Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

1925. december 25.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

13. óidét!

nyai nem halványították gyengére az akaratát; nem egykönnyen ijed rneg a saját árnyékától, sőt a meggyilkolt király szellemétől se, akit Marcellus és Bernardo Kocsonyává fagyva szinte félsz miatt megszólítani se mertek. Hamlet barátja' bátran lép eléje, kérdéseket intéz hozzá, feléje is döf a kardjával, s mivelhogy a bus szellem nem váraszol neki. biztosra veszt, hogy szót fok, állam Haniletnek.

Moratjc hát Hamletnek szövetségese. segítője,- mintegy adjutánsa. Ezentúl mindig szerencsétlen barátja mellett lesz. jóban-rosszban egyaránt. Hamlet már nem egészen árva. E férfiúra bátran bizhatja magát. mert az olyan, mint a Coriola 'mis hűséges felesége, aki szintén ; keveset beszél, de együttérez azzal.

! akihez tartozik. Horatio is halkszavu s szófukar. éppen ellentéte a szószátyár Polouiusnak. - de az ő gyér beszéde férfias tettrekészséget jelent, valamint a Virginia szűkszavúsága, női megadást és. hitvesi ■ bizalmat. Az ilyen ^egyének, ha fegyverek zörögnek, nem ■ valók az első Sorba, mert kevesebb a bizalmuk magukban, mint másokban. De a maguk helyén, a második sorban, annál kitünöbben szoktak beválni.

Belátja ezt Hamlet s -melegen jellemzi' a barátját, amidőn (III. 2.) igy szól hozzá: •. • • •

Te éppen olyan férfi vagy, minővel Szerettem, hogy közöm volt valaha. Mióta választásim asszonya Én drága lelkem, sv'emberek között' Különbséget bír tenni: tégedet Pecsételt el magának, mert te, bár Szenvedve mindent, úgy tői,' mint .aki Semmit se szenved; férfi vagy, ki a Sors öklözését vagy jutalmait Egykép fogadtad, S. áldott az, kinek Véfével úgy vegyült ítélete, ■

Hogy nem merő síp a sors uija közt. Oly hangot adni, milyent billeget. Férfit nekem, ki szenvedélye rabja 'Nein lett soha! s én szivem közepén, Szivem szivében hordom , azt, mikép Most tégedet. ... ...

Ez a szinte dftírambikus ömlengés leheiett az oka, hogy ama horgászó kommentátorok egyike, akik szimbólumot, rejtélyt vagy. • termesze tellenességet kutatnak mindenütt, a női Hamlet problémájával állhatott elő. Csakugyan, ily hangon ritkán beszél férfi férfihoz- Be a Hamlet esete érthetővé teszi ezt a majdnem szerelmes . nyilatkozatot. - Nem maradt neki az egész' világon senkije — csak az egy Horatio. Ezért szereti s ezért bámulja'annyira.

Az ellentét is szembeszökő a két barát között. Mig Hamletét á szenvedések kihozzák sodrából. Horatio nyugodt marad. A fájdalmak a- ki rályfj akaraterejét nieggyengitik. a barátjáét megacélozzák. Hamletét az élet pesszimistává. Horatiot sztoikussá teszi. Hamlet öt felvonáson keresztül foglalkozik az öngyilkosság eszméjével, de nem jut hozzá. hogy megölje magát, mert a mid tunc-on tépelődik örökké, azon, hogy mi lesz azután? — Horatio csak egyszer említi ezt az ultima ratio-i (a darab fináléjában), s bizonyára nyugodtan. megelőző monológok nélkül végre is hajtaná, ha éppen Hamlet nem róna oly föladátot reá. amely életbenmaradásdt szükségessé teszi. Horatio minden áldozatot meghoz az ő uráért — a barátjáért még azt is. hogy életben marad. . .

E két rangban oly különböző fiatal férfiút egészén komoly barátság fűzte együvé. Oly kötelék, amiről közös könyveikben, a régi görög és latin költők írásai között olvashattak. E barátság — mint már említettéin — csak megszilárdult, hőfökbifcií' és. faisuíyi>an emelkedett, ami-Két vers

A babff asleep after pain

(Kislány* aki elaludt a. sirás uián)

D. H. LAWRENCE

Mini vízbe fulladt, ázott, lomha méh Zsibbadva súlyosan függ a hajló virágról.

