Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-21 / 312. szám
2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLĆ ______192~\ november 21. merültek fel. így például 11.5 millió dinárt kell fordítani a hadi kártalanítási amortizációra, 25 millió a földműves-segély és 33 millió a rokkantsegély. Fontos pénzügyi intézkedéseket igényelt a Gospodarsko Drustvo likvidálása és az államot terhelték azok a szerződések is, amelyeket a Narodna Bankával kötött a valuta védelme érdekében. Mivel a nyugdijak időközben emelkedtek, erre a célra is 40 millió dinár hiteit kellett utólag igénybevenni, mindezeket az emelki dett kiadásokat azonban a bevétel-többlet teljesen fedezi. A pénzügyi bizottság nem kezdte meg a tizenketted-javaslat részletes vitáját és arm csak hétfőn kerül sor. Ugyanakkor tárgyalja a pénzügyi bizottság a vámtarifa-bizottság jelentését és az ellenzék kívánságára napirendre tűzték az állami hátralékon törlesztések fizetésének a kérdését is. • j4 parlament legközelebbi ülésén tárgyalja a vámtarifát A parlament legközelebbi ülését nevember 27-én tartja, amikor is a költségvetési tizenkettedek vitáját megelőzően tárgyalni fogják az uj vámteriJa-javas!stot. A Radics párt erősen sürgeti ennek a kérdésnek gyors rendezését. Leszállítják a tudomány vámját A pénzügyi bizottság tarifális albizottsága folytatta pénteken az uj vámtarifa tárgyalását. A celluloid vámját 60 aranydinárra szállítják le, az újságpapír eddigi 12 dináros vámját 9 dinárra, a konfekcionált papirét 16-ra. A bizottság megvonta a pénzügyminiszternek adott azt a meghatalmazást, hoerv konkrét esntak ben a rotációs papír vámját 6 dinárra szállíthassa le. A jövőben ilyen vámleszdiütást csak a pénzügyminiszter adhat. Leszállították a térképek vámját is. Az államnyelven irt könyvek vámja kötetlenül, vagy puha kötésben az ed-A noviszadi Magyar-ucca Noviszad egyik legforgalmasabb uccája, de burkolatát a háború óta nem javították és olyan gödrök vannak benge, hogy a kocsik a tengelyig süppednek el. Évek óta sürgetik ennek az uccának a kikövezését, amely nemcsak a Magyar-ucca lakosságának, de az egész városnak, főleg a gazdasági köröknek fontos érdeke, mert* az egész vasúti teherforgalom ezen az egy uccán át bonyolódik le. MJndaz a rengeteg áru, ami Noviszadra jön és innen elmegy, a Magyar-uccán keresztül jut el a vasúthoz vagy a vasútállomásról a városba. A noviszadi vámhivatal a kövezetvámról szóló törvény értelmében kövezetvámot szed minden darabáru után, ami kocsin jön be a városba. Ugyanez a törvény a kövezetvám hovaforditását illetőleg úgy intézkedik, hogy azt az állam azoknak az úttesteknek kijavítására tartozik fordítani, amelyeken a vasútról behozott áruk befuvarozása történik. 1919 óta azonban egyetlen párát nem fordítottak a Magyar-ucca karbantartására. Amikor már a Magyar-uccán a kocsiforgalom életveszélyessé vált, a város felirt a pénzügyminiszterhez és kérte a befolyt kövezetvám kiutalását. A miniszter nyomban intézkedett is, ho^y a folyósítás megtörténjék. Akta készült, amely végigjárt egy csomó ügyosztályt, mindegyik digi 80 dinár helyett 50 din"r kilónként, kemény kötésben 150 helyett 70 dinár, idegen nyelvű könyvek fűzve, vagy puha kötésben vámmentesek, keménykötésben a vám kilónként 40 dinár helyett 30 dinár. ügyosztály azt mondta a sürgető Noviszad városnak, hogy a pénz már utón van. A város várt, mert a panaszok megnőttek és végül is, mikor már hivatalos kommünikék is jelentették, hogy csak napok kérdése a kövezési munka megkezdése, dr. Milov anovics Milován polgármester bizonyosságot akart szerezni az ügy állása felől, lement Beogradba, de az errevonatkozó ügyiratok nem voltak