Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-13 / 304. szám

10. oldal BÄCSMEGYEl NAPLÓ 1925 november 13. Harc Salamon templomáért Irta: ár. Wolfgang von Weisl Jehova jeruzsálemi régi templomából, Titusz császár rombolása után csan ke­vés maradt meg. Azt a keveset, amit Titusz megkímélt, Julianas apostata pusztította el, amidőn egy uj templom alapjait akarta megvetni. Azután Omür I kalifa ott, hol egykor a zsidók templo­ma állott, mossékat építtetett és a he­lyet az izlám második legszentebb he­lyévé avatta, fis meg is maradt ennek mind a mai napig. A zsidpk régi tem­plomából csak egyetlenegy rész ma­radt meg úgy. ahogy Krisztus születése után 70-ben volt és pedig a templomte­ret övező nyugati sánc. A sirámok iala Ennek a régi falnak vén kőveit nem­csak a szent város, hanem az egészj világ jámbor zsidói az ősi templom ; szimbólumának tekintik. Hat évszáza- j da imádkoznak és siránkoznak a zsidók I ez előtt a fai előtt, amely ennek foly- j tán a Waiting Wall, Sirámok fala nevet j kapta. Két ezredéven át vájt a napsu-1 gár és eső réseket a falba s ezekbe a résekbe dugják a zsidók vénei kis cédu­láikat, tele kérésekkel és kívánságokkal. A simára kopott köveket csókolgatják ima közben és csókolják mikor jön­nek és csókolják mikor mennek. — fis még ma is tradicióparancsolta kö­telesség, hogy ha egy zsidó először Je­ruzsálem területére lép. első útja az öreg j falhoz vezessen és előtte mint a gyá- i szoló. rokona sirja előtt, tompa késsel megszaggass,; ruháit. Izrae1 még műi­dig gyászol a szent hely előtt, a Sirá­mok falának terén. Arab félelem Ez a gyász azonban, úgy mint min­den Palesztinában, kimondottan politikai jellegű cselekedet is. Az arabok tulajdon­képpen -sohasem érezték magukat za­vartalanul Jeruzsálemben. A keresztes lovagok, a nagy templomok, a szám­talan keresztény és zsidó tradíció igen gyengítette a gondtalan birtoklás ér­zését. Hódítóknak érezték magukat egy városban, amelyben csak egy negyed­része a muzulmán vallás követője és különösen féltek attól, hogy a zsidók az imádkozást tettekkel cserélik fel és megkísérlik a templomtér visszafoglalá­sát, hogy a Szikladóm és az A'ksa őrös­sé helyén újraépítsék Izrael istenének templomát. »A zsidók a Masse helyén templomukat akarják felépíteni« — ez a harci kiáltása hat év óta a zsidóellenes arab propagandának. így különös gyanakvással szemlélnek mindent az arabok, amit a zsidók a Kö­tet Hamara\n, az Omár mosséva) oly­annyira szomszédos Sirámok fala kör­nyékén cselekszenek. Ez a hely moha­medán vallási alapítvány tulajdona és az egyik legelőkelőbb és legrégibb je­ruzsálemi család, az FA Maszrini nem­zetség gondozása alatt át!. A zsidók elleni védekezésül marokkói mozlimokat telepitettek a templom kör­nyékére s ezeknek házai ötméternyirc megközelítik a falat és csak egy mé­ternyi teret engednek az ut felöl. A zsidók mindent tűrtek és minden megalázás ellenére ragaszkodtak tradí­ciójukhoz és tovább imádkoztak a szen­telt helyen. Sir Mózes Montetiore nyolc­­van év előtt nehéz pénzért megvásá­rolta a jeruzsálemi zsidóknak azt a jo­got, hogy ott imádkozzanak és a jogot, hogy u szent falat építkezésekkel meg­mentsék az összeomlástól. Harminc év előtt újabb jogokat vásároltak a zsidók és pedig a tér kövezésének és tisztításá­nak jogát. Ettől kezdve otthonosabban érezték magukat már az »ö« terükön. Lassanként székeket és padokat vásá­roltak, ima közben odatelepedtek le és óképpen mindjobban berendezkedtek. Mindez újból felébresztette az arabok gyanakvását. A bölcs kádi döntése És mondogatni kezdték: »Lám, ma még fapadokon ülnek, hol­nap talán már kőpadokon, holnapután pedig már úgy fogják találni, hogy a nap bántja őket és tetőt emelnek a tér fölé és így övék lesz a tér és ekkor el­veszik tőlünk a templom terét is. < És az arabok a kádihoz mentek. A Hcdsra 