Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-10 / 301. szám

4. oldal.

BACSSVIEGYE! NAPLÓ 1925. november iO

CIRK USZ

Szavak

Ezt ideges emberek ismerik, ezt az idegességet, a szavakkal való játékot — nem szójáték, az megint más, annak, ka rossz is, megvan a mentsége, hogy valami rejtett elmésséget akar mondani, célja van, mulattatni szeretne. Arra az ideges szó-ficamitásra gondolok, ami hasonlít bizonyos ideges, szórakozott mozdulathoz, mikor el akarjuk terelni a figyelmünket vagy koncentrálni — ujjropogtatás, dobolás az asztalon, fülcimparángatás, áll-huzogatás (mintha szakádat simogatnánk). A gondolkodó ember homlokát dörzsöli, a szerelmet valló boldogtalan szivéhez kap. Csupa fölösleges mozdulat, de nem tudunk eltenni nélküle.

Az emberekkel, sokféle emberrel érintkező, folytonosan beszédre, szavakra utalt városi emberben — hát még ha mesterségénél fogva is szavakkal dolgozik szegény! — váihatiik ideges kényszerré ez, a szavakkal való babrálás, gyömöszölés — olyanféle szokás, mint

örömmel hozzátenni magamban: — az ám, bálna, ha lehetne, — angolna is, csakhogy nem lehet ám. Ugyanez a meggyőződésem erről a szóról is, hogy lekaraa, ami szláv nyelven gyógyszertárt jelent. Lekarna, persze, hogy lekarna, ha akarna. De nem akar.

Én bevallom, sok évvd ezelőtt, mikor azzal a hires vezérrel, Prenk Bib Dodival azok a megrendítő dofgok voltak az újságban, én megálltam az ucca közepén s mielőtt érdemben foglalkoztam volna a tragédia európai jelentőségévé!, előbb gyorsan elmondtam magamban a következő verset:

»Édes lányom, Bib Doda Én is úgy bibtem doda Még ttizenhatéves koromba».

Én tudom például, hogy »naplemente« ez egy szép magyar szó. De nekem olaszosan ejtve is tetszik, hangsúllyal az, utolsó előtti szótagon, igy »naple —■

mraite!« vagy franciásan »naplömantl«. Nekem ez a szó, hogy »tanítani« mindig négerül fog hangzani és ez a szó »hajlam« mindig zsidóul, igy »chajlam«. Én, ha egy angol regényben tizenegy borostyáníésürői] van szó, pillanatig se felejtem el, hogy ezt magyarul kell olvasni, igy: »eleven embercomb«. És »harisnya«, ez a szó mindig feltételes marad nekem. Ha risnya — de nem ris.

Mert nekem a szó, azonkívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak — számomra nemcsak keserű gúny, de izes élvezet is, amit Hamlet felel Borátiónak.

—• Mit olvas, felséged?

— Szó, szó, szó . . ,

S rögtön észreveszem, hogy igy is lehetne értelmezni például, más kiejtéssel:

— Hogy van, felséged?

— Na, szó, szó, szó.

Karinthy Frigyes

Bajorország monarchists piaccs előtt

Trónra akarják ültetni Ruprecht trónörököst

amilyen a zongoristáé, aki ujjait masszírozza, vagy a festőé, hogy mindent kiícsit összehúzott szemmel néz, képpé »komponál.«

Közöttünk, szavakkal dolgozók, írók , és beszélők között ebből a szempontból kétféle fajtát különböztetek meg: és pedig olyant, aki szintén igy van ezzel a dologgal, mint én és olyant, aki letagad: ja, hogy igy van vele. Mert én bizony most őszintén be fogom vallani, hogy vagyok vele.

Bevallom neked Is ifjú hivő, aki a villamoson, miközben tiszteletteljes pillantásod elárulja, mire gondolsz: arra gondolsz, hogy én most biztosan halhatatlan remekművek alapját építem magamban, vagy verset komponálok — nos hát, bevallom neked, hogy az elsiető cégtáblákat nézem és mindegyiken elolvasom a feliratot, de fordítva, hogy mi jön ld belőle. És százszor rájöttem már, hogy »takarék« az visszafelé »kérakat«, ami pontosan »kirakatának hangzik. És örült örömöm volt, mikor hetekig való visszafedé-olvasás után ilyen felfedezésekre bukkantam, hogy »szerda« az visszafelé »adressz« és »szeretni« az visszafelé »interesz« és »kelet« az viszszafelé »telek« és »ingovány« az »nyávogni«, ki sem mondhatom, mennyire I irigyeltem költőtársamat, Babits Mihályt, aki rájött, hogy erőszakos« az visszafelé »sok a szőre« és »római fővezér« az »rézevő fia, Mór.«

