Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-16 / 278. szám
2. oTäal BACSMÉGYEI NAPLÖ 19'5. október 16. a parasztpárt elnöke, vagy pedig Busza riesele képviselő lesz a par* lament egyik alelnöke. A két parlamenti titkári állás jelöltjéül Voszinics Radics-párti képviselőt emlegetik. hátrányosak a jugoszláv iparra és kereskedelemre. A tarifális bizottság elhatározta, hogy a kereskedelmi szerződések revíziójának kérdésében. memorandumot fognak kidolgozni a pénzügyi bizottság számára. A szlovén képviselők a szlovéniai ipar védelmére erősebb védelmi politikát kértek. ma hullása. A Tiszavidék elfáradt, elíásult nyomorúságos élete már nem is panaszkodik, nem is átkozódik. Hallgatnak az elnémult falvak, amelyeknek kiéhezett kórusa a borzalmas tél ismeretlen szeleinek legfeljebb csak egy üzenettel tartozik; Október 20-ikán kezdődik a parlament uj ülésszaka Elnémult falvak megadom magamat. Mesterházy Ambrus A parlament uj ülésszakét október 20-ikán királyi kézirattal fogják megnyitni. Az eredeti terv az volt, hogy sz uj ülésszakot az uralkodó személyesen fogja megnyitni, a király közbejött betegsége miatt azonban ettől a tervtől el kellett tekinteni. Football és politika Vakareszki bolgár követ csütörtökön délelőtt megjelent Nincsics külügyminiszternél és Markovics Jován helyettes-külügyminiszternél, a kik előtt ölömének adott kifejezést, hogy a szófiai futballegyesületek meghívására a Beogradi Sport Klub labdarugó csapata Szófiába megy. A B. S. K. játékosai, csütörtökön este elutaztak Szófiába. A szófiai jugoszláv követség jelentése szerint a bolgár képviselők falragaszokon felszólították a bolgár főváros lakosságát, hogy a Szófiába érkező jugoszláv futballistákat a legnagyobb ünnepélyességgel és szeretettel fogadják. A vámtarifa revíziója A pénzügyi bizottság vámtarifaalbizottsága csütörtökön délután folytatta tárgyalásait, amelyeken a beogradi kereskedelmi kamara kiküldöttei is részt vettek. A kamarai kiküldöttek élesen kikeltek a vámtarifa egyes rendelkezései ellen és azt kívánták, hogy a parlament plénuma is foglalkozzék a vámkérdésekkel, miután a vámtarifán számos korrektúrát szükséges eszközölni. Több felszólaló követelte az osztrák és olasz kereskedelmi szerződések revízióját, amely szerződések igen Régi, régi város . . . Irta: Karinthy Frigyes I. — Láijátok, a vízen keresztül . . . Ott, a lávahegy aljában... szabályos vonal . . . A tanítványok kihajolnak a gépből, kopoltynkészüiékük zizegve riyeli a vizet, Egy percre elalszik a higanyfény. Rádión 23, a fiatal tudós kinyújtja kezét, ködös, elfogyó tömböt jelöl meg a távolban. Száz yardnyira ködük innen. — Ez a %'áros . . . Közöttük s a város között zöldkék a yiz. elég átlátszó mégis, reflektor nélkül ís tisztán kivehetők a megjelölt pontok. Rádión 23 fürkészve mered előre, aztán nyugodtan megigazítja homlokán a kopoltyús. — Nos, — így szól és mosolyogva .fordul vissza a tanítványok felé —• foglaljuk egybe, amit eddig tudtunk, mielőtt befutnánk az úgynevezett pályaudvaron. Odaseregienck köréje. — Az első nyomokat három éve fedeztem fel . . . ha nem tartjuk meg a város eredeti nevét, az eredeti Írásjeleknek valami feltételes kiejtése szerint, — akkor, úgy látszik, rólam fogják elnevezni a régi várost. Álért — és ez most a legfontosabb — előttem jó