1327. évében, vagyis 1908-ban, a kádi, a mufti és a pasa úgy döntöt­tek, hogy a zsidóknak tilos a szent he­lyen székeket, padokat, vagy ehhez ha­sonlót lelállitani. A háború hefejezése után azonnal lé­péseket tettek a zsidók a Sirámok fala körüli tér megszerzésére, A cionista szervezet elnökének dr. Weitzmannak kérésére Sir Ronald Storrs vállalta a közvetítést a zsidók és arabok között. A 75.000 iont — hiába Weitzmann 75.000 fontot ajánlott fel a fal körüli terrénumért. A hatalmas összeg ellenére a, tárgyalások nem jár­tak sikerrel, miután az anticionista arab vezérek felhasználták az alkalmat és a sajtót informálták. A Zsidók szá­mára nem maradt más hátra, mint a szent tér visszahóditását precedensek teremtésével megkísérelték. Évek után sikerült elérniük, hogy kis állványokat állítsanak fel, ame­lyekre az clőimádkozók imakönyverket tehették. Százszor jöttek az arab rend­őrök és elvitték az állványokat és száz­­cgyszer jöttek a zsidók és állították újra fel. Azután a Tóratekercs meg­őrzésére szükséges, szekrény felállítása körül folyt a küzdelem. 1924-ben diadalmaskodott a fal körül összegyűlt hitközség. Utasítás érkezett arra vonatkezóag, hogy a szekrényt hagyják ott és most újból küzdelem in­dult meg a székek és padok felállításá­ra. Ez persze elsősorban nem a ké­nyelem kérdése, hanem presztízskérdés volt. A zsidó úgy érzi, hogy minden telekkönyv eHeaére, ez a fal az övé és nincs olyan törvény, amely megtilt­hatja neki, hogy ott ne tegye azt, amit akar. Angol tiszt krokodilbör kor­báccsal . . . Idén pedig az ünnepék közeledtével, a zsidók újból padokat és székeket vittek­­a falhoz, nem sokat, két-három padot, tiz-tizenkét széket és egy pár ládát. Új­év napján talán nem vették, észre az arabok, de tény az, hogy tiltakozás nél­kül tűrték. A zsidók legnagyobb ünne­pén, hosszunapon azonban a következő történt. Órák hosszat imádkoztak a zsidók. Ünnepélyesen vették ki a tör­vénytekercset a szekrényből, felmutat­ták a hitközségnek, amely kinyújtott kézzel köszöntötte a szent pergamentet. t És megkezdődött a törvény felolvasása. I Ebben a pillanatban megjelent arab ; rendőrök és két sejk kíséretében Lamont I angol rendőrhadnaféy, a kezében hatal- I más krckcdilből-korbácsoit tartott és a katonákat utasította, hogy azonnal vi­gyék el a padokat, székeket és a szek­rényt. Anélkül, hogy felszólítás, vagy magyarázat hangzott volna! el, végre­hajtották a rendőrök az utasítást. Az imádkozókat lelökték ülőhelyükről és hatalmukba kerítették a székeket és pa­dokat. De az évek folyamán sok min­den megváltozott. Jeruzsálem zsidói immár többségnek tudják magukat, hi­szen a szent város hetvenezer lakója közül negyevenezer zsidó, de nemcsak ezt tudják, hanem hatalomnak is érzik magukat. HORVÁT KÖLTŐK Miroszlav Kolezsa verseiből Vörös alkony Az alkony ma vörös akvarell, amelyet kék, sárga és fehéi szellők szántogatnak. A madársereg csipog, csicsereg, ha átrepül az isteni vásznon. Borongva kondul meg az esti harang, szorongva kondid magában a hang. Meggynjíott köszönik hamvadnak a hegycsúcsokon, sóhajok, vágyak egymásba akadnak s a földre lassan lilás esti fény oson. Tüntető felvonulás halottas le­pelben Az istentiszteletet azonnal félbesza­kították és az egész tntközség halottas ingbe és imaköpenybe burkolva, imakönyvvcl a kezében, meztelen láb­bal vonult Jeruzsálem kormányzójá­hoz, Sir Ronald Storrshoz. A kormány­zóságban nagy izgalmat keltett a tünte­tők megjelenése, ez volt az első zsidó tüntetés a Palesztinái kormány ellen. És a kérdéses affér olyan ter­mészetű volt, hogy az egész világon érthetőképpen rossz vért szülhetett: egy angol hivatalnok megzavarja a zsidók istentiszteletét a legszentebb na­pon és a szent helyen. A peches kormányzó A kormányzó éppen lord Plumernál volt, amikor a tüntetők megérkeztek. (Olyan pechem van ezekkel