Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-10 / 301. szám
% oldal AAGSMEGYEí NAPLÓ 1925 november 10. lent. A valóságban sokkal súlyosabb sérelem érte a jugoszláv érdekeket és különösen az anyagi kár felbecsülhetetlenül nagyobb az Edinost nyomdájának összerombolása által, mint amennyit az olasz zászló elégetése jelent. Bodrero beogradi olasz követ hétfőn délelőtt újból megjelent Nincsics külügyminiszternél és még meg nem erősített hirek szerint elégtételt kért kormánya nevében az olasz zászló megsértése miatt. Nincsics az olasz követtel való tárgyalása után megjelent a parlamentben és ptt hosszabb eszmecserét folytatott Trifkovics Márkó házelnökkel, Zsivkovics Ljubával és Jovanovics Ljubával, akikkel ismertette a parlament keddi ülésén felolvasandó nyilatkozatának a szövegét. Jellemző, hogy a külügyminiszterhez közelálló lapok hétfői számukban élesen támadják a horvát ellenzéki pártokat, amelyeket a zagrebi olaszsilenes tüntetés felidézésével vádolnak és szemükre vetik, hogy meg akarják zavarni a két ország közt nehezen létrejött jóviszonyt. Radikálispárti agitáció Horvátországban Zagrebból jelentik: Vasárnap a Zagreb melletti Mali Gradac községben a radikálíspárt propagandagyűlést tartott, amelynek szónoka dr. Feles Dusán volt miniszter élesen támadta Pribicsevicset és felszólította a hordátokat, hogy lépjenek a radikálispártba, mert a radikálispárt a legerősebb politikai párt, amely mindenkor kormányon marad. Demokrata interpellációk A demokrata-párt hétfőn különböző ügyekben több interpellációt nyújtott be egyes miniszterekhez. Interpellációt nyújtottak be a belügyminisztériumhoz arra vonatkozóan, hogy a Vajdaságban a közigazgatási szervezetek a pénzügyi hatóságok utján a lakosságtól adományokat gyűjtenek. Ugyancsak interpellációt nyújtott be a demokrata-párt a földmivelésügyi, a.pénzügyi és a közlekedésügyi minisztériumokhoz is. Ebben az interpellációban azt igyekszik kifejteni a demokrata-párt, hogy a Vajdaságban a mezőgazdaság válságos helyzetbe jutott a dinár emelkedése miatt és ennek enyhítésére különböző intézkedésieket sürget. A halálraítélt árvaszék Több fontos intézményt megszüntet a tartományi beosztásról szóló törvény lehet következtetni, hogy a’ törvényhozás az árva- és gyámügyeket a bíróság hatáskörébe óhajtja utalni, azonban erre nézve nincs világos intézkedés, pedig — mint Lalosevics kimutatta —. a bíróság csak olyan ügyeket intézhet, amelyeket törvény utal a hatáskörükbe. A tartományi beosztásról szóló törvény végrehajtása előtt tehát törvényt kellene hozni az árvaszékek likvidálásáról. Ha a törvényhozás az árvaszéki ügyeket is a biróság hatáskörébe utalja, gondolni kellene arra, hogy a bíróságok amugyis tál vannak terhelve és a mai bírói létszám mellett lehetetlen az árvaszék ügyeit is a törvényszékekkel és a járásbíróságokkal intéztetni. Ma már a bíróságok annyi hozzájuk utalt ügyet intéznek, hogy a tulajdonképpeni törvényszéki ügyek intézésére nincs idejük. Rámutatott dr. Lalosevics képviselő arra is, hogy külön ügyviteli és perrendi szabályzatot kell készíteni a bíróságok részére az árvaszéki ügyekben, mert a tartományi beosztásról szóló törvény megszünteti az árvaszók fetebbviteti fórumát is. Az árvaszéki ügyeket másodfokon a közigazgatási bizottság gyám- és árvaügyi albizottsága intézi. Minthogy azonban a közigazgatási bizottság is megszűnik, arról is gondoskodnia kell a törvényhozásnak, hogy felebbezési hatóságot statuáljon. Ugyanebben a felszólalásában kifejtette Lalosevics képviselő azt is, hogy a közigazgatási bizottság a szorosan vett közigazgatási felügyeleti hatáskörön kívül bizonyos bírói funkciókat is végzett. Bíráskodott bizonyos erdei kihágási ügyekben, másodfokú hatóság volt az Beogradból jelentik: A tartományi beosztásról