Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-16 / 278. szám
10. olclal BÄCSMFGYEl napló 1925. október 16. A versenyautó halottja Regény. Irta: F. X. Kappus Biró Mihály, rajza. ö3. folytatás „A leány megállt a bíróság asztala előtt, szemközt Flórával.“ Előkelő publikum jelent meg a tárgyaláson, a legjobb premierközönség. Mát“ hetekkel előbb leutaztak Bécsbőt ^Innsbruckba azok. akik mindenáron jelen akartaik lenni a szenzációs pör íő'tárgyalásán, hogy jegyet biztosítsanak .maguknak. Nemcsak a bécsi társaság [krémje volt képviselve a hallgatóság ! padsoraiban, hanem a külföld is: két markáns osztrák arc közt messzire tiinlidökölt George Wallace rostbeaí-vörös ábrázata. Az angol St. Moritz-ből utazott le a tárgyalásra. Senor dr. Barez, la barcelonai, az utolsó sorban ült, még :.sohasem volt olyan sovány, minit most. A nők erős parfömje valósággal két•ségbeejtette. Mindenki ismerte egymást: a mulatóhelyekről, a lóversenyről, az előkelő 'üdülőhelyekről. A hideg, rosszul-fütött teremben csak egy láng lobogott: Flóra. Még ki sem nyitotta a száját, de a közönség izgatottsága máris „ a tetőfokra hágott. Még az államügyészt is, .aki pedig sok mindent látott már, meglepte az a szinte kellemetlen és nyugtalanító energia, amelyet a vádlott asz'szeny minden vonása tükrözött. Örökkévalóságnak tűnt fel - a három perces szünet. A főtárgyalás megnyitása után Flóra kaik hangon diktálta be az elnök kérdéseire személyi adatait. A: hallgatóság 'jelenléte zavarta. Szavait csak a közvetlen közelben ülőik érthették meg. A padsorokból zugás hallatszott. — Valamivel hangosabban. — figyelmeztette Dummel törvényszéki elnök. Flóra kiegyenesedett: — Azoknak ott hátul? — szólt megvetéssel és szemével a tömött padsorokban ülő kiváncsiak fdé intett. A közönség mohón figyelt, meglepetten hallották hangja mély, muzsikáló csengését. Az elnök bosszankodva szólt rá a : bárónőre: — Nem »azoknak«, hanem nekünk,az esküdteknek és az egész teremnek. Ez nyilvános főfárgyalás. — Sajnos. Az elnök felszólította Flórát, hogy Az eddigi jeszek tartalma: Horváth Elemér báró montekarlói veszteségei miatt tervezett öngyilkossága előtt nőül veszi Suboticán Rendutics Flóra novisadi gépírókisasszonyt, aki azért kéri öt meg erre, hogy előkelő hangzású nevét viselhesse. A báró beleszeret feleségébe, aki Becsben szeretője lesz egy gazdag gyárosnak. Egyezséget köt feleségével, hogy ha újból nagy vagyont szerez, akkor visszatér hozzá. Lepkowski lovag, aki Montékor lóban ezer frankot kapott Horváthtól, miltiárdokat nyer számára ezzel a pénzzel. Horváth mint gazdag ember megjelenik Flóránál és jogait követeli. Az asszony, ■ aki Risch Guidóba szerelmes, hogy megszabaduljon tőle, autóversenyre induló férje teájába mérget kever . . . összefüggően ismertesse, amit az ügyről tud. A bárónő beszélni kezdett. Elmondott mindent gyermekéveiről, szülei halálát, keserves harcát a megélhetésért a novisadi bankban, életét nagyanyja házában. — - Nehéz napok és évek voltak, — szólt —: sovány illatok és szegényes örömök, nem méltó ifjúság egy hercegnőhöz. — Hercegnőhöz? — kérdezte az elnök meglepődve. — Igen. A rigómezei csatában két Rendulics vett részt, az én őseim, Milán és Mihajlo. A testvérek túlélték a nagy nemzett szerencsétlenséget. Az ütközet után összevesztek, mert egyikük sem akart életben maradni, egyikük sem akarta túlélni a 8 szégyent. Kardra mentek egymással és Mihajlo megölte Milánt. -Drámai hangon tette hozká: — Neki vagyok késői unokája. Néma csönd támadt. Az egyik esküdt szája elé tette a kezét és köhögött. A harmadik sorban egy ur szórakozottan tisztogatni kezdte .szomszédjának a pad szélére tett szemüvegét és odasugta neki: — Akár a kabaréban... Es Flóra hozzátette elbeszéléséhez: — Elátkozott csa'é.d vagyunk mi, Rendulicsoik. Az elnök türelmetlenül játszott ceruzájával. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezte. — Egyáltalán nem. — A legcsekélyebb mértékben sem? — Egyáltalán nem. A védő megelégedetten mosolygott. Kliensének nyugalma és határozottsága valóban imponáló volt. — Azt sem ismeri be, hogy férje. Horváth Elemér báró halálának mielőbbi bekövetkezését kivánta és annak elérésére ... Flóra közbevágott: — Nem. Ha valaki kivánta az ő halálát, akkor ő maga volt az. Már azon a napon, amelyen megismerkedtem vele, öngyilkos akart lenni. Ez az igazság. — De ön gyűlölte öt? A bárónő csak egy pillanatig habozott: — Én nem gyűlöltem őt. — jelentette ki azután — bár. minden okom meg lett volna erre, — Miért? — Ezt - már jegyzőkönyvbe vették. Háromszor tettem erről a rendőrségen meg a vizsgálóbíró előtt vallomást. — Sajnos, az nem elég. Vagy kívánja, higy az iratokból felolvassuk az erre vonatkozó részeket? Flóra megrázta fejét. — Hogy ott hátul élvezzenek és nevessenek? Hogy még jobban gukkerezze-nek engem? Köszönöm szépen. A védő felpattant helyéről: — Zárt tárgyalást kérek. * Dummel udvari tanácsos, a bíróság elnöke kijelentette, hogy nem lát semmi okot a zárt tárgyalás elrendelésére. — Mondja csak el nyugodtan. — szólt a vádlotthoz — ismeretségét későbbi férjével, olyan részletességgel, amely még nem bántja szégyenérzetét. Flóra röviden vázolta a szuboticai eseményeket, megjelenését a kastélyban. a helyzetet, amélybein Horváth bárót találta, fáradozásait, ahogy a bárót vissza akarta tartani az öngyilkosságtól és a házassági ajánlatot, amelyet ő tett későbbi férjének. Az esküdtek mind feszültebben figyeltek. A pad halszélén ülő parasztos nyugalommal vakargatta a fejét. A két női esküdt közül az egyik valamit jcgyezgetett. — Miért akart a felesége lenni, — kérdezte az elnök - csak számításból? — Én is csak olyan voltam, mint ezer más. Igen... számításból. Mert egy leány, ha a nagyvilágba kerül, sok tekintetben meg van 'kötve. Egy asszony, az szabad. — És azután, az esküvő után? A védő ugrásra-készen fészkelödött a helyén. — Nem vagyok hajtandó látványosságul szolgálni ezeknek, — tiltakozott újból Flóra — nem tudok itt. száz és száz ember előtt csupaszra vetkőzni. A védő csak ezt várta. Mint a gummilabda ugrott' fel helyéről és újból — még szigorúbb hangon, mint az imént — a hallgatóságnak . a tárgyalásról való kizárását indítványozta. — Nem vállalhatok felelősséget ilyen körülmények között . azért, ha védencem jogos felháborodásában esetleg nem fogja tudni magát mérsékelni. Tekintettél arra. hogy az ügyész nem ellenezte a védő előterjesztését, az elnök elrendelte a terem kiürítését. Az ügyvéd odasietett a Neue Freue Presse tudósítójához és a fülébe súgta: Kérem, szerkesztő ur. méltóztassék a nevem feljegyezni. Dr. Konrad Meuder... igen, igen... nem i-vel, hanem u-val... A közönség morogva távozott. Néhány hölgy úgy intézte a dolgot, hogy kimenet' .közelébe kerülhessen Flórának. Szemügyre vették ruháját és ott mellette, íülehallatára kritizálni kezdték. Végre kiürült a terem. Flóra elmondta az esküdteknek nászéjszakája történetét. — És azután? — sürgette az elnök. — Tessék? — Azután ö, ugyebár, kijelentette, hogy továbbra is együtt ak-ar élni magával, Akkor fogamzott meg magában az elhatározás, hogy elteszi valamilyen módon