Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-24 / 315. szám
BACSMEGYEI napló 192^. november 24. 4. oldal. CIRKUSZ • a« Pohárköszöntö Írásban — El akartam mondani a topolai villany banketten — Igen tisztelt uraim! Azért jelentem meg ezen a fényesen, sőt villanyfényesen sikerült társasvacsorán, hogy tolmácsoljam a Bdcsmegyei Napló meleg üdvözletét Bácska- Topola egész lakosságának — ahogy Sztrilich képviselő ur az imént kifejezte magát — nemzetiségi, vallási és faji különbség nélkül, abból az alkalomból, hogy a topolai villanygyár megkezdte működését, mint azt a plafonra mellékéit ivlámpák bizonyítják. Nem tagadom, ezzel a pohárral kezemben fel akartam köszönteni mindazokat a jeles és fáradhatatlan buzgalmu helyi honoráciorokat, akik a villanygyár létrehívása körül elévülhetetlen érdemeket szereztek maguknak, igy példáül... De nem, uraim, nem mondok neveket, mert —- nem akarok egész sereg tisztességes és nagyrabecsült polgárt egész életére megbélyegezni. Ma itt mindenki örül, uraim. Ma van a topolai villanyvilágítás nászéjszakája s a nászéjszakák, rendszerint, örömteli lefolyásuak szoktak lenni. De gondolt-e valaki a tisztelt ünneplők közül arra, hogy több nap mint kolbász, sőt több éjszaka, mint kolbász? Szép dolog a nászéjszaka, sajnos azonban, nem tart örökké s egy-kettőre elkövetkeznek utána azok a kevésbé ünnepélyes és élvezetes éjszakák, amelyek már csak a különböző üzemzavarok kellemetességeivel szolgálhatnak. Az ifjú menyecske — jelen esetben a topolai villanyfogyasztó közönség — ma még el van ragadtatva attól, hogy milyen jól funkcionál az újdonsült férj és milyen lelkesen teljesiti hitvestársi kötelességét. De, bocsássanak meg, hogy űnneprontó vagyok, a nagy rém, a Rövidzárlat már előreveti árnyékát és én, aki olyan városból jöttem ide, Szuboticáról, ahol már régebben van villanyvilágítás, illetve már régebben nincs, mert mint mindennap, ma este hét órakor is egész bizonyosan kialudt, szóval én, aki eléggé értek ezekhez a kérdésekhez és aki az elektromosságot illetően már egészen benn vagyok fentes én. dacára a fejünk fölött ragyogó ivlámpáknak, sötétnek látom Topola jövőjét és már most sajnálom önöket azért a tragikus pillanatért, amikor az újdonsült férj letörve be fogja jelenteni: drágám, nincs áram! Aki boldog, az nem hisz a kasszandrai jóslatoknak. Önök kinevetnek engem. Igazuk is van, mit huhogok itt én, vén bagoly, amikor Topola ma örülni akar. A topolai optimizmusnak költői kifejezésére egyébként egy kézzel-festett plakáton akadtam rá, amely Pat és Patachon képével kapcsolatban a következőket állítja: Gyere pajtás Topolára A Nagy Sándor mozijába. Vígan menyünk a halálba, A 7-ik menyországba. !! Defekt kizárva !! őszintén megvallva nem egészen vagyok tisztában a Kossuth-.nóta dallamára irt hangulatos költemény értelmével és csak utolsó sora miatt iktattam ide. A poétikus befejezés ugyanis kétségen kívül azt bizonyítja, hogy a topolai mozis, akit Nagy Sándornak hívnak, mint az imént említett Kossuthnak hires, kivégzett tábornokát és aki nyilván maga viseli a költői felelősséget az idézett műért, mennyire vakon bízik a villanygyár teljesítőképességében. A nagy fény vakította eL Mert most csakugyan. világos van a mozijában. De éppen neki nem szabadna elfelejteni, hogy akkor is Világos volt, amikor a fegyverletétel után ama másik Nagy Sándor fogságba került és az aradi várba lett nem kizárva, hanem bezárva. Lehet különben, hogy a jnozis Nagy Sándor is sejti, hogy at villanyvilágítással kapcsolatban még szomorú dolgok fognak mozijában történni, erre vall legalább is az, hogy a vers harmadik sorában célzást tesz arra, hogy »vígan menyünk a halálba.* A világosság és az elmúlás közt fennálló okozati összefüggésre Kellert Pinkász főtisztelendő ur is rámutatott iménti felszólalásában, amikor idézte a haldokló Goethe utolsó szavait: »Több világosságot!