szóló törvény végrehajtása és a megyék likvidálása már folyamatban van. A tartományi választásokra egész komoly előkészületeket tesznek és politikai körökben számítanak arra, hogy néhány hónapon belül megejtik a választásokat,' ami után természetszerűleg megszűnik a vármegye minden hivatalával együtt és önkormányzati szervként helyébe lép a tartomány. A vajdasági radikális képviselők több alkalommal rámutattak arra, hogy a tartományi beosztásról és a megyei önkormányzat likvidálásáról1 szóló törvény" igen sok hézagot hagy hátra, mert nem számol azokkal a jogi állapotokkal, amelyek a Vajdaságban fennállónak. A radikális képviselői klub legutóbbi ülésén dr. Lalosevics János, aki a parlament egyik legkiválóbb jogi szakértője, a párt tagjainak nagy érdeklődése mellett mutatott rá, hogy a tartományokról szóló törvény megszüntet bizonyos intézményeket, anélkül, hogy gondoskodnék arról, hogy a jogi szabályozást és ítélkezést kívánó ügyeket a jövőben melyik hatóság intézi. Lalosevics felszólalásában különösen az árvaszékek megszüntetésével előálló helyzettel foglalkozott. Szerbiában az árvaszéki intézmény ismeretlen és Lalosevics részletesen kifejtette, hogy a Vajdaságban az árvaszékeknek gyám- és árvaügyekben mi a hatásköre, megmagyarázta, hogy az árvaszék részben az árvák és kiskorúak vagyonkezelője, részben bitói fórum is. Az uj törvény nem szabályozza, hogy a jövőben melyik hatóság intézi az árvar szék ügyeit. A törvény szavaiból arra adóügyek nagy kategóriájában. Ezek az ügyek gazdátlanul maradtak. Mert bár a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóügyeit egy költségvetési törvény kivette a közigazgatási bizottság hatásköréből, az adóügyek széles kategóriáját intézi még ez a szerv. Lalosevics felszólalását a radikálispárt nagy figyelemmel hallgatta. Majdnem két éve van már meg a tartományi beosztásról szóló törvény és csak most volt alkalom, hogy rámutassanak ezekre a hiányokra. Ha a vajdasági képviselőknek alkalmat adnának, hogy a törvények meghozatala előtt részletesebben kifejthessék véleményüket, a törvények pontosabbak lennének s a végrehajtás során nem ütköznének ki lépten-nyomon hiányosságok. A nyugdíjasok ügye a Hépszövetség előtt A magyar kormány békés megegyezést kíván az utódállamokkal Budapestről jelentik : Gróf B Ihleti István miniszterelnök a Népszövetség december 5-én kezdődő ülésszakán a kisebbségi kérdés és a tisztviselőstátus rendezésén kívül szóváteszi a nyugdíjasok ügyét is, A nyugdíjasokról a magyar kormány részletes memorandumot dolgozott ki, amelyben számszerű adatokkal kimutatja, hogy Magyarország a nyugdíjasok ellátásában arány tálánál es erején felül kiveszi részét, sokkal több nyugdijat fizet ki, mini amennyire területe arányában a békeszerződések rendelkezései kötelezik A memorandumban a magyar kormány azt javasolja, hogy a Népszó vétség vegye kezébe a nyugdijasot ügyét és hasson oda, hogy ebben í kérdésben Magyarország az utódállamokkal : Romániával, az SHS. ki rálysággal és Csehszlovákiával meg* egyezést létesíthessen. A magyar kormány reméli, hogy a Népszövetség utján sikerülni fog í nyugdíjasok ügyét véglegesen rendezni Babits Mihály: Síremlék Engem nem látott senki még. S az évek suhantak. Minden évben egy-egy fátyol hullott le rólam: mégis csupa fátyol a lelkem; s busán hátrálnak az évek. Ki fog meg engem? Mint a hal, kisiklom; Próteuszként változom és elomlók, mint sima hab. Óh változom s elomlók míg élek, s minden marokból kisiklom. De ha meghalok, kikelek mezitlen koporsóikból, sírom fölé örökre szobornak állni s maradva örökre láthatón, modulation és mezitlen. Madarak jönnek s szállnak: én csak állok, A nap kisüt s mosolygok: szürke felhő árnyéhoz s elborulok, mint a felhő; s a zápor is sűrűbb lesz, ahol állok. Adám