százalékos levonással visszafizették. Több Verseny-szám .nem lévén, a megmaradt tizennyolc koronát a legjobb szándékkal sem lehetett elveszteni. Távozás közben Csáringer mélyen belegázolt a- húsz . százalék erejéig diszkvalifikált Basibozuk maradék becsületébe:

— Felvágott a disznó. — mondta róla elkeseredetten, — különben részegre nyertük volna magunkat.

— Még mindig jobb. ha egy lóról derül ki utólag, hogy felvágott, mintha egy felvágottról derül ki utólag, hogy ló, — jegyezte meg Kuli, aki lelki szemeivel már látta mindazt a párisit, füstöhhust és vadászkolbász.t, amelyből ragyogónak és pazarnak tervezett eljegyzési lakon..,;*, sajnos, állató fog.

; A letört fiatalemberek villanyoson közelítették meg Kuli lakását, ahol már gyülekezni kezdtek a vendégek. Csáringer útközben leszállt és egy szövetség-uccai fiiszerkereskedésben bevásárolt — jól sejtett Kuli —■ különböző felvágottakat és két-hárcm üveg sört. A bankett részleteiről nem értesültem ■bővebben. Állítólag a legvidámabb han- Íguiaíban folyt le, Csáringer elemében ivóit, felvillanyozta az egész társaságot. [Fogadásból legyeket eveit, ami kettős haszonnal' járt: a vendégeknek elment jaz étvágyuk, s igy a meglehetősen ■szükreszabott vacsora nem bizonyult kevésnek, másrészt nyert pár forintot, amiért sört hozatott. Bobó és Kuli nagyon boldogok voltak, egész idő alatt ügy csókolózíak. mint két neveletlen és tapintatlan galamb. Csáringer már este tízkor megszánta őket és egy hosszú tószíot mondott, amely abban a végső konklúzióban csúcsosodott ki, hogy az ifjú pár az eljegyzés után mindjárt tartsa meg a nászéjszakát. is. Az egybegyűltek zajos helyesléssel üdvözítők a némileg erkölcstelen, de feltétlenül szimpatikus indítványt és magára hagyták a fiatal párt.

12.

Kuli fizetése ebben az időben abszolút kevésnek bizonyult. Az ui háztartás berendezése sokat emésztett fel és Kuli ügyetlenebb volt annál, semhogy pénzt tudott volna keríteni. Többnyire Csáringer segítette ki, akinek mindig akadt egy-két ötlete, hogy lehet a legkülönbözőbb pénzügyi manőverekkel száz koronát kicsikarni még különbözőbb, bár egyformán elszánt uzsorásoktól. Amit igy szerzett, önzetlenül áradta mindig Kulinak, magának egy krajcárt sem tartott meg soha belőle.

Bobó egyszer szóvá is tette ai dolgot:-- Miért ad maga mindig pénzt Kulinak?

— Tartozom neki, — felelte Csáringer.

— Mennyivel?

— Kétszázharmincötezer koronával.

—■ Megőrült?

— Nem. Eredetileg kétszázharminc- I hétezer korona volt a tartozásom, de kétetezret már ledolgoztam.

Rendületlenül megmaradt amellett, hogy a szóban forgó összeget Kuli fej. vagy írás-sál nyerte tőle egy éjszaka. Nem lehet tudni, mi volt igaz ebből a rejtélyes históriából, tény csak az, hogy Csáringer valósággal tömte a pénzt Kuliba. Még attól sem riadt viszsza, hogy dolgozzon. Egv augusztusi délelőtt megjelent Uzsi bácsi irodájában és nagyobb előleg — negyvenöt korona - - fejében szerződést kötött vele ez"- kéf hét alatt megírandó bohózatra. A darabot azért kellett ilyen sürgősen leszállítani. mert a színház műsoron lévő kasszadarabja. »A csámpáskirálynő- cimü operett már csak üres házakat vonzott.

Csáringer sokáig húzódozott a darab megírásától, úgyhogy a szerződésben kikötött két hétből tizenkét nap időközben már letelt. Minthogy Áfonya az őt előnytelenül jellemző ra-! vaszsággal negyed millió font sterling aranyban fizetendő pönálét kötött ki magának arra az esetre, ha Csáringer netalán nem fejezné be határidőre a dará,bót. az elszánt drámaíró kénytelen

bAcsmegyei napló

27. oldal,

j volt két nap alatt megalkotni remekj müvét.

