Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-03 / 294. szám

1925. november 3. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Kraft támadói járásbíróság elé kerülnek A sombori ügyészség átminősítette a vádat Beogradbói jelenük: A sombori állam­­ügyészség jelentést tett illetékes helyen, hogy abban a bűnügyben, amely dr. Kraft István és Grassl János németpárti nemzetgyűlési képviselők ellen január 25-én Szivácon elkövetett merénylet miatt indult, beszüntette a bűnvádi el­járást. Az ügyészség arra a megállapít isra jutott, hogy az elkövetett bűncselek­mény minősítése — gyilkosság kísér­lete — nem helytálló és ezért áttette az ügyet a járásairósághoz, amely súlyos testi sértés miatt fogja lefolytatni az eljárást a tettesek ellen. Gyilkosság Sztari-Szívacon Régi haragos bosszúja Somborból jelentik : Stariszivác köz­ségben szombaton gyilkosság történt: Abadzsin Milán ásóval agyonverte Ami­­zsics Nikola ötvenkilenc éves föld­­mivest. Abadzsin s Amizsics már régóta rossz viszonyban éltek. Amizsics szom­baton délután szőlőjében dolgozott, amikor váratlanul megjelent a szőlőben régi haragosa, Abadzsin, aki felelősségre vonla egy állítólagos kijelentéséért. A két gazda között heves szóváltás tá­madt, miközben Abadzsin annyira in­dulatba jött, hogy a nála lévő ásóval rátámadt Amizsicsre, akit háromszor fejbevágott, agy hogy ez ájulton össze­esett. Abadzsin a támadás után eltávo­zott, a súlyosan sérült Amizsicset pedig a közelben tartózkodók hazaszállították, ahol pár órai kínlódás után belehalt sérüléseibe. A csendőrség Abadzsint letartóz'.atta és beszállította a sombori ügyészség fogházába. Sarka Szvetiszláv sombori vizsgálóbíró hétfőn kiszállt Stariszivác­­ra és a helyszien megejtette a vizsgá­latot. Hat autószerencsétlenség egy napon Budapesten életveszélyes gyalog járni Budapestről jelezi tik: Budapesten va­sárnap rekordszámot értek el az autó­szerencsétlenségek. Tizenkét óra alatt hat súlyosabb kimenetelű autószeren­csétlenség történt, amelyek áldozatai közül többen életveszélyes sérüléseket szenvedtek. Az első szerencsétlenség reggel tör­tént a Sárkány-uccában. Egy motorke­rékpár elütötte Huszeü Róbert kazán­kovácsot, aki eszméletlenül terült el a kövezeten, mig a motoros tovább robo­gott. A szerencsétlen embert életveszé­lyes állapotban szállították be a kór­házba. A második szerencsétlenség a Cinko­­ta—kerepesi országúton történt: egy autó elgázolta Matldk György cipészt, azután megállás nélkül tovarohant. Maf­lákra, aki életveszélys sérüléseket szen­vedett, csak órák mirtva talált rá egy másik autó. amelyik csodálatosképp nem gázolta el, hanem felvette és kór­házba szállította. A harmadik autószerencsétlenség ál­dozata Smolbach Sándor napszámos, aki vasárnapi szórakozásképpen néhány társával sétautazást rendezett. A Kere­­pesi-uton Smolbach egész érthetetlen módon kizuhant a száguldó autóból, oly szerencsétlenül, hogy éppen egy robogó villamos elé pottyant. Szerencsére na­gyobb baj nem történt, a villamosveze­tő, a tradició ellenére, fékezett és igy Smolbach könnyebb sérülésekkel meg­szabadult. A negyedik szerencsétlenség a Kőbá­­nyai-uton történt, ahol utasaival együtt felborult egy autó. Feleki Páiné és Síeinberger Antalné a kocsi alá kerültek és súlyosan megsérültek. Kórház ... A Hungária-uton ugyanekkor újabb katasztrófa történt: egy száguldó mo­torkerékpár elgázolta Balogh Antal ci­iPészt. A motor elrohant, a cipész a kö­vezeten maradt. Óriás} néptömeg: egy Magyar Jánosné nevű asszonyt fcllök­­tek és majdnem agyontapostak. Végül a hatodik autószerencsétlenség a Margit-köruton történt: Stabe} Ede gyárigazgató keresztülrobogott Schor­­tnann Róza gyári munkásnőn, akit halá­los sérüléseivel az Irgalmasok kórházá­ban vettek ápolás alá. Francia támadás esetén Németország mellé áll Anglia St esemann beszéde a locaroói megegyezésről Drezdából jelentik: Stresemann külügyminiszter Drezdában nagy be­szédet mondott a locamói egyez­ményről: — Mostani diplomáciai munkánk­nak—mondotta— más jellegűnek kell lennie, mint amikor egész hadsereg állt mögöttünk. Az a német államférfi, aki ma is úgy csinálna politikát, mint amikor nagy hadsereggel rendelke­zett, Ugyanúgy járna el, mint az a kereskedő, aki nem változtat üze­mén, ha milliós veszteségeket szen­vedett. Helyesebb, hogy ha egy esz­ménk van és azt megvalósítjuk, mint az, ha esztendőkön át tevékenysé­günk csak arra szorítkozik, hogy bizunk Fortuna istenasszony kegyei­ben. Igazuk lehet azoknak, akik azt mondják, hogy Locarnóban gyáván kerültem minden háborús kockáza­tot, de ez annak a reálisan felismert ténynek a következménye, hogy nincs háborús felszerelésünk. Cham­berlain a következőket mondta ne­kem: »Anglia egész hadserege és ha­ditengerészete az ön rendelkezésére áll abban az esetben, ha Franciaor­szág átlépné a német határokat.