Én bevallom, hogy én minden szót, ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasználnám, előbb megszagolom, feldobom, leejtem, kifordítom — játszom velő, mint macska az egérrel, csak azután kapom be. Az én rokonom volt, aki az elemi iskolában azt a csodálatos dolgot kitalálta, hogy aszongya »egy telendő, két telendő, három telendő, négy telendő... kilenc telendő, tisztelendő.« Én bevallom, nem bánom, legyek csak én hülye, a többieknek joguk van letagadni, — hogy mikor a szénkereskedő feljön és előadást tart nekm, komoly családapának a közelgő télről és a kokszról, hogy én közben ezt ismételgetem magamban görcsösen *én kokok, te koksz, ő kok.« És mikor egy rezgőszakáülu miniszterrel beszéltem egyszer és ő azt mondta, »mérvadó«, én magamban azt kérdeztem tőle »mér ne volna adó?« és mikor azt mondta »ám mérlegeljen«, azt felelte neki az én lelkem, titokban »ám jó, mér ne legeljek?«, valamint jó hitvesemnek, aki csittitott, hogy ne mérgelődjek, annyit feleltem bensőmben »mér ne gelödjek?«

Én bevallom, ha ezt a szót hallom', hogy »szeäamßk«, akkor én villámlást látok, mert mennydörög és szelámlik. És ha komoly természettudományos könyvet olvasok a bálnáról, vagy az angolnáról: el nem mulasztom kár-Bécsből jelentik : Nyugtalanító hírek érkeznek néhány napja Bajorországból. A hirek szerint B íjorországot monarchistapuccs fenyegeti. Bár ezeket a híreket hivatalosan már megcáfolták, a szocialista Münchener Post után most a Frankfurter Zeitung is részletesen beszámol arról, hogy Ruprecht volt trónörököst a közeljövőben a bajor trónra akarják ültetni.

A bajorországi hirek szerint Soden gróf volt kabinetfőnök és Mobel tábornok, a bajor lovasság volt parancsnoka, a bajor monarchisták vezetői,

A szuboticai anyakönyvi hiviatalban hétfőn szokatlanul élénk volt a forgalom. A hivatal előtti folyosóra már reggel nyolc órakor ki lehetett volna tenni a »megtelt« tájblát, tiz óra tájban pedig szinte életveszélyessé vált a tolongás. Szemlesütött, piriüó hölgyek, früssen borotvált urak, mirtuszkoszoruk és virágcsokrok szorongtak egymásba préselve, mintha máris egy örök életre sajtolták volna össze őket. Bent az anyakönyvi hivatalban pedig Gerdece Tósó anyakönyvvezető reggel nyolctól délután félkettőig alig győzte az esketéseket és az azzal járó hivatalbóli gratulációkat. A háborús években a kenyéri egyesek álltak úgy sorban a péküzletek előtt, mint hétfőn a jegyesek az anyakönyvi hivatal folyosóján.

Az első órákban senki sem tudta okát adni, hogy vájjon miért örvend oly szokatlanul nagy látogatottságnak az anyakönyvi hivatal. Tudakozódtunk, érdeklődtünk, tapogatóztunk, megszólítottuk a házasság közveszélyes réve előtt álló és a révbe már. bejutott párokat, de mindenkitől csak azt a választ kaptuk:

— Fogalmunk sincs róla. Mi már régóta erre a napra terveztük...

Mintha minden szuboticai szerelmespár összebeszélt volna. Félegyko.r benyomultunk Gerdece anyakönyvvezető elé, áld ekkor már parfümárban úszott. Soha ilyen szagos még nem volt ez a hivatal.

— Mi történhetett ma, hogy...? — kérdeztük.

— Nem tudom — válaszolta az anyakönyvvezető gyöngyöző homaz illetékes hatóságokhoz kérdést intéztek, hogy miképpen viselkednének a hatóságok, ha Ruprecht herceg a közeljövőben magához ragadná a hatalmat. A kormány erre a kérdezősködésre azt válaszolta, hogy bár monarchistaérzelmü, mégis kötelessége megvédeni az alkotmányt és ezért fegyveres erővel lépne fel minden monarchista oldatról jövő puccskísérlettel szemben•

Az erélyes válasz következtében azt hiszik, hogy a bajor monarchisták kedvezőbb időpontra halasztják a puccs keresztülvitelét.

lokát tcfkölgetve — eddig huszonhárom pár lépett ma házasságra, uram, azelőtt hat hét alatt nem volt enynyi házasságkötés. Rendest körülmények között, még a farsangolt is beleszámítva, egy héten két-három esküvő szokott lenni. Három esküvő, az már sok volt egy napon. Kérem ebben az évben eddig négyszdztizenöt házasságkötés történt és ebből a számból a mai napra huszonhárom esik. Direkt házassági járvány tört ki.

— Valami oka csak van? — kockáztattuk meg a kérdést.

—- Sejtelmem sincs róla — mondotta — talán a levegő... az néha közrejátszik... Kérem, tessék csak valamelyik vasárnap templomba menni. Már hetek óta, fél óráig eltart csak az, amig a jegyespárokat kihirdetik a szószékről.

