Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-24 / 315. szám

BACSMEGYEI napló 192^. november 24. 4. oldal. CIRKUSZ • a« Pohárköszöntö Írásban — El akartam mondani a topolai villany banketten — Igen tisztelt uraim! Azért jelentem meg ezen a fényesen, sőt villanyfényesen sikerült társasva­csorán, hogy tolmácsoljam a Bdcsme­­gyei Napló meleg üdvözletét Bácska- Topola egész lakosságának — ahogy Sztrilich képviselő ur az imént kifejezte magát — nemzetiségi, vallási és faji kü­lönbség nélkül, abból az alkalomból, hogy a topolai villanygyár megkezdte működését, mint azt a plafonra mellé­kéit ivlámpák bizonyítják. Nem taga­dom, ezzel a pohárral kezemben fel akartam köszönteni mindazokat a jeles és fáradhatatlan buzgalmu helyi hono­­ráciorokat, akik a villanygyár létrehívá­sa körül elévülhetetlen érdemeket sze­reztek maguknak, igy példáül... De nem, uraim, nem mondok neveket, mert —- nem akarok egész sereg tisztességes és nagyrabecsült polgárt egész életére megbélyegezni. Ma itt mindenki örül, uraim. Ma van a topolai villanyvilágítás nászéjszakája s a nászéjszakák, rendszerint, örömteli lefolyásuak szoktak lenni. De gondolt-e valaki a tisztelt ünneplők közül arra, hogy több nap mint kolbász, sőt több éj­szaka, mint kolbász? Szép dolog a nász­éjszaka, sajnos azonban, nem tart örök­ké s egy-kettőre elkövetkeznek utána azok a kevésbé ünnepélyes és élvezetes éjszakák, amelyek már csak a különbö­ző üzemzavarok kellemetességeivel szol­gálhatnak. Az ifjú menyecske — jelen esetben a topolai villanyfogyasztó kö­zönség — ma még el van ragadtatva attól, hogy milyen jól funkcionál az új­donsült férj és milyen lelkesen teljesiti hitvestársi kötelességét. De, bocsássa­nak meg, hogy űnneprontó vagyok, a nagy rém, a Rövidzárlat már előreveti árnyékát és én, aki olyan városból jöt­tem ide, Szuboticáról, ahol már régeb­ben van villanyvilágítás, illetve már ré­gebben nincs, mert mint mindennap, ma este hét órakor is egész bizonyosan ki­aludt, szóval én, aki eléggé értek ezekhez a kérdésekhez és aki az elektromosságot illetően már egészen benn vagyok fen­­tes én. dacára a fejünk fölött ragyo­gó ivlámpáknak, sötétnek látom Topola jövőjét és már most sajnálom önöket azért a tragikus pillanatért, amikor az újdonsült férj letörve be fogja jelenteni: drágám, nincs áram! Aki boldog, az nem hisz a kasszand­­rai jóslatoknak. Önök kinevetnek en­gem. Igazuk is van, mit huhogok itt én, vén bagoly, amikor Topola ma örülni akar. A topolai optimizmusnak költői kifejezésére egyébként egy kézzel-fes­­tett plakáton akadtam rá, amely Pat és Patachon képével kapcsolatban a követ­kezőket állítja: Gyere pajtás Topolára A Nagy Sándor mozijába. Vígan menyünk a halálba, A 7-ik menyországba. !! Defekt kizárva !! őszintén megvallva nem egészen va­gyok tisztában a Kossuth-.nóta dallamára irt hangulatos költemény értelmével és csak utolsó sora miatt iktattam ide. A poétikus befejezés ugyanis kétségen kí­vül azt bizonyítja, hogy a topolai mozis, akit Nagy Sándornak hívnak, mint az imént említett Kossuthnak hires, kivégzett tábornokát és aki nyilván maga viseli a költői felelősséget az idézett műért, mennyire vakon bízik a villanygyár tel­jesítőképességében. A nagy fény vakí­totta eL Mert most csakugyan. világos van a mozijában. De éppen neki nem szabadna elfelejteni, hogy akkor is Vi­lágos volt, amikor a fegyverletétel után ama másik Nagy Sándor fogságba ke­rült és az aradi várba lett nem kizárva, hanem bezárva. Lehet különben, hogy a jnozis Nagy Sándor is sejti, hogy at vil­lanyvilágítással kapcsolatban még szo­morú dolgok fognak mozijában történni, erre vall legalább is az, hogy a vers har­madik sorában célzást tesz arra, hogy »vígan menyünk a halálba.