Ügy csüng én rólam lefelé

Kislányom barna és könnytől nedves hajával.

Mély az arcára hull;

Karomra lóg nehéz, fehér, puhácska combja,

Nehézkesen himbál, amint tovább megyek.

Alvó leánykám csüng az életemről,

Mint a teher csüng rólam lefelé.

Mindig úgy tetszett, Rogy oly könnyű csak,

Üe most könnytől nedves, zsibbadt a fájdalomtól,

Lengő haja is súlyosan lóg,

Egész leér,

Mint vízbe fulladt, szárnyas, lomha méh,

Csuda fáradság, csupa súly.

Todes-Erfahrung

(Halálos tapaszt a'at>

R. M. RILKE

Mit sem tudunk az útról, mely a földi létnek titok. Nincs benne semmi bus és nem lehet szeretnivagy gyűlölni azt a halált, melyet egy tragikus

maszk torzít el, csodálatos lepelként.

Játszunk mi, ki-ki szerepet talál.

S vetünk játszik, mig tetszeni szeretnénk, bár senkinek sem tetszik, a halál.

De hogy te mentél, e színpadra jött te egy esik valóság ama résen át. melyen te mentél: zöld igazé zöldje, igazi napfény és igazi ág.

Mi meg tovább játszunk. Nehéz igéké* fölmondva és mozogva lassúdon: de az, ki a darabunkból kilépett és messze van, olykor fölénk suhan,

miként tudás, ama valóra rázva, mit igy megérzőnk, ködbe veszve mi, úgy hogy most életünket néha lázba jálszuk s nem is kívánunk tetszeni.

Kosztolányi Dezső fordítása

óta a Szellem megjelent és Hamletet nagy feladat elé állítva, annak életirányát végzetesen megváltoztata. Ettől fogva a bizalma épp oly Határtalan Horatióhoz. mint ainenynyire a bizalmatlansága megnőtt mindenki mással szemben. Mindent, minden gyanúját és tervét közli a barátjával, e második- énjével, csak egy dologról hallgat vele szemben is: Oféliához vájó viszonyáról. Ezt a legmélységesebb ' Hamlet-titkot a királyfi magával vitte a sirba nagy kedvetlenségére a Hamlei-irodalomnak, amely’még máig se dönthette, cl: kedvese volt-e Ofélia Hamlet urnák. avagy, csak platónikus flörtöt űzött vele a neuraszténiás királyfi?

A negyedik, felvonásban Horatio már egészen otthonos az Udvarnál. A katasztrófa, amely Polonius véletlenül-erőszakos halálával rászakadt ennek családjára.’ gondviselőjévá és pártfogójává tette öt az elhagyatott' Oféliának. Horatio hozza a szerencsétlen > leányt a királyné ho2. s ö is kíséri el. mikor az frivol danáinak eléneklése után csendes tébolyában eltávozik a színről. Hamlet barátja itt is következetes: amit a szeretet jegyében cselekszik, azt hü tisztje gyanánt végzi. Ö valóban olyfa.ua .becsületes ember, aminő Hamlet szerint kétezerből égy van kiszemelve.

Mikor Hamlet visszatér angliai útjáról, elsőnek a barátiát kérési fel, s, most már vele' marad mindvégig, amíg csak Hamletet meg nem öli a kiiály és Laertes ; együttes1 fondorlata,

Hamlet bukása kész. s miután élete utolsó percét árra használja föl, hogy pokolra küldi a. »mosolygó gazember«-t, Claudius királyt, haldokolva igy szól a barátjához:.

. Horatio, hallott vagyok; te élsz: .Győzd meg felölein és. igaz ügyemről A kétkedőket.

Horatio hát arra van' kiszemelve, hogy' tisztázza Hamlet ügyét a hős halála után. Horátio kevés kedvet érez e küldetéshez. Sokkal ant'rkabb szabású karakter, semhogy ne vágyna a sírba is követni’azt. akinek éltében leghívebb barátja volt. így felei:

Azt ne várd soha:

Bennem a dánnál több a római: Maradt még e pohárban egy kevés.

És kiürítené a királyné méregpohatát, ha' Hamlet • utolsó kívánsága képp el néni ragadná tőle azt.

Ha ápolál .szivedben valaha:

Foszd meg ez üdvtől egy kissé magad’, Szidd még e rossz világ kinos feliét, Hogy elmondd esetem’.

