Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-03 / 294. szám
t H»~tX OLDAL * ÁRA 1V, OINÁR Poštarina plaćena! BEGYEI Szuhotica, KEDD 1925 november 3. 294. szám Megjelenik minden reggel, ünnep .étfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8 —52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciére-paloia) Kiadóhivatal: Subotica,Aleksandrova ul.l.(Lóiba:h-palota) Hová jutottunk? irta: Végb Lajos dr. Nem tudom ellenőrizni, hogy a! „Somborska Reč“ „Hová mentek ?“■ cimii figyelemre méltó cikke, némi vonatkozásaiban, visszhangja-e a „Bacsmegyei Napló" múlt heti „Kis bajok — nagy panaszok“ cimü cikkeknek ; de a magyarság nevében köszönettel kell nyugtáznunk, mint az első fecskét, a melyre nem akarjuk azt a triviális mondást alkalmazni, bogy egy fecske még nem csinál nyarat. Mi inkább a tavasz pirkadását üdvözöljük a Somborska Reč-nek jóindulatú cikkében. Ha ezen az utón, amelyen a magyarság már rég elindult, de eddig senkivel sem találkozott, karöltve tovább haladunk, akkor eljutunk a megértésnek ahhoz az oázisához, amelynek enyhetadó árnyékában uj erőre kelve hozzáfoghatunk az alkotás és konszolidálás közös n. unkájához. És itt nyomatékosan rá kell mutatnunk arra, hogy a nil hitünk szerint nemcsak a szerb-horválszlovén az államalkotó, hanem államalkotó elem minden állampolgár kivétel nélkül. Nem lehet néhány millió emberre rámondani, hogy Jugoszláviának tűrt, vagy befogadott, vagy elismert eleme. Nem lehet és nem szabad sem politikai, sem társadalmi téren állampolgár és állampolgár közt, pláne állampolgároknak felekezeti, vagy nemzetiségi tömegei között még árnyalati különbséget sem tenni. Az államtest lényegileg egy egységes organizmus, a melynek minden része, minden szerve olyan funkciót teljesít, a melyek közül ha bármelyik is elmarad, az egész szervezet megsínyli. Ezt nem szükséges történelmi példákkal alátámasztani. Ennek a tételnek abszolút igazságéról politikai érettséggel biró szláv honfitársaink is teljes mértékben meg .vannak győződve, mert maguk is átmentek már a legkülönfélébb történelmi betegségeken. Ennek az igazságnak felisme'résén alapszanak a cikkíró következő szép mondatai: „A kisebbségi problémát nem lehet a törvény rideg betűjével, kongresszusi rezoiuciókkal és külső kényszereszközökkel megoldani, hanem csak a kölcsönös bizalom megteremtésével, az igazi testvéri szeretet felébresztésével és az isteni gondviselés által közös hazába rendelt népek belső lelki életének újjászületésével nyerhet végleges megoldást a kisebbségi kérdés." Majd folytatólag: „Népünk széles tömegei a szivet keresik, melegséget várnak, a baráti szív lüktetését kívánják hallani és az őszinte baráti lélek megnyilvánulását kérik." Köszönet a „Somborska Reč" cikkírójának ezekért az igazság erejével ható, magasztos eszméket tartalmazó szép mondatokért. De egy jelentéktelennek látszó tévedésre kell rávilágítanunk. A cikkíró úgy gondolja, hogy ebben a kérdésben a kisebbségek részén van a hiba, vagy a mulasztás. A kisebbségeknek nincs más módjuk arra, hogy külsőleg kife; jezésre juttassák, hogy az államnak hü fiai és munkás tagjai, mint az, a mit a cikkíró mond : .............„a törvényeket lojálisán betartják.............résztvesznek az összes hivatalos ünnepségeken, . . . nemzeti célokra adakoznak, . . . korrekt módon teljesítik polgári kötelességeiket" Igen, ezt tették a kisebbségek — köszönjük ezt a megállapítást — mindazok ellenére, amiknek ép a múlt héten „Kis bajok — nagy panaszok" cimü cikkünkben bár hézagosán, kifejezést adtunk. Lehetetlen, hogy a cikkírónak ne volna tudomása arról a panasz és sérelem özönről, a melynek mi csak egy részéről és arról is csak halkan szoktunk megemlékezni. É: ha ezek dacára megállapítja, hogy kimért korrektséggel teszünk eleget polgári kötelességeinknek, nem kívánhatja azt, hogy a kisebbségek, mint ő maga mondja, „baráti öleléssel fogadják azt, a ki kezében halálthozó tőrrel közeledik feléjük." Vagy amint szelidebben mi mondtuk: apró tüszurásokkal sűrűn emlékezteti másodrendű polgári mivoltára. A Kohesio törvénye, hogy a kisebb vonzódik a nagyobbhoz ; de viszont csak a nagyobbnak van módjában ellökni magától a kisebbet. Ha ez a visszalökő brutális erő megszűnik, a vonzódás törvénye érvényesülni fog. Vagyis mi válaszul nem azt mondjuk, hogy kezdjél te bennünket szeretni, ölelj te bennünket kebledre, mi ezt majd aztán viszonozni fogjuk, hanem csak annyit mondunk: ne rúgj el magadtól, engedj a szivedhez férkőzni, ne tedd lehetetlenné, hogy szerelhessünk téged! Ennyi elég volnB ahhoz, hogy létrejöjjön az a légkör, amelyet a cikkíró oly szívesen