sehol. Kitudódott azután, hogy a kért négy millió dinár kiutalását a pénzügyminiszter megtagadta. Megállapítást nyert, hogy a város kövezési programját — Golemovies Petár, a noviszadi vámhivatal főnöke, aki ezév tavaszán az oly nagy port felvert vámháborut idézte elő és heteken át izgalomban tartotta Noviszad kereskedői világát, buktatta meg azzal a jelentésével, hogy a Magyar-uccát nem kell kikövezni, mert az még használható állapotban van. A város vezetősége most mindent elkövet, hogy jóvátegye Qolemovics hibáját és a Magyar-ucca végre kövezetei kapjon. Újra élőiről kezdődött a kérvényezés, amely ismét Végigjárja a teméntelen ügyosztályt, mig végül véleményezés végett elkerül újból Qolemovics vámfőnökhöz. A vámhivatal ennek fejében ingyen telket kér a várostól a vámraktár részére, sőt felmerült az a terv is, hogy a város építi meg a raktárt, kibővíti közraktárrá és ott kap helyet a vámraktár is. Ennek fejében most miajd a Magyar-uccát sürgősen burkolandónak fogják tartani és ha a végnélküli bürokratikus ut mégis csak végetér, a város is megkapja a négy millió dinárt, amelyet Noviszad most készülő 1926. évi költségvetésébe is felvesz. Mindenesetre Noviszad város meg fogja csináltatni a Magyar-ucca kövezetét és majd csak később válik el, hogy a költségekre a város fizeti-e vagy az állam. A kifosztott pénzeslevél Eredménytelen a nyomozás a futaki adőíolvajiás ügyében Szomborból jelentik: A Bdcsmegyei Napló megírta, hogy Futok község a napokban megyei pótadó címén a vármegye részére pénzeslevélben tizenegy ezerháromszáznyoicvankét dinárt küldött a szombori pénzügyigazgatóságnak. A pénzeslevél meg is érkezett rendeltetési helyére, a felbontásnál azonban kiderült, hogy a borítékon jelzett tizennégyezer három\száznyolcvawkét dinár helyett papírdarabok vannak a pénzeslevélben. r A titokzatos küldemény ügyében a vármegye vizsgálóbizottságot küldött ki. A bizottság kiszállt Futókra és megállapította, hogy a pénzeslevelet a községi pénztáros és a végrehajtó csomagolta. A levélre a pénztáros ötvenhat gram súlyt irt, a község postahivatala, amely utánamérte a küldeményt, ezzel szemben csak negyvenhat gram súlyt jegyzett rd a pénzeslevélre. A vizsgálóbizottság, miután ennél többet nem tudott kideríteni, a vizsgálatot befejezte és a további nyomozással megbizta a noviszadi, ügyészséget és a futaki csendőrséget. Az a feltevés, hogy a pénzeslevelet valamelyik közbeeső postaállomáson fosztották ki. A nyomozás a titokzatos ügyben tovább folyik. Noviszad harca a vámhivatallal egy utca kikövezéséért A vámhivatal főnöke akadályozta meg a Magyar-ucca rendezését Félistenek romlása Irta: Cholnoky László Szakadt az eső, amikor Meszesgyörökre megérkeztem. Siettem be a vendéglőbe, amit nem volt nehéz megtalálnom, mert áz volt az állomáson kívül az egyetlen ház, amelyik még ki volt világítva. Amint a bolthajtásos terembe léptem és a csengős ajtó becsukódott mögöttem, nyomban észrevettem, hogy az éjszakát valami rendkívüli esemény izgalma tartja megszállva, mert az asztalok a késő éjszaka ellenére is^ el voltak foglalva ünnepi ruháik öltözött iparosoktól, pomádés boltosoktól és más diszeinbercktől, valamelyik távolabbi teremből pedig cigánymuzsika és iábdobogás hallatszott. — Ma van a Meszesgyöröki Legényegylet bálja, — mondta a csapos, amikor odatette elém a pörköltet, azoknak az embereknek a nemes egyszerűségével, akik tudják, hogy jelentős dolgot mondanak. Amikor a zene elhallgatott a konyha felől egy zsakettes hérosz lépett a terembe, akinek válláról félelmes hosszúságú nemzeti színű szalag függött alá ezzel a felírással: főrendező. — Ahogy a terem közepén megállt, az iddogálók kéjes gyönyörűséggel