Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

1925. december 25,___ ________BACSMEGYEI NAPLÓ .amara.MBt'H1’»"mti—1in ap— mmtr-.-mam-’ssvb—— i;— — —Ért— mKafpammammaammMMmmmm gagga— —p——at—p——a — ■■■ - ■ 9. oldal ^4z antiszemitizmus és a demokrácia Irta: Véjh Lajos dr. A háború sújtotta országokban azok, akik a háború alatt a gaz­dasági gondoktól mentes és a semmittevő életmódot megszok­ták, nem tudtak úgy elhelyezked­ni, hogy ezt a könnyen megszo­kott életmódot továbbra is foly­tathassák. Sőt fokozottabban, mint azelőtt, szemben találták magukat nehéz gazdasági viszo­nyokkal. Ezek a könnyebb meg­élhetés, a gazdasági érvényesülés akadályát nem a megváltozott vi­szonyokban, és főleg nem Önma­gukban keresték, hanem olyanok­ban látták, akik a háború előtti gazdasági pozíciójukat megtar­tották, sőt megjavították, vagy inkább megjavítani látszottak. Ez a tény, vagy ennek a tény nek a látszata, kutatóvá tette a pihent, de éhes elméket. Nem is kellett mélyebben beleereszteni a kutató pillantást a társadalmi ré­tegekbe; meg volt állapítható, hogy a háborút legjobban úsztak meg, legelőbb heverték ki és a változott viszonyokhoz a legtöké­letesebben tudtak alkalmazkodni á zsidók. Hogy milyen élettani és ideo­lógiai feltételeknek az okozata volt. ez? , a felületes kutatónak nem volt könnyű megállapítani. De ennek a nyomozása nem is terelte volna a kívánt irányba az ügyet. Megálltak tehát annál a pontnál, amely nyilván mutatta, hogy a zsidók ismét száraz lábbal mentek át a vértongeren. Jobban fel vannak készülve. Elveszik előlük a kenyeret. Persze azt a kenyeret, amelyet dolog és fáradtság nélkül érdemes meg­szerezni. A születési előjogoknak fokozottabb mértékben való ki­építése, nem látszott a dolog könnyebb végének, sem népsze­rűnek és hamarabb célravezető­nek. Körül kellett tehát nézni és mal­is könnyű megtalálni azt az ideát, amelynek a régebbi időben gyö­kere volt szélesebb rétegek lelké­ben. Hátha ezek a gyökérszálak még .életerőre hozhatók? így lett újabb reprize az anti­szemitizmusnak. Hogy miért Jett a trianoni Magyarország kiinduló pontja ennek a mozgalomnak, szinte tenyéren fekszik? ■ Az ország elveszítette birtok­­állományának több, mint kéthar­mad részét és az elveszett ré­szekből az anyaországba vissza özönlöttek a magyar tisztviselők, akiket az állam ellátni’ képtelen volt. Szóval hatalmasan megsza­porodott a szellemi proletariátus, a' malkontens elem. A kenyérért küzködő tömege- V ülünösen, ha azok nagy rér s vt s, nagyon könnyű volt n -az-" antiszérnitíznrus icfo^áfíák. Ki kell szorítani a zsi­dót á ió stalhiraokból és a kenyér. kérdés, pro momenta, meg van oldva. El kell zárni a zsidókat a kvalifikációt adó iskoláktól és a kenyérkérdés, pro futoro is, meg lesz oldva. Az egyszerű lelkek igy képzel­ték a gyakorlati életre átváltva az antiszemitizmust. A csalódás lassú lépésekkel, de annál biztosabban közeledett- A zsidók nagyobb százaléka a ke­reskedelemből él. Itt kell ráinérni a halálos vágást. Megindult a ke­reskedelmi Vállalatok alapítása magas és legmagasabb protekto­rátus alatt. És pillanatnyilag úgy látszott, mintha jó helyen keres­kednének, ahol helyet lehet szorí­tani és foglalni. De mihamarább kiderült, hogy a gazdasági élet törvényeit nem lehet a jelszavas kiskáték szerint irányítani. Szakértelem