Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-23 / 314. szám

PoStarina piaćena? 4 OLDAL Budapest XXVI. évfolyam Szuhotica, HÉTFŐ 1925 november 23, szám 3S5 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ui. 4. (Rossia Fosciéro-palota) Kiadóhivatal: Subótica, Aleksandrova «1.1. (LeSa:li-paló';a) Aiigolellenes összeesküvés Egyiptomban Forradalom kitörésétől tartanak Londonból jelentik: Egyiptom a forradalom küszöbén áll. Szombat délután Londonba szikratávíró utján nyugtalanító jelentések érkeztek. A legutolsó távirat szerint a helyzet a lehető legkritikusabb. Minden pilla­natban általános felkelés törhet ki az angolok ellen. A Foreign Office angol megbízott­ja bizonyítékokat nyújtott át arra nézve, hogy az egész országban összeesküvés van, melynek az a cél­ja, hogy Egyiptomból az angolokat kiűzzék. A mozgalom vezetője Zag­­lul pasa volt miniszterelnök. Miután ő, valamint a liberális pártok szom­baton a parlamentben akartak gyü­lekezni, a parlament épületét sűrű rendőr- és katonakordonnal zárták körül. A környékbeli házak lakói­nak megtiltották, hogy lakásukat elhagyhassák. Zivar pasa, a jelenlegi miniszter­­elnök az egész városban plakátokat ragasztatott ki, amelyben inti a la­kosságot az összetűzésektől és min­den csoportosulást betűt. Különben a legerélyesebb biztonsági intézke­déseket tették meg a városban. Az egyiptomi rendőrség két angol fő­nöke a kairói rendőrséget három­ezer emberre megerősítette. Szom­bat este Fuad király ellen nagy tün­tetések folytak le. Hire terjedt an­nak is, hogy Fiiad király már elme­nekült Egyiptomból. Radios nagy beszéde Ljubljanában A szlovén néppárt tüntetést rendezett a közoktatásügyi miniszter ellen Ljubljanából jelentik: Radios Ist­ván közoktatásügyi miniszter szom­baton délután érkezett Ljubljanába dr. Macsek, Kosztics Iván és Pucelj képviselő kíséretében. Radicsot a pályaudvaron süni köd ellenére is meglehetősen nagy tömeg várta, amelyről azonban kiderült, hogy Korosec hiveiből toborzódott, mert a vasúti kocsiból kiszálló Radics Istvánt füttyszóval és ellenséges ki­áltásokkal fogadta. — Le Radicscsal! — Le a hor­gát nép árulójával! — és ehhez ha­sonló felkiáltások hangzottak el. A sűrű ködben sikerült Radicsnak ész­revétlenül elhagyni a pályaudvart, a szlovén néppártiak tüntetése azon­ban a városban is folytatódott. Este kilenc órakor bankett volt Radics tiszteletére, amelyen a közoktatás­­ügyi miniszter is felszólalt. Vasárnapi népgyüiés Vasárnap délelőtt fél tizkor kez­dődött a népgyüiés a Narodni Dóm­ban, amely zsúfolásig megtelt ér­deklődőkkel. A gyűlést Pucelj Iván képviselő nyitotta meg és elítélte a szombati tüntetés rendezőit, akik arról szerették volna meggyőzni Radicsot, hogy a szlovének nem éreznek együtt vele. Kifütyülték Ra­dicsot — mondotta Pucelj — az első közoktatásügyi minisztert, aki való­ban törődik a közoktatásüggyel. Fel­olvasta ezután Pucelj a szuboticai bunjevácpárt üdvözlő táviratát és megjegyezte, hogy a bunyeyác-so­­kác-pártban ötvenezer horvát pa­raszt tömörül. Ezután átadta a szót Radics Istvánnak. Radics beszéde Radics másfélórás beszédét nagy figyelemmel hallgatják. Olvastok mindenféle egyezményről — kezdte beszédét — anélkül, hogy tudnátok, miről van szó. Megállapíthatom: at­tól a perctől kezdve, amióta meg­kötöttük ezt az egyezményt, az ál­lam fejlődésének legnagyobb aka­dályai eltűntek. Vannak ugyan még egyesek, sőt pártok is, amelyek nem értenek egyet az uj politikával, pél­dául a független demokrata-párt, mert szerintük az egyedüli helyes a »vaskéz politikája.« Pedig a politi­ka maga a reális élet, amelynek megegyezésen kell alapulnia. Még a család se tud békességben élni kom­promisszumok nélkül, a megegye­zés minden harmónia alapja. Az egész civilizáció is a kompromisszu­mok hosszú láncolatából fejlődött. Csak a kapitalizmus, a burzsoázia és az arisztokrácia nem ismeri a kompromisszumot és ezért botrá­nyos is a politikája. A megegyezés politikája az egyetlen politika, amely úgy külsőleg, mint befelé megerő­síti az államot és előnyei úgy a gaz­dasági. mint politikai téren máris érezhetők, a kilátások pedig a leg­kedvezőbbek. »Mért lettem miniszter?« — Büszkén ismerem el. — foly­tatta Radics. — hogy a megegye­zést Pasics és én csináltuk. Erre a megegyezésre úgy a radikálisoknak, mint nekünk egyformán szükségünk volt. A radikálisok belátták, hogy külföldi hitelük egyre gyöngébb lesz és hogy a horvát ellenzéket nem lehet erőszakkal elnyomni. Megkí­séreltek mindent a vaskéz politiká­jának eszközeivel, ugyan nem any­­nyira Pasics akaratából, mint inkább Pribiesevics diktatúrája alapján. — Felvonultatták ellenünk a fegyvert és a szuronyt, sőt a választásoknál attól sem riadtak vissza, hogy az urnákból kivegyék a . szavazó-go­lyócskákat. Engem börtönbe juttat­tak, de mindezzel nem értek el sem­mit. Kijöttem a börtönből, de nem azért, hogy a miniszteri székbe ül­jek. Nekem nincs szükségem a mi­niszteri bársonyszékre, de szüksége van rá a népnek, hogy én ott elfog­laltam a helyemet meri parasztál­lamnak parasztpolitikára van szük­sége. Ezt megüzentem Pasicsnak Radics Pavle utján, amikor megkez­dődtek kormánybalépésemre vonat­kozó tárgyalásaim. Megmagyaráz­tam a miniszterelnöknek, hogy a radikális-párt még ma is hozzánk hasonlóan parasztpárt. amelv annak idején a tiránnusok elűzésével for­radalmat csinált. Megmondottam Pasicsnak: mi horvátok vagyunk és azok is maradunk, ti szerbek vagy­tok és azok is maradtok. Hadd ma­radjanak ugyanígy a szlovének is szlovénoknak. Mi hárman testvérek vagyunk, de ha védekezünk, egyek vagyunk, amint a kéznek is öt ujja van, de ha összeszorui, egy kéz, egy ököl lesz belőle. (Hosszantartó helyeslés.) Az SHS királyságot nagy­hatalommá tette a meg­egyezés Radics ezután a megegyezés kül­politikai hatásáról beszélt. Spalajko­­vics követ, aki a megegyezés ellen volt, ezt írja: »Azelőtt igen nehéz volt a helyzetünk, a megegyezés óta nagyhatalom képviselőjének te­remtenek. Antonievics római követ ugyanezt irja. Milanovics milánói követ közli, hogy Mussolini kijelen­tette neki, hogy nem nagy súlyt helyez Jugoszláviára, mig a horvát kérdés rendezve nincs, most azon­ban egészen más hangon beszél. Tö­rökországban — mondja Radics — egy ifjuur a követünk. Ezelőtt Ke­nud úgyszólván szóba sem állt vele, most hangsúlyozza, hogy Jugoszlá­viáé a vezetöszerep a Balkánon. Olaszországról azt mondta Ra­dics, hogy ha ott a kalandorok győz­nének, az egész szhívság ellenük fordulna. »A szerbek és horvátok nem akarnak többet fizetni« A tisztviselőkérdésfföl és az adó­problémáról is kiejtette Radics a nézeteit. Az adókiegyenütésröl és egységesítésről azt mondotta, hogy az. nem könnyű dolog, miután sem a szerbek, sem a horvátok nem akarnak többet fizetni, ha pedig a szlovének kevesebbet fizetnek, akkor az ádójövedelmek csökkennek, ami az államháztartás egyensúlyának ro­vására megy. Türelemre van szük­ség, mig ez a kérdés rendeződik. Végül áttért Radics as szlovének jellemzésére, hogy az újságírók előtt a szlovénekre vonatkozólag tett ki­jelentésének éléi elvegye. — A szlovének — mondotta — derék alkotók, a legszorgalmasab­bak az országban, azt azonban meg kell engedni, hogy a klerikálisok a legbutábbak, mert állandóan a val­lást látják veszélyeztetve. A szlo­vén lányok a legszebbek egész Eu­rópában, a fiuk pedig mindenben igen ügyesek. A szlovének közül kerülnek ki a legjobb tisztviselők. Pucelj köszönetét mondott Ra­dicsnak beszédéért, majd a gyűlés üdvözlő táviratot küldött a király­nak és Pasicsnak. Lemondott a francia kormány A kamara vasárnapi ülésén leszavazták Painievé pénzügyi javaslatait — Briand lesz Painlevé utóda Párisból jelentik: A kamara va­sárnap reggel folytatta a pénzügyi javaslatok vitáját, amelynek során a Painlevé-kormány megbu­kott. A vita az ötödik és hatodik sza­kasz fölött indult meg, amely a rö­vid lejáratú kincstári kötvények né­hány kategóriájának konszolidálásá­ról szól. Bo anovs'ki, a Poincaré-kormány volt pénzügyminisztere volt az első felszólaló, aki élesen bírálta Painlevé pénzügyi politikájának pálfordulásait. Figyelmeztette a kormányt, hogy a kötvények konszolidálása súlyos ká­rokat okoz az államnak. Painlevé állt fel ezután — több izgalmas hangulatban elmondott fel­szólalás után — és kijelentette, hogy a kormány Selveti a bizalmi kérdést. A kormány nem maradhat a he­lyén — mondotta — ha a kamara nem fogadja el változatlanul a pénz­ügyi javaslatokat. Hernot elnök délután félháromig felfüggesztette az ülést. A szünet a pártok közt folytatott izgalmas tár­gyalásokkal telt el, majd a délutáni ülést azonnal szavazással kezdték. Ennek eredményekép 278 szavazatta! 275 ellenében a kamara leszavazta Panlevé ja­vaslatát. A kormány tehát három szavazattal maradt kisebbségben és ezt az ered­ményt a kommunisták magatartása, d n őtte el, akik eddig tartózkodtak a szavazástól, most pedig a kormány ellen szavaztak. A szavazás után Painlevé azonnal bejelentette, hogy a kormány levonja a konzekvenciákat és benyújtja le­mondását. A bejelentést minden ol­dalról nagy izgalommal fogadták, maid Hernoí elnök azonnal bezárta az ülést. A kamarából Painlevé azonnal az Elysée-be hajtatott, ahol Doumergue elnöknek benyújtot­ta a kormány lemondását. A helyzet egyelőre még teljesen tisztázatlan és a kibontakozó tárgya­lások csak vasárnap éjszaka indultak meg, politikai körökben azonban biztosra veszik, hogy Briand lesz Painlevé utóda. Ebben az esetben Briand nagy koa­líciós kormányt alakítana, vissza­vonná Painlevé pénzügyi javaslatait és uj, a parlamenti pártokat meg­nyugtató javaslatokkal lépne a ka­mara elé. 1

Next

/
Thumbnails
Contents