Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-08 / 299. szám
1925. november 8, BÄCSMEGYEr NAPLÓ 15. olda! Prolog egy meg nem irt drámához Színmű, amely a költő agyában játszódik le Voinovich Ivó elmondja, legújabb darabja tartalmát Egy arckép előtt Két évig nem mertem rád nézni. Lesütött szemmel jártam-keltem a szobában, fékem hogy összeütközik a tekintetünk. Pedig, hogy húzott valami mindig feléd. Te. tudom néztél le rám a falról, az ágy fölül, az éjjeliszekrény tetejéről s én halkan járkáltam, előtted, mint a templomban. Láttad mikor jövök, mikor kimegyek, vártál egy pillantást, de én nem néztem vissza. Most itt tartalak a kezemben, szemeimmel felfalok rajtad mindent. Így fiitól a fényképész előtt és mosolyogtál, mert rám néztél. A két kis lábadat egymásra raktad, a . szoknyád széle a térdedet csókolta, a két kis kezed lilioma pedig egy könyvet szorongatott. Nézem a kezedet Ez volt az? Simogatta a hajamat, nyugodtan pihent a kezemben máelötit elaludt és görcsösen szorította azt ha félt A nyakam körül hullámzott ha kórt. ha valamit köszönt Ezeket; kiácsolta össze, ha bocsánatot kért? Ab és én rá mertem ütni néha ezekre a kezekre?! Bocsáss meg. Nekem akkor is jobban fáit mint neked. Hát miért tettem? Hogy tűrném, hogy üssenek érte. hogy verjenek, hogy te verjél. Miért olyan szelíd a mosolyod? Miért nem voltál vad, féktelen? Miért szerettél olyan nagyon?! Mintha most is rebegne az ajkad, mintha a hangod lágy hangja rezegne a levegőben, mintha most is hallanám amikor mondod: ne sírj, hisz én nem is vagyok olyan beteg. És vártad arcom sötétjén a hatást te erős gyenge, te vigasztaló vigasztalan. Erre mosolyogtam. te is — zokogott arcunkról a mosoly. Ki volt erősebb? A szemed ibolyája hogy pompázott, hogy lehelte belém a múló élet illatát. Hogy ápoltam ezt a törékeny hajtást, csak a napot, mindég a napot akartam adni neki s a kehely mégis elgyengült, bezárult A hajad selymes aranya, hogy tiltakozott pattogva, a fésű ellen, de mennyire megszelídült, mikor lágy kezekkel érintettem. Most nem susog, nem zizeg — hallgat? És az a nagy szeretet, mely a véred melegében zenélt gyönyör^ melódiákat, hová menekült? Megfagyott? Nem. őrt áll feletted és mágneses esőként szakad le rám. Itt viharzik felettem s villáma minduntalan a szivembe csap le. Néha azt hiszem, hogy te vagy itt és én ott. Én többször vagyok ott, mint itt. Talán hallod is, hogy szólok hozzád, Isétálok veled, öltöztetlek. Néha látlak ■ nagyi ánynmk, mert nőttél és gyönyörködöm benned. Valamit itt hagytál, valami itt él velem, valami kifejezhetetlen, valami nagy, ami örök. Nézlek. Egyre mosolyogsz. Milyen erős ilyen kép! Eltart száz évig, még tovább. Emberek csinálták. Valamikor növény volt a szél himbálta ide-oda. Káosz, érthetetlenség. örök mozgás, örök élet! Hol vagy. esek elvesztettelek? De merre, hova? A végtelen magas létráról, ti akik •megmásztátok. még senki sem kiáltott le az alant tülekedőknek, hogy mit látott, hogy ott mi van. Fényt szórtak felülről a szemünkbe, az életet és ez elvakit. Csak érezzük hogy van. de nem tudjuk miért, ha nincs, nem tudjuk, hogy miért? Miért, miért? A sötétségre nem hasad hajnal. Nyúlok utánad, hogv u.iiaim hegyével érintselek — hideg. Minden hideg. Mintha karom megnőtt volna, eltávolodtál? Alig látlak. Talán ködfüggöny gördült közénk, vagy szemeim fájdalom harmata párolog? Még ne — most már mindegy — most még nézni akarlak, két kezem szorosan tapad egymásra: Imádkoztam. K. Végh Vilma. Voinovich Ivó, az európai liirü jugoszláv. drámairó, a »Napraforgós hölgy« szerzője, a közeli napokban fel fogja olvasni Beogradban öt részből álló drámai