Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-22 / 313. szám
14. oldal 8ÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. november 22. lyesebben: az ö statisztái is játs-^^ttak. itt a népet, katonákat és őröket is színészek vagy színészek módjára kiképzett volontérek és napi dija sok adták, s e tekintetben akkora volt a művészi lelkiismeretesség s olyan tökéletes a közérdek előtt teljesen fejethajtó egyéni önzetlenség. hogy az a színész, aki egyik este a legfontosabb szerepek egyikében jeleskedett, másnap a tömeg közé vegyült, a karjaival hadonászott, éljent vagy abcugot kiáltott, s nem panaszkodott a kávéházban, hogy micsoda vacak szerenet kapott... Hogy ily egészséges szellem uralkodott a meiningeni szinháznál. az elsősorban a hercegi pár érdeme volt. De mindegek a tanácskozások és csevegések csak előkészületek, bevezető intézkedések voltak. A próbák próbája. Az első próba csak az előzetes betanulás s a herceg által kidolgozott tervezet után következett. Szerepnemtudásró! persze ily rendszer mellett szó se lehetett. Amikor a regie az első próbát kiirta. már mindenki tudta a szerepét, az intelligensebbje esetleg a partnereiét is. Hát még a következő próbák! Azokon a színész már teljes felkészültséggel jelent meg. s ezeket már csak az összjáték kedvéért tartották meg s mindaddig folytatták, mig az ensemble olyan teljes és tökéletes — a szó igazi értelmében: meiningeni — lett. ahogy az »igazgató ui« becsvágya kívánta. A nézőtér ilyenkor egészen sötét volt,, mig a színpadot annyira megvilágították, mint az előadás estéjén. s a díszletek és egyéb rekvizitumok is mind úgy fölvonultak mintha publikum előtt játszanának. A két rendező a színpad egyik végén foglal helyet s onnan nézi hadvezért szemmel a történéseket .Egy gongszerü csengetés, — annak a jeléül, hogy kezdődik a próba. Ünnepies csend, akár egy templomban és nem az a morajló zugás, mint másutt hasonló alkalmakkor. Itt még komolyan veszik a színjátszást, nem komédiázásnak. ez a hely még igazán egy Tháliűnak szánt fölszentelt templom volt... Ekkor megszólal a földszintről egy hang, a hercegé. Megkezdi a próbát azzal a művészi értelemmel, amelyről méltán volt hires ez az előkelő szinigazgató, s amelyért valószínűleg lemosolyogták őt a kisebb-nagyobb trónokon ülő kollégái, akiknek szintén volt udvari színházuk, — de ők csak este jártak oda szórakozni és tapsolni... Bámulatos, mily ügyes vezetéssel utaltatott itt minden egyes színész szerepe szellemének a megértésére s az őt megillető helyzetbe. Itt ad oculos mutatta meg a herceg, mint öltenek esztétikai és dramaturgiai csevegések praktikus alakot és teoretikus fejtegetésekből mint válik praktikus teljesítmény. Az eredmény azért volt oly meglepő s az összjáték oly tökéletes, mert egyetlen jelenetnek a próbája gyakran órákig tartott. — mindaddig, amig annak minden legkisebb részlete alaposan kidolgozva készen nem állott. E hosszas, türelmes és beható tanulmányozás alatt nemcsak állandóan a színházban tartózkodott a herceg, de magára vállalta ott a rendezés munkájának legnehezebb részét, úgy hogy más színházak jól fizetett vezetői sokat tanulhattak tőle. (Tanultak is.) S ez érdeklődésének az értekét csak fokozta, hogy a kioktatásait humoros és szellemes megjegyzésekkel fűszerezte. Ezek után azt ülhetné az ember, hogy a herceg fővezérlete mellett a művészei bábokká vagy dróton mozgatható automatákká törpültek. A világért se! Minden színésznek joga volt »hozzászólni«, véleményt nyüvánitani, megjegyzéseket és ellenvetéseket tenni, s őfensége nem neheztelt, ha a szinész. abban a hitben, hogy erőszakot akarnak alkalmazni a tehetsége vagy a szerepfölfogása ellen, az ily elbánással szemben tiltakozni próbált. A herceg nem haragudott a független különvélemény bátor kimondásáért s nem tartotta uralkodói méltóságán alulinak polemizálni a színészeivel. E vitatkozások alkalmával aztán fölülről lefelé és alulról fölfelé nagyjelentőségű dramaturgiai fejtegetések hangzottak el, olyan szabásunk, amelyek helyükön lettek volna a legelőbbkelő újság tárcarovatában vagy a Deutsche Rundschau feudális hasábjain. A Karl August és Goethe weimári dicsőséges korszaka óta nem volt Európában több ilyen