Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-11 / 302. szám

1925. november 11 JSz b!3nl BÁCSMEGYEI NAPLÓ A BECSKEREKI MÉREGKEVERŐNŐ A BÍRÓSÁG ELŐTT Háromszoros gyilkossággal vádolja az ügyészség özvegy Réíics Miklósnál — Eltette férjét, leányát és mostohafiát láb alól A vegy vizsgálat kimutatta az arzén nyomát a holttestekben A vádlott asszony tagadja bűnét Becskerekről jelentik: A becskereki törvényszék kedden délelőtt kezdte meg özvegy Relics Miklósné bünpörének a fötárgyalását. Az özvegy asszonyt az ügyészség három rendbeli gyilkossággal vádolja, amelyeket előre megfontolt szándékkal követett el. A vádirat sze­rint Relicsné — aki a köztudatban Ré­ti cs Jutka néven szerepel — méreggel kiirtotta egész családját, konkrét bizo­nyítékok azonban csak három esetben merültek fel ellene. A tárgyalás iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg; a belépőjegyeket hetek­kel ezelőtt elkapkodták és kedden dél­előtt már félkilenckor zsúfolásig megtelt a hatalmas tárgyalóterem. A közönség elfoglalta a vádlottak padját is, úgyhogy a vádlott, valamint a börtönőr részére, közvetlen a bírói emelvény elé székeket kellett helyezni. Kilenc óra előtt néhány perccel érkezett meg Maximovics Szve­­tiszláv államügyész, és dr. Osztovics Sziávkó ügyvéd, Relicsné védője, majd börtönőr kíséretében felhozatták a vád­lott asszonyt. A vádlott Rélics Miklósné insjgas, bar­­nabörii csinos asszony, fekete ruhában jelent meg a bíróság előtt; meglepő nyu­godtan foglalt helyet a székén és gondta­lanul a körmeit piszkálta a főtárgyalás megkezdéséig. Néhány perccel később bevonult a bí­róság: Bunics Ivó tanácselnök, dr. Bállá Emil és Miatovics Sziávkó szavaizóbirák. tialálos csendben kezdődött meg a szenzációs bünper főtárgyalása. A vád ßimlcs Ivó tanácselnök a tárgyalás megnyitása után felolvasta az ügyész­ség vádiratát, amely három pontban foglalja össze a méregkeverő asszony bünlajstromát. Az első vád: özvegy Rélics Miklósné 1915 júliusában mostohafiai, Rélics Mi­livoj és Relics Borivoj számára mér­gezett tejet készített, a tejet azonban első férjétől származó édes leánya, a fiz éves Keglevics Zsófia itta meg és huszonnégy óra alatt meghalt. A második vád: 1922 decemberében a vádlott asszony összeveszett férjével: Rélics Miklóssal, akinek kávéidba más­nap reggel arzént kevert. Rélics Miklós hat napi betegeskedés után meghalt. A harmadik vád: A vádlott 1923 de­cemberében összeveszett mostoha fiával, Rélics Miltvojjal, aki ezután néhány na­pig betegeskedett, majd gyanús körülmé­nyek között meghalt. A vádlott kihallgatása A vádirat felolvasása után az elnök megkezdte a vádlott asszony kihallgatá­sát. RéKosné nyugodt hangon válaszolt az elnök kérdéseire és változatlan egykedvűségéből a hozzá intézett ke­resztkérdések sem tudták kihozni. Az elnök: Hol született és hány éves? Rélicsné: Szárcsán születtem és negy­venkétéves vagyok... Az elnök: Megértette a vádat? Rélicsné: Igen, de nem érzem magam bűnösnek. Az elnök kérdésére folytatólagosan el­mondta, hogy első férje Keglevics Máca kávéháztulajdonos volt Perezen. Házas­ságukból egy leányuk született, Szófia, akivel férje halála után, 1914-ben Becs­kerekre költözött. Félévvel később ösz­­szeáJlt Rélics Miklós becskereki szűr­­szabóval, akinek két gyermeke volt. Milivoj és Borivoj. Együttélésünk első évében édesleánya, Keglevics Zsófia meghalt. Hat évvel később törvényes házasságra lépett Rélicscsel. Rélicsné: Ez az élettörténetem. Az elnök (hirtelen): Volt-e a házukban patkány? A vádlott (megütközve): Nem. Kérem­­szépen én a férjemmel jó viszonyban él­tem, de néha civakodtunk. Betegsége előtt két nappr,l .is veszekedtünk, hat nappal később pedig meghalt. Milivojjal j is jó viszonyban voltam. Az elnök: Tanuk vannak arra, hogy Milivoj panaszkodott magára, mert rosszul bánt vele. Egy alkalommal zsir- I szód ás salátát adott neki, de Milivoj ész­revette és dühében baltát fogott magára. A vádlott: Erről nem tudok. Férjem halála után nyolcvanezer dinárt és az üzletet hagyta hátra, ebből Milivojnak ötvenezer dinárt, a többit nekem, mert ekkor már Borivoj nem élt. Milivoj örökségét az árvaszéknél kellett volna letétbe helyeznem, de ott egy évi hala­dékot kaptam. 