Uzsi bácsi roppantul megörült, amikor a kész darabot kézhez kapta, mindjárt ki is tűzte harmadnapra a premiert. Csáringer némi aggodalmakat táplált a túlságos sietség ellen és ezt szóvá is tette:

— A színészek nem fogiák tudni szerepüket.

—- Ott a súgó.

— Ha ezt a Duse hallaná! — szörnyülködött az újdonsült szerző. — Hát a díszletek? Még bele se kezdtek... mikor fognak elkészülni?

— Holnap megkapjuk a Nemzetitől Az ember tragédiája régi díszleteit.

— Ha ezt a Reinhardt hallaná! — csapta össze kezét Csáringer. — És a rendezés?

— Az én színházamban nem lesz rendezve — jelentette ki Áfonya kereken.

j Erre nem is válaszolt Csáringer. Küj löiiben is könnyelműen elsütötte már ! Reinhardtot és hamarjában nem jutott I másik világhírű rendező az eszébe. Egyelőre nem akadékoskodott tehát tovább: az volt az elve. hogy nyugtával dicsérd a napol És a nyugta már, zsebében volt újabb tizenöt korona előlegről. amelyet A kisorsolt primadonna cinül bohózatra vett fel.

13.

A magyar irodalom történetében \ gyászkeretes lap jelzi azt a napot, ame- I lyen dr. Csáringer Jenő darabját a Li! seti, Színkör bemutatta. Se magyar, se I külföldi színmű nem bukott még aikko! rát az emberemlékezet fennállása óta,

I mint A kisorsolt primadonna cimü öt! íelvonásos bohózat.

A ore Ufer már rosszul kezdődőt*. Mindjárt a vasfüggöny, amikor az első felvonás előtt fel akarták húzni, leszakadt. óriási pánikot keltve a közönség között amelynek soraiban nagy számmal voH'.k képviselve a Patagónia-kávéház törzsvendégei és alkalmazottai. (A kávéházat ebből az alkalomból, rövid másfél hónapon belül másodszor, becsukták). A második malőr az volt. hogy a sugópéidányt ismeretlen tett is — még az sincs kizárva, hogy véletlenül — leöntötte gumtniarabikumm il. Á könyv egyes lapjai a kohézió törvényének engedelmeskedve összeragadtak és minthogy a szereplők tisztára csak súgás után játszottak, a legzavarosabb és legérthetetlenebb helyzetek keletkeztek ebből. Befejezetlen mondatok hangzottak el. a poének kimaradtak és igy történt, hogy az egyik szereplő arra a hozzáimtézett' kérdésre, hogy hajlandó-e a kenzervátalányt oda és- visszaragozni, azt válaszolta; hogy mindazonáltal kénjei exhumáltatja nagyanyját, ha Klenma ügyvédék ab<> nálnak a sterilizálásra. Ráadásul ezekre a balesetekre a színészek csapnivalóan roszak voltak. Hajnal Erzsi, akitől egyébként nem , lehetett a tehetséget elvitatni, úgy játszott, mint egy sziniiskolai kezdő. Démon Ernő. aki a férfi főszerepet alakította és egyébként is szinte felülmúlta tehetségtelenségben önmagát, ugv játszott viszont, műit egy iparostanoriciskolai kezdő.

Az első felvonás után már el volt intézve a darab, bár a pisszegést egyelőre elfojtották a Patagónia-kávéház vendégei és főleg pincérei, akik egyforma lelkesedéssel tapsoltak. A vendégek udvariasságból, a pincéreknek azonban tetszett a darab.

Csáringer m-~a egv páholyülés mélyén húzódott meg. szerényen, mint egy karrierie legelején álló ibolya. Uzsi bácsi ragaszkodott ugyan ahhoz, hogy megjelenjék a felvonás vegén a függöny előtt, de ezt úgy oldották meg, hogy Csáringer — akinél kevés jobb klakőr akadt Pesten — a nézőtéren marad és tapsol tenyere-szakadtából. helyette pedig egy statisztika jelenik meg a hangos és szűnni nem akaró »Szerző! Szerző U-kiáltúsokra a színpadon.