és alapos és fá­radságos munka nélkül nem lehet eredmény. Különösen kereske­delmi szakértelem, amely gya­korlati ismereteken alapul, nem sajátítható el egykettőre. Az ala­pos munkától pedig még inkább idegenkedtek. Mi sem volt ter­mészetesebb. hogy az úgyneve­zett keresztény« alapra fekte­tett vállalatok legtöbbje össze­omlott. A »keresztény« alapot nem lehet hibáztatni, de ez az alap egymagában nem tehet pro­­sperálóvá vállalatot. Azok is mielőbb kiábrándultak, akik a jólvezetett vállalatoknál nyertek alkalmazást, mert előbb a munkaadó és később ők maguk is belátták, hogy ez nem nekik való munka. A cigány is nehezen szokja meg a szántást. Még ennél is rosszabbul fog zá­ródni a numerus clausus intézmé­nye. A külföldön jobban felké­szült és kemény munkához szo­kott fiatalok a szabadpályákon még jobban háttérbe fogják szo­rítani az otthon inkább gumibot­hoz szokott tányérsipkásokat. A köztisztviselő’pályára azelőtt sem törekedett a zsidóság úgy, hogy e téren keresztény hódításról alig lehet szó. A peres fél és. a beteg, de még a ház és gyárépitö kapitalista sein azt mérlegeli elsősorban, hogy kinek, milyen a íelekezete, hanem inkább a . rátermettséget és a lelkiismeretes, az alapos tu­dást. Az antiszemitizmus, néhány mellékzöngéjétől eltekintve,' ime lényegileg nem egyéb, mint tö­rekvés kiegyensúlyozni az egyen­lőtlen fegyvereket,' amelyek gaz­dasági téren fe,hallanak. Aequum et justum est. Senkinek sincs joga és oka ezt sérelmezni. Ez a sza­bad verseny szellemében gyöke* rezik. . ■ A jobban felkészült, az erősebb, az alkalmazkó dóképesebb maga akt gyűri a ! gyöngébb kvalitású egyedeket. Ezt az élettani tör­vényt lehet befolyásolni, lassíta­ni, időlegesen gátolni, de meg­semmisíteni, az élők világából ki­küszöbölni nem lehet. A mód, amellyel az antiszemi­tizmus az egyenlőtlen harcot ki­egyenlíteni avagy amint mond­ják: a zsidót nieghendikepehii akarja, hibás. Nem az ethikai alap, — melyről itt szó nincs — de a célra vezetőség szempont­jából. Drasztikus rövidséggel ezt a »hendikepet« úgy lehetne meg­­magyarositani: üsd agyon, de ne nagyon! Ez annyit tesz: nyomo­rítsuk meg béklyókkal, sulyokkal, hogy nálunk erőtlenebb és érték­telenebb legyen. Ez a mód azon­ban működésre serkent egy má sík biológiai törvényt. A római fi lozoíia ezt úgy fejezte ki: sub pondere ereseit palma. A társa­dalmi vagy az államhatalmi nyo­más a gyakorlati élet versenyére értékes tulajdonságokat termel ki. John Síuar Mill még ennél to­vább megy, amidőn azt mondja: Az ember erkölcsi természetére nézve egészségesebb elnyomva lenni, még önkényuralom által is, semmint önkényuralmat gyako­rolni. így fejlődött ki a ghetto­­ból az a müveit világ nagy részét vas abroncsként körülfogó, hata­lom, amellyel a zsidóság gazda­sági és igy természetesen hova­tovább politikai téren is rendelke­zik. íme itt a dilemma! A fegyve­rek egyenlőtlenek, és ha ezt az évszázadokon át alkalmazott vál­tozatos társadalmi' és' politikai nyomással akarjuk kiegészíteni, még nagyobb lesz az eltolódás a zsidóság javára. Hogy lehet és hogy kell ebből kikászolódni? A probléma megoldatlannak látszik, legalább is az adott generáció számára. Es ebben van a nehéz­ség, itt van a helyzet kulcsa; mert a mai nemzedék élni akar, még pedig lehetőleg munka és gond nélkül. Tehát a