1924 január elsején járt volna le ez a határidő. Milivoj fiam azon­ban két héttel előbb váratlanul meghalt. Halála előtt dr. Mihajtev Luka becs­kereki ügyvéd előtt végrendelkezett és... Az elnök: Tudja-e, hogy kit tett örö­kösévé? A vádlott: Nem tudom. Az elnök további kérdéseire ezután be­ismerte Rélicsné, hogy egy Miskovics nevű embernek kölcsönadott ötvenezer dinárt, holott tudta, hogy a kikölcsön­zött pénzt az árvaszék által megszabott határidőn belül nem kaphatja vissza. Kanyaró, vagy méreg? Bunics elnök a továbbiakban aziránt intézett kérdéseket a vádlotthoz, hogy milyen körülmények között haltak meg a Rélics-fiuk? Rélicsné: Két évvel ezelőtt, 1923 de­cember 14-ikén betegedett meg Milivoj. Félegykor jött haza az iskolából, ai ke­reskedelmi akadémiából és lefeküdt. Pa­naszkodott, hogy rosszul érzi magát. Másnap már nem tudott felkelni az ágy­ból. Láza nem volt, orvosságot nőm akart bevenni. Az elnök: Minek kellett magának mé­reg, hiszen az előbb azt mondta, hogy a lakásukban nem volt patkány? A vádlott: Nem tudok méregről. Az elnök: Hogyan halt meg a férje? A vádlott: Reggel rosszul lett, hat na­­•ig feküdt... Az elnök: És a leánya? A vádlott: A Zsófika tiz éves korában halt meg. A Begában fürdött és betegen jött haza. Tudomásom szerint kanyaró­ban pusztult el... Az elnök: Délben játszani látták és es­te már a ravatalon feküdt. A vádlott (izgatottan): Nem igaz. Egy hétig feküdt. Az elnök: Nem mérgezésben halt meg? A vádlott: Nem, hanem kanyaróban. Az elnök: Tanuk látták, hogy Zsófia közvetlen halála előtt tejet ivott, amit maga Milivojnak és Borivóinak készí­tett ki. A vádlott: Akik látták, bizonyítsák be. Az elnök: Amikor Milivoj megbetege­dett, nem hívott orvost. A vádlott: Nem tudtam, hogy halálos beteg. Az elnök: A tanuk szerint maga kije­lentette, hogy fia biztosan meg fog halni, mert igy halt meg az apja is. A vádlott erre csak a vállát vonogatta és kijelentette, hogy nincs több mondani valója. A mostohaanya halált jósolt A vádlott asszony kihallgatása után a bíróság megkezdte a tanuk kihallgatá­sát. Osztovics Sziávkó védő előterjesz­tést tesz arra, hogy azoknak az orvo­soknak szakértői kihallgatását, akik résztvettek az elhunytak kezelésében, mellőzze a bíróság. Az ügyész viszont kérte az orvosok tanukénti kihallga­tását. A bíróság rövid tanácskozás után úgy határozott, hogy dr. Radulovics Milán és dr. Matics Misa orvosokat nem szakértőkként, hanem tanukként fogják kihallgatni. Dr. Radulovics Milán orvos tanúval­lomásában elmondta, hogy Rélics MHí­vóit közvetlenül halála előtt kezelte. Rélics betegségét nem lehetett határo­zottan megállapítani, az bizonyos, hogy gyomorbántalmai voltak. A beteg bízott abban, hogy felgyógyul, özvegy Rélics Miklósné azonban kijelentette előtte, hogy nem hisz mostoha fia felgyógyulá­sában. A bíróság szembesítette a tanút a vádlottal, aki azonban megmaradt amel­lett, hogy erre a beszélgetésre nem em­lékszik. A bíróság a tanút megeskette vallo­mására. Dr. Matics Misa orvos elmondta, hogy a vádlott elhunyt urát, Rélics Miklóst kezelte. Nem tudta pontosan megállapí­tani a diagnózist, spanyol náthaszimpto­­inák voltak, azonban hiányzott az ezzel járó láz. A bíróság dr. Maticsot is meg­eskette vallomására. Arzén, arzén, arzén ... A két orvos kihallgatása után a bíró­ság áttért az orvosszakértök meghallga­tására. Dr. Magyar Károly, aki résztvett Ré­lics Miklós, Rélics Milivoj és Keglevics Zsófia exhumálásánál, a következőket mondotta: — Rélics Miklós 1922 december 18-án halt meg és több mmt egy év múlva, 1924 februárjában exhumáltuk holttes­tét. Ekkor már nem lehetett megállapí­tani a halál okát és ezért a belső szer­veket elküldtük a beogradi vegyvizs­gáló intézetnek. Ugyanígy jártunk el Rélics Milivoj holttestének exhumálása alkalmával is, noha az ő holtteste ekkor még meglehetősen ép volt. Keglevics Zsófia holttestét tiz évvel halála után exhumáltuk. A koporsója már szétrod­­hadt és a holttesten földréteg képződött. A még meglevő belső szerveket szintén elküldöttiik Beogradba a vegyvizsgáló