kísérletét, amelynek »Proílóg egy meg nem irt drámához« a cime. A szerző ebből az alkalomból elmondotta a Bácsmegyei Njjptó munkatársának a rendkívül érdekes darab tartalmát. — Ez egy csodálatos történet, — kezdte — amely uj oldalról mutatja be a drámai karrieremet. Históriai téma, bár át van szőve aa. én életem történéseivel Az egész esemény, már a szerzője is, történelmi tény. amelyet én uj drámai formában fejlesztettem tovább. Konkretizálni akartam egyes modern drámai irányokat és áramlatokat, figyelembe véve azonban a dráma örökös szabályait Sok fantázia, még több lélektan mellett a motívum egy kalandos orosz hercegnő, akit Tartakonowá-nak hívtak és aki 1874-ben az én házamnak Raguzában a vendége volt. Ez az orosz hercegnő nagy szerepet játszott az életemben és nagyon hozzájárult gondolatvilágom, életszemléletem kifejlődéséhez. A darab úgy kezdődik, hogy Én. a költő, vagyis én magam, a szobámban ülök s nagy magányosságommal foglalkozom. Ebben a nagy egyedüllétben ismerem meg azt az örökkévaló második természetemet, az ellentmondást. amely mintegy Mefisztója saját magunknak, s akit én a darabban Te-nek nevezek. Ez a Te a darab második főszereplője.. Az Én az építő szellem, a Te az örök destrukció, a merev tagadás. A két én között harc fejlődik ki s ebben az önmagunkat gyötrő harcban megjelenik a csodálatos nő: az Ismeretlen. Az Ismeretlen elmondja értelmét a költőnek s ebben az Ismeretlenben életre hívja a költő az elpusztult Tcirtakonowa hercegnőt. Az Ismeretien a költőt a raguzai várromokhoz vezeti, ahol Voinovich a legszebb éveit élte, ahol ősei fejedelmek voltak, s ahol minden daiab kő. fejezet a történelemből. Minden, ami ezután a darabban következik, a második, harmadik, negyedik felvonás, vagy ahogy Voinovich mondja: tabló — ez tulajdonképpen a kiütő izzó agyában játszódik le. Nem történet, hanem egy lázas agy színpadi vetiilete, amikor a szépséges Tártakon ova a raguzai romok közé viszi a költőt és itt beszéli el neki szerencsétlen életét. Gyönyörű, emberi bucsuzás következik, nem szavak, hanem sejtések, nagy hallgatás. Tartakonowa búcsúja Raguzától, hogy Via Reggioba menjen s ott., színiéit házasságot kössön Orlov Alexej orosz admirálissal. Azután tragikus jelenet következik az admiralitás hajóján, amelyen csillogó ünnepségek vannak, s ah.ol Tartakomovát. az úgynevezett feleséget, a költő mellöl viszik a börtönbe. Az utolsó pillanata a drámának a halál s ezt a nézők előtt ábrázolja az iró. Most keletkezik a tulajdonképpeni harc a két Én között. Azt a kényszerítő erőt. amely az Írást parancsolja, realisztikusain kifejleszteni, távol minden romanticizmustól, az igazságnak megfelelően mindent megoldani: ez a dráma és a költő célja. A iobb Én nem akar hűtlen lenni az ideáljához és ezután ő is meggyőződik, hogy semmiféle írott szó nem tud emberi igazságot és cselekvő személyt úgy ábrázolni, amint a költő azt az éji órákban látta és hallotta. Felkapja a megírt oldalakat, önkívületi diadallal tépi szét az egész megírt munkát. így fejeződik be a küzdelem az idealizmus és a realizmus között: győzelmes legyőzöttséggel. A jobb Én nem követel téziseket és elveti a verisztikus eszközöket. A költő munkája fantáziájában élt és pedig olyan istenien és hangosan, hogy azt nem kell megvalósítani, mert már olyan hatalmas volt, hogy embertől ábrázoltatott. Voinovich Ivónak az itt elmondott darabja iránt jugoszláv irodalmi körökben igen nagy az érdeklődés. A szerző különben, mint már megírtuk, mint operalibrettvsta is bemutatóra kerül A belgrádi opera főzeneigazgatója, Hristirk Szteván. ugyanis Voinovich fő munkájának, a Dubrovacska-trilógiának