« A locamói mü tulajdonképpeni értel­me ezenfelül tr}ég az, hogy meg­szűnt a legyőzött és győztes államok | kasztja. Ha Németországban nem is­merik fel az európai szolidaritás je­lentőségét és az ebből eredő pénz­ügyi és gazdasági konszolidáció le­hetőségét, akkor visszavetnek ben­tiünket más földrészek sorsa mögé. Max Linder A mozit hárman találták iel, Edison, Ásta Nielsen és Max Linder. Ki emlékszik még rá, hogy kezdő­dött? * Akkor biográfnak hívták és állásnél­küli pincérek, facér ügynökök, fantasz­tikus kalandorok exponálták magukat az uj találmány érdekében. Ezek szerezték az első vetítőgépeket pár méter toldott­­foldott, összeragasztgatott filmtekercs­­csel, és kávéházakban, vásári sátrakban produkálták a »mozgó fényképeket« karbidfény mellett. Belőlük lettek a nagy filmcápák, az Ungeríeider Mór-ok, az Adolf Zukor-ok, és áldassék a nevük ezeknek az egyénileg egyébként ronda és kellemetlen úttörőknek, mert ők hoz­ták vértől büdös századunknak a leg­nagyszerűbb narkotikumát. Kezdetle­ges volt, természetesen, a film hőskora. Nem ismerték még a grandiózus tömeg­jeleneteket, a három részből és tizen­nyolc felvonásból álló monumentáMil­­meket, pazar toaletteket és százezer dolláros díszleteket, akkor még nem ta­lálták fel Wegenert és Lubitschot, a vi­lágot jelentő lepedőn nem lépett fel még az expresszionista kulisszák, csak gálya­rabok szökése volt, meg — Max Linder. Max Linder egykorú a mozival. Tiz-tizenöt rövid jelenetből állt egy mozi-műsor. Ebből minimum nyolc: gá­lyarabok szökését tárgyalta. (Aki akar­ja, fellelheti a kapcsolatot e sztereotip témakör és a mozgófénykép annektálói­­nak, a. mori-conqutetadoroknak, a leendő fi'mbáróknak multjuk-determinálta gon­dolatvilága között.) Fehér-fekete-csíkos darócba öltözött fegyencek lelövik őrei­ket és menekülnek üldözőik elől: ez volt az első, tízperces filmdrámák szüzséje. A program többi száma burleszk volt, rendszerint Max Linderrel a címszerep­ben: »Maxi mint urasági inas«.— »Maxi vadászni megy«. — »Maxi, a csilla­gász«. Ežek a rövid komédiák nem túl­ságosan sziporkáztak a szellemességtől, rendezésük a griffithi tökélytől messze állt, hogy a felvételek technikai szem­pontból milyenek voltak, arról jobb nem is beszélni. És mégis: Jobb darabokat azóta sem játszottak a moziban. Meg kellett szakadni a neve­téstől. Edison még be se fejezte a kinemato­gráfia feltalálását, Max Linder már megteremtette a film-vígjátékot. Maga irta ezeket a tréfákat, amelyek épkézláb történetek voltak már akkor, amikor a filmgyártás ott tartott, hogy önálló da­rabként mutattak be egy futóversenyt. Szerepeket irt a maga számára a film minden lehetőségének maradéktalan ki­használásával. Akkor. Azt csinálta, amit Fatty, Mac Sennet és Harold Lloyd most csinálnak egyfelvonásosaikban. Visszatértek a kezdethez. Max Linder rég elfelejtett trükkjedből élnek. Max Linder a groteszkből indult el. Az imádott lány öklével hadonászó apja elől hátrálva beleesett a hajó korlátján keresztüla tengerbe. Szögbe ült. Szórako­zottságból nadrág nélkül ment bálba. A grimasz volt tulajdonképpen a fontos, amellyel az életnek ez anekdotikus epi­zódjait tudomásulvette, de Max Linder — eleinte—a külsőségeket hangsúlyozta Knock about-humort adott. Frappáns öt­leteivel akart győzni. (Egy huszeszten­­dős egyfelvonásosa, amire még emlék­szem: vacuum cleaner-rei, ami akkor még uj találmány volt, tisztogat egy la­kásban, felszippantja a készülékbe, ügyetlenségből, a bútorokat, a cselédsé­get, a házigazdát, a szomszédokat, az uccai járókelőket, az elősiető rendőrsé­get, egy