Hóratió életben marad és pedig nem csupán azért, hogy krónikása legyen a tragikus véget ért királyfinak — magasabb feladatra van ö kiválasztva. Hamlet -ugyan, ez a legnagyobb egoista minden önzők között, amidőn életben marasztja. csak a saiát ügyének a tisztázására gondol. Énséges céljával csak arra kéri Höratiót hogy még egy ideig éljen, ameddig tudniillik rendbe jön ,az p igazsága a világ előtt. »Foszd meg M üdvtől £gy kissé: magad’-:

■SO:**

— igy szólt. Aztán pedig: -Szidd még e rossz világ kinos lehet, hogy elmond esetem.« Tehát addig és azért! Aztán ám pusztuljon Horatio fe! Mért ne? Hiszen annyian haraptak a fűbe érte és miatta — eggyel több vagy kevesebb meg se kortyait. S .szinte illik a Hamlet jelleméhez, hogy a mások életét még kevesebbre becsüli a magáénál, amelyet szintén nem becsült túl —’ s aminő hiú ember, talán hízelegne is neki élete utolsó negyedórájában, ha tudná, hogy a barátja is utána hal. De a nagy egoistának még szüksége vau rá, s a nagy altruista életben marad. Ellenben világos, hogy nemcsak midig és nemcsak azért.

Horatio nemcsak krónikás lesz. Ha érdemesnek tartja, hogy megéljen, akkor talál majd magának — Hamlet nélkül is — célokat és feladatokat. Be fogja látni, hogy Ham let csak eszköze volt a gondviselésnek (egy angol iró szerint: az emberiség constabel-ífí) az istenség és a természeti erők ama törekvésében, amely az egyensúlyt .állítja helyre, ahol az megbillent, s a köz igazságot valósítja meg. ahol vétet tek ellene. Az eszköz, amellyel a rend helyreállott, az ilyen munkában rendesen eicsorbul. néha -j mint ebben az esetben — egészen elpusztul, de az idő kereke megint a rendes vágányon halad. S ekkor van csak szükség az olyan emberekre. aminö Horatio. A néző és az olvasó tehát nyugodt lehet: Hamlet barátja nemcsak addig fog élni. amíg a királyfi dolgát elintézte, de azontúl is és szolgálni fogja mindig a közigazságot, amelynek papjául szegődött.

• Hamlet meghal, s megjelenik a szinen Fortinbras. aki megáll a Claudius, Gertrud. Laertes .és Ham let teteme előtt s Horatiótól meg kérdi, hogy mi történt e véres helyen? Ez igy felel:

... Hadd hirlein a még nem-tudó világnak Az itt történteket. Majd hallotok Vér hűn, erőszak, természeíté'.eu Dolgok, nem is vélt gyilkolás, kivégzés, Ravasz, de kényszerült öles felől:

És.végre füstbe ment hat terveket A főre htdlva, mely koholta; mind ezt Hi ven elmondhatom.

Itt még a hirmondó beszél, Hamlet végrendeletének végrehajtója, ki! azért sem ivott mérget, hogy a haldokló királyfi óhajához képest világgá tárja a rémes titkot, amelytől biizhödt volt Dánia. De nyomban rá megnyilatkozik az államférfiu, a kormányzásra - hivatott jelentékeny férfiú is, aki érzi értékét, s annak tudatában egy percre leveti azt a szerénységet, amelybe a tehetségeit burkolni szokta. Mikor Fortinbras kijelenti, hogy a tartományhoz való jussát érvényesíteni szándékozik Horatio igy felel:

Erről magamnak is lesz egy szavam,

E egy olyan ajké, hogy többet csinál.

Ez már a hivatottságában bízó

politikus nyilatkozata. amelynek nem csekély súlya van abban a válságos fordulatban, mely az országot két első családjának az elpusztulásával érte. így csak az mer beszélni, akinek a tehetsége pártot és befolyást biztosit, s akt tudta, hogy ezentúl nem történhetik az országban semmi fontos státusdolog, ami hez köze és hozzászólása neki is ne fenne. Horatio csak Hamletiéi szemben érezte magát kicsinynek — mihelyest .másokkal van dolga, mind járt érzi. hogy nagy a hivatása és fontos a rendeltetése. Hamlet halálával Horatio megnőtt. A költő Szinte mondani látszik: Hamlet eljátszotta a szerepét, most Horatio következik! Figyeljetek rá: jói fogja betölteni a hivatását! -