Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-01 / 292. szám
2. oldal. kereskedelmi és iparkamara nincs megelégedve. A szombati tanácskozáson a kereskedelmi miniszter meggyőzte a kiküldötteket, íiogy ezek a módosítások elkerülhetetlenül szükségesek. A költségvetés előkészítése Minthogy az alkotmány értelmében a jövő évi költségvetést november 2Q-ig a parlament elé kell terjeszteni, a Bácsmegyei Napló munkatársa kérdést intézett Stojadinovics Milán dr. pénzügyminiszterhez, hogy a budget előkészítése milyen stádiumban van. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a jövő évi költségvetés feltétlenül idejében a parlament elé kerül annál is inkább, mert a költségvetési tizenkettedekről szóló törvény december 31-ikén lejár. Mivel azonban a költségvetési év nálunk április 1-én kezdődik, a kormány kénytelen lesz január, február és március hónapokra tizenkettedjavaslatokat beterjeszteni, amelyek a budget-törvény benyújtása után a-parlament elé kerülnek. Nem épül a színház Késik a városi földek eladása A szuboiicai városi tanács hónapokkal ezelőtt részletesen kidolgozta a terveket arra nézve, hogy az agrárreíorm alól feloldott földek eladási árából felépíti a tizenegy év előtt leégett színházat, melynek kormos falai azóta tető •nélkül állanak. A szándék megvalósítására a tervek kidolgozása óta semmi sem történt. Az eredeti terv az volt, hogy kétezer hold földterületet ad el a nyálon Szubotica város, s a befolyó vételárból a szinházalap pénzének felhasználásával megkezdik a színház és vigadó építését. A városi mérnöki hivatal a tanács utasítására felparcellázta a földet és kidolgozta az eladás módozatait, olyképp, hogy a parcellák részletenkint nyilvános árlejtés utján kerültek volna eladásra. Ennek a tervnek megvalósítása azonban, mint értesülünk, bizortytalan időre ismét elmarad és ezzel Matos tanár ur Irta: Somlyó Zo'tán Matos tanár ur reggel kilenckor még ágyban volt. Vasárnap nincs iskola: az éjjel sokáig dolgozott, az éjjeli szekrényén rakásban állnak az iskolai dolgozatok, azokat javította. Nagyon sok piros tintás aláhúzás, a fiuk szorgalma igen hanyatló, sok hármast kellett adnia ezúttal... még néhány négyes is akad... Ezen járt az esze, amikor házvezetőnője odalépett hozzá: . — Tanár ur kérem, — mondta furcsa izgalommal, — öltözzön föl gyorsan, itt van a nagysága!... Matos bamba arcot vágott: — Ki van itt? — A nagysága. Tanár urnák a volt felesége. Egy nagy bukétát is hozott rpagával, rögtön vizbe is teszem. De milyen gyönyörű virágot! Tessék csak gyorsan felöltözni... leültettem kint a szalonban... Matost fejbe kólintotta ez a dolog. Sehogyse értette meg, mit akarhat tőle a volt felesége? Idestova két esztendeje, hogy elváltak, békében, csöndesen. Most már féléve, hogy újra férjhez is ment, igen jó házasság... nem tudta felfogni, mire vélje ezt a látogatást. Már a nyakkendőnél tartott, amikor végre elfogta a valódi nagy izgatom, becsőngctte a házvezetőnőt: — Hát mi az, Pástiné! Ki van itt? — A volt nagysága, ha mondom. Tessék már ki-gyönni. Olyan édes, olyan aranyos szép asszony! Hogy megszépült! ... És annyi mindent kérdez tőlem, alig győzök neki válaszolhatni... Végre szemben álltak egymással. —Jó reggeli, Kató!.., BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. november 1. együtt elodázódik a színház felépítése is. Értesülésünk szerint a föld eladását főképp adminisztratív okok késleltetik. A városi tanács ugyanis elhatározta, hogy az agrárrevizió befejezése után a szétosztott városi földeket örökáron megvételre kínálja fel a telepeseknek. Ezt a tervet úgy szándékozik a tanács keresztülvinni, hogy a helybeli szegények, akik részesültek az agrárreformból, tiz év alatt tartoznak megfizetni a birtokukba került föld vételárát, míg a dobrovoljácok és egyéb telepesek parcelláit az állam váltja meg. Amig azonban ez(■ az ügyet sikerül majd lebonyolítani, évek telhetnek el és igy, ha a vá#s valóban csak ezután akar hozzáfogni a" szinház felépítéséhez, úgy egyelőre nem lehet kiszámítani, hogy mikor lesz a kormos romok helyén szinház. Kiszabadult az elrabolt főispán A jugoszláv hatóságok kinyomozták az aiöán rablók tartózkodási helyét — A rablók hátrahagyták foglyaikat és megszöktek Ocbridbó! jelentik: Az albán rablók által elhurcolt B’azsics kerületi elöljáró