őt az utjából. — Nem és nem. Az elnök az iratok közé nyúlt: — Hát ez mi? Felmutatta Horváth és Flóra szerződésének Budapesten talált példányát. — Fiát ez mi? — ismételte. Flóra elsápadt. — Semmi, — szólt zavartan — időt akartam nyerni. Az elnök mosolygott. ■— Maga kényszer!tette, "’hogy meghaljon. Ha egy éven belül nem leszel gazdag, akkor meg keil ölnöd magad... ez ennek az írásnak az értelme. Ez csak világos. — Ezt ő akarta, ö találta ki az egészet. Ez az ő írása. — De maga is aláírta. — Ö is. így folyt a vita egész délelőtt. A főtárgyalás második napján kerüli sor az ínnsbruoki utazásra. — Ez a leggyanusabb momentum, — szólt az elnök — mit keresett magú ott? Flóra elszántan védekezett: — Ez ’ a legfőbb bizonyíték arra, hogy nem gyűlöltem őt. A házasságkötés óta eltelt egy félév, elfeledtem J/assankint, hogy mit vétett ellenem. Érdekelni kezdett. Az anyagi nehézségek is eltűntek. Minden kezdett jóra fordulni. Miért ne mentem volna' le vele Innsbruckba? Végül is az uram volt... Az elnök röviden összegezte a vádat, azután megkérdezte: — Mit szól ehhez? Flóra vonagatta a vállát. — Semmit. Én nem tettem semmiféle mérget a thermos-palackba. — Nem mondtam, hogy mérget, — javította ki az elnök — csak valami ká* bitószert. Az ügyész csóválta a feiét. — Kábítószert sem. — válaszolt Flóra konokul-. Dummel elnök emelt hangon jegyezte meg: — Horváth báró esetében a kábítószer ugyanazt a hatást tette, mintha megmérgezték volna. Autóversenyen a versenyzőnek szüksége van a fejére és a legkisebb gyöngéilkedése súlyos bajokat okozhat. így történt ezúttal is. Egyébként is . a boncolás alkalmával megtalálták a kábító preparátum nyomát. Flóra olyan ielkinyugalcmmal bámult az elnökre, mintha az egész dolog a legkevésbbé sem tartozna rá. — A fiolát, amely a kábítószert tartalmazta, — folytatta az elnök — megtalálták a szállodában, abban a szoba,ban, ahol ön lakott. A bárónő nevetett: ■ Igazán nem felelhetek a szálló minden vendégének ottfelejtett holmijaiért és azért sem, hogy a szobalányok ott nem takarítanak. Csak a Jó isten tudhatja, kié volt a fiola. Az elnök egyre határozottabb forrná, ban tette fel kérdéseit, de Flóra mindent kiparirozott. Délután felvonultak a tanuk. Fleischler Brúnó volt az első. Nem tudott semmi lényegeset. Bromberger és Pataki következtek. A vezérigazgató menteni igyekezett Flórát: — Hü vdt hozzá még a halálban is, — mondta. Ezért a kijelentéséért a nők megbámulták, mint egy csodalényt. — Micsoda trottíii! — súgta oda egy kekott az ötödik sorban a barátnőjének. — Hogy én nem tudok soha egy ilyen palit fogni magamnak, — sóhajtott a másik hölgy. Hátul pisszegte!.. Tanúvallomások következtek: a versenyautó mechanikusa, az ellenőr, a hotelportás. Lepkowski beteget jelentett. A harmadik és negyedik tárgyalási nap is a tanuk kihallgatásával telt el. Szobalányok, pincérek vonultak fel. a bécsi gyógyszerész-segéd. Nagy derültséget keltett, amikor elmondta, hogy Flóra mit szokott a pariikéban vásárolni, illatszereket, szépitőszereket, lehet, hogy altató-szereket is vett valamikor. Milyent? — kérdezte az elnök. — Nem emlékszem... Veronáit, bromot... fehet... A fiolát nem ismerte fel. — Ezek úgy hasonlítanak egymás hoz, mint egyik tojás a másikhoz... Végre sor került Mirjam tanúkihallgatására. A leány megállt a bíróság asztala előtt, szemközt Flórával. A hallgatóság meglepődve nézte. Nem tudták, hogy mi köze van a pörhöz, a megelőző tárgyalási napokon egyetlen egyszer. sem hangzott el a neve. Mirjam sápadt volt. de teljesen nyugodt. (Folyt, köv.)