háromezer éven át nem látta, nem is láthatta senki egyetlen tégláját se . . . Rádión 23 széles mozdulattal a vizen át iíelbukó hegylánc félkörét rajzolta maga elé. — Ne feledjük el. barátaim, hogy ezerötszáz karhosszal vagyunk a víz felszíne alatt. Ez itt lávatalaj, — pontos számítással tízezer éves réteg — annak a borzalmas erupciónak terméke, amit geológiánk a Krisztus-számítás huszadik századába helyez. Ez a földrész, ahol most állunk, akkor szárazföld volt, ■tisztes magasságban a tenger színe fő-Negyvenkétezer munkanélküli van a tiszamenti magyarság között — Egyre nő a brazíliai kivándorlás Újra leégett egy malom A tiszamenti magva rsne sok panasszal és keserűséggel telt élete újra elérkezttt egy szomorú dátumhoz,, amely döntő erővel szól bele abba a kisebbségi nrnblémába. amely a reklámos európai konferencia koncertjének plénuma előtt csak egészen jelentéktelen részletkérdésképen szerepel. A tiszai magyarságot kifosztotta a nagybirtok és kisemrnizte az agrárreform és ez a két intézmény tökéletes tervszerűséggel, nagy körültekintéssel s jobb ügyhöz méltó buzgalommal teljesítette feladatát. Az itteni lakosságot kikezdték a hírhedt tiszavidéki felelőtlenek, sorait iskolarendeletek statáriumai tizedelték meg. az adóárverések kísérteiéinek dobia ott settenkedik a fejük felett, de vájjon mi ez mind a nyomor, munkanélküliség és kivándorlás fantomjaihoz képest. A tiszai magyar falvakban egészen enyhe és jóakaratu számítással negyvenhétezer munkanélküli magyar földmunkás él egészen misztikus és furcsa életet, amelyet ötven százalékban ez a helvzet még a tuberkulózis; rémes átkával is megajándékozott Horgostól le egészen Becséig sápadt asszonyok és éhes gyerekcsapat fogadta az utast. Az agrárreform hevenyészett parcellázási rendszere megszüntette a munkaalkalmakat, a megmaradt földeket a béliéi. áJlami uradalom bérelte ki. megdolgoztatta, de a legtöbb helyen nem tartotta sürgősnek még a mai napig sem folyósítani a földmunkások bérét. Állami uradalom, amelynek cukorrépa termése munkások éhségén és véres verejtékén duzzadt föl. 1924 október 15- ikén nyolcszáz családdal zárult a kivándorlási statisztika. 1925 október 15-ikéig ehhez a számhoz további százhetvennvolc család regrutálódiott. A tiszaoarti tanvák népe fejetlenül bolyong a számára idegenné tarolt területen, amely végeredményben mégis szülőföldje, amelyhez jogot formál. A falvakban változatlanul tornvosodik a pótadó. szaporodik a sztereotip és soha meg nem valósuló ígéretek száma. Csak egy ígéretnek van pozitív háttere, amit el lehet hinni és amiben semmi okunk kételkedni: az elmúlt évben megindult és közhírré tett macedóniai földreform folytatásában. amely a tiszamenti magyarokat Macedóniába akarja telepíteni. Macedónia pedig nem lehet valami kecsegtető hely. ha a magvarok mégis inkább Brazília unalomig megismételt borzalmait váiasztiák. Kinek fontosak itt már olvan apróságok, mint néhány atrocitás a névvegyelemzés és a műkedvelő előadások hiánya. Eltörpült jelentőségű esetekké degradálódtak ezek a naponta megismétlődő események a kenyérgondok fenyegető tragédiája mellett. A tiszamenti magyarság szorongó. tanácstalan és csak rosszat sejtető sorsának ismeretében a kisebbségi élet épületes csokrához már egészen fölösleges uiabb adatokat felsorakoztatni. Itt