* A világosság és az elmúlás közt fenn­álló okozati összefüggésre Kellert Pin­­kász főtisztelendő ur is rámutatott iménti felszólalásában, amikor idézte a haldokló Goethe utolsó szavait: »Több világosságot!« A főtisztelendő ur szerint a költészettel is foglalkozó jeles weimari miniszter — aki egy dologban minden­esetre hasonlított a mi minisztereinkre, abban, hogy ő sem jött el a mai ban­kettre, (pedig nem is jelentette be ér­kezését) — szóval a főrabbi szerint Goethe képletesen értette volna ezt a ki­jelentését. Én ezt nm hiszem. Sőt egye­nesen bizonyosra veszem, hogy a »Faust« Írója a hires »Mehr Licht«-mon­­dással a villanyvilágítás bevezetését kö­vetelte. Aztán óvatosságból mindjárt meghalt, mert nem akarta kitenni ma­gát a villanyvilágitással járó állandó kellemetlenségeknek, ö, mint a »Bűvész­inas« költője tudta, hogy az ember nem idézheti fel büntetlenül a szellemeket.... A topolaiak még nem tudják. (Igaz, hogy ők nem is írták a »Büvészinas«-t. Csak a »Gyere pajtás Topolára« cimü müdalt, amelynek klasszikus tömörsége úgy felvillanyozott, hogy ezentúl minden szabad időmet valóban Topolán fogom Budapestről jelentik: A bombame­rénylők bünperének felmentő táblai Íté­lete után erősen foglalkoztatta a poli­tikai közvéleményt az a kérdés, hogy a rendőrség köteles-e uj nyomozást indí­tani az Erzsébetvárosi Kör bombame­rénylői után. Általában az a felfogás uralkodott, hogy miután a tábla ítélete szerint nem Márffy József és társai kö­vették el az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerényletet, a rendőrség köteles az első eredménytelen nyomozás hibáit jóvátenni és uj nyomozást elrendelni az igazi tettesek kézrekeritése érdekében. Egy budapesti lap munkatársa ebben az ügyben most kérdést intézett Rakov­­szky Iván belügyminiszterhez, aki ki-Bjelovárról jelentik: A bjelovári tör­vényszék most tárgyalta Maximovics Milos földmunkás bűnügyét, aki 1920 március 20-ikán meggyilkolta és kirabol­ta dr. Bauer Anton zágrebi érsek nővé­rét és annak férjét Golubovics Iván plavnicai kereskedőt. Maximovics Milos — mint annak ide­jén a Bácsmegyei Napló is megírta — katonaruhában bement Golubovics Iván plavnicai kereskedő üzletébe és cigarettát kért Azalatt míg Golubovics kiszolgálta, Maximovics panaszkodni kezdett, hogy éhezik, nem biria már to­vább az életet. Goluboviesné megsajnál­ta és vacsorával kínálta meg. Maximo­vics elfogadta a meghívást. Vacsora közben, amikor Goluboviesné a konyhá­ba ment, Maximovics revolvert rántott és szivenlötte Golubovicsot, aki holtan te­rült el a földön. Ezután kiment a kony­hába Goluboviesné ulán és őt is agyon­lőtte. A kettős gyilkosság után az üz­letbe rohant, a pénztár tartalmát, kö­rülbelül kétezer dinárt, magyhoz vette és elmenekült. A gyilkosságot csak másnap reggel vették észre. A rendőrség a gyilkosság színhelyén egy újságot talált, amelyre ceruzával