és Mi osevics lelkész felkutatására megindult nyomozás pénteken eredményre vezetett. Boriszavljevics bitolji főispán és Tomics tábornok, a délszerbia csendőrség parancsnoka, akik a rablók üldözését vezetik, már előkészületet tettek, hogy Velistet elhagyják és Ochridba utazzanak, amikor a határmenti Struga község elöljárósága értesitte őket, hogy a rablóknak nyomára akadtak. Egy földmivescsoport, amely Velisteből Albániába ment, látta a foglyokat elrablóikkal együtt az albániai Dorzsa községben. Megállapították, hogy a rablók a hírhedt Riza Bi'jak Pesacsanin, Nuribin Becsir és Redjep Dervis bandájához tartoznak. Mind a hárman jugoszláviai születésűek és számos bűncselekmény miatt Jugoszláviában el voltak Ítélve. Pesacsanint halálra, a másik kettőt pedig husz-husz évi fegyházra ítélték, Pesacsanin azonban kegyelmet kapott. Mindhárman a skopljei fegyházban töltötték büntetésüket, azonban ez év áprilisában sikerült megszökniök. Szökésük után újból megkezdték a rablásokat az albán határ mentén és az albániai Dorzsa községben ütötték fel tanyájukat, amely sziklák közt, szinte hozzáférhetetlen helyen fekszik és nagyon alkalmas rablófészeknek. Boriszavljevics főispán és Tomics tábornok az albán hatóságokkal közölték értesüléseiket és a legerélyesebben követelték a rablók üldözését. Az erélyes fellépés eredménnyel is járt, az elhurcolt emberek szombaton ismét hazakerültek. Szombaton délelőtt ti: órakor — mint Beogradból jelentik — Strugábó' értesítettek a belügyminisztériumot, hogy a kora reggeli órákban az albán határró jelentették, hogy az albán csendőrségnek sikerült Dorzsa községben az e hurcolt dr. Blazsics kerületi elölj rőt, Milosevics Prota lelkészt és DeÜcs Jócó soffört megtalálni. A kacsák rablók — miután a csend 'rség üldözéséről értesültek — mindhármukat elhagyták egy házban. Bántódása egyiknek sem történt, csak ruháikat és értéktárgyaikat vitték el a rablók. A délelőtti órákban az albán csendőrök az elraboltakat a jugoszláv határra kisérték és átadták őket a jugoszláv hatóságoknak. Délután két órakor Boriszavljevics főispán és Tomics tábornok a kiszabadultakat Strumánál autóba ültették és Ochridba vitték őket. A lakosság lobogókkal, virágdísszel, lelkesen fogadta a három elhurcolt embert és üpnepelte őket. kiszabadultak elmondták, hogy CÍ. x autóval Ochridból Debarba nvil.Äk, az országúton több lövést tettek rájuk. A sofför mellett ülő csendőr azonnal meghalt, keresztüllőtték a gépkocsi pneumatikját és motorját, úgy, hogy útjukat nem tudták folytatni. A kacsákok, mikor az autó megállt, elfogták és az albán határon át a hegyek közt levő Dorzsa községbe kisérték őket. A rablók elég jól bántak velük és életüket nem fenyegették. Uj zarándoklat Rómába A szent év bezárása előtt még egy zarándoklat indul A Bácsmegyei Napló megírta, hogy azok a zarándokok, akik októberben indultak Rómába, pénteken este hazatértek római utjukról. Ez volt ebben az évben a harmadik zarándoklat Rómába, ameiyen ötvenhárom szuboticai lakos, nők és férfiak, vettek részt. Az év vége előtt a hívok kezdeményezésére még egy zarándoklatot szerveznek Rómába. Ez lesz az utolsó zarándoklat. Az utolsó zarándoklat november 30-ikán indul Zagrebből és Rómába érkezik december 2-ikán. Rómából indul vissza december 8-ikán és Zagrebba érkezik december 10-ikén. Rómába utazáskor a zarándoklat Velencében és Páduán tizenkétórai pihenést tart, amely idő alatt megtekintik a város nevezetességeit, mig visszatéréskor Firenzében lesz ugyancsak félnapi pihenő. A zarándokút első osztályú utasássa! kétezerötszáz dinárba, a második osztályon kétezerszáz dinárba, a harmadik osztályú utazás pedig ezerhatszáz dinárba kerül. Ebben az összegben oda-vissza utazáson, vasúti költségen kívül a római ellátás költségei is benfoglaltatnak. A hívőket nemzetiség szerint osztják fel és mindenki olyan kalauzt kap, aki teljesen jól beszéli az illető nemzetiség nyelvét. A kiinduló állomástól Fiúméig mindenki külön tartozik megváltani vasúti jegyét, valamint két napi eledelről gondoskodni. A közlekedésügyi miniszter rendelete folytán a Fiúméig megváltott jegyek a kiinduló állomásig. .vissza is érvényes és ezért meg kell Őrizni azokat. A fenti programon kívül Rómában külön kirándulásokat fognak rendezni Nápolyba, Pompeire és Vezuvra, amelyre csak