kertjében Irta: Juhász Gyula Nagyon szeretem a Holtak városát, örömmel szoktam bolyongani az öskertben, ahogy egy regesrégen elporladt magyar poéta a temetőt elnevezte. Én több élétet találok benne, m'int az uccákon, a Házak között, áltól annyi gyász és annyi nyomorúság ballag és lohol az ismeretlen állomás felé- AzJele tünk ma olyan vigasztalan és a temetőnek olyan biztató a békéje és nyugalma. Itt örök dolgok intenek felénk és nem zavar a földi lárma, a városi zaj. A legmélyebb tragédiát, a dán királyfi történetét is a temető kertjében olvastam, egészen fiatalon. Akkor szerettem volna állandóan ide költözni, egyelőre még nem a föld alá, csak a kis csőszházba, ahol Ádátn lakott, aki őrizte a boldogultak álmait, koszorúit és virágait. Ádámról az első ember jutott az eszembe, aki paradicsomban élt és evett a tudás fájából. Az én Adatnom, a derék csősz egészen jól érezte magát a • halál paradicsomában. Nem hasonlított Hamlet két sírásójának egyikéhez sem. józan és csöndes ember volt, majdnem olyan csöndes, mint azok, akik odalenn pihennek. De ő nem pihent soha, mindig talált egy hantot, amelyet dombolni kellett, vagy amelynek megbillent a fakeresztje. Igen mértékletesen élt, nem akart idő előtt leszállani a földbe, amelyből vétetett és amelyből jól és bölcsen megélt. Ismerte . minden zegét-zugát a temetőnek, az egyre épülő és szépülő néma városnak, amelynek ö lett polgármestere. Nem volt babonás, nem látott soha kísérteteket, hiszen jól .tudta, eleget szemlélte, hogy milyen serény és alapos munka folyik az egy láb mélyben és Hamlet olvasása nélkül is rájött arra a filozófiára, amely fejedelmi Cézár és szegény Yorik egyenlőségét hirdeti a porban. De azért nem lett mélabus, ellenkezőleg, igen szerette az életet, amelynek végét naponta szemlélhette. Nagyapám volt akkor a temető gondnoka és én gyakran sétáltam ki a temetőbe a fiatalos öreg úrral, megtekinteni Ádámot és a sírokat. Ekkor szerettem, meg a temetőket, a sötét tujákkal és a fehér obeliszkekkel, amelyek között vidám gyikok kergetőznek a napon és öreg anyókák üldögélnek a pádon. Különös kedvtelésem volt kibetüzni a törött márványokon a régen elköltözőitek nevét és évszámát és elgondolni, hogy milyenek lehettek, mit akartak és mit csináltak ezen a földön, amely most oly közönyösen domborodik föléjtik? Egy nap a számtanból elégtelenre feleltem és iskola után egyenesen a temetőnek tartottam. Nagyon fájt gyermekszivem, az egész világot álmaim temetőjének láttam és csiak itt, a* sírok között, a legmélyebb magányban enyhült egy kissé roppant keserűségem. Éppen temetés volt, egy nyugdíjas számtanácsost hoztak ki örök pihenőre. Nagyon gyér »közönsége« akadt, amely utolsó utján végig kitartott mellette, néhány kartársa jött el hivatalából, szintén nyugdíjasok, azok is már arra a meszely borra, gondoltak, amelyet a szomorú aktus után a rendes kocsmájukban megisznak. A szegény megboldogultat egyszerűen letették a földbe, az emberek komoly képpel állották körül a gödröt, mint a fényképészek előtt szokás, rögök ünnepélyesen dübörödtek és amikoi •«•indennek vége volt, az egyik gyászoló kartárs a siri csöndben megjegyezte: — Most már az öreget a, földalatti számkukacokra bizzuk. Majd elvégzik ők a többit becsülettel. A számtanácsosról egyszerre eszembe jutott a számtantanárom. Ö is igy fog feküdni, a deszkák közé zárva, a homályban, egyedül, hangtalanul. Nem fog kérdezni többet, én pedig élek és dalolok tovább. Már nem is fájt az iskolai kudarcom, szabadnak és erősnek éreztem magamat az enyészet országában. Leültem a számtanácsos sirja szélére, a kereszt tövébe és verset írtam az örökkévaló dolgokról. A temető megvigasztalt és fölemelt. Azóta oda járok, valahányszor panaszom van az élők ellen. Mindennap kimegyek a temetőbe.
