Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-13 / 304. szám
1925 november 13. BÁCSMEGYEI NAPLŐ Az 500 dináros rejtély A Bácsmegyei napló csütörtöki példányai közt két olyan lappéldány volt, amelyben a harmadik oldal negyedik hasábián hiányzik a cikk írójának, Bertalan József neve. Akinek bármelyik ilyen példány birtokába kerül és azt nyolc napon belül a kiadóhivatalnak beszolgáltatja, 500 dinár jutalmat kap. A mai lappéldányok közt szintén van két olyan lap, ami eltér a többitől. Aki a Bácsmegyei Naplóra előfizet, résztvesz a márciusi sorsolásban, amelyen ötven értékes tárgy, s 50, 200, 4000, 10.000 és 30.000 dináros nyeremények kerülnek kisorsolásra. A novisadi bomba Egy orjunista lőporos papírzacskót robbantott fel a templom-téren — A csendörség két orjunistát letartóztatott Noviszadról jelentik: A noviszadi Orjuna — mint a Bácsmegyei Napló jelentette — csütörtökön este olasz ellenes tüntetést akart rendezni, de Mihaljdzsics rendőrfőkapitány a gyülekezést betiltotta. Ennek ellenére az esti órákban kisebb orjunista csoportok tűntek fel az uccákon, azonban látva, hogy a rendőrség teljes készenlétben van, szétoszlottak. Már úgy volt, hogy minden elcsendesedik, a mikor fél nyolc óra tájban, a katolikus templom előtti térről hatalmas . robbanás hallatszott. A téren tartózkodó járókelők rémülten futottak szét. A robbanásra csakhamar kivonult a rendőrség, amely megindította a nyomozást. Sporics detektív a bombamerénylő személyében előállította Biuklics Márkó orjunistát, aki a rendőrségen beismerte, hogy egy lőporral telt papírzacskót meggyujtva, ő dobta el, hogy az emberek megijedjenek. Beismerte azt is, hogy a lőporos zacskót Rafaics Bogoljub nevű orjunisíától kapta. A rendőrség Biuklicsot és Rafaicsot letartóztatta. Viharos jelenetek a magyar nemzetgyűlésen Szocialisták és fajvédők összecsapása a költségvetési vitábaa Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén folytatták a költségvetési vitát. Szeder Ferenc hangsúlyozta, hogy a költségvetés hü tükre az ellenforradalmi berendezkedésnek. A mostani kormányzat nem tanult a múltból. Feltűnő a nagy tisztviselői apparátus, főleg a központi igazgatásban. Ha a honvédséget is számításba vesszük, akkor minden négy lakosra fut egy állami alkalmazott ellátása. Ezt a terhet az ország nem bírja el. A szabadságjogok tisztelete a belügyminiszter előtt szinte ismeretlen. A munkások összejönnek valahol, hogy a munkabérek felemelését kérjék, de szétzavarják őket. Rupert Rezső: Csak Cuzával lehetett Magyarországon büntetlenül tárgyalni. Szeder Ferenc: A mezőgazdasági munkásoknak volt egy lapjuk, azt a belügyminiszter egy tollvonássá! beszüntette. Rupert Rezső: Tiszta sajtö-Szamueüy! Szeder Ferenc: Nem tudom megérteni a kisgazdaképviselők magatartását (Nagy zaj.) Feladták programjukat és elnyomóik csatlósaivá szegődtek. Klárik Ferenc: Ebbe halt meg Nagyatádi Szabó István! Csontos Imre: Nem igaz, a sok gyalázkodásba, pocsánatot kérek! Szeder Ferenc ezután határozati javaslatot terjeszt be, amelyben leéri, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földmunkások egyezkedési, szervezkedési és gyülekezési szabadságát korlátozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezze. Rupert Rezső: Negyvennyolc előtt jobb dolga volt