Rómában lehet jelentkezni. Jelentkezéseket a szuboticai adminisztratura (IV. Harambacsics-ucca 6.) fogad el. — Jó reggelt, Károly!... Néhány furcsa, értelmetlen piüanat, az asszony visszaül a helyére, az asztalokon karcsú vázában a bukéta, a piros virágok szinte ráhajoinak az asztalnál ülő asszony szőke fürtjére. — Károly, ne csodálkozz ennyire! — kezdi az asszony meleg, őszinte és nyugodt hangon — ma van a születésed napja. Csak azért jöttem el. Ma vagy, ugy-e, negyvenegy éves? Hoztam neked egy pár szál virágot... Matos igazán nem tudta, hogy ma van a születésnapja. Tatiáretnber — szórakozott ember! Nem volt hive az önkultusznak, de viszont az öregedés gondolatával se szeretett foglalkozni. A magányos ember külömben nem is tartja számon az ilyen dátumokat, különösen, ha már negyvenes... De most azért meg volt hatva Matos tanár ur. Ez igazán szép, igazán nagyon szép ettől az asszonytól... egy volt feleségtől... no... És a fejéi himbálta. — Köszönöm, Kató, igazán zavarban vagyok... Az asszony édesen felkacagott: — Nincs mit köszönnöd és nincs miért elérzékenyedned! Ez a legegyszerűbb dolog a világon, csak azt nem tudtam, ismerve ideges természetedet,, nem leszek-e terhedre? Nekem jól esett,.., érted-e?... nékem esett jól, hogy a mai napon néhány percre veled lehetek. És még valami! Matos várakozóan tekintett rá. — Nézd, Károly, azt hallottam és most magam is látom, hogy valóságos szégyen, ahogyan te az uccán jársz. i Lompos vagy, gyűrött, a diákjaid örö- Ikösen röhögnek rajtad, a eugos cipődből kifityeg a strufli... Ezért is jöttem. Kell, hogy valaki megmondja ezt neked ... Matos tanár urat furcsa szégyenkezés pirította. Először arra gondolt, hogy mi köze mindehhez az ő elvált és újra íérjhezment feleségének?! Aztán meg arra, hogy mindez igaz, de joga van hozzá és neki jól esik igy járni. Mit akar hát tőle?! Semmi köze hozzá! Mindezt, persze, meg is mondani... ehhez nem volt ereje. Nyelt egyet-kettőt, aztán csak ennyit mondott: — Ugyan, kérlek.., Kató.,, — Igen, igen, — folytatta az asszony, — nincs értelme ennek az elhanyagoltságnak. Vagy ez is stilus talán, ahogy mondani szokás? Lemondhatnál már egyszer a bogaraidról! A házvezetőnődhöz is volna egy-két szavam, ha jobban ismerném. Miért nem törődik jobban veled? Biztosan eléggé meglop! Csak ne is beszélj! És legalább stoppolja a harisnyáidat? Egy-kettő, hadd látom, mutasd! Merre tartod a harisnyákat? Matost kellemetlen érzés lepte meg, mint a kisdiák, akinek számot kell adni a dolgairól. Fölállt és kelletlenül mondta: — De kérlek, Kató, azért jöttél el két év után, hogy kellemetlenkedj? — Eh, még ma is a régi vagy! — szólt kacagva, édesen az asszony, — jó, hát hagyjuk! A régi őrült vagy, fiam. Tudom, hogy nincs senkid, aki gondodat viselné. Csupán azért... Esküszöm, hogy ha tudnám, hogy van valami nőd, valaki rendes, igazi: egy szót se szólnék. De tudom, hogy nincs, ismerlek, te tutyi-mutyi... A tanár urat ez az utolsó mondat lábra állította. Férfiasán fölszegte a fejét és beletekintett az asszony szemébe, aki most fölkelt a helyéről, húzni kezdve a keztyüjét. — Hát mégis, Kató, mi ez? Mit akarsz ezzel? Az asszony a keztyüjét húzta. Tekintetét a szőnyegen úsztatta és gyengéden csavargatta gyönyörű vállát: — Nem tudom, Károly... — Hisz férjnél vagy megint.., nem vagy boldog talán? — Nem tudom, Károly... Matos lélekzete itt elakadt. — Hát miért váltál el tőlem? A volt Matosné behunyta a szemét, aztán kinyitotta; végigsimitotta a homlokát, mint aki nagyon töri a fejét valamin. .. — Nem tudom, Károly... — És mi történne most, iia az urad megtudná, hogy itt voltál? Az asszony egy pillanatig gondolkozott. Majd lassan ringó ütemes léptekkel odament a jólismert ablakhoz, félrevonta a jólismert ablakfüggönyt és lemutatott a szemközt levő kávéházba: — Ott ül az uram. Engem vár. Idáig kísért. Tudja, hogy feljöttem hozzád... A tanár ur a homlokát dögönyözte: — De hát mi ez, Kató? — Nem tudom, nem tudom, nem tudóm, — mondta az asszony kemény, dacos hangon, amely a végén elcsuklott. , Kifelé indultak. Az ajtóban az aszszony megránejgá!gáttá Matos nyakkendőiét: — Te, legalább ezt, ezt a kopott cipőpertlit dobd el... igazán... — És mély bugással felkacagott. Matosnak is kacagnia kellett. És kacagtak, kacagtak, hogy szinte meghasadt a szivük...,