« A főtisztelendő ur szerint a költészettel is foglalkozó jeles weimari miniszter — aki egy dologban mindenesetre hasonlított a mi minisztereinkre, abban, hogy ő sem jött el a mai bankettre, (pedig nem is jelentette be érkezését) — szóval a főrabbi szerint Goethe képletesen értette volna ezt a kijelentését. Én ezt nm hiszem. Sőt egyenesen bizonyosra veszem, hogy a »Faust« Írója a hires »Mehr Licht«-mondással a villanyvilágítás bevezetését követelte. Aztán óvatosságból mindjárt meghalt, mert nem akarta kitenni magát a villanyvilágitással járó állandó kellemetlenségeknek, ö, mint a »Bűvészinas« költője tudta, hogy az ember nem idézheti fel büntetlenül a szellemeket.... A topolaiak még nem tudják. (Igaz, hogy ők nem is írták a »Büvészinas«-t. Csak a »Gyere pajtás Topolára« cimü müdalt, amelynek klasszikus tömörsége úgy felvillanyozott, hogy ezentúl minden szabad időmet valóban Topolán fogom Budapestről jelentik: A bombamerénylők bünperének felmentő táblai Ítélete után erősen foglalkoztatta a politikai közvéleményt az a kérdés, hogy a rendőrség köteles-e uj nyomozást indítani az Erzsébetvárosi Kör bombamerénylői után. Általában az a felfogás uralkodott, hogy miután a tábla ítélete szerint nem Márffy József és társai követték el az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerényletet, a rendőrség köteles az első eredménytelen nyomozás hibáit jóvátenni és uj nyomozást elrendelni az igazi tettesek kézrekeritése érdekében. Egy budapesti lap munkatársa ebben az ügyben most kérdést intézett Rakovszky Iván belügyminiszterhez, aki ki-Bjelovárról jelentik: A bjelovári törvényszék most tárgyalta Maximovics Milos földmunkás bűnügyét, aki 1920 március 20-ikán meggyilkolta és kirabolta dr. Bauer Anton zágrebi érsek nővérét és annak férjét Golubovics Iván plavnicai kereskedőt. Maximovics Milos — mint annak idején a Bácsmegyei Napló is megírta — katonaruhában bement Golubovics Iván plavnicai kereskedő üzletébe és cigarettát kért Azalatt míg Golubovics kiszolgálta, Maximovics panaszkodni kezdett, hogy éhezik, nem biria már tovább az életet. Goluboviesné megsajnálta és vacsorával kínálta meg. Maximovics elfogadta a meghívást. Vacsora közben, amikor Goluboviesné a konyhába ment, Maximovics revolvert rántott és szivenlötte Golubovicsot, aki holtan terült el a földön. Ezután kiment a konyhába Goluboviesné ulán és őt is agyonlőtte. A kettős gyilkosság után az üzletbe rohant, a pénztár tartalmát, körülbelül kétezer dinárt, magyhoz vette és elmenekült. A gyilkosságot csak másnap reggel vették észre. A rendőrség a gyilkosság színhelyén egy újságot talált, amelyre ceruzával rá volt Írva: flics Steván. Ennek alapján indult meg a ny omozás és két hét múlva sikerült is az tölteni a Nagy Sándor mozijában.) A topolaiak felidézték a szellemeket és ma még örömkönnyeket hullatnak, mert nem tudják, mi az, hogy villanyóra. A jövő elsején már tudni fogják. És akkor az előfizető, aki ma még megelégedett pillantással simogatja végig a falra-szerelt készüléket, nem fog megelégedni azzal, hogy a költő tanácsa értelmében az óra virágát szakassza le, hanem magát az órát is le fogja szakasztani a falról. Azonban, hogy jövök én ahhoz, hogy felvilágosítsam minderről önöket, uraim, amikor itt ül közöttünk a villanygyár igentisztelt igazgatója, aki sokkal illetékesebb erre. Igaz, hogy ő pénzt kér a felvilágosításért... Mindegy, mégsem avatkozom a hatáskörébe és inkább el sem mondom ezt a pohárköszöntőt. Legalább nem rontom el az önök kedvét és legalább nem kell megbélyegeznem azokat, akik érdemeket szereztek a villanygyár felállítása körül. Fognak úgyis még eleget csuklani szegények... Úgy érzem azonban, hogy Írásban közölt e pohárköszöntőmért is tartozom valami vigasztaló szóval önöknek s ezért csak annyit mondok, ha ennyi ideig kibírták, hogy nem volt Topolán villany, akkor ki fogják azt is bírni, hogy van. Écészséeükre' dió jelentette, hogy a vizsgálat mindennemű kiegészítése fölött a bíróság tartozik dönteni és amíg jogerős ítélet nincs az ügyben, addig a rendőrség nem kezdhet uj nyomozást. Ettől azonban teljesen függetlenül — mondotta Rakovszky belügyminiszter — a rendőrség állandóan figyelemmel kisér minden olyan jelenséget, amelyből esetleg a bombamerénylők kilétére lehet következtetni. Al! ez úgy a csongrádi, mint az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerényletre is. A belügyminiszter válasza nem elégíti ki a magyar ellenzéki köröket és az ügyet valószínűleg szóvá fogják tenni I a nemzetgyűlésen is. állítólagos Ilics Sztevánt elfogni, akiről később kiderült, hogy valódi neve Maximovics Miios. Ilics tagadta, hogy valaha is járt Plavnicán és mikor többen ráismertek benne arra a katonaruhás férfira, aki a gyilkosság napján Golubovics üzletében járt, zavart válaszokat adott a