a zsidókkal, — panaszkodott később, — én őszinte barátjuk vagyok nekik, de mindig, ha valaimi történik, ami a zsidóknak kelle­metlen, valahogy belekeveredem az ügybe és mindig én vagyok az, aki kénytelen nemet mondani.) Azonnal autóba ült és a kormányzósághoz robo­gott, ahol fogadta a küldöttség vezetőit. Beszédjükre azt válaszolta: — Uraim, a törvény törvény. Ha a padok felállítása tilos, üljenek párnákra. Ezt szabad és legalább olyan kényelmes. A zsidók élénken tiltakoztak. A tö­rök törvényhez semmi közük sincs, a vitás tér már nem a mohamedánok tu­lajdona, hanem nyilvános tér, épp úgy, mint a többi és mint a kávéházaknál szabad székeket felállítani, épp úgy jo­guk van nekik is ugyanezt tenni a Si­rámok falánál. Födolog a türelem A zsidók és a kormányzó titkára a falhoz vonult, helyszíni szemle eszköz­lése végett És a helyszíni szemle után engedélyt kaptak a zsidók, hogy székek helyett petróleumhordókat és faládákat állíthassanak fel. A tüntetők szónokai ismét erélyesen tiltakoztak, a Népszö­vetséggel fenyegetőztek, de a tér agg gondnoka megelégedetten dörzsölte ke­zét. —•Bizony, bizony, ez mégis csak egy lépést jelent előre. Most már hordókat és ládákat engedélyezitek. íme, ez me­gint precedens. Palesztinában födolog a türelem. Minden megy a maga utján. És ha a muzulmánok legfelsőbb taná­csának uj választásai lezajlottak, Sir Roland Storrs újból tárgyalni fog a mo­hamedánokkal és az uj legfelsőbb tanács talán nem fog annyira félni a zsidók padjaitól, mint a régi. Az alkony ma vad, vörös akvarell, amelyet kék, sárga és fehér szellők szántogatnak. * Karnevál kalála »Az élet velünk többé már nem pöröl, ha eljö majd értünk a bus sirgödör, ahol a hercegek és gazemberek mind egyformák. Szemük a sötét Semmibe mered.« így iajong hajnalban a hegedű húrja, Mikor mindent elönt a bor bus azúrja, s az árva hamupipőke mimóza lelkét az utolsó virradaton Karnevál herceg szőke rovataidra huzza.. »Lehull majd minden maskara s eljö értünk a két fekete paripa a koporsóvá], amelyben hercegek és gazemberek mind egyformák. Szemük a sötét Semmibe mered.« Fordította : Simon Sándor T<Sni>n1n: csak gramafon mellett lehet Szépet jót olcsón vehet Viktóriánál, Subotica, Zrinjski trg 2. Sugár fűszeres mellett. i io kb as s RUHASZÜKSÉGLETÉT \ NÄVA KJ Sr.boí i< K angolés SsaoKiws Bt! legolcsóbban s legizlésesebben ozcreihcti be NÁVAY ISTVÁN DIVATSZABQNÁL SuboHca, Somborslti pat 2. Garantált cseh nzcivetekből dús választék! J Köszönetnyilvánítás Alulírott bánáti családapák kész­séggel kijelentjük, hogy a CHARGERS REUNIS (FRANCIA VONAL) hajóján kellemesen utaztunk és ba­rátainknak és ismerőseinknek is ajánl­hatjuk ezt a vonalat. Az élelmezés bőséges és jó, na­ponta két nagy pohár bort is kap­tunk. Szívélyes üdvözlettel az óhazába : Hahp Frigyes, Muhi Antal, Scherk József, Hirsch Antal, Lauer József, Kubala János, Walentin Márton, Al­­mandinger Sebestyén, Arnstadt Adám Amstadt Ferenc, Komer István, Metz­ger István, Weseli Antal, Friedmann Antal. A „Le Hoedic“ gőzös fedélzetén 1925. október 7. 9810 NAGYBAN KÖTÖTT- és BEOGRAD TERAZIJE 2. „MORAVIJA“ SZÖVÖTT KONFEKCIÓGYÁR R. SYÁRi LERAKAT: SUBOTICA ALEKSANDROVA ULICA 13. KICSINYBEN T. BEOGRAD SARAJEVO ALEKSANDROVA ULICA Ajánlja dús választékban téli trikotázs-uidonságait nőknek, leánykáknak és gyermekeknek, kabátkákat, ruhákat, mellényeket, sálokat, kosztümöket, szvettereket, sap­kákat. nadrágokat, blúzokat, férfi-mellényeket, sport lábszárvédöket, szvettereket stb.. rendkívül leszállított, szigorúan szabott árakon, mert az ár megál­lapításán íl az olcsó árra a legnagyobb-figyelmet fordítjuk. Nagy raktár női harisnyákból és kéz tyűkből szintén legolcsóbb árban. Női kézimunka battiszt fehérnemű. HAZAI IPAR Női selyemtrikó fehérnemű. HAZAI IPAR HASZNÁLJA ki olcsó árainkat

Next

/
Thumbnails
Contents