Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-21 / 312. szám

1925 november 21. a betörésekben, mig a többiek beisme­résben vannak. A letartóztatottak ki­hallgatása több mint egy hetet vesz igénybe, mert a rendőrségen egyre je­lentkeznek a károsultaV. Ilics Mihajló, a banda főnöke roman­tikus magyarázatát igyekszik adni an­nak, hogy ő a betörők közé keve­redett. — Hires ember akartam lenni — mondja, egy uj Tom Mix, akinek nagy­szerű kalandjai vannak. így akartam meghódítani szerelmemet, egy uriasz­­szonyt ... A rablott dolgokból én semmit el nem vettem, mindent vissza akartam adni a tulajdonosoknak. Ha a rendőrség közbe nem lép, mindenki visszakapott volna mindent. Nem vagyok én betörő, hanem csalódott szerelmes ... A beogradi rendőrségben nincs ro­mantika. Az uj Tom Mix-et letartózta­tásban tartja. Szíria uj főbiztosa Londonban A határok kijelöléséről tárgyal az angol külügyminiszte rrel Londonból jelentik: Henri de Jou­­venel, Sziria uj főbiztosa Londonba érkezett és látogatásának első nap­ján több mint egy órahosszat ta­nácskozott Chamberlain külügymi­niszterrel és Amery gyarmatügyi miniszterrel. A konferenciáról hiva­talos jelentést adtak ki, amely sze­rint az eszmecsere olyan kérdések körül forgott, amelyek együttesen érdeklik Angliát és Franciaországot, tehát Szíriáról, Mezopotámiáról, Palesztináról és főleg a két nagy­hatalom mandátumterületeinek ha­tárairól, amelyek eddig még nincse­nek megállapítva. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársának alkalma volt Jouve­­nellel beszélnie, aki elmondta, hogy Londonból Angorába készül utazni s ott tárgyalni kíván a kormánnyal a sziriai és törökországi határ kije­löléséről, amely teljesen bizonyta­lan, különösen amiatt, hogy az Aleppo és Nittbin között kiépült vasút cikázó vonalban szeli át a francia területet, mig török föld­re ér. Rablók miatt titkolták el Tutankamon aranykoporsóját A halottaskamrában megtalálták a Halál Könyvét Kairóból jelentik: Tutankámon sírjának kutatóival beszélgetést foly­tatott a Chicago Tribun tudósitója L. Balderston, aki a következő ér­dekes dolgokat tudta meg tőlük. — A fáraó holttestének kibontásá­ról megjelent az arabnyelvü hivata­los közlemény és ezt Howard Car­ter és Jean Lacau irta alá. A hiva­talos közlemény azt állítja Tutanká­­tnonról, hogy »még nem serdülő kor­ban levő férfiú« volt. A kommüniké azért nem célzott a király igazi ko­rára — amelyet tudvalévőén 16 évre becsülnek — mert az orvosi vizsgá­lat még nem ért véget. De alig lehet kétség afelől, hogy 15—16 éves le­hetett. — Igen valószínűnek tartjuk — mondották a kutatók — hogy Tutan­kámon tüdővész áldozata volt. Az, hogy meggyilkolták volna, nem va­lószínű. Az arckifejezése ugyan­olyan, mint a tüdővészben elhaltaké szokott lenni. Az újságírók gyakran gúnyoltak bennünket, hogy annyira titkolózunk. Emlékszem rá, erősen megkritizáltak bennünket, mert az októberben kiadott hivatalos kom­münikéből kihagytuk azt, hogy a ko­porsó aranyból van. Nem gondoltak arra a felelősségre, amely Carter ur vállára nehezedik. Mindnyájan tud-BACSMEGYEI NAPLÖ juk, hogy a Királyok Völgye magá­nyos hely, ahol még a madár sem jár és tudjuk azt is, hogy a Királyok Völgyében évezredeken keresztül rablók garázdálkodtak, leltörték a sí­rokat s elvittek magukkal mindent, amit elvihettek. Ilyen rablók most is vannak és ha ezek értesülnek róla, hogy aranykoporsókat találtunk, nem lehet-e feltételezni, hogy fölkereked­nek és ránk törnek? Igaz, hogy ka­tonaság őriz bennünket, de ez a ka­tonaság mindössze negyven-ötven főre rug, mig a rablók ötszázan is lehetnek. Több lap azt irja, hogy a koporsó­ban Tutankámon holtteste mellett semmiféle okiratot nem találtak. Ez­zel szemben tény, hogy megtalálták Tutankámon király Halál-Könyvét, a mely papyruszra volt Írva, amelyet Carter fakszimilében ki akar adni. 5. oldal. már fenyegető vörös terror vesze­delmét. Védelmébe vette ezután a szakszervezetek működését, majd szóvátette, hogy