a középső részét, a Suton-1, megzenésítette. Voinovich az operáról csak anynyit mondott, hogy eleinte félt a megzenésítéstől de a napokban el látszották előtte a darabot, amely minden várakozását kielégítette. G eleji Dezső annyi osztalékot kap. mint 170.000 bányász. A bányatulajdonosok nem törődnek a bevándorolt munkásokkal és mint a levélíró beszámol, süket fülekre tatái náluk minden deputációzás. amely munkájuk megkönnyítésére irányul A munkások, akik közül havonként átlag húszán szenvednek balesetet, hetekig kórházban feltesznek, családtagjaikról ezalatt senki nem gondoskodik. A szénkirályok hallgatnak arról, hogy hova tűnik a sz&nipar profitja és arra sem kiváncsi senki, hogy miből él a demokrácia . hazájában a bevándoroltak tömege. * Mi vár a magyarokra Floridában? Amerika egyik legújabb és aktuális mániája a Florida-láz. amely meglehetősen erűt vett a bevándoroltakon is. Floridában ugyanis az utóbbi hónapokban lázas építkezés folyik. Régi épületeket rombolnak le. újakat húznak tel mesés gyorsasággal a felhők közé. Jacksonville tői Miamiig egyik várost a másik után építik föl. Floridából szóval tündérvárost varázsolnak. Miamiban tízezer ingatlan-iroda működik. ahal ezrével jelentkeznek munkanélküli bevándoroltak. A dolgos kézre ma nagy szükség van Floridában. Alkalmazzák is őket derüre-borura. A beteges és lázas spekuláció az elmúlt hetekben óriási botrányba íu'ladt. A százezres álmok öszszedőltek. A spekulánsok anyagi romlásba kerülitek és yelük együtt sokezer bevándorolt munkás. aki nem kapta meg bérét. A bukás amerikai méretű volt. Elképzelhető a szegény munkások vesztesége hasonló aranyok mellett. * A nosztalgiáé honvágy halk hangja. Egyik vajdasági kivándorolt okos és megszívlelendő levele a külömböző panaszok között is legfigyelemreméltóbb lírai ellágyulásában. amikor a honvágy kínzó önmarcangdlását ecseteli. »Otthagytuk — Írja — a régi hazát, a falut. a földet, mely csalóka, mint a délibáb. Eljöttünk Amerikába, amely a vágyaink netovábbja. Nem találtuk meg, amit reméltünk. Jaj. nehéz, nagyon nehéz a kivándorolt, a hazát cserélt ember sorsa. Távol hazánktól, a falunktól mindig vissza-vissza sajog a szivünk. Nincs irigyelni való a mi sorsunkban. Vándorlás és szomorú nyugtalanság a mi sorsunk, amíg élünk.« * Nyolc hónapos san-paolói vesztegzár. A délamerikai kivándorlóktól érkezett hirek segitségkiáütásokat hallatnak. Családokat hurcoltak ki hajórakományokhan március hónapban Brazíliába. Európa minden nációjából kerültek ki áldozatok, akiket a San-Paolóban vájó megérkezés Után orvosi vizsgálat alá vetettek és az addig makkegészséges emberek közül' 120 csatádra kimondták a vesztegzárt. A vesztegzár. mint később kiderült, az ügynökök előre elkészített. tervszerű manővere volt. Azt az embertelen célt szolgálta, hogy a betegnek minősített emberektől ezzel az ürüggyel megtagadták a szabad mozgást és munkavállalást. A vesztegzúr annyit jelentett, hogy silány éle'em mellett nyolc hónapig ingyen dolgoztattak 120. kétharmadrészben magyar bevándoroltat. Ruh-a, pénz — az a kevés pénz. amivel egy szegény kivándorló család elindul —mind áldozatául esett a vesztegzárnak s mikor a vesztegzár megszűnt kénytelenek voftak a szegény áldozatok oítmaradni éhbér mellett, rabszolgasorsban. Hiába fordulnak Brazília hatóságaihoz jogorvoslatért: meg sem, Ijalgatják őket. Szélhámosok ötdoüáronként 25.000 dollárt szedtek össze magyar kivándorlóktól. Wesit-Virginia. Kentucky és Virginia telepein 1924-ben a kivándoroltak között nagyszabású tagtoborzás kezdődött a Loyal Order of Stags nevű egylef részére. A magyar kivándorlók lépre mentek. Boldogan rohantak