Gerdece anyakönywezető válasza nem elégített ki bennünket, tovább nyomoztunk és délután háromra ki is derült a rejtély. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a Zsivot kiházasitó-egylet hétfőn kezdte meg aktiv működését, azaz hétfőn már folyósította az egyesület pénztára a házasságkötési segélyösszegeket mindazoknak a tagjainak, a kik házasságra lépnek. Az alapszabályok értelmében, minden házasságra lépett tag hétfőn húszezer dinárt kapott, a huszonhárom párnak tehát összesen kilencszázhuszezer dinárt fizettek ki. Majdnem egymillió dinár egy napon.

Ez a vidámabb része a házassági aktusnak. A másik része a még meg nem házasodott tagokra tartó-Szuhotica fekete hétfője

Huszonhárom pár kötött házasságot — Életveszélyes tolongás az anyakönyvvezetői hivatalban — Gerdece anyakönyvvezető nyilatkozata a rejtélyes házassági járványról

zik. Ezeknek az alapszabályok értelmében esetenként huszonöt dinár pótdijat kell fizetniök. Látszatra nem sok, de ha naponként annyi tag járul az anyakönywezető elé, mint hétfőn, akkor esetenként is, meg összesen i‘s, nagyon sok. Hétfőn minden még meg nem házasodott tagnak ezerszázötven dinárt kellett kifizetni pótdij rímén.

Ezután pedig igy lesz, amíg a kiházasitó egyesületek élnek. Ámor jól arat. Naponkint tizenöt-husz-huszonhárom. Mindenesetre ez a hét jól kezdődött...

Jakab helyett Ignác

Kommunista pártvezér és fajvédő szerkesztő közős sajtópőre

Budapestről jelentik: Az ügyészség izgatás és lázitás miatt vádat emelt Gőgös Ignác faraunkás és Anka János hírlapíró ellen, akiknek sajtópörét szer* dán fogja tárgyalni a budapesti törvényszék. A port azt teszi érdekessé, hogy Gőgös tagja volt Őri Károllyal és Hámán Katóval együtt annak a háromtagú kommunista párlvezetöséggnek, amelyet Rákosi Mátyás volt népbiztossal együtt legutóbb őrizetbevettek, mig Anka János a fajvédők nemrég megszűnt napilapjának, A Nép-nek volt felelős szerkesztője.

Az ügyészség Gőgösnek „A burzsoá* cselédek harcbamennek“ cimü röpiratát inkriminálta, amely tulajdonképpen t szociáldemokrata-párt ellen íródott, de állameiienes izgatást is tartalmaz. A fajvédő sajtó — mint emlékezetes —< annakidején nagyban támogatta a Magyarországi Szocialista Munkáspárt néver szervezkedő kommunista-csoportot és ezért Gőgös röpiratát A Nép-nek adta át közlésre.

A rőpirathoz A Nép vezércikk alakjában kommentárt is fűzött, amelyben élesen megtámadta és a szokásos antiszemita-fra eológ ával le-jakabozta i szociáldemokrata-pártot és azzal szemben védelmébe vette a kommunista szervezkedést. Gőgös Ignác a röpirat, Ank? a vezércikk miatt kerül a vádlottal padjára.

A szóke no

Letartóztatták a jugoszláv-magyar

milliárdos vámcsalás tetteseinek megszöktető!ét

Budapestről jelentik: A rendőrség a milliárdos jugoszláv-magyar vámcsalás ügyében — amelyről a Bácsmegyei Napló legutóbb részletesen beszámolt —folytatja a nyomozást. Az ügyben vasárnap reggel érdekes fordulat történt. Amint ismeretes, a vámcsalásit valóságos bűnszövetkezet követte el, amelynek tagjai fővárosi szállítók és vasúti alkalmazottak voltak. Három vasúti altisztet, akik a nyugati pályaudvarnál teljesítettek szolgálatot, már néhány nappal ezelőtt őrizetbe is helyeztek. A nyomozás során megállapították, hogy az egész vámcsalási szövetkezet megalapítója és irányítója egy budapesti kereskedő volt, erről azonban vasárnap reggel kiderült, hogy külföldre szökött. A rendőrség azonnal a szökés körülményeit kutatta és még vasárnap délelőtt sikerült kinyomozni, hogy a vámcsalás főtettesét egy huszonkét éves, szőke hivatalnokleány szöktette meg. A detektívek a szöktetéssel gyanúsított fiatal leányt szürke kosztümben és kezében útitáskával, vasárnap délben már elő is állították. Éppen útra készült, valószínű, hogy ő is szökni akart. A fiatal, feltűnően csinos hivatalnokleány semmit sem akart tudni a megszökött kereskedőről, a nála levő bőröndben azonban számos olyan dokumentumot találtak, amelyek elárulják, hogy a szökevénnyel közeli nexusban volt és szökését elősegítette. A leányt egyelőre őrizetbe, helyezték