tiltott közlés címén oktalanul üldözik az újságírókat. Végül bejelentette, hogy nem fogad­ja el a költségvetést. Ál-pincérek és ál-borbélyok Két szakegyletet kizártak a munkáskamara tagjai közül Mussolini félti az életét Londonban Fantasztikus óvintézkedéseket követel — Olasz detektívek razziáznak Londonban Londonból jelentik: Még nem biz­tos, hogy Londonba jön Mussolini a locarnói szerződéseket aláirni, mert a diktátor teljesíthetetlen felté­teleket szabott az angol kor­mánynak a saját személybizton­ságára nézve. Mikor Mussolini először nyilvánítot­ta azt a szándékát, hogy Londonba utazik, az olasz nagykövet érdeklő­dött a kormánynál, hogy hol helyez­nék el a miniszterelnököt és az olasz delegációt. Egy elsőrangú hotel fél­emeletét ajánlották föl az olasz nagykövetnek. Akkor azután Musso­lini értesítette a londoni olasz nagy­­követséget, hogy a második emeleten kíván lakni, még pedig úgy, hogy az egész emeletet tartsák fönn az ő szá­mára, de alatta és fölötte, tehát az egész I. és a III. emeleten ne legyen senki, azokat a szobákat el kell zárni, A háború befejezése óta soha sem volt olyan nagy az idegenforgalom Londonban, mint éppen most és a szálloda kevés, már pedig a locar­nói szerződések aláírásának ünne­pére temérdek vendég fog London­ba érkezni, amivel számolni kell és igy a brit külügyminisztérium a leg-Budapestről jelentik: A nemzet­gyűlés pénteki ülésén a költségve­tési vita során Szakács Andor az összeomlás okaival foglalkozott. Idézte József főherceg emlékiratá­nak azt a részét, amely szerint, ami­kor a főherceg mint homo regius megjelent, Tisza István azt az elő­terjesztést tette neki, hogy demo­kratikus kormányt nevezzen ki és Károlyi Mihályt bízza meg a mi­niszterelnökséggel. Viczián azt mondotta, hogy az olasz frontot a magyar lapok destruálták. Ha a sajtóban egy sor is megjelent, ami a hadvezetőség érdekeit veszélyez­tette, azért nem a hírlapokat lehet felelőssé tenni, hanem a cenzúra ap­parátusát. Bűnbakokat keresnek a háború elvesztéséért, holott az ural­kodótól kezdve, aki magára hagyta az országot, ahelyett, hogy a nem­zet élére állott volna, a legutolsó tisztviselőig mindenkinek a felelős­ségét meg lehet állapítani. Károlyit, akit annyit vádoltak, akkor nevez­ték ki miniszterelnökké, amikor az eseményeket már nem tudta meg­­fordítani. A nemzeti tanács rendkí­vül nagy érdemeket szerzett, hogy megvédte az országban a rendet a forradalmi kitörésekkel szemben. Gál Qaszton: A nemzeti tanács nem volt forradalmi intézmény? Szakács Andor: De igen. ezt nem vontam kétségbe. Rainprechi Antal: Valami leveze­tőnek kellett lenni. Gál Qaszton: Egy jó sortiiz töb­bet ért volna! ,, „. ___ .... nagyobb sajnálkozással értesí­tette az olasz nagykövetet, hogy a feltételeket nem teljesítheti. Most újabb kívánsága volf Musso­­lininek. A londoni olasz nagykövet utján engedelmet kért és kapott arra, hogy olasz bűnügyi rendőrtiszt­­viselők előzetesen vizsgálatot tarthassanak az angol főváros­ban, különösen az olasz kolónián, hogy nem fenyegeti-e Mussolini éle­tét veszedelem. Olasz titkosrendő­rök egész raja érkezett Londonba és angol detektivekkel együtt napokon át bejárta azokat a házakat, ahol olaszok laknak, minden egyes olasz állampolgár előélete felől tudakozó­dott, hogy nem fasiszta-ellenes ér­­zelmü-e és most az olasz bűnügyi tisztviselők jelentésétől függ, hogy Londonba jön-e Mussolini. A londoni olasz nagykövetség széleskörű intézkedéseket tesz Mus­solini védelmére. így például páncél­autón fogják a miniszterelnököt a pályaudvarról a városba számtani. Az angol hatóságoknak roppant kel­lemetlenek ezek az olasz részről foga­natosított óvintézkedések, azonban mégsem mer azokba beleszólni, mert nem tudja teljes mértékben ga­rantálni a duce személyi biztonsá-Szakács Andor: A nemzeti tanács volt az, amely leszerelte a forradal­mi kitöréseket. Gál Gaszton: Elszedte tőlük a puskákat. Szakács Andor: Az ipari munkás­ság teljes erkölcsi és fizikai