Talán nem kell mondani, hogy ezek a hangos és szűnni nem akaró kiáltások szintén Csáringertől számaztaik.

14.

Kuli már az első jelenetek után érezte. hogy ez a darab végzetes fordulópontot jelöl meg életében.

A szénreménvü fiatalember jellemzését elbeszélésem során elhanyagoltam ugyan kissé’ de azért azt hiszem, többször hangsúlyoztam, milyen tisztességes, vagy ami ezzel egyremegy. milyen élhetetlen és ostoba volt. Egyszerűen nem tudta például a jelen esetben elhatározni magát arra. hogy A kisorsolt

primadonna cimü ötfelvonásos belföldi színmüvet. Önbecsétől elvonatkoztatva, megdicsérje csak azért, mert szerzője véletlenül ió barátja és mert a darab női főszereplője véletlenül — vagy szándékosan — a babája.

Kuli körülbelül olyan csatát vívott lelkiismeretével, mint én a harmadik fejezetben. amikor azon tűnődtem, elfogadjam-e Uzsi bácsi száz koronáját? Mig azonban az én konfliktusom alkalmával a józan ész vergődött túlsúlyra. Kuli lelki tusakodása a becsületesség győzelmével végződött és a kritikus ezért az ötödik felvonás közepén végérvényesen arra az elhatározásra jutott, hogy véleményét őszintén megírja: a műről. Óvatosságból még a felvonás vége előtt megszökött a nézőtérről, kis kerülővel besétált a szerkesztőségbe, ahol íróasztalához ült és öt perc aiatt lemészárolta a darabot. Amikor a véres munkát bevégezte, nem mert hazamenni. Nem mert Bobó szemébe nézni ődöngött az uccákan és világosain érezte — azzal a csalhatalan intncióval. a mely az embernek csak kivételes pillanatokban adatik meg — hogy hajmeresztő marhaságot követett el. Kiballagott a ligetbe, leült egv uadra a Stefánia-uton és a csillagokat bámulta. Az éjszaka hűvösen ölelte magához. Kuli borzongva nyújtózkodott ki és arra gondolt, hogy Bobó most otthon várja. A közelben pcsztoló rendőr diszkréten cirkálni kezdett körülötte, figyelte, valószínűleg öngvilkosjelöltnek nézte és minden előkészüetet megtett arra. hogy anv ■—mben a gyaníts fiatalember esetleg csakugyan revolvert venne elő. azonnal elszaladton, hogy a golyó véletlenül öt ne érié. Kuli végre is felszedelőzködött és begvalogolt a Terézkörutra. ahol egy kis kávémérésbe tért be. Nagy kávét kért és a párolgó findzsa mellett ülve elaludta a napfelkeltét.

Bobó egész éjjel egy izgalomban várta Kulit: nem értette, hogy mi történhetett. A színpadról látta, hogy Kuli korábban távozott, de el sem tudta képzelni. miért és hova? Talán rosszul lett? Szegény lány egy percre le nem hunyta szemét, bizonyosra vette, hogy Kulit valami bai érte. máskülönben csak hazajött volna? Végül is megállapodott abban, hogy a fiút valószínűleg egv automobil gázolta el és ezen az alapon vizesre sírta valamennyi párnáját. Reggel első dolga volt a Hírnök'öt felhozatni és meggvőzőni arról, hogy' irt-e még bele Kuli kritikát az éjjel? Dobogó szívvel állapította meg. hogv igen. Szeme előtt összefutottak a betűk, amikor olvasni kezdte a friss nyomdafestéktől még nedves sorokat:

— Premier a Ligeti Színkörben. Ma

mutatta be a Ligeti Színkör Csáringer J. Jenő A kisorsolt primadonna cimü ötfelvonásos bohózatát. A bemutató hatalmas bukással végződött, amit úgy a szokásos nyári nívón is alulmaradó darab, mint a készületien előadás egyformán megérdemelt. A szerző nem színpadra való ember, semmi ézéke sincs valami uj bonyodalom Meszeléséhez, alakjai merőben valószínűtlenek. Hiányzik belőle teljesen az a szuggesztiv képesség, a melynek segítségéve! az igazi drámaíró el tudja hitetni a nézővel darabja alapötletéinek és cselekményének legalább is a valószínűségét. A női főszereplő. Hainal Erzsi és a férfi főszereplő. Démon Ernő nem tudnak élő alakot formálni szerepükből. A többiek említésre sem érdemesek. Áfonya Manó. aki a darabot rendezte. ezúttal is bebizonyította hogy ehhez annyit ért. mint a haidu a harangöntéshez.

Bobó elképedve ejtette ki kezéböí az

újságot.

Az ajtón kopogtak.

Kuli lépett be.

15. ...

Vagy egy hétig nem Iáttdk a kíltifefmegjelenése után Kulit. Ä szerkesztő» ségbe betegség címén nem járt be. a kávóházat szintén messze elkerülte. Nem is sejtettük, mi van vele. egészeit addig, amig egv este végül mégis csak becsempészte magát a Patagóniába. Korábban jött. mint szoktunk, úgyhogy elsőnek foglalhatott helyet a törzsasztalnál és feketét rendelt. A pincér nem szolgálta ki és amikor Kuli az előírásszerű maró gúnnyal érdeklődött a> főurnál. van-e némi kilátása arra. hogy még a folyó évben megkapja a kért löttyöt. a máskor mindig kifogástalanul udvarias fizető kereken azt válaszolta, hogy: nincs.

— A gazda megtiltotta — tette hozzá magyarázatképpen.

— Miért?-- A kritika miatt.

Kuli elsápadt. Most értette csak meg. mennyire ki van közösítve az emberi társadalomból. Ezek után nem sok keresnivalója volt a kávéházban. A kávés intézkedése nvilvánvalólag törzsvendégei hangulatát tükrözte vissza. Kuli nem tehetett mást, föiszedelözködött és a kijárat felé indult. Az ajtóban beleütközött Csáriugerbe.

— Mi az — kérdezte a bukott szerző köszönés helyett — te még lie mersz ide jönni?

Kuli könyörögve nézett rá:

— No bántsatok...

Csáringer megszánta és visszavitte az asztalhoz.

— Mi van Erzsivel? — kérdezte kínos szünet után — mit szólt ő a kritikádhoz?

Kuli lesütötte a szemét:

— Egy szót se

— Egy szót se?

— Igen. Három napig nem szólt egy szót se.

— És? Aztán?

— Összeveszett. Szakitótt. Otthagyott.

—- Hogy történt ez az egész?

Kuli elmondta.

Amikor azon a hajnalon éjszakai kóborlásából bünbánattal szivében hazatért. a lány két pofonnal fogadta. Kulimegpróbált valami magyarázatot öszszehebegni. de Bobó oda sem hallgatót. hátat fordított neki. fején üzembehelyezte kalapját, megigazította frizuráját és miután két lovassági kard jellegű kalaptüvel teljesebbé tette öltözékét. szó uékül elment hazulról. Az aitót természetesen nem felejtette el gondosan bevágni maga után. v"'i egy darabig tanácstalanul bámult a levegőbe, aztán lefeküdt a divánra. Pár óra hoszszat hevert igv álmatlanul, amikor éles csengetés riasztotta fel. Rögtön t am ráugrott: titokban abban reménykedett, hogv Bobó mégis visszajött. A látogató azonban nem a lány volt, hanem — a minek Kuli lényegesen kevésbé örült — Démon Ernő. A színész alig tudta türtőztetni magát Izgatottságában, már a küszöbön rátárnadt Kulira:

— Közönséges csirkefőgótemnő. amit csináltál. Az ember nem mászik rá igy. minden ok nélkül, a barátaira. Nagyon iól tudod, hogy Csáringer csak azért irta ezt a darabot’ hogv pénzt szerezzen neked, neked, te Cátóba oltott Sarcey. És azt is tudod, hogy nekünk niég fizikai időnk sem volt a darab betanulására.

— De kérlek — akart Kuli védekezni.

— Ne erőlködj, kár a benzinért. Soha

I