Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-06 / 268. szám

4. oldal. ßACSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 6. CIRKUSZ ® H© Nemzeti egyenletek Korunkban, amelyet a nacionaliz­mus diadalmas térioglaiása jellemez, sürgős szükségé mutatkozik annak, hogy — amint az például a tö te­­ne em-tudománnyal, a biológiával, a filológiával stb.már megtörtént — az úgynevezett exakt tudományok is nemzeti alapra helyeztessenek. E sorok Írója fáradságot nem ki­méivé, mar át is dolgozta nemzeti szempontokból az algebrát és mu­tatóba alább közli az egyenlelekre vonatkozó fejezetet: Az algebra, amelyet idáig destruktiv, nemzetközi szellemben tanítottak, egy-, két-, három és több israeretlenü egyen­letekkel foglalkozott. A liberális közszel­lem nem engedte meg, hogy megvizs­gáljuk: tulajdonképpen milyen fajhoz és nemzetiséghez tartoznak ezek az isme­retlenek? Holott nyilvánvaló, hogy az egyenletnek nem mindegy, milyen nem­zetiségű és vallásit »ismeretlenek« sze­repelnek benne. Ezért szükséges egészen uj egyenleteket felállítani, amelyekben nem egy-két-három ismeretlen, hanem egy-két-három angol, illetve zsidó sze­repei. Az ilyen egyenletek matematikai szempontból lényegesen tökéletesebbek az eddig használt absztrakt egyenletek­nél, amelyek gyakran egészen különbö­ző mennyiségeket tüntettek fel ekviva­lenseknek. Az például, hogy 3 X = 3 X- szel teljességgel helytelen, ha például az »X« embert jelent. Mert három ember csak akkor egyenlő három emberrel, ha valamennyien egy nemzethez és egy faj­hoz tartoznak. Három angol csakugyan egyenlő három angollal, de — mint egé­szen nyilvánvaló — három angol nem egyenlő három négerrel. Éppen ezért ki kell küszöbölni az internacionalizmust az egyenletek világából is és — nemzeti egyenleteket kell felállítani! A nemzeti egyenlet nem elégszik meg az egyenlő­ség puszta kifejezésével, hanem a faji jellemvonások és tulajdonságok feltün­tetését tartja elsősorban szem előtt. Példatár: Egy albán = férfiszépség Két albán = vérbosszú Három albán = felkelés Egy amerikai = körözött sikkasztó Két amerikai = business Három amerikai = tiltott szeszfo­gyasztás Egy angol = detektív Két angol = boxmatch Három angol — világuralom Egy bajor = jódlizás Két bajor = politikai pör Három bajor = sörcsarnok Egy bolgár — konyhakertészet Két bolgáj- = kormányválság Három bolgár = merénylet Egy cseh = muzsikus Két cseh = külügyi expozé Három cseh — Benes dirigálja az eu­rópai koncertet Egy francia = parkett-táncos Két irancia = esprit Három francia = házasság Egy görög = lázadás Két görög = forradalom Három görög = ellenforradalom Egy lengyel = nem zsidó Két lengyel — de a másik már igen Három lengyel = kettő zsidó, egy nem Egy magyar = jogász Két magyar = antiszemitizmus Három magyar = uj liberális ellenzéki cárt Egy német = negyvenhármas cipő Két német = Bayreuth Három német = válaszjegyzék Egy olasz = mandolin-szerenád Két olasz = fasiszta felvonulás Három olasz- = játékbank Egy orosz = zseni Két orosz = uccai harc Három orosz = balalajka-zenekar Egy román = festi magát Két román = korrupció Három román — vasúti szerencsétlen­ség Egy spanyol = koldus Két spanyol = bikaviadal Három spanyol = visszavonulás Egy tót = drótos Két tót = dunai tutaj Három tót = magyar fajvédelem A suhoticai Ferrum-gyár vagonlaka* tos-osztáiyának munkásai héttőn be­szüntették a munkát. A munkabeszün­tetésre az adott okot, hogy a gyár ve­zetősége az eddigi órabér-rendszer he­lyett elrendelte az akkord-rendszer bevezetését, amelyet a munkásság sé­relmesnek tart magára nézve. A vagon­­lakatos-osztályon körülbelül száz mun­kás szüntette be a munkát A munka­­beszüntetés súlyos zavarokat fog okozni a többi osztály üzemében is, úgyhogy azok is kénytelenek lesznek egy-két napon belül beszüntetni a munkát. A sztrájkoló munkások elhatározásuk okáról a következőket mondották: — A gyár vezetősége ma délelőtt közölte velünk, hogy az eddigi órabér­rendszer helyett az akkord-munkát, vagyis a darabszám való dolgozást lép­teti életbe. A munkásság ebbe nem mehet bele, mert már a jelenlegi kere­sete sem elég a megélhetésre, az uj rendszer pedig azt jelentené, hogy a| 1902 szeptember első három napján Zagrebban heves szerbetlenes tüntetések voltak, melyet a zagrebi »Srbobran« cí­mű lapnak egy »Harc a végsőkig« című cikke idézett elő. Én a Prilaz 15. sz. ház­ban laktam, s mellettem egy Popovics nevű szerbnek veit boltja. Saját sze­memmel láttam az emeletről, hogy sem­misítik meg az egész boltot és berende­zését. A második napon feleségem üze­netére a nép közé mentem s rövid be­szédet tartottam, melyben azt mondtam, hogy a szerbek dacosságukkal és ma­gyar pártiságukkal eléggé zavarnak ugyan bennünket, de oktalanság igy fel­lépni ellenük. Egészen más a helyzet a magyarokkal, akikkel közjogi szerződé­sünk van, mely szerint Horvátországban csak a horvát nyelv és a horvát lobogó az elismert és ők mégis megszegték ezt a szerződést és rabszolgákat akarnak csinálni a horvótokból. Ha tehát a nép tüntetni akar a törvénytelenség és erő­szak ellen, van elég alkalma, például a pályaudvaron, ahol csupa törvényellenes magyar felírás van: »Tf, ahányon vagy­tok, játszva levehetnek ezeket 'a tör­vénytelen feliratokat, ládába tehetitek és elküldhetitek Pestre Kossuthnak és Ti­­szánok, hogy kössék fel magukat rájuk«. Az első pillanatban engem is bántani akart a tömeg, de néhány fiatalember közbevetette magát ezt mondva: »Hagy­játok békében, ez az a Radics, aki hal év előtt elégette a magyar zászlót, iga­za, van, hagyjuk az olahokat (»vlasi«, a szerbek gúnyneve Zagrebban Szerk.) békében, gyerünk a pályaudvarra hogy Egy török = müezzin Két török = sakkjátszma Három török =petróJeum-spekuláció Egy ukrán = hetman Két ukrán = útlevél gyár Három ukrán = nincs Egy zsidó = batyu Két zsidó =s valutázás Három zsidó = szovjet Négy zsidó = Palesztina Öt zsidó = szerkesztőség. munkás csak minden második nap ehet egy darab kenyeret. Az átlagos órabér idáig 5—7 dinár volt, vagyis hetenkint kétszáznegyven-húromszáznegyven dinárt kerestünk. A darabszám-való rendszer mellett ennek a különben is hallatlanul csekély összegnek még a felét sem tud­nánk megkeresni. Ha a gyárnak meg­felelő anyagkészlete vo'na és minden szüks'ges eszköz a rendelkezésünkre állana, