Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-22 / 313. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 november 22. Agyonlőtt vizsgálóbíró Szándékos emberöléssé! vádolja az ügyészség az agyonlőtt Kolárovics szombori vizsgalőbiró feleségét Szomborból jelentik: Három évvel | ezelőtt. 1922 december 17-én éjjel hala-j Ios végű családi tragédia játszódott le Szomborban. Kolárovics Koszta vizs-1 gálóbirót egyetlen lövéssel halálra se-' besitette hitvese: Kolárovics Miliana.j Az eset akkoriban óriási feltűnést kel- j tett, mert úgy tudták, hogy az akkor! mindössze egy éve házaséietet élő; vizsgálóbíró és fiatal felesége a leg­szebb egyetértésben élnek. A házasság szerelmi házasság volt. A szerelem még Pécsett kezdődött, hol Kolárovics mint vizsgálóbíró működött. Ekkoriban osz­tották be hozzá Ivkov Millanát, mint gépirónőt. A vizsgálóbíró hamar szere­lemre gyulladt a szép gépirókisasszony iránt és Pécs kiürítése után Kolárovics vizsgálóbíró Szomborban feleségül vette gépirónöjét: Ivkov Milianát. Egy évi házasélet után történt a ha­­lálosvégü féltékenységi tragédia, amely­nek utolsó felvonása a szombori tör­vényszék büntetőtanácsa előtt fog le­zajlani november 26-án. Özvegy Ko­­larovicsné mint vádlott fog megjelenni a szombori törvényszék büntető taná­csa előtt. Az ügyészség szándékos em­beröléssel vádolja a tragikus véget ért vizsgálóbíró feleségét. A vádirat sze­rint Kolarovicsné előre megfontotí szán­dékkal követte el tettét, mikor az ágy­ban fekvő férjét, kive! megelőzőleg ci­vakodott, agyonlőtte. A tragédia azzal kezdődött, hogy Kolárovics el akart ha­zulról menni egy mulatságra. Az asz­­szony erre szemrehányással illette fér­jét. úgy hogy a vizsgálóbíró otthon maradt és lefeküdt. Az asszony is az ágyba készült, mikor Ko’arovics — az asszony előadása szerint — állítólag szidni és sértegetni kezdte. A szidásból csakhamar heves családi jelenet fejlő­dött kj. melynek során az asszony nem válogatva az eszközökben, férje sérte­getéseit azzal torolta meg. hogv a gyor­san kezeügyébe akadó porcelán edényt az ágvban fekvő férjére bontotta. Az asszony előadása szerint erre a férj az éjjeli szekrényen levő revolveréhez ka­pott és feleségére akart lőni. Kolaro­vicsné azzal védekezik, hogy önvéde­lemből férjére ugrott, hogy a lövésre tartott revolvert kikapja kezéből. Dula­kodás .támadt és eközben Kolarovicsné szerint a revolver ‘elsült. Kolarovicsot az ágyékán találva, úgy hogv a vizs­gálóbíró pár perc múlva kiszenvedett. Kolarovicsné ijedtében orvosért telefo­nált, ki későn érkezett meg, mert Ko­­larovics már halott volt. A vádirat szerint Kolarovicsné elő­adásában ellenmondás van. mert tanuk vannak arra, hogy a revolver nem a férj ágya melletti éjjeli szekrényben volt, hanem annak állandó helye az asz­­szony éjjeli szekrényén volt és így a revolvert az asszony vette magához az­zal az e’tökéit szándékkal, hogy sérte­gető férjét agyonlője. Az orvosszakér­­tök véleménye is az asszony ellen .tér-Kolarovics Koszta tragikus halála széles körökben váltott ki nagy részvé­tet. mert halálával özvegy édesanyja vesztette el egyetlen támaszát. A Kolarovics-család valamikor a leg­gazdagabb és legelőkelőbb familia volt Szomborban, honnan Budapestre köl­töztek. Egy örökösödési eljárás során a végrendeletet formai okokból érvény­telenítették és így Kolarovicsék min­den vagyonukat elvesztették. Kolárovics Koszta Budapesten mint járásbiró mű­ködött és az uj állam alakulásakor tért vissza Szomborba. A november 26-iki tárgyalás iránt, melyét Vojvodics Iván büntetőtanácsi elnök fog vezetni, már most óriási ér­deklődés nyilvánul meg. Az emberölés­sel vádolt vizsgá'óbirónét Krecsarevics Sándor dr. ügyvéd védi. Csalás és sikkasztás miatt körözik Polit Mihály lányát Polit Vladiszava dr. szélhámosságai Beogradhan Beogradbó! jelentik : A Politika szen­zációs cl kben számol be dr. Po it V adiszava Írónő sz ikeséről, akiről ki­derült, hogy számos csalást és sikkasz­­‘ ást követett el Beogradban. Az eset nagy feltűnést keltett, mert dr. Polit Vladiszava Vezetőszerepe! játszott Beo­grad előkelő társadalmában és a kül­­fö’d előtt is ismert neve van. Dr. Po’it V adiszava, néhai dr. Po'it Mihály leánya, Berlinben fejezte be egyetemi tanulmányait és rövid idő alatt nagy karriert futott be. Publicisztikai munkásságával magára vonta a iege’ő­­kelőbb európai politikusok figyelmét is. A háború alatt Angliában és Francia­­országban tartózkodott, a háború befe­jezése után pedig Beogradba költözkö­dött, ahol nagy szerepet játszott, a leg­­utoiső napokig. Hotelban lakott, ahol luxuslakást tartott és autója, nagy sze­mélyzete, mind arra vallott, hogy tekin­­té’yes jövedelemmel rendelkezik. Néhány hétté’ ezelőtt következett be dr. Polit V adiszava anyagi összeom­lása. Dr. Jankoz/ics Száva beovradi or­vos feljelentést tett ellene, hogy a neki kölcsönadott huszonkétezer din^r megfi­zetését megtagadta. A rendőrség előál­lította dr. Polit Viadiszavát, akit azonban, miután megigerte, hogy a pénzt huszon­négy órán belül visszafizeti, szabadon­­bocsájtották. Dr. Po’it Vladiszava erre megszökött és a rendőrségnek levelet irt, amelyben közli, hogy egyelőre nincs módjában tartozását megfizetni, a ónban, mini pénzhez jut, jelentkezni fog. Mint utóbb kiderült, a kaiandornő szőkém eiőtt újabb csalást követett el. Autójával Beograd legelőke őbb szőr­­meiizleléhez hajtatott, majd va'óságsa' berohant az üzletbe, ahol izgatottan mondotta: — Kérem, őfelsége a királynéhoz m-gyek audienciára, sürgősen szüksé­gem van egy bundára. Majd holnap ki­fizetem. Gyanútlanul szo'gálták ki és pár perccel később a legdrágább szőrme­bundában hagyta el az üzletet. N hány nappal később a szőrmekc­reskedö levelet kapott Romániából dr. Polit Vladiszavától: — Kedves Uram — Írja levelében — a bundára már nincs szükségem, tizen­kétezer dinárért hajlandó vagyok visz­­szaadni. Várom válaszát. Bukarest, Fő­posta, Post Restante. ft A kereskedő természetesen szintén feljelentést tett a szélhámosnő ellen. A rendőrségnek az a gyanúja, hogy dr. Po.it Vladiszava egyéb csalásokat is el­követett. A nyomozás folyik. A cseh kommunistákat invitálják a kormányba A kommunisták visszautasítják a szo­cialisták felhívását Prágából jelentik: A nemzeti szocia­lista „Cseszke Szlovo“ felszóiitja a vá­lasztásokon jelentékenyen megnöveke­dett kommunista pártot, hogy szegődjék a kormány szolgálatába. Azt írja a hi­vatalos orgánum, hogy a kommunisták­nak ezt a lépését Moszkva bizonyára helyeselni fogja, hiszen a cseh kommu­nista párt a maga negyvenhárom man­dátumával csak igy volna képes a mun­kálkodó nép kívánságait érvényesíteni s ez az egyetlen mód, hogy a csehszlovák köztársaság kapitalista gazdasági rend­­szere átalakuljon szocialista termeléssé, — Nevetséges vo'na, ha a c;eh kom­munisták még ma is a régi, idejét múlta e.vet hirdetnék, melytől már Moszkva is eltekintett — igy csalogatja a nem­­éti szocialista lap a kommunistákat a kormány tábor iba. Az egyetlen feltétele a kommunisták Csatlakozásának az volna, hogy a köztársasági államformát ne igyekezzenek megrendíteni. A szociáldemokrata Pravo Lidu is felszólítja a kommunistákat az egyesü­­ésre, hogy közös erővel harcoljanak a reakció ellen. A kommunisták lapja, a Rude Pravo azt írja, hogy a szégyen etes hazaáru­­áú por után a kommunisták nem ül­hetnek le egy aszta! mellé Svehlával. A kommunista párt külön akar maradni, hogy elveit a parlamentben szabadon képviselhesse. Lady Irta: Sz. Szigeihy Vilmos — Jöjjön, fiam, magával nyugodtan beszélhetek, annyi a mondanivalóm, hogy szinte nyomja a szivemet. Jaj. hol is járt olyan sokáig, hogy csak halo­­ványan jött meg a hire!! Egész ma­gunkra maradtunk a nagy csendben, az öregem állandóan a védtöltéseket járja, a Gyuri pedig... hiszen tudja, liogv a Gyuri megh'áizasodott. Hogyne tudnál őt is keveset látom azóta, nem ér rá a tur­­békolástól. vagy víztől. Hogy hogyan élnek? Nem tudom én azt megmondani, de gondolni se szeretek rá. Csak annyit érzek, hogy nincs fiam. Azelőtt se láttam sokszor, igaz. Teljesen megbízhatatlan volt az életrendje, ötlet­szerűen elszaladt ebédre a piaristákhoz, hogy ne várjuk. Ifőtt minden étel, amit úgy nagyjában kapott be, — azért tar­tottam állandóan jégen egy-egy szélet húst, hogy frisset készítsek neki, ha megjön. Éjszaka sokszor nem tudtam, mikor jár haza. szó sincs róla. sok dolga, sok kötelezettsége volt, — mindig vártam, de elnyomott a fáradtság, elaludtam, liajna'ban arra ébredtem, hogy hallom a szobájából a horkolását. Olyan jó volt ez. tudtam, hogy itt van mellettem, az enyém akkor is. ha már nem szorul rá a tanácsomra, ha csak futólag csókol homlokon s szalad mindjárt az után a lány után. aki elveszi tőlünk. Hogy milyen a felesége? Ismeri az Idát! mit mondjak róla. Nem beszélt vele soha? Ne bánja. Persze, maga nem volt hálózó, azzal pedig lehetetlen volt más­felé szót vá'tani. Csak tánc tneg mulat­ság, aztán majális és korzó, sok öröm kergetése, mintha megtalálná otthon is a boldogságot az, aki a nagyvilágban hajszolja azt. Nem mondom, rendes szülők gyereke, semmi kifogás a tisztességük ellen, de a feleség nem csak az utcára való. El se tudom képzelni, mivel babonázta meg az én ió Gyurimat, akiben nincs semmi könnyeltmiségi hajlam, akit még nő nem kötött le soha. Mingyárt folytatom, fiam. csak le­gyűröm ezt a kávét. Megiszik velem egy csészével, úgyis rég volt nálunk, aztán nekem is jobban esik, ha nem egyedül iszom. Abból a régi jóból való, amit diákkorában ivott nálunk, mikor még vizsgára készültek a Gyurival, A tejet is a régi gátőr hozza, a világ leg­becsületesebb embere, ezt megihatja. így ni, mintha sejtettem vo'na, hogy kedves vendégem lesz. ma sütöttem ezt a gyönge kalácsot. Talán nem sikerűit eiég jól, reumás már a karom, fáraszt­ja a munka, de azért megjárja. Hol is hagytam el? Igaz is, az az asszony. Kedves, szeretetreméltó, csupa nyájasság, majd megeszi azt. akivei be­szél. Csak látta volna, mennyit járt ide hozzám, mikor a Gyurit kerülgette. Mert ne mondja nekem senki, hogy a Gyuri ki szeme'te őtet magának, aztán egy a hitem, egy az életem, csak te és senki más, — az ilyesmit elhiheti akár­ki, csak az édesanya nem. mert annak a szeme mindennél élesebb. Megtetszett neki a Gyuri állása, bízik, mint minden­ki — a jövőjében, hát körülfonta és meg­szerezte magának. Az én Gyurim jám­bor fiú, nem forgolódott szoknyák kö­rül. legkevésbbé értett volna ilyen raffi­­ná't teremtés elbolonditásához. Hát járt ide hozzám és hizelgett, hogy már nem is lehet jobban. Tudja-e, fiam, miket csinált? Nekigyürközött és elvé­gezte a mosogatást a finom fehér ke­zével. Sehogy se tudtam megakadályoz­ni benne. Hozott nekem minden elkép­zelhetők kereste a kedvemet. ágyba fektetett, ha náthás voltam, ült az ágyam mellett napestig. De ez mind semmi. Megszerezte ma­gának a Gyurit, ők élnek egvütt nem én ve'em élnek, keressék a boldogulásu­kat. Attól tartok mégis, hogv a Gyuri nem boldog, nem lehet- -az. Ennek az asszonynak csak hiúsága van, szive nincs. Én érzem és biztos vagyok ben­ne, mert adatom van rá. í Ki fog nevetni, kedves fiam. de azt se [ bánom. Maga nagyhírű fiskális, az én ! szimpla eszem képtelen felfogni a sok tudását, amit petróleumlámpák mellett görnyedve szerzett, de én más körülmé­nyekből következtetek, mint a jogász­emberek. Nekem mindent e-’mond Lady. a Gyuri vizslája. Nem csodálkozik rajta, hogy itt van ez a hűséges állat? Gyere ide, Lady. igy, csak iektesd fejedet az ölem­be. nézz rám azzal a tiszta, okos sze­meddel, tudom, hogy igazat adsz ne­kem. Hát úgy volt, hogy az semmi, ami hizelkedést körülöttem végzett, azt lát­ta volna, fiam, amit a Ladyval csinált. Egyszerűen megbabonázta. becézte, etette válogatott falatokkal. magához csálta. A Gyurinak dvá'aszthatatlan já­ruléka volt a kutya, ő nevelte, treníroz­ta, vadászatokon még beszélgettek is. Maga nem vadász s igy e! sem hiszi, how a kutya mindent megért, a ku­tya tud sírni, meg szeretni. — Ladjf. mondta neki néha a Gyuri fiam. ha rosszul viseled magad, meg­verlek. Ilyenkor a vizsla elkezdett szükölnl, nyugtalan volt. idegesen kapkodta a fe­jét, aztán nézett a gazdájára és hullot­tak a könnyei. Amíg egy jó szót nem kapott, addig nem pihent el. Szinte ri­­mánkodott a Gyurinak, nyalta a kezét. — Nem haragszom, menj a helyed­re! Erre körültáncolta a szobát és lefe­küdt. Feje a két e'ső lábán, tetette az alvást, ugv pislogott fel félszemmel, hogv csakugyan nem haragszanak-e rá? Közben akkorákat sóhajtott, mint a szél. Igaz-e Lady? Na, ne szomorkodj, itt vagyok én, aki szeretlek mindenki he­lyett csak elmondom, hogy mi történt veled. Az történt, hogy hozzászokott az asszonyhoz, az pedig kényeztette; mert látta hogv egv a Gyurinak is szörnyen tetszik. Hihetetlenül ostobák a férfiak, olyan aprósággal lehet őket megtévesz­teni. hogy az ember komolyan gondol­kodóba esik: vájjon helyt tudnak-e ál­­lani az élet komoly helyzeteiben is? Hogy értsenek a hatalmas, nagy dol­gokhoz. ha megbuktak a kicsikben? Lady ott aludt akárhányszor a fiam menyasszonya házában. csak néha lá­togatott haza s nézett rám bűnbánóan. — Ne haragudj (mert megértettem, hogy mit akar mondani), én már úgyis oda fogok tartozni, hát áttettem a kvártélyomat máris hozzájuk. Azért nem feejteiek el titeket sem s időnkint eljövök látogatóba. Hogy a dolog hogy történt, azt nem láttam, de el tudom képzelni, csalédeket pedig nem szoktam kihallgatni. Gyuri nem mehetett nászutra, mert szokatlanul fontos közügy tartotta épp akkor vissza, nem láttam őket hosszú napokig. — zavarni sem akartam, — de nem telt egy hónapba, megjelent nálunk a Lady. — Kutyusom, öreg jószágom, eljöttél vizitbe? ügy örültem neki. mintha ember volna. Lady ö’embe hajtotta a fejét, rám nézett., nagyon szomorú volt és könnyezett. — Valami bajod van? Cirógattam, ö nyalta a kezemt, hztán sóhajtozott hozzá. Végül megkereste ré­gi vackát a sarokban, lefeküdt, úgy pis­logva felém a szeme szögletéből, amint szokta, mikor figyel. Akkor láttam, hogy le van soványod­­va. elhanyagolt, piszkos. Aznap ott ma­radt. de nem ment vissza se másnap, se többé. Nézett rám és beszélgettünk. Az enyém volt a szó, az övé a sóhaj. — Kutyusom. öreg Lady. nagyon megértelek. Az a szívtelen teremtés el­érte a célját, megszerezte a gazdádat, most már felesleges vagy. Talán meg is rugdosott, hiszen különben nem jöt­tél .volna vissza. Hát igy vo't. fiam. Elképzelheti ezek után hogy mi sors vár a Gyurira, mi­kor következik ő.

Next

/
Thumbnails
Contents