súlyá­val állott a nemzeti tanács mellé, hogy a forradalmi kitöréseket meg­akadályozza. Azt mondja Gál kép­viselőtársam, hogy sortiiz kellett volna. (Nagy zaj a bal- és szélsőbal­oldalon.) Lukachich tábornok itt volt, ő volt Budapest katonai pa­rancsnoka. Kért egy érintetlen had­osztályt, hogy fentartsa az állam tekintélyét és rendjét, de nem adtak neki. Gróf Hoyos Miksa: Nem enged­ték lőni! Meskó Zoltán: Ki nem engedte? Gróf Hoyos Miksa: A király. (Mozgás.) Szakács Andor: A munkásság tel­jes józanságával állott a nemzeti ta­nács mellett, hogy ienturtsák a ren­det. A Károlyi-kormánynak voltak mérsékelt, sőt később reakciósnak nevezett tagjai is. Tiszti rohamszá­zadokat akartak szervezni, de a polgárság nem volt hajlandó arra, hogy kezébe vegye a kiosztott pus­kákat s a kapuk előtt őrt álljon. Öt-tiz koronáért megváltotta ezt a polgári szolgálatot, házmesterekre és vicékre bízta az őrtállást. így fogta fel a polgárság annak a jelen­tőségét, amit az jelentett volna, lm 100.000 ember fegyverben állott vol­na és ellensúlyozta volna az akkor Novisadról jelentik: A munkáskama­rák beogradi központjához Jugoszlávia különböző városaiból tömegesen érkez­nek följelentések, amelyekben a borbé­lyok azt panaszolták, hogy a szakegy­leti munkaközvetítő olyan fodrászsegé­deket közvetít, akik talán jó pincérek, de borbélyok sohasem voltak, állandóan megvágják a vendégeket. Csodálatoské­pen a kávésok és vendéglősök is azon panaszkodtak, hogy a munkaközvetítő olyan alkalmazottakat küld nekik, akik talán borbélynak beválnak, de pincé­reknek nem, a hangedlit se tudják kéz­bevenni s állandóan borbély-ötpercekre megvárakoztatják a vendégeket. A munkáskamara a panaszok folytán vizsgálatot indított a két szakegylet munkaközvetítője ellen s megállapította, hogy igen sok álborbélyt, illetve álpin­cért vettek fel a szakegyletbe s ezeket is elközvetitették. A munkáskamara a vizsgálat adatai alapján büntetésből mindkét szakegyletet kizárta a munkás­­kamara tagjai közül. Hogy ezek után a borbélymühelyek­­ben és a kávéházakban jobb lesz-e a kiszolgálás, az olyan kérdés, amire a munkáskamara sem adhat felvilágo­sítást. Le a férfiakkal! Haragusznak a beográdi feministák A beogradi Zsenszki Pokret nevű fe­minista egyesület a napokban tartotta meg évi közgyűlését. A közgyűlésen ér­dekes és heves vita zajlott le. A beo­gradi feminista mozgalom vezetői lán­goló szavakkal tiltakoztak egy képvi­selő kijelentései ellen, aki azt követelte, hogy az állami szolgálatban ne alkal­mazzanak többé nőket. Varjarics Zarija képviselő egyik pártközi felszólalásában kritikai megjegyzésekkel kisérte a női munkát és ki akarta mutatni, hogy a női munkaerő az államnak egyáltalán nem válik az előnyére. Varjarics felszólalá­sáról több cikkben foglalkozott a beo­gradi feminista egyesület hivatalos lap­ja is, és egy cikkben, amelynek az volt cime, hogy Vadember a parlamentben igen éles szavakkal illette Várj are vicsot. A cikk erős kitételei miatt, a képviselő sajtóeljárást indított a Zsenszki Pokret női szerkesztői ellen. A cikkért Zrnics asszony valaha a szerzői felelősséget s ez ügyben a főtárgyalást a napokban tartják meg, amely elé nagy érdeklődés­sel tekint Beograd feminista közvéle­ménye. A gyűlésen nagyon keserű szavakkal panaszkodtak a férfi uralom ellen a fe­ministák beográdi képviselői és elhatá­rozták, hogy propagandájukat az egész országra ki fogják terjeszteni, mert szerintük Ószerbiában, Boszniában, Hercegovinában és Crna-Ciorában a ju­goszláv asszonyok még nagyon mostoha viszonyok között élnek. Propagandájuk előmozdítására könyveket, röpiratokat fognak kiadni, amelyek a jugoszláv nő­ket fe! akarják világosítani jelenlegi elnyomott helyzetükről, amelynek »azok az átkozott férfiak« az egyedüli okozót. PATKÁNYT, POLOSKÁT, SVÁBBOCARAT irt Rntol, Stcnol, Gamsđin ODIO HATOL ZAGREB, BILNIČKA 21. Mi okozta az összeomlást? Vita a magyar nemzetgyűlésen az októberi forradalomról

Next

/
Thumbnails
Contents