Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-22 / 313. szám
1925. november 22. KÖNYVEK ©se Földi Mirály: Valakit szeretni kell. Kis regényeit ésTiovelláit gyűjtötte öszsze Földi Mihály, sok nagysikerű regény írója, ebben .a kötetben. Azonban ezeket a kisebb méretű írásokat is széles alapvetés. regényszerü feszültség jellemzi — és a kiváló iró elbeszélő erényeit szinte sűrítve tartalmazzák. A modern élet belső betegségeit és bomlásait, hallgatja és kopogtatja ki Földi Mihály, s ennek a súlyos és fájdalmas területnek ma már nemcsak speciálistája, hanem virtuóza is. Uj kötetében összegyűjtött munkái — kisebb és nagyobb lélekzetüek egyaránt — komoly élményt jelentenek mindazok számára, akik a mában élnek és ismerni akarják önmagukat. A szépen kiállított mű az Athenaeumnál jelent meg. * Bókay János: Mario. A fiatal magyar irónemzedék egyik kitűnő tagjának uj regénye jelent meg ezzel az olaszos hangzású címmel. A regény a Lidón játszódik, egy nagy szálloda cselédszobáiban és vendégei között, de az olasz nevű hős magyar fiú, aki tengerészből vedlett át a nemzetközi hotel pincérévé. Ahogy az iró Mario szerelmi regényét fölépíti és elmondja, abban benne van a nyugat-európai Íráskultúra teljessége, az a szenvedély és szomorúság azonban, ami a hősnek tettei mögött rejlik, egészen magyar. A közönség kétségkívül szívesen fogadja ifj. Bókay János érdekes és értékes uj munkáját. A Oara Arnold művészi címlapjával ellátott szép kötet az Athenaeumnél jelent meg. Ady-Muzeum II. kötet. A Dóczy Jenő és Földessy Gyula avatott szerkesztésében megjelenő Ady-Muzeum első kötete olyan általános érdeklődésre talált, hogy időszerűvé vá't a II. kötet megjelentetése is. amelynek irodalomtörténeti érdekessége talán még az előző kötetét is felülmúlja. A Muzeum uj kötete folytatja Ady életművének rendszerezését, versei időrendjének megállapításával. az Ady-irodalom teljes ismertetésével s a kortársak emlékezéseiből Ady életének ismeretlen mozaikköveit illeszti bele a mindjobban kialakuló teljes Ady-képbe. Gazdag levélgyűjtemény teszi teljessé a gondosan összeállított munkát, amely nemcsak Ady-kultuszának, hanem Ady megértésének is megbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Ady élete és művészete elválaszthatatlan egység, s kell, hogy Ady verseskötetei mellé az Ady-Muzeum köteteit is odategyék a költő hívei. A szénen kiállított testes kötetet az Athenaeum adta ki. Jugoszláviában bolti ára 80.— dinár. Kodolányi János: Börtön. Az uj magyar irógenerácló képe Iassan-lassan kezd már kibontakozni. Uj regénye alapján kétségtelennek látszik, hogy Kodolányi János az uj magyar irodalom egyik legerősebb, legmarkánsabb regényírója. Olyan élő, igaz. minden porszemet számbavevő, de mégis nagyvonalúan összefoglaló képet még senki sem festett a háború utáni magyar faluról s a magyar falu parasztjáról, mint ez a fiatal iró. Nagv Varga János életén. sorsán, tragédiáján át döbbenetes mélységekbe látunk, a lélek olyan titkaiba, amelyet csak igazi nagy iró nyithat meg előttünk. A könyv minden lapja. minden alakja élmény, meglepetés és gyönyörűség, van a regényben néhány jelenet, amelynek mélységesen Minden könyvujdonság és bárhol hirdetett könyv kapható a „Literaria“ Mavro Heumann könyv- és hirlapter jesztő vállalatnál, Subotica, Karadjordjev tr£ 12, postafiók 76 „LITERARIA“ 10063 minden árusítójánál! Kérjen könyvjegyzéket! BÁCSMEGYEI NAPLÖ magyar reálizmusa feledhetetlen lesz minden olvasó előtt. Kodolányi János a. Börtönnel a magyar irodalom első sorába emelkedett s újabb munkái elé komoly érdeklődéssel kell tekintenünk. A Börtön az Athenaeum kiadásában jelent meg. Jugoszláviában bolti ára 26.— dinár. * Oláh Gábor: Patkánybiivölö. Oláh Gábor, a debreceni »bokrétások« régi ó, drága, vágyott, véres, virágos város! Pezsgő, pirosló örömmel hagyom el a pályaudvart és megyek a hordárom után, aki görnyedtem kókadtan viszi málhámat. Széjjelnézek. Szűk járda, zajos, sietős emberek, duzzadt villamos csilingel, egy vénhedt konflis pedig szánalmavan vergődik át a szűk piacon. Tekintetem végigsiklik a Santa-Maria della Morelia kopott homlokán s a csalódás titkon besurran bensőmbe. mint láthatatlan mikroba. Csúnya zaj, vásári nyüzsgés, rosszkedvű türelmetlenség lóg a tér felett. Bizony. a szívós és lüktetős vágyakozásban párássáfinomulnak az uccák, a tornyok, a templomok s az emberek. A valóság mindig csúnyább, nyersebb, keményebb, mint a könyveken és képeken elgondolt meszszeség. A hordár megáll a jelzett szálloda előtt s nemsokára kopott, vájttestü lépcsőkön csavargunk fel az irodába, amely az első emeleten van. Az igazgató sajnálkozva jelenti ki, hogy nincs üres szoba. — Akkor gyerünk tovább — mondom a hordárnak s indulni készülök, de ő nem nyugszik bele ily hamar a nemleges válaszba. — Egy ágy csak akad az ur számára — mondja kedélyeskedve, tréfás követelődzéssel, megtörll homlokát és hamiskásan rám kacsint. Úgy látszik, nehéz a podgyászom és nincs kedve tovább cipelni, a fizetség már nem lehet sokkal több. Az igazgató tapintatosan végigsimit tekintetével és meghitten, mosolyogva szól: — Lenne még egy szoba, de nem tudom, megfelel-e önnek? Egy kicsit magas. Ötödik emelet. Hordárom helyesel, nem baj, ha magas, az ur még fiatal. Aztán felém fordul s avval dicsekszik, hogy ő szerezte uj szállásomat. Ha ő nincs, ki tudja, mennyit mászkálnék még szoba után. Kénytelen vagyok rábólintani hordárom érvelésére, málhámat most a szállodai szolga veszi át s megindul az emelkedés az ötödik emelet felé. Milyen régi. regényes épület! Fél- és negyedemeletek, görbe, sötét folyosók, aztán egy-két lépcső, aztán újabb kanyarulat s uiabb folyosó. Ariadne fonalára gondolok, mely nagyon ügyes szolgálatokat tehet ilyen labirintusban. Zugok. beszökellések, zsákuccák, bolthajtásos pihenők kopott márványpaddal. Megkérdezem a szolgát, hogy milyen régi lehet ez a szálloda? r— Nem tudom, uram, de azt hallottam, hogy miikor az első vonat jött Firenzébe, akkor alakították át szállodának. Hogy ezelőtt mi volt ez a ház, a jó isten tudja. Az emeleteket, tekintve, hogy lépcsőházról szó sincsen, lehetetlen számontartani, de nagyon fáradt voltam már, mikor a bérszolga az egyik folyosó végén meredekül felkuszó lépcsőre mutatott: — Ez ott fent lesz az ön szobája. Karfa helyett vastag kötél kínálja magát a fogódzkodásra. A lépcső tagja, aki azonban az ui magyar költészetnek is első csatasorában áll, legújabb verseit Patkánybiivölö cimü kötetében gyűjtötte össze és jelentette az Athenaeum kiadásában. Zengő magyar ritmusok sodorják Oláh Gábor modern és sokrétű érzelmeit, valami ősi. férfias erő boltozza alá a finomult és feminin képzelet légvárait. Ez a kettősség adja meg Oláh Gábor verseinek külön, érdekes izét és adja meg jelentőségét. egyedül az én szobámba vezet. Benyitok. Egyszerű, szelíd, ferdefalu padlásszoba. Tiszta, széles ágy, öreg bútorzat, jámbor, joviális Íróasztal kalamárissal, göthös, sánta mosdó széles fiókokkal, öreges, kékszemü, tubákos derű lakja ezt a szobát. Minden már nagyon öreg. de azért jókedvű és barátságos, mint hajdani tabáni kosztosnénike. Az Íróasztalon mennyi tintafolt. bizonyosan sokat írtak már rajta. Regényt, tanulmányt, számlát, szerelmes levelet — ki tudja? Még egy ajtó van a szobában, tömzsi, vastag, esetlen ajtó nagy, kövér, otromba zár az oldalán mint valami patrontáska. Kíváncsian s nem minden erőlködés nélkül nyitom ki a kapunak is beillő ajtószárnyaí. Lapos tetőre kerülök kémények, telefondrótok, rádióautumák közé. Magasan vagyok. Ott a dóm campaniléje, amott a Palazzo vecchio kecses, karcsú tornya. Azontúl már az Arno következik, meg a Giardino di Boboli zöldje, meg Qaluzzo kolostora. — Firenze! Dante-idézetek tódulnak ajkamra, lelkemben pedig szomjas csodálat, rajongó vágyakozás hullámzik hosszan, hallgatagon. Feledni próbálom a megérkezés kicsinyes lármáját, a csalódás röpke árnyát, mely az állomástól idáig kísért. Visszatérek derűs, ódon illatú szobámba s ahogy a tetőn nyíló otromba ajtót becsapom, észre veszem, hogy annak belső oldala betűktől hemzseg. Felgyújtom a villanyt. Sok-sok írás, sok száz betű különböző vastagságú ceruzákkal Írva, mint valami óriási emléktábla. Itt egy német versike. szomszédságában angol szavak, aztán néhány francia szó M. Blanchetól Marseilléből. Nini. itt oroszul irt valaki hét rimes sort, az aláírás alatt a dátum 1912 július 11. Ez a pár sor portugál lehet, itt Varsóból egy lengyel aláirás. Emitt egy német professor Írása Münchenből, a nevét ismerem, két könyvet olvastam tőle a Terűn - to és Giotto művészetéről. Mellette dán írás, Kjöbenhavból valaki, alatta néhány spanyol szó arról, hogy itt lakott Segnor Habila, a Pradomuzeum tisztviselője. Azután megint francia szó: »itt éltem, álmodtam s csodáltam szépségedet, Florenc!« Az olvashatatlan aláirás alatt a foglalkozás: poéte de Bruxelles. Olasz irás is akad Rómából meg Torinóból, amott néhány francia szó egy bukaresti Írótól, itt megint egy amerikai látogató 1907-ből. Szerb vagy magyar írásra nem akadok. A szoba benépesedik. Kedélyes, lelkes, rajongó társaság: Firenze szerelmesei. Mind azért jöttek, hogy ámuljanak s hogy a szépség édes érzését lopják lelkűkbe. Szinte megható ez a nagy. nemzetközi szerelmes társaság, akik leborulnak a virágos város előtt, mint hajdanán az idegen királyok a Kisded előtt. A onák és határozatlan hangulatok, melyek nemrég még lelkembe akartak surranni az alkony növekvő árnyaival, most kiszorultak, mint ördögfiókák a templomból, amikor 17. oldal.. megszólal az orgona. Firenze soknyelvű szerelmesei ime találkoztak, összegyűltek ebben a ferde, tubákos padlásszobában, mely talán már századok óta ad hajlékot a szépségek bolygó kereoihek. Lelkemben vidám érzések harsonáznak. hiszen nem vagyok már egyedül, társak, testvérek között érzem magam s velük együtt zarándokolok a virágos város vágyottságai közé. Áhitatos lélekkel írom rá nevemet az otromba ajtóra, mintha a szépre szomjas vándorok nemzetközi szövetségébe lépnék be. Szenteleky Kornél Honrát-szerb Antológia • B • Az ifjúság himnusza — 1VO VOJNOVIČ - (Az »Impefatrix« című drámából) A csenevész idővel dacolva hömpölyög a tavaszi fergeteg hegyről hegyre és elcsépelt, megöröl elsodor, elseper mindent, ami férges, ami korhadt, ami száraz, ami nyomorék és süket, dörögve hajtja ki a rothadást s a szennyet. — Viharszél, fergeteg! — Viharszél! seperj le, tépj le, szakíts le, sodorj el mindent, ami esendő, mindent, ami veszendő, mióta baglyok, békák és farkasok sötétet vetettek, Mércét etettek s megfenyegették a tavaszt ármánnyal és halállal. — Viharszél, fergeteg! — Viharszél a csenevész Idővel dacoló viharszél vagyunk mi, a kicsik világa, kiknek se szeri, se száma, viharszél, mely isteneket lerombol és összezúz, hogy földi porukból felépítse megint holmi isteni cárság uj cyklopi bástyafalait. — Viharszél, fergeteg! -— Viharszél! Dél — SVETISLAV STEFANOV1Ć — A nap-perzselte part pázsitja, lám, Mint dús hajad, mély süppedő selyem, Melyet, hogy lágyan álmodjék tejem, Tündérkezekkel ágyaztál alám. Az orcáidból, mint nagy, ritka rózsák, Bíbor kelyhéből forró illat árad, A tó felöl hőség cikáz; a fáradt Flév légben ing az árnyas vágy-valóság. A föld bizsergőn, fojtottan piheg, Úgy, mint mi is, remegve, lankadó Gyönyörben és lm, most a friss, hideg Fiabokra tűz, a kék mélység felé dől A nap; s igéző fényre gyűl a tó, Úgy, mint szemed láng-csókjaim tüzétöl. Alkony — ALEKSA SANTIC — Mély álom hull a végtelen, Kék vízre lenn, Hüs éj lesz nemsokára. A zord sötéilö szirti álon Elhal vakon A nap végső sugára. Az est harangja kongva, Jajongva Kiált a karszti partfokig, A nép száz kínban égve Utitarhznya Nemzetközi ajtó