fejlődés gör­béjét egy bizonyos ideig egy bi­zonyos irányban clhajlitliatja anélkül, hogy ezt az irányt meg­­rögzíthetné. A kérdés pedig olyan fontos, hogy azt nem egy generá­ció szemszögéből kell elbírálni és a megoldás irányába terelni. Van-e tehát mód ezt a súlyosnak látszó problémát, amely évszá­zadok óta időnként súlyosan nyugtalanítja a társadalmi fejlő­dés békés folytatását, végleg megoldani? És ha igen, melyik az a varázs sző, amely arra képes? Nincs és nem lehet más, mint a demokrácia! A demokratikus világnézet, amely nem ismer Eu­rópában alsóbb- vagy felsobbren­­dü fajokat, nem ismer öröklött, vagy mesterséges előjogokat, törvény, vagy szökásalkotta po­litikai kiváltságokat, hanem, csak — politikai értelemben veit — egyenjogú embereket. A termé­szet erőinek hatalmi alkotásokkal nem állja útját, hanem inkább módot nyújt, hogy a társadalom minden tagja gátló vagy zavaró körülményektől menten szabadon kifejthesse képességeit. Eejlődést gátló körülményt Iá­tok én a sok között abban is, hogy az államhatalonxa hóna alá ny.ul annak a szellemi prole tár iá­­j tusnak, amely legszívesebben , képzettség és komoly munka nél- I kül szeretne az életen átsimmizni. i I1a az egészséges embernek man­kót adunk a kezébe, hogy köny­­jnyebben tudjon járni; akkor an­nak ép az ellenkezője fog bekö­vetkezni: idővel képtelen lesz a saját lábán megállni és mankó nélkül a saját útját járni. Ha tehát az egyik oldalon ma­ga erejére hagyjuk ezt, a ma még enervált, euergiarest tömeget, a másik oldalon pedig erőhatalom­mal eltakarítjuk útból a kapitalisz­­tikús tuínövéseket, akkor a bioló­giai értelemben vett szabadver­seny olyan egészséges szelekciót fog létrehozni, amely bizonyos idő múltával a kívánatos kiegyen­lítődési és erőegyensúlyt állapotot fogja eredményezni. Erre egyedül a demokrácia ké­pes. Az az ideális demokrácia, amelynek konstrukciója az állam- és társadalomtudományi müvek­ben sziklaszilárdan és minden legapróbb részletében hiánytala­nul ki van építve, de ezidőszerint még egyik európai államban sincs egész teljében uralmon. Történeti tény, hogy a jó irányzatok'nehe­zebben és lassabban ágaznak szét és kapnak gyökérre, mint a rosz­­szak. A demokratikus rétegeződést Európában geográfiái szemíélhe­­tőséggel lehet kimutatni. Úgy, amint nyugatról kelet felé hala­dunk, megállapítjuk a demokrá­cia holdfogyatkozását. Persze nem szabad, hogy té­ves. vagy egymástól eltérő néze­tünk legyen a demokrácia lénye­géről. Nem elégedhetünk meg az­zal a magyarázó fordítással, hogy: népuralom. Először, mert a demokrácia nem ismeri el sen-, ki uralmát, másodszor, mert a nép az uralomra alkalmatlan. Uralom alatt sohasem érthetünk mást, mint a kevesek uralmát a sokak felett És semmisem Jiypertroíizá­­lódik oly hamar, mint az uralom. ' A család a sejtje az emberi kö­zösségnek. A bonus pater fami­­lias nem uralkodik a család tagjai felett, hanem istápolja, irányítja és vezeti azt. Az egyes államok az emberi közösségnek egyedei. És mert a demokrácia nem tűri még az egyes nemzeti államok határainkat szétválasztó korlátját sem, két szóval úgy merném ki­­farágni a tételt: emberiség — em­beriesség. Az. átfogó egységes ke-, rét az emberiség és ezen belül a suprema lex az emberiesség. Éz Utóbbi kizár minden fajelméletet,

Next

/
Thumbnails
Contents