rá volt Írva: flics Steván. Ennek alapján indult meg a ny omozás és két hét múlva sikerült is az tölteni a Nagy Sándor mozijában.) A to­polaiak felidézték a szellemeket és ma még örömkönnyeket hullatnak, mert nem tudják, mi az, hogy villanyóra. A jövő elsején már tudni fogják. És akkor az előfizető, aki ma még megelégedett pillantással simogatja végig a falra-sze­­relt készüléket, nem fog megelégedni azzal, hogy a költő tanácsa értelmében az óra virágát szakassza le, hanem ma­gát az órát is le fogja szakasztani a falról. Azonban, hogy jövök én ahhoz, hogy felvilágosítsam minderről önöket, uraim, amikor itt ül közöttünk a villanygyár igentisztelt igazgatója, aki sokkal illeté­kesebb erre. Igaz, hogy ő pénzt kér a felvilágosításért... Mindegy, mégsem avatkozom a hatáskörébe és inkább el sem mondom ezt a pohárköszöntőt. Leg­alább nem rontom el az önök kedvét és legalább nem kell megbélyegeznem azo­kat, akik érdemeket szereztek a villany­gyár felállítása körül. Fognak úgyis még eleget csuklani szegények... Úgy érzem azonban, hogy Írásban kö­zölt e pohárköszöntőmért is tartozom valami vigasztaló szóval önöknek s ezért csak annyit mondok, ha ennyi ideig kibírták, hogy nem volt Topolán villany, akkor ki fogják azt is bírni, hogy van. Écészséeükre' dió jelentette, hogy a vizsgálat mindennemű kiegészítése fölött a bíróság tartozik dön­teni és amíg jogerős ítélet nincs az ügy­ben, addig a rendőrség nem kezdhet uj nyomozást. Ettől azonban teljesen füg­getlenül — mondotta Rakovszky bel­ügyminiszter — a rendőrség állandóan figyelemmel kisér minden olyan jelen­séget, amelyből esetleg a bombame­rénylők kilétére lehet következtetni. Al! ez úgy a csongrádi, mint az Erzsébet­városi Kör elleni bombamerénylet­re is. A belügyminiszter válasza nem elé­gíti ki a magyar ellenzéki köröket és az ügyet valószínűleg szóvá fogják tenni I a nemzetgyűlésen is. állítólagos Ilics Sztevánt elfogni, akiről később kiderült, hogy valódi neve Maximovics Miios. Ilics tagadta, hogy valaha is járt Plavnicán és mikor többen ráismertek benne arra a katonaruhás férfira, aki a gyilkosság napján Golubo­vics üzletében járt, zavart válaszokat adott a vizssgálóbiró kérdéseire. Egy heti megfigyelés után Ilics-Maximovicsot a sztenyeváci elmegyógyintézetbe szál­lították, ahonnan másnap megszökött. Ez év márciusában, ismét Bjelováron tűnt fel a rablógyilkos. Az utcán aizon­­ban Radics Milán földmives fölismerte, értesítette a rendőrséget, amely letartóz­tatta A törvényszéki tárgyaláson Ilics- Maximovics tovább tagadott, azonban a tanuk ellene vallottak . A tárgyalás so­rán még egy tanú jelentkezett, aki elő­adta, hogy Maximovicstól őt évvel ez­előtt egy órát vásárolt, amelyről ké­sőbb kiderült, hogy Golubovicsék tulaj­dona volt. A bírósága bizonyítási eljárás befejezé­se után Maximovics Milost két rendbeli rablóg'yilkosság bűntettében mondotta ki bűnösnek és kötéláltali halálra ítélte, A vádlott az Ítélet ellen felebbezett. Maximovicsot ezután visszavezették a fogházba, A tárgyalást követő éjszakán a halálraítélt áttörte cellája falát és a résen át, kötél segítségével a fogházud­varba ereszkedett le. A fogházudvar­ban szolgálatot teljesítő őr észrevette és riasztólövéseket adott le. Erre több fogházőr a menekülő irtán vetette magát és elfogta. Ilics-Maxlmovfcsot