folyik le szemünk előtt az ui tragédia, amelytől még tartani sem kell azoknak, akiket nem érdekel a néma falvak néA leégett khzácei ma'om 2 3 millió dinárra volt biztosítva, de csak a negyed részét érte meg — A biztcsitó társaság a tfiz napján mondta fel a tűzbiztosítást Kollár János, kiszácsi malomtu’ajdo» nos két héttel ezelőtt két millió és háromszázezer dinárra biztosította mal» mát tűz esetére a Száva biztositó társaság novisađi főügynökségénél. A Száva viszontbiztositássaí akarta magát fedezni, de a biztosítóintézetek visszautasították. a felajánlott viszontbiztosítást. Erre a Száva is behatóbban érdeklődött Kollár János malma iránt és megállapította, "hogy a malom többszörösen túl van biztosítva, mert annak értéke nem 2-3 millió, hanem körülbelül ötszázezer dinár és hogy Kollár János elhallgatta azt a rendkívül fontos körülményt, hogy a malom már hónapok óta üzemen kívül van. Erre a Száva noviszádi főügymökséga október 14-én szerdán reggel ajánlott: levélben közölte a tulajdonossal, hogy szerda déli 12 órától kezdődöleg a tűzbiztosítást törölte. Kollár János malroq történetesen ugyanaznap szerda éjjel gyuladt ki és égett porrá. A tüzbiztósifás hatálytalanítása folytán e'öreiáthatólag érdekes jogi bonyodalmak állnak elő. Az érdekelt Száva biztosító társaság egyébként a tűzesetet bejelenti a noviszádi államügyészségnek. A Kollár malom a község belterületén volt és így az a veszély fenyegetett, hogy a tűz a szomszédos házakra is átterjedhet. A Kollár malom napi 60—70 métermázsa őrlőképességgel dolgozott, de már hónapok óta nem vö t üzemben. lőtt. Egyik felét hirtelen, talán órák alatt lökte viz ,áiá az erupció, a másik icle évszázadokon át siklott utána. Itt, ezen a helyen ai;öid volt, körülzárt katlan, erre figyeljünk! Ezt a katlant a kitörő láva percek alatt színig elöntötte, — ami város, -kit!tufa. tenyészet: a láva alá került, megkövesedett. Alig ötven éve, hogy egy újabb rengés megrázta a lankát, a felső lávaréteg lecsúszott, kifordult az északi szorosan át, I levált a humuszról, mint gipsz-maszk a halott arcáról, niélynyontatát kifordítva a fénynek. Most felszabadult az alföld, a víz átjárja puszta felületét. Mikör, I most őt éve, a huszadik egyetem kikül\ dött ide, már eltakarodtak a törmelékek, j Én öt évvel ezelőtt bukkantam rá, de tízezer éve fekszik itt a tenger alatt s csak ötven éve hullott le róla a réteg, ami eltakarta. Ennyi, három mondatban, a könyv tartalma, amit írtam róla1, A nagyitó szelencét óvatosan emeld szeméhez. — A mi feladatunk e pillanatban anynyi csalt, hogy a város pontos korát megállapítsuk, a geológiai vonatkozások nem érdekelnek. Az egyetem, amely bennünket kiküldött, egyik faktora csak a hatalmas tervnek, amit Orönlandban fogadtak cl, hogy resturáljuk az egészet Ha a köz építkezni akar ezen a vidéken, nem lehetetlen, hogy a restaurált város köré helyezi el az elméleti í tanszakok palotáit ... és nem lehetetlen... Egyszerre izgatott lesz. nem tudja folytatni. — Barátom ... — és kissé reszket a hangja ... — Tudom, hogy e perc ünnepélyes. Ebben s városban tízezer éve élő ember nem járt ... az utcákon halak és pókok suhantak és bekandikáltak az ablakokon . . . Amit öt évvel ezelőtt láttam, nagyon kevés ahhoz, amit most látni fogunk mindannyian... Útközben nem beszéltem