a soha nem halflott angol nevű egyletbe. Tizennégy dollár betegsegélyt ígértek a tagoknak esetről-esetre és sikerült nekik igy 25.000 dollárt összeharácsolni, ami, tekintve a szegény sorsú kivándorlókat, még amerikai szemszögből nézve is jelentékeny összeg. A pénz befolyt. de ha a szegény kivándorolt beteg lett és segélyt kért. csak keserves tapasztalaitokhoz jutott. A széljhámos mozgó egylet persze senkinek nem fizetett. ftiesterházy Ambrus. „Elűzött a földem" Vajdasági magyarok panaszkönyve Amerika rejtelmes földjéről Még egészen pontosan emlékezünk rá. három esztendővel ezelőtt 1922 nyarán jöttek az első jelentések arról hogy a Vajdaság kiiiómböző, főleg magyarokiakta vidékeiről megindultak a kivándorlások Déiameriikába. A szegénysorsu, földnélküll lakosság gyászos kuviíkmadar.ai mind hangosabbak lettek. Nem volt olyan hónap, majd hét és később nap. hogy ne lettünk volna kénytelenek szülőföldjüket elhagyott tömegeket elparentálni és féltő gondossággal kísért kommentárral búcsúzni azoktól akik a féltő intelem s az aggódó figyelmeztetés ellenére elindultak. Amerika mesés kincsei. fe!hőkarco:Jói és az a hír, hogy a déli részen sok százezer hold föld parlagon hever, erősebb volt minden szónál, minden frontba szólított betűnél és minden ol^an lelkiismeretes újságírói aggódással, amely a fajsz.eretet kohójában fogantatott. Az első kivándorlási hirek után nagy cikkekben próbáltuk felvilágosítani a vesztébe rohanó népet és mégis, mire háromszor háromszázhatvan nap lepergett. addigra ugv felszaporodott a kivándorlók száma, hogy megszokott állandó rovat, riapihirtéma lett belője. Ez a három esztendő 'könnyező szomorúsággal teli idő. A nép szegény volt. gyámoltalan. Nem volt kenyere, nem volt munkaalkalma. A zselléreknek meg kellett érni azt az időt. rimakor még a zsellérsorsnál is szomorúbb viszonyok közé került. Az agrárföldosztás, amely a világ minden más táián demokratikus I és szociális berendezkedés céljára szol- I gáló reform, a Vajdaságban célját téí vesztette, amire most. utótag, a korj mányzat is rájött. 1 Az okokat most kutatni késő bánat és fölösleges köpönyeg a romboló zivatar után. A vajdasági tömegek távol az Újvilágban, részben Észak-, részben Délamerikában sóvárogják vissza az elhagyott szülőföldet nehéz munkában, szolgasorban, ideges kérges szivü, rideg kizsákmányolok szolgálatában. A kivándorolt vajdasági magyarok, akik nem hallgattak az aggódó figyelmeztetésre, most nap-nap után síró és jajgató, panaszos levelekkel árasztják el a Bácsmegyei Napló szerkesztőségét és e sorok íróját, amelyekben úgy az Egyesült Államokban. mint Délamerikában elszenvedett sorsukat tárják föl Fáj nekünk ez a bus erkölcsi elégtétel, amely a levelekből felénk árad és ezért elhatároztuk. hogy földolgozzuk a levelek nyilvánosságra kívánkozó részeit, az Amerikába szakadt magyarok kisebbségi életét, amely életnek a, kenyere kétségtelenül a legdohosabb és legkeserübb az izgága eszméktől forrongó glóbuson. Talán sikerül jobb meggondolásra bírni azokat, akik eddig még itthon maradtak, akiknek képzeletében Amerika kolbászból fonja a palánkot és azokat is, akik talán már összekötözött batyukkal a hátukon várják az indulásit. # A profit és a munkabérek. Pennsylvaniában a bányamunkások jó egyharmada magyar. A bányamunkásoknak állandóan a legsúlyosabb inzultusokat kell elterülők. A bányák részvényei és a vasutak részvényei 320 nagytőkés kezében vannak, akik a bányák és vasutak keresetéből éhbérért dolgoztatják a munkásokat. A Pennsylvania Oral Company 1919 óta a részvénytőkének hatszorosát fizette ki. osztalék fejében részvényeseinek. A néhány szénkiráfy