most megvasalva őrzik. A divizionárius bútorai Ezredes a vádlottak padján A beograd katonai törvényszék hétfőn délelőtt kezdte meg Mitro­­vics Zsiva volt oszijeki diViziópa­­rancsnok bűnügyének tárgyalását. A tárgyalás elé különösen katonai kö­rökben tékái1'enek nagy érdeklődés­sel. Az S. ti. S. állam megalakulása óta ez az első eset, hogy magasran­­gu katonatisztet vagyoni deliktum elkövetésével vádolnak. Noha azok a cselekmények, amelyek miatt a katonai ügyészség Mitrovics ellen vádat emelt, nem súlyos természe­tűek s nem érintik a katonatisztikar erkölcsi integritását, a bírói ítéletei mégis némi várakozás előzi meg. Mitrovics volt hadosztályparancs­nok felett háromtagú bíróság Ítélke­zik, amelynek tagjai Daszkalovics Alekszandar gyalogsági ezredes, mint elnök, Trifunovics Zsifkó sza­­vazóbiró s Lefties Lada, aki a vádat is képviseli. Mitrovics 1922—1924 közt az őszi­jeid hadosztály parancsnoka volt. A divizionárius ellen öt vádpontot emeltek. Az első vád, hogy a kato­nai asztalosmühelyben saját részére bútorokat csináltatott, ami által az államkincstárt megkárosította s hogy a tüzérségi asztalosmühelyben is ké­szíttetett külömböző bútordarabo­kat. A második vád, hogy a kurírt, akinek a hadügyminisztériumhoz kellett volna a divízió jelentéseit to­vábbítani, több alkalommal arra használta, hogy privát ügyeit intéz­­tesse el vele Beogradban. A harma­dik vád, hogy az állami fogatokat s az ezred lovait magánfuvarozásra használta. Nem túlságosan jelenté­keny a negyedik és ötödik vád sem, amely szerint Mitrovics a saját lovát egv sokkal értékesebb kincstári ló­val elcserélte s hogy a katonai épü­letekben lévő lakásokat rokonainak és hozzátartozóinak utalta ki, mig a tisztek kénytelenek voltak a kaszár­nyától távol lakást bérelni. Az eljárás Paics Dimitrije brigad­­generálís feljelentésére indult meg, aki egy levelet bocsátott a hadügy­miniszter rendelkezésére, amiből ki­tűnik, hogy Mitrovics utasításokat adott, hogy a műhelyben számára bútorokat készítsenek. Mitrovics Zsivan teljes díszben, harctéri kitüntetéseivel jelent mega tárgyaláson. Kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, a hajszát Paics tábornoki indította ellene. Elismeri, hogy csináltatott bútorokat, azonban az anyagot mindig megfizette. A ka­tonai asztalosmühelyek nem a kato­naság magánvállalatai, amelyek má­sok számára is dolgoztak. Hivatko­zik harctéri érdemeire, amelyek ki­zárják, hogy ő tisztességtelen utón akart anyagi előnyökhöz jutni. A délutáni tárgyaláson ismertették azt a levelet, amelyet Paics tábor­nok a hadügyminiszterhez irt és a melyben felsorolja mindazokat a vádjait Mitrovics Zsivojin tábornok ellen, amelyeket később azután az ü°'Tiészség is magáévá tett. Levelé­ben arra is kitért, hogy Mitrovics Radiccsal és államellenes elemekkel szimpatizált. Ezután több tanút hallgattak ki, ä kik mentővallomásokat tettek a tá­bornok-vádlott mellett. Délután hat órakor a tárgyalást berekesztették és folytatását kedd délelőttre tűzték ki Nem nyomoznak a bombamerénylők után A budapesti rendőrség* nem kiváncsi, hogy kik követték el az Erzsébetvárosi Korben a merényletet Halálraítéltek a zagrebi érsek nővérének gyilkosát A rablógyilkos a tárgyalást követő éjszakán szökést kísérelt meg

Next

/
Thumbnails
Contents