tüzérezredet lovastul-ágyus­­tól.) Közben ragyogóan elegáns volt, divatot diktált, csókolnivaló bájt sugár­zott magából. Nagy Endre leutánozta — talán ön­kéntelenül — a hajviseletét, bajuszát, meg a mosolyát. Minden mozdulatát. Most is hasonlít rá. Ugyanaz a bájos szögletesség ... Közben Asia Nielsen világrahozta a többfelvonásos modern filmdrámát. Da­rabjai, amelyeket első férje. Urban Gad, a dán filmrendező férceit össze, a pony­va bevonulását jelentették a lepedőre, — »A züllés utján« és a többiek — de ki­derült, hogy a filmen is lehet művésze­tet adni. Akik Max Linderrel együtt kezdték, Pali, egy olasz komikus (már a nevét is elfelejtettem) s még vagy féfl­­tucat filmbohóc, nyomtalanul eltűntek. Max Linder fejlődött: színész lett. A biográfok sorra felvették a Kinemato­gráf Színház nevet és ekkor következett eí Maxi fénykora. Most már játszott. Részeget soha úgy még nem alakítottak, mint ő. Chaplin, a filmzseni megpróbál­kozott egyszer ezzel, de alattamaradt: az ittas ember kedvességének érzékelte­tésére hiányzanak a gesztusai. Különben is Chaplin filozófus és társadalomjavltó. Maxi nem pályázott a szatirikus babér­jaira, egyszerit humorista .volt minden porcikájában. A legnagyobb. Az ő ré­szege gusztust csinált az alkoholhoz. A nézők szomjasan mentek ki a moziból. A második periódus sztárjai közül is csak Ásta Nielsen maradt fenn — Max Linderen kívül — az utókorra. Clara Wiethnek, Zigontárnak, Psylandernek lassankint már a neve is feledésbe me­rül. Még Prince is letűnt a mozivászon­ról, Max Linder legkomolyabb korikur­rense, — ha ugyan ez a jelző nem sér­tés egy filmkomikusra. Hová lett Abe- Íard-Bandika, a koraérett-romlott párisi csodagyerek? A kinematográfszinház — Heltai Jenő kupléja után - végleg fel­vette a mozi nevet, jöttek az uj film­nagyságok Bassermanntól és Konrad Veithtól Pola Negri-ig és Mary Pickfor­­dig, de Max Linder továbbra is márka maradt, nagy attrakció. Vigjáték-szi­­nész lett a hajdani filmartistából, a re­keszizmokra pályázó bohózatok után el­játszotta Tristan Bemard »Kis kávé­házit halk és letompitott művészettel, ta'án mélyebben, de semmivel sem ke­vésbé mulatságosan, mint a színpadon Pallenberg. A nagy filmek, a hétielvomisos vígjá­tékok után — egyszer — visszatért még első szerelméhez, a bukfences burleszk­­hez. amikor kiszerződött Amerikába. Ez a film a hajón készült és »Maxi kiván­dorol« címmel adták. Meg akarta mu­tatni, hogy tudja azt is, amit a los-an­­geilosiak, keztyüt dobott Chaplimnalc az amerikai legsajátosabb terrénumán. És — jobb volt. Sokkal groteszkebb, sok­kal marktwainibb, sokkal amerikaibb. * És, Max Linder, aki a »Maxi házaso­dik« filmjével — a témának a címből i* kitetsző tragikus színezete ellenére — halálra nevettetett mindenkit, buskomot volt és neuraszténiás. Úgy halt meg mint az amerikaiak kedvence, Wallace Ried, aki sikereinek, gazdagságának te­tőfokán szintén félvágta az ereit. (d. t.) Újból tüntettek Aüagics sírjánál Hetvenhá óra embert letartóztatott a zagrebi rendőrség Zagrebból jelentik : Mindenszentek napján izgalmas jelenetek játszódtak le a Mirogoly temetőben rendőrök és tüntetők között. Már tavaly véres le­folyású tüntetés volt Draskovics gyil­kosának, Aliagicsnak sírjánál. A rend­őrség az idén, hogy a tüntetéseknek elejét vegye, már hónapokkal ezelőtt elszállította Aliaglcs holttestét a teme­tőből Boszniába. A rendőrség mégis számolt azzal az eshetőséggel, hogy a múlt évihez hasonló tüntetések lesz­nek a Mirogoly temetőben és ezért nagyarányú óvdlntézkedéseket tett. A temetőnek azt a részét, ahol Allagics sírhelye volt, kétszáz rendőr szállta meg. Délután folyamán csoportokban jöttek tüntetők, akik meg akarták kö­zelíteni Aliagics sírhelyét és közben virágokat dobáltak a sírhely felé. A kivonult rendőrség többször felhívta a tüntetőket a távozásra, de a felszólí­tásnak semmi foganatja nem volt. A rendőrség ekkor erélyesen lépett fel és a tüntetők közül hetvenhárom sze­mélyt letartóztatott. A letartóztatottak közül többen olyanok is vannak, akik már hónapok óta minden foglalkozás és bejelentett lakás nélkül csavarog­nak Zagreb környékén, akiket a rend­őrség illetőségi helyére toloncolt,

Next

/
Thumbnails
Contents