a jobbágyoknak, mint most a mezőgazdasági munkásoknak. Viharos jelenetekre adott alkalmat Viczián Istvánnak, a mozik lefoglalásáról ismert fajvédő képviselőnek felszólalása, aki azt fejtegette, hogy a sajtó helyzete ideális, mert még azok a lapok is megjelenhetnek, amelyek okai voltak a forradalomnak. Élesen támadta a szociáldemokratákat, különösen a paritásos munkásközvetités miatt, amely szerint a szervezett munkások csak olyan vállalatoknál vállalhatnak munkát, amelyeket a párt mint munkahelyeket engedélyez. Óriási zaj tört ki erre a ffáz minden oldalán és a szocialisták a fajvédők felé \ kiáltoznak: — Az fáj, hogy a »Szózatának is be kell tartam a bérszerzödést! Nem lehet nyúzni a munkásokat! Wolff Károly: Ehcnhalásra Ítélik a munkásokat! Peyer Károly magából kikelve kiáltotta Wolffnak: Maga fogja be a száját! Nincs joga beszélni! Az emberek százai halnak éhen, mert maguk kidobták ökef a városházáról! A Beszkdrtól is elbocsátották a régi becsületes alkalmazottakat és gyilkosokat vettek fel a helyükre. Wolff Károly sápadtan és szó nélkül hallgatta a feléje zuduló vádakat. Az elnök csak nehezen tudta a rendet helyreállítani és Viczián István sietve befejezte beszédét. H ÍREK OB« Édes mama kedvence Radó Ernő 33 éves budapesti könyvelő lemásolta és saját neve alatt kiadta Tóth Jolán »Láthatatlan piramis« cimü verseskönyvét. Csalás és szerzői jogbitorlás miatt Radót előállították a rendőrségre. ahol azzal védekezett, hogy csupán nagyzási mániából akart iró lenni, hogy az édesanyjának akit nagyon szeret, örömet szerezzen. A könyvelő ur irodalmi babérokra vágyott. Ez megesik gyakran a fűszerszakmában. A könyvelő ur plagizált. Ez is előfordult már nemcsak iró-leikü könyvelőkkel, de könyvelő-lelkű írókkal is. Arra azonban, hogy a tehetségtelen szarka egy másik szellemi ágrulszakadt tarisznyáját dézsmálja meg, még nem volt példa a magyar álirodalom dzsungeljében. Édesanyukának Emőke volt a legkedvesebb fiacskája. Már egészen pici korában megcsudálták a szomszédok. Ha Emőke azt mondta: »Mama, tejet, tenyejet«, az egész ház összeszaladt álmél'kodni, hogy ez az Emőke micsoda okos! Nagyobb reményeket fűztek hozzá, mint Chamberlain a locarnói konferenciához. Aztán anyuka büszkesége felcseperedett és könyvelő lett belőle. De Ernőké nem rázta fel a világot a kettős könyvvitellel és a mamuskának borzasztóan fájt ez a csalódás. Mert csalódni — ezt már a Zerkovifz ur is elfütyülte — fáj és duplán fáj az anyai szívnek, amely Ernőkében spórolta össze minden hiúságát, ambícióját és nagyravágyását. Az anyuka, a csöndes, szimpatikus kékharisnya úgy képzelte el: Shakespeare és nyomban utána Radó Emőke. Esetleg Emőke és csak aztán Shakespeare. Ah, milyen kellemes lett volna sütkérezni az irófin dicsőségének verőfényében! »Hazánk koszorús költőjének édes anyja« — írták volna a szemfüles riporterek és ő mesélt volna kedves históriákat az isteni gyermek életéből. Hogy már négy éves korában verset farieskált és hatéves se volt, amScor megirta első drámáját. Ám anyuka kedvence semmi hajlandóságot nem mutatott a költészethez. Kivéve mikor pénzről volt szó. A mamuska szekirozta is eleget: »látod a Szenes fiú inár novellákat ir és a Földes Imriskének kiadták egy verskötetét.