néztek rá és tiszteletteljesen eírallgattak, ő azonban megértőén mosolygott és intett, hogy csak folytassák, csak szórakozzanak, de nyomban azután körülhordozta sasszemeit a termen és amikor engem megpillantott, a kesztyűjét ideges eleganciával rázogatni kezdte és pár pillanatig élesen nézett a szemembe, közben az ajkát harapdálta. Nehéz pillanat volt, de elmúlt minden baj nélkül, Amikor elfordult tőlem, hogy a szemlét folytassa, a szomszédos asztalnál az egyik diszruhás polgár odafordult a szomszédjához és tengerészkapitány osan azt mondta neki: — Ördög és pokol!... Tzt a Hunglert az úristen is főrendezőnek teremtette!... Valaha ... az én időmben magam is,... no de hagyjuk ezt! Lemondóan legyintett. — minek felidézni a múltak árnyait? A főrendező ezalatt a vendéglőshöz lépett és fagyos, gyilkos humorral azt mondta neki, hogy kulturországban legfeljebb minden ezredik vendéglős ha megengedi, hogy a vendégei az egyleti bál alkalmával a sarokba köpjenek és amikor a vendéglős erre váflvonogatva azt felelte, hogy elvégre nem köphetnek egymás zsebébe, csipőretett kézzel, cigarettáját a szájából ki sem véve, egy Talleyrand eleganciájával és elmésségével azt mondta: ■ — Nos uram. akkor hát ne köpjenek sehová! — Hisz ez ofy egyszerű, nemde?... Higyje el uram, egészen szép az élet köpés nélkül is! A körülállók boldogan, tanulékonyán nevettek, — ez a mondás holnap szájról-szájra fog járni, — a főrendező pedig valami könnyű bécsi keringőt kezdett dúdolni, majd pattantott az ujjúval és azt mondta: no persze! Koromfekete haja szabályos csigákban omlott a homlokára, majd fátyolszerüen elvonulva a balszeme előtt, a fülkagyló felső része mögött egyesült ismét az anyahajai. Voltak percek, amelyekben Hungler nagy és fontos előttem is, de ezek azok a kiszámíthatatlan időrészecskék, amelyekben talán maga a mindenek alkotója sem igazodik el, vagy legalább is nem tesz komoly vallomást ebben a tekintetben. A főrendező tehát nagyszerű, feltűnő és jelentékeny volt és nem tudta, egészen bizonyosan nem tudta, hogy már az utolsó óráit éli a maga jelentékeny voltának. Nem tudta, talán elfelejtette, vagy talán sohasem is tudta, hogy az ő jelentékenysége azon a napon kezdődött, amelyiken először került szóba az egyleti bál és amelyiken megkezdődött a főrendezői méltóságért való ; nagyszerű küzdelem. Kétségtelen, I hogy volt jelentős ellenfele is, de a ' Hungler-párt végre is győzött és ez nagyszerű volt. Nagy kiabálások zenék, szerelmek és egyebek vetőd: tek felszínre, mindezek ellenére ií azonban kétségtelenül az utolsó naf volt a legfontosabb, amelyiken í ruhavasalások, szalagviselések, ieánybevezetési sorrendek megbeszélése és ilyesmik következtek. Tisztán hallottam ott az asztal mellett a piros kadarkafröccs társaságában amint Hungler az előző estén kiadja otthon a parancsait, szigorúan ellenőrizni a legkisebb húgát, aki1 kétszázszor kivikszeli a cipőjét, fölényesen kellemetlenkedik az édesanyjával, aki nem a régi, krélezet( helyen akarja vasalni a nadrágját és a szomszédból átcsődült leányokat kegyesen megnyugtatja, hogy nem engedi őket petrezselymei árulni. Az utazás fáradalmai, a terem, kellemes melege, a cigányzene és a bor lassankint elnyomtak, — csendesen szundikálni kezdtem. De egyszer felébredtem és akkor okvetlenül ki kellett mennem valami ügyben, amit ma már elfelejtettem. Nem ismertem a járást és valami csodálatos, külön kis helyre nyitottam be és ott láttam a nagyszerű Hunglert, a félistent, amint ott térdelt egy lehetetlenül fitosorru, egészen buta kislány előtt és a félisten ekkor, rettentő nagyságú cipői ellenére is akkora volt csak, I mint egy középtermetű pincebogár.