vizssgálóbiró kérdéseire. Egy heti megfigyelés után Ilics-Maximovicsot a sztenyeváci elmegyógyintézetbe szállították, ahonnan másnap megszökött. Ez év márciusában, ismét Bjelováron tűnt fel a rablógyilkos. Az utcán aizonban Radics Milán földmives fölismerte, értesítette a rendőrséget, amely letartóztatta A törvényszéki tárgyaláson Ilics- Maximovics tovább tagadott, azonban a tanuk ellene vallottak . A tárgyalás során még egy tanú jelentkezett, aki előadta, hogy Maximovicstól őt évvel ezelőtt egy órát vásárolt, amelyről később kiderült, hogy Golubovicsék tulajdona volt. A bírósága bizonyítási eljárás befejezése után Maximovics Milost két rendbeli rablóg'yilkosság bűntettében mondotta ki bűnösnek és kötéláltali halálra ítélte, A vádlott az Ítélet ellen felebbezett. Maximovicsot ezután visszavezették a fogházba, A tárgyalást követő éjszakán a halálraítélt áttörte cellája falát és a résen át, kötél segítségével a fogházudvarba ereszkedett le. A fogházudvarban szolgálatot teljesítő őr észrevette és riasztólövéseket adott le. Erre több fogházőr a menekülő irtán vetette magát és elfogta. Ilics-Maxlmovfcsot most megvasalva őrzik. A divizionárius bútorai Ezredes a vádlottak padján A beograd katonai törvényszék hétfőn délelőtt kezdte meg Mitrovics Zsiva volt oszijeki diVizióparancsnok bűnügyének tárgyalását. A tárgyalás elé különösen katonai körökben tékái1'enek nagy érdeklődéssel. Az S. ti. S. állam megalakulása óta ez az első eset, hogy magasrangu katonatisztet vagyoni deliktum elkövetésével vádolnak. Noha azok a cselekmények, amelyek miatt a katonai ügyészség Mitrovics ellen vádat emelt, nem súlyos természetűek s nem érintik a katonatisztikar erkölcsi integritását, a bírói ítéletei mégis némi várakozás előzi meg. Mitrovics volt hadosztályparancsnok felett háromtagú bíróság Ítélkezik, amelynek tagjai Daszkalovics Alekszandar gyalogsági ezredes, mint elnök, Trifunovics Zsifkó szavazóbiró s Lefties Lada, aki a vádat is képviseli. Mitrovics 1922—1924 közt az őszijeid hadosztály parancsnoka volt. A divizionárius ellen öt vádpontot emeltek. Az első vád, hogy a katonai asztalosmühelyben saját részére bútorokat csináltatott, ami által az államkincstárt megkárosította s hogy a tüzérségi asztalosmühelyben is készíttetett külömböző bútordarabokat. A második vád, hogy a kurírt, akinek a hadügyminisztériumhoz kellett volna a divízió jelentéseit továbbítani, több alkalommal arra használta, hogy privát ügyeit intéztesse el vele Beogradban. A harmadik vád, hogy az állami fogatokat s az ezred lovait magánfuvarozásra használta. Nem túlságosan jelentékeny a negyedik és ötödik vád sem, amely szerint Mitrovics a saját lovát egv sokkal értékesebb kincstári lóval elcserélte s hogy a katonai épületekben lévő lakásokat rokonainak és hozzátartozóinak utalta ki, mig a tisztek kénytelenek voltak a kaszárnyától távol lakást bérelni. Az eljárás Paics Dimitrije brigadgenerálís feljelentésére indult meg, aki egy levelet bocsátott a hadügyminiszter rendelkezésére, amiből kitűnik, hogy Mitrovics utasításokat adott, hogy a műhelyben számára bútorokat készítsenek. Mitrovics Zsivan teljes díszben, harctéri kitüntetéseivel jelent mega tárgyaláson. Kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, a hajszát Paics tábornoki indította ellene. Elismeri, hogy csináltatott bútorokat, azonban az anyagot mindig megfizette. A katonai asztalosmühelyek nem a katonaság magánvállalatai, amelyek mások számára is dolgoztak. Hivatkozik harctéri érdemeire, amelyek kizárják, hogy ő tisztességtelen utón akart anyagi előnyökhöz jutni. A délutáni tárgyaláson ismertették azt a levelet, amelyet Paics tábornok a hadügyminiszterhez irt és a melyben felsorolja mindazokat a vádjait Mitrovics Zsivojin tábornok ellen, amelyeket később azután az ü°'Tiészség is magáévá tett. Levelében arra is kitért, hogy Mitrovics Radiccsal és államellenes elemekkel szimpatizált. Ezután több tanút hallgattak ki, ä kik mentővallomásokat tettek a tábornok-vádlott mellett. Délután hat órakor a tárgyalást berekesztették és folytatását kedd délelőttre tűzték ki Nem nyomoznak a bombamerénylők után A budapesti rendőrség* nem kiváncsi, hogy kik követték el az Erzsébetvárosi Korben a merényletet Halálraítéltek a zagrebi érsek nővérének gyilkosát A rablógyilkos a tárgyalást követő éjszakán szökést kísérelt meg