Musenhof. mint a meiningeni. Bizony, aki visszagondol rá, sajnálattal kénytelen emlegetni a tempi passati-1 és sóhajtva emlékezni a régi jó időkre! Napi kritikáról természetesen Meiningenben szó se lehetett. Gondoskodott a pótlásáról a herceg a maga leveleiben — mint valamikor a mi Kazinczynk, akinek az episztolái újságot, folyóiratot és tudós társaságot helyettesítettek a maguk idejében —, melyeket a színháza tagjaihoz intézett s ahol per longum et latum foglalkozott egy-egy szerepükkel s azoknak a niegjátszásával. Ez írásos nyilatkozatokon túl is hallatta kritikáját a herceg, — próbák alkalmával a lámpák elé szólította az egész társulatot s az elmúlt estéről közölte a véleményét vele. Volt, akit megdicsért, volt. akit lecsepült, s miután uev az előadás egészéről, mint annak részletiről elmondta a véleményét, néhány kedélyes szóval, beező tréfával megvigasztalta azokat, akiket az imént kiszidott. E színészek legtöbbje szerette a kritikának ezt a közvetetlenségét. de persze akadtak köztük is olyan halhatatlanságra vágyók, akiknél a hercegi Ítélet nem pótolhatta a nyilvánosság hozzászólását s a nvomdafesték csábitó varázsát. Volt nem egy. akinek állandóan hiányzott az újságok Szinház-rovata, s aki nem tudott lemondani arról, hogy az alkotásairól elismerő sorokat olvasson valamelyik tekintélyes lapban. Az ilyeneknek szűk volt Macedónia s nem maradtak sokáig Meiiningenben. bár később — mikor 4 szinésztruppnak világhíre terjedt s a meiningeni színészekről többet beszéltek, mint a leghatalmasabb parlamenti szónokokról — keserűen megbánták, hogy hűtlenek lettek a memineeni idillhez. amelyből ötven esztendő előtt a modern sziniátszásnak ui iskoláin induh hódító útiam. — oly evolúció, amely a hatását (vide: Reinhardt!) még ma is érezteti. Ami minden más színházi mozgalomtól megkülönböztette a meiningeniek akcióját, annak teljes idealizmusa és minden üzleti szemponttól ment önzetlen lelkesedése volt. Talán ez tette a hatását olyan intenzívvé és egyetemessé. Mert bármit mondianak rosszat a pesszimisták az emberekről, mégis legnagyobb varázserőt az altruizmus és az önzetlen idealizmus gyakorol rájuk. Ha aztán e nemes motívumok valódi értékeket termelnek, mint ebben az esetben, akkor a diadaluk föltartóztathatatlan. Ma is: ha minuciózus, korrekt és lelkiismeretes színházi előadást látunk, a meiningeniek iutnak eszünkbe, s köszönetét mondunk nekik, mert nélkülük ez az előadás nem volna ily gondos. RADIOS INTERJÚT AD Kedden délután, amikor Radics elhagyta a királyi palotát az őt körülvevő újságírók előtt igy sóhajtott föl: — Hála Istennek, most már minden rendben van... Az újságírók természetesen bővebb nyilatkozatokat kívántak, Radics abban a boldog hangulatban, amit minden újdonsült miniszter érez, mosolyogva invitálta őket: — Szerdán délben jöjjetek a Páris-ba, ott elmondok mindent. A Páris-szálloda étterme, amelyet Radics az utóbbi időben gyakran használ arra, hogy ott nyilatkozzék a sajtó számára, a horvát parasztpárti képviselők ebédelő helye. A Páris egyike a régebbi beogradi hoteleknek, akkor is megvolt, amikor Beograd nem szökkent világvárosi fejlődésbe,. hanem a kis Szerbiának volt egyszerű kis fővárosa. Azóta Beograd sokkal jobban fejlődött, mint a Páris-szálloda, noha a földszintjére mozi került fényes kivilágítással, ami némi nagyvárosias szint ad neki. Az étterem, ahol Radics nyilatkozni fog, a sáros udvar végében van. Rendes, tiszta, de végtelen egyszerű polgári hely. Két szobából áll. A nagy teremben radikális, demokrata s egyéb politikusok költik el ebédjüket, sőt állítólag étkeznek ott nem politikusok is. A kisebbik szobába most gyülekeznek a Radics-pártiak. A nagy terem — Vuisics volt belügyminiszter is itt van, Miroszavlyevics novasadi hadseregparancsnok s néhány radikális-párti képviselő társaságában — nem látszik túlságosan sokat törődni a kis terem népével.Képviselők s nem képviselők, zagrebi és környékbeli horvátok gyűlnek öszsze a kis teremben. Csendesen beszélgetnek. Várják Radiesot. Nagyobb élénkséget csak az hoz, ha egy-egy ismertebb Radics-párti politikus megjelenik. Azt körülveszik, érdeklődnek nála, hogy mi van, aztán újra leülnek: várni. Megjelenik dr. Macsek, majd Superina postaminiszter. Üdvözlik. A horvátok körében nincs nagyobb emóció. Ellenben jön Kovacsevies Dragutin, a Radios-párt alelnöke. Az egyszerű paraszti kabát alatt kék bakanadrágot visel, amilyent az osztrák-magyar hadsereg közös katonái viseltek. Kovacsevies Dragutin bácsi biztosan vitézkedett a háborúban s hadicmlék a nadrágja, bakancsa. A horvátok között nagyon népszerű az elnök. Hosszan rázzák a kezét, ö is mindenkinek örül s aztán annak jeléül, hogy otthon érzi magát barátai és párthívei között, leveti a télikabátjával együtt az alsó kabátját is, ugv ül neki az ebédnek otthonosan, kedvesen ingujjban ... Megjelenik N'kics erdőügyi miniszter is, aki Kovacsevies egyszerűségével szemben a nyugati eleganciát képviseli. Feltűnően szép ember, aki nr'ntha divatszalonból vágták volna ki. Ö nem is veti le a kabátját ebédhez. Mindenki itt van már s egyre fokozódó türelmetlenséggel várják Radiesot. Az uj minisztert délelőtt formális minisztertanácsba hívták s a minisztertanács sokáig tart, ezért ma kivételesen nem pontos Radics. Végre egy óra felé megjön Radics. Cilinderben, bundában van, nyakán seyem sállal. Kíséri' dr. Paszarics Radics-párti képviselő, aki eddig államtitkár volt a közoktatásügyi minisztériumban s ma, bogv a pártelnökét kinevezték miniszterré, távozik ebből az előkelő állásból. Vele van dr. Krnyevics, akit ití általában a »Radics-párt csodagyermeké«-nek hívnak. Tényleg nagyon fiatal ember. Nem látszik meg rajta, hogy már éveket töltött Amerikában s ott intézte a Radics-párti propagandát. Ismeretes róla, hogy Radics külügyi államtitkárt szeretne belőle csinálni, A vezér környezetében van a szikár Radics Pavle. Komor, nem olyan jókedvű ,mint a nagybátyja. Úgy látszik, mintha Radics Pavle és dr. Krnyevics azért maradnak olyan szorosan a Vezér körül, hogy vigyázzanak, nehogy a beszélgetés olyan térre terelődjék, ami esetleg kellemetlen volna. Dr. Krnyevics és az egyik újságíró közt csakhamar összeütközés is támad, a szavakkal egyik fél sem fukarkodik ... Mindez azonban nem zavarja a perc ünnepélyességét... Rádicsot mintegy negyven-ötven újságíró követi felfegyverkezve papírral, ceruzával. Az újságíró kolóniában néhány csinos újságíró nő is. Mikor Radics belép, egy-két zsivió. Radics. aki alig hogy lát. anynyira rövidlátó, átszellemült arccal köszöni meg a parázs ovációt. A fehérkabátos pincérrel is kezet fog, akit személyesen,isméi’'azzal őszszecsókolódzik. Általában nagyon szívesen hódol annak az oroszos szokásnak, hogy az ismerősök csókkal üdvözlik egymást. Állítólag az első minisztertanácson is csókkal akarta üdvözölni minisztertársait s nagyon meglepődött, hogy ez itt nem szokás... A Páris kisebb étterme kevés Radics számára s kevés annak a sok újságírónak, akii első miniszteri megnyilatkozását hallgatni akarja. Kijönnek a nagyterembe. Radics szó nélkül leül a mi asztalunkhoz s már kezd is beszélni. Arra sincs idő, hogy hallgatói kabátjukat, kalapjukat levegyék. Eleinte halkan beszél Radics, később mind élénkebb és élénkebb lesz a hangja. Széles gesztusokat használ. Mikor arról szól, hogy az iskolát mentesíteni akarja a politikától, hogy távol akarja tartani a tanulókat azoktól az alakulatoktól, melyek hívatlanul állami funkciókat gyakorolnak s amelyek ártanak az állam méltóságának, hangja emelkedetté válik. Ezek az egyesületek direkt az állam ellen nevelik az ifjúságot, — mondotta az ui miniszter. — Ha valaki irredenta törekvéseket folytat, az ellen az államhatalomnak kell eljárni, nem önkéntes alakulatoknak. — mondja Radics s a teremben halk zsivió fogadja szavait. Az interjú kezd hosszú lenni. Bent a kis teremben összegyűlt Radics-pártiak türelmetlenek már. Mind gyakrabban jön ki earv-egy korifeus s bizony rángatni kell Radics kabátiát. hogy ebédelni hívják az uj miniszteri. Elvégre nemcsak igéből él az ember... Néhány kisebbségi uiságiró hiába vár. hogy a kisebbséei iskolákról is megkérdezze véleményét. Radics már nem akar tovább beszélni Megy ebédelni... — P. P. — MA! HENRIK és FIA rvosi szakkönyvkereskidő és könyvkiadó BUDAPEST,IV,MÚZEUM KÖRUT35c. ' • Ill 111 —BPB—BHmMmWlBWHMIMUMflHBUUUVMKian MMMMggDBB Most megje'ervt Orvosi ' önyv e,ryzékét sza ember-k részéra bérmentve megküldi. 9180