semmiről, mert azt láttam, hogy az első benyomás friss legyen. Most már, az utolsó pillanatban, engedtessék el nekem, hogy szavakkal rontsam el meglepetésünket és áhítatunkat Fiziosz 14, kapcsold be a higanyt és előre! . . » A kerekek közt hideg fény csillan fel, halak verődnek szót az iszapból. A gép sziszegve és zihálva lódul a víznek. II, Két lávahegyen túl kinyílik a láthatár. Első percben ködös, szürke sziklaitötneg egyehkint válnak szét a részletek. Anynyit mindjárt látni, hogy két részből áll a Régi Város. Az egyik sűrűn beültetett házöböl, laposan, simáit terül el, mint a tányér. Mély barázda választja el a másik résztől, mely dombos és hegyes, a dombokon itt-ott épület, mereven, szikáran. Az egész fölött derengő világosság, tiszta tengervízen át idáig világit a nap. A középső lávabegy alatt leállítja kerekeit a gép. Függélyesen emelkedik keveset, úszva hatolnak át a szoroson. Akkor, alig háromszáz karhossznyira, az első, nagyobb épület előtt, leszállnak a fenékre és keréken folytatják útjukat. Kétoldalt hallgatag házsorok futnak Algatelep íoszforeszkál a kapuk alatt: a szilárd közvetlen néha tompa nyekkenéssel pukkad meg egy polip, ahogy átfut rajta a jármű. Az úttest közepén furcsa, nehézkes tömeg. — Jármű . . . Hallgatnak. Egyik se mer homályos belsejébe nézni. A gép rohan. — Csupa három, négyemeletes ház. Csodálatos építkezés... Tízezer éven át láva takart el egy egész korszakot, nem maradt semmi emlék . . ; Kiesett a történelemből . . . R. 23 komolyan mered maga elé. — Kultúrájuk volt . . . primitiv, de volt. Villanyt használtak, azok a vezetékek mutatják. Ismerték az élőképet, amit vászonra vetítettek, nem szabadtérbe, mint mi.- Kdnaj őseinktől keveset tanultak. Majd megmutatom nektek csodálatos könyveiket, amiknek betűjeleit öt. éve tanulmányozzuk. U«v üiav;' müvek és fejlett volt e nép és mégisi hatalmas őseink, Ázsiában, alig emlékeznek meg róluk. A mellékutcában hallgatva, mozdulatlanul áll néhány hínárral bevont jármű. Ha megmozdulna valamelyik . . . robogni kezdene ... száguldani... szembe ... szembe velük... IV. Nekilódul, hirtelen széles főutra tér. Megszorítják a kopoltyut. Aztán sötét mellékutca. Aztán Rádión 23 leállítja a kereket. — Kiszállunk, — szól és felrántja keztyüiét. — Bemegyünk valamelyik házba, akármelyikbe, ami utunkba esik. Kiszállanak mind. Hallgatnak, szorongó izgalom a torkokban. Egymás után lépnek fc! a házak melletti járdára. A kapu előtt megállnak. Rádión 23 felvilágit a kapura. Keskeny tábla ködlik. át a vizen, rajta betűjelek. A. .N..D..R..Á..S..S..Y..U..T... — Mit jelenthetnek e furcsa vonalak? — Még nem tudjuk. írás. Talán a tulajdonos jele. Azután hozzárajzolja: B. .U..D..A..P..E..ß..T... Mielőtt bemennek a kapun, Rádión 23 végignéz az utón. Szemben velük, szürkéskéken, a vizen át. egy szobor kövült körvonala. V. Lassan egymásután kanyarodnak fel a tokokon. A kirothadt ajtó nyílásán át egymásután lépnek be szobámba. Halak neszeinek fel. Rádión 23 felemeli lámpását, a homályból asztalomra világit. —- Női fej . . . Felemeli asztalomról a márványfejet. Figyelmesen nézi. Fiziosz 13 egy sarokban megtalálja koponyám kővévált mellső felét. Ujjai közt forgatja, aztán arcához emeli. Szembenézünk, ö nyugodtan, figyelmesen. én összeroppantott fogakkal, tehe'/aH c'.viüivlA±iel