« Ilyeneket dörgölt az orra alá. Szegény kis könyvelő keserves éjszakákon át gürcölt, számos tollszárat elfogyasztott, hogy kedvére tegyen anyuka irodalmi ambícióinak, de nem ment. Sehogyse ment. Iia megfeszült, akkor se. A lapok goromba szerkesztői üzenetekkel mészárolták le és csak egyetlenegyszer jelent meg három sora — elrettentő például. Borzasztó kudarcok az egész vonalon. Ezzel az energiával a könyvelésben már régen prokurista lehetett volna, vagy akár igazgató is a csokoládégyárban. Ott hevert, ott ordított előtte ezer véres, döbbenetes téma, de vaksi lelke nem látta ír.eg őket, csak beie keí'att volna rezníe önmagába és leírni őszintén: »én éhenkórász Ernőké, ma nem ebédeltem. A cipő lefoszlott a lábamról és elloptam a pék pultjáról egy perecet. Milyen furcsa, az emberek beugrálnak a Dunába, ha korog a gyomruk.« Mert Ernőké tényleg koplalt, hogy összeterelje azt a pár százezer koronát, amit a nyomdaszámla kitett. Anyukának akart meglepetést szerezni a születésnapjára és anyuka régi, az idők során már krónikussá vált vágyát beteljesíteni: megjelenni egy önálló, csinos verskötettel. Ám a verskötethez versek is kelfenek. Ez csak természe.tes. Mit tesz ilyenkor Emőke? Verseket szerez. Persze nem saját szerzeményeket. Mert ennyi önkritikával mégis rendelkezett. Tehát más, szerencsésebb tollú könyvelők miivei után nézett. És most jön az, amit sohasem lehet megbocsátani Emőkének, hogy a világirodalom bő választékából pont a Tóth Jolánhoz cimzett költőnő verseivel akart babérokat szerezni. Valószínű, hogy igy okoskodott: »ha Baudelaire verseivel lépek ki a porondra a nevem alatt, úgyse hinné el senki, hogy én írtam őket.« És beérte Tóth Jolival is. Neki még az is túl költői volt. A gyönyörű, famentes papírra nyomott könyvet természetesen az édesanyjának ajánlotta. Hatvanadik születésnapja alkalmából. A boldog amyuska aznap végigjárta az összes budapesti könyvkereskedéseket és mindenütt — hangosan követelve — megvásárolt egyet a fia első verseskönyvéből és megküldte valamennyi vidéki rokonának, szomszédnak és ismerősnek. A költönő persze megirigyelte ezt a példátlan. könyvsikert és Radót feljelentette a rendőrségen. ... Igazán nem szép attól a Tóth Jolántól, hogy igy elrontotta az ősz matróna hatvanadik szaltésnapját! (t. i.) — Királyi kitüntetések. Beogradból jelentik : A király Rottmann Imre szuboticai gyártulajdonost a Szent Száva-rend harmadik osztályával tüntette ki, — Gyorgyevics Dragoszláv szuboticai főispán vejét, Manojlovics Dusán szuboticai gyárigazgatót és Vidákovlcs Bozsán Antal szuboticai földbirtokost a Szent Száva-rend ötödik osztályával, Miroszavljevics Kosztát, a noviszadi kereskedelmi kamara elnökét a Fehér Sas-rend ötödik osztályával tüntette ki Őfelsége. — Vrbásziak küldöttsége Beogradban. Beogradból jelentik : Vrbászról csütörtökön délben Jnltsics Dusán vrbászi radikális párti elnök vezetésével tizenkéttagu küldöttség utazott Beogradba. hogy a szigorú adóbehajtások ellen, valamint Ivatiics községi jegyző visszahelyezése érdekében interveniáljon. A küldöttség, amelyet LatoseviCs Jocó képviselő vezeteti, felkereste Trifkovics házelnőköt és Zsifkovics Ljubát, a radikális párt elnökét. — Főszolgabírói kinevezés. Beogradból jelentik: A belügyminiszter Vucsetics Brankó palánkai tiszteletbeli főbirót az alibunári járás főszolgabirájává nevezte ki, — A noviszadi nyomdászsztrájk. Noviszadi grafikai munkásoknak hozzánk intézeti panaszos Írására keddi száicnkban i'yen cim alatt megírtuk, hogy a noviszadi rendőrség a nyonidászsztrájk alkalmából az emigráns nyomdászoktól elvette az emigráns igazolványokat, amelyeket csak a belügyminisztérium intézkedésére adott vissza. Ezzel szemben meggyőződtünk, hogy a noviszadi rendőrség semmiféle emigráns igazolványt el nem vett és igy nem is volt szükség annak a visszaadására. Épp a nyomdászsztrájk alkalmából irt cikkünkben leszögeztük azt az örvendetes tényt, hogy Mihajldzsics Stanojc rendőrfőkapitány a Iegkifogáslalanabb korrektséggel és pártatlansággal járt el és szigorú törvény-' tiszteletéről fel sem tételezhető, hogy a vezetése alatt működő rendőrség a panaszos levélben szóvátelt sére'mst elkövette volna. — Tanügyi hír. Zsivanovics György polgári iskolai tanárt a közoktatásügyi miniszter a pancsevói polgári leányiskola igazgatójává nevezte ki. — Megszűnt a nagyváradi újságirő-szti-ájk. Nagyváradról jelentik: A nagyváradi magyar újságírók sztrájkja megszűnt. A kiadók elfogadták a kért kollektiv szerződést. A nagyváradi magyar lapok csütörtökön már rendes terjedelemben jelentek meg. — Három évi szolgálati idörninimumhoz kötik Szentén a tisztviselők nagyobb fizetésének folyósítását. Szentéről jelentik: A vármegye jóváhagyta a sentai városi tisztviselők osztályozására vonatkozó előterjesztést, amely az állami tisztviselők státusához igazodik. E napokban érkezik a vármegye jóváhagyása a városhoz és utána dr. Knezsevics Milos polgármester nyomban folyósítja a két fizetés közti külőmbözetet. A tisztviselők nagy része már felvette a fizetéskülömbözetet előlegül. Csak a szolgák, rendőrök, altisztek, tűzoltók nem kapták meg a fizetéskülömbözetre az előleget. Azok, akiknek nincs három évi szolgálatuk a Városnál, nem részesülnek a nagyobb fi« zetésben. — A moszkvai sakkverseny második fordulója. Moszkvából jelentik: A nemzetközi sakkverseny második fordulóján Rumanovszki, a fiatal orosz mester, remisre végzett Capablankával. Rumanovszki skót megnyitásával, néhány lépés után oly bonyolult helyzetet teremtett, hogy mindkét versenyző számára a remis volt a legelőnyösebb. A mexikói Torre győzött Sotlimurszki (orosz), Marschall — Réti, Rubinstein —Scbämisch felett. Lasker nem játszott. — Megyei bizottság szállt ki a parragovói kőbányához. Bácsmegye legutóbbi közgyűlése elhatározta, hogy eladja a parragovói kőbányát. Csütörtökön bizottság szállt ki a kőbányához, hogy annak értékét megállapítsa. — Ha a vasúti jegy elvesz. Tóth Lajos maÜidjosi kereskedő 1922 augusztus 19-én Báeskatopolára ment, de a kiszállásnál észrevette, hogy a vasúti jegye nincs meg. A vasúti portás nem engedte ki és amikor Tóth ez ellen kikelt, a portás a főnökhöz vezette, aki megerősítette, hogy jegy nélkül nem lehet a pályaudvarról kimenni. Tóth erre súlyos sértésekkel illette az állomásfőnököt, akit azzal fenyegetett, hogy megbicskázza. A suboticai kerületi törvényszék hivatalnoksértésért 1924 junius 2-án megtartott főtárgyalásán egy havi fogházra ítélte. A novisadi felebbviteli bíróság csütörtökön helybenhagyta az Ítéletet. A főügyész is, az elitéit is megnyugodtak. Az Ítélet jogerős.