intézetnek... Az elnök erre felolvasta a vegyvizs­gáló intézet átiratát. A jelentés szerint Rélics Miklós belső szerveiben tizenkét és fél milligramm acidum arzenikumot, azaz patkánymérget találtak. A vizs­gálat alá vett testrészeket az egész test­hez viszonyítva az a vegyészek feltevé­se, hogy körülbelül harminc centigramm arzént használhattak fel Rélics Miklós meggyilkolására. Magyar orvosszakértö: Ennyi arzén csakis mérgezés útján kerülhet az em­beri szervezetbe. Határozottan állítha­tom, hogy Rélics halálát arzénmérgezés okozta. A jelentésből kitűnik, hogy Rélics Mi­­livojnál huszonkét milligramm arzént ta­láltak a vegyvizsgálót alkalmával. Ez esetben hatvan centigrammra tehető az a méregmcraiyrség, amit Rélics Milivoj­nak beadtak. Az elnök: Doktor ur véleménye sze­rint ebben az esetben is mérgezés tör­tént? Magyar orvosszakértő: Feltétlenül. A jelentés közli végül, hogy a tiz éve elhunyt Keglevics Zsófia holttestének maradványában cgytized milligramm arzént találtak. Az orvosszakértő kijelentette, hogy ebben az esetben nem biztos, de az előz­mények után rendkívül valószínű, hogy Keglevics Zsófia is arzénmérgezésben hunyt el. A védő: Kérem, doktor ur, mennyi ar­zént tartalmaz a föld? Az orvosszakértö: A bánáti földnek rendkívül kevés az arzéntartalma. Ezután csaknem teljes egy óra hosz­­szat tartó párbeszéd következett a védő és az orvosszakértö között az arzén tu­lajdonságairól. A második orvosszakértö, dr. Ifkovics Vlasztimir mindenben megerősítette dr. Magyar Károly véleményét. Kijelentet­te,- hogy — mint orvosságot — csak öt milligrammos adagolásban adhatnak be­tegnek, de tizenöt milligrammnál többéi nem szabad még részletekben sem adni. a paciensnek. Az elnök. Mennyi okoz halált ebből a méregből? Ifkovics orvosszakértő: Körülbelül húsz milligramm. Rélics Miklósnál egy kilogramm testsúlyra húsz és fél milli­gramm arzén esik a vizsgálat eredmé­nye szerint, Rélics Miliivojnál pedig még nagyobb mennyiség. Dr. Kovácsevics Dusán kerületi egész­ségügyi főnök, orvosszakértőt hallgatta ki ezután a biróság. Kovácsevics szin­tén határozottan állította, hogy Rélics Miklós és Milivoj arzénmérgezésben haltak meg. Az elnök: Elegendő volt a holttestek­ben talált méreg ahhoz, hogy halált okozzon? Kovácsevics orvosszakértő: Az a mennyiség, amennyit Rélics Milivojná! felhasználtak, nem egy embernek, ha­nem egy egész uccu lakosságának el­pusztítására elegendő. Az arzén mindig kedvenc eszköze volt a gyilkosoknak. Egyformán használták a rómaiak és a Borgiák. Alattomosan támadja meg a szervezetet, néhány napi betegeskedés az egész. Dr. Kovácsevics Dusán orvosszakértő kihallgatása után a védő előterjesztést tett arra, hogy a biróság kérje ki az állami egészségügyi tanács véleményét is, miután az orvosszakértök ellentétes véleményt adtak arról, hogy az arzén a földben és a vízben milyen mennyi­ségben fordul elő. Az elnök délben félegykor a tárgya­lást berekesztette és a védő előterjesz­tése feletti határozatot a szerdai tár­gyaláson fogja kihirdetni. A tárgyalást szerdán délelőtt folytat­ják. Két csendőrt meggyilkoltak egy szerbiai községben Hattagú rablóbanda garázdálkodása Alekszinác községben Beogradból Jelentik: A szerbiai Alekszinác községben az elmúlt éj­szaka ket'.ős gyilkosság történt. Este kilenc órakor egy hattagú rablóbanda betört Jovanovics Katarina kéreskedő üzletébe, amelyet teljesen kifosztott, A zsákmánnyal a rablók a falu fő­­uccáján akartak menekülni, amikor szembetalálkoztak Kosztics Dragutin, Rakovics Nikoia csendőrökkel és Arangyelovac Dusán zenésszel. A sötétben a rablók rátámadtak a csend­őrökre és a zenészre és késekkel leszúrták őket. A két csendőr holtan maradt a helyszínen, a zenész sú­lyosan megsebesült. A gyilkosságot csak kora reggel fedezték fel. A súlyosan sérült Aran­­gyelovacot beszállították a kórházba, kihallgatni azonban nem tudták még, meri eszméletét vesztette. A rablók kézrekeritésére a csendőrség széles­körű nyomozást indított, mely eddig nem vezetett eredményre. Valószínű­nek tartják, hogy a rablók a szom­szédos községből jöttek át Alekszi­­nácra.

Next

/
Thumbnails
Contents