teremteni akar. A képviselőválasztások után, amidőn a magyarokkal szemben pillanatnyilag megenyhült a lég, egy nagy magyar faluból volt nálunk egy pár polgár. Boldogan beszélték, hogy most már a jegyző, meg a strázsamester is fogadják köszöntésüket. Ennyi kegy elég volt, hogy a jólelkü falusi magyarnak derűsre nyíljék az ábrázatja. A „Somborski Reč" cikkének azonban van ennél nagyobb tévedése is, midőn azt mondja: „a nemzeti kisebbségeknek be kel! iátniok, hogy egészen természetes, hogy a mi népünk tömegei, melyek évszázadokon elnyomva, üldözve, nemzeti létükben veszélyeztetve voltak éppen a mai kisebbségektől, ezen oknál fogva még nem képesek arra, hagy a kisebbségekben hü, őszinte és jó barátokat lássanak". Ezzel szemben kifejezésre kell juttatni azt, hgy nem egészen igaz, hogy a szerb nép Magyarországon elnyomva, üldözve, sőt nemzeti létében veszélyeztetve volt. Pláne nem a mostani kisebbségek által. Ebből csak annyi igaz, hogy a szerb intellektuellek egyes csoportjában voltak ilyen jogosult érzések és ilyen hangulatok. De mi, akik jól ismertük a falusi népet, jól tudjuk, hogy ilyen panaszokat a falun nem hallottunk, sem mi, sem senki más. A vajdasági szerbség zavartalan egyetértésben és őszinte barátságban élt a többi itteni népekkel. Tehát ez a mentalitás, amely nem volt meg soha az itteni szerb népben, nem tarthatja öl most sem vissza altól, hogy a kisebbséggé lett magyarokban éppen olyan őszinte barátot lássanak, mint egykoron ők voltak. Beogradból jelentik : Radios István hétfőn reggel nyolc órakor Radios Pavle és N kies Niko miniszterek, valamint Macselc, Predavec, Kossulics Iván és dr. Krnjevics államtitkár kíséretében két szaionkocsiban megérkeztek Beogradba. A pályaudvarról Radics azonnal Ni/cics erdőügyi miniszter hivatalába hajtatott, ahol egész délelőtt tárgyalásokat folytatott a Radics-párti miniszterekkel és több párthivével a kormányba való belépésről. Déli tizenkét órakor Nikics erdőügyi miniszter a miniszterelnökségre ment, ahol Pasics miniszterelnöknél érdeklődött, hogy mikor jöhet létre közte és Radics között a tanácskozás. A megegyezés értelmében Pasics miniszterelnök kedden fog találkozni Radics Istvánnal. Radics tárcanélküli miniszter lesz ? Radics István Beogradba érkezésével a politikai érdeklődés középpontjába a korma.iy-rekonstrukció kérdése k^y&ft. Pasics k szerbségnek is voltak panaszaik, de ezek többnyire közös panaszok voltak. A rossz búzaárak, a rossz vámpolitika, a rossz közigazgatás és a nagy f.dó!:. A történeti, hűség kedvéért nem engedhetem meg, hogjr ilyen hamis érzések impulálásával megbántsák a mi falusi szerb népeinket. Volt akkor is egy malkontens kaputos csoport, mint most is van köztünk és mindenütt egy sereg habajgos, akik a légkört megrontották, vagy megrontani megkísérelték, A múlt heti cikkem egyikében már megmondtam, hogy' a kisebbségi betegség gyógyítására nem alkalmas a külső segítség. De nem is ezt keresték a kisebbségek Genfben, hanem a szétforgácsolt erők egyesítését a közös baj leküzdésére. Bizony nagyon fonák lett volna, ha épp a jugoszláviai magyarság hiányzik ott, ahol az európai összes kisebbségek jelen vannak. Azok a kisebbségek, mint az olaszországi szlávok, a csehor szagi németek, a lengyelországi ukrainok, amelyek homogénaüb kulturrétegekbe kerültek, amelyeknek kisebbek a sérelmeik, de súlyosabbak a követeléseik. Nem tévútra tért a jugoszláviai magyarság, hanem kényszeralra jutott, amelyről örömmel visszatér, ha a „Somborska Reč" kedves hivó szava Beogradban és Zagrebben visszhangra talál. miniszterelnök hétfőn bizalmas megbeszélést folytatott Vuldcsevics Vei ja közoktatásügyi és Gyurisics Marko igazságügyminiszterrel, valamint Zsivkovics Ljubával, a radikális klub elnökével a miniszteri tárcák elosztásáról ős arról a formáról, hogy Radics István milyen körülmények közt léphetne be a kormányba. A radikálispártban — hir szerint — erős ellenvetés van az ellen, hogy Radics resszort-miniszter legyen és azt hangoztatják, hogy Radics István, miután nem tagja a parlamentnek, legfeljebb csak tárcanélküii miniszter lehet. Radicsék körében viszont a kérdés elodázása bizonyos elégedetlenséget kelt és ezen az oldalon viszont azt hangsúlyozzák, hogy Radicsnak, mint a horvát paraszlpárt elnökének fontos resszort-tárcát, például a külügyminisztériumot keltene átvennie. A Radics-párt körében egyébként bíznak abban, hogyha Radics mint tárcanélküli miniszter lép be a kormányba, úgy helyettese lesz Pasics miniszterelnöknek. Más verA KIRÁLY ELNÖKÖL A KEDDI MINISZTERTANÁCSON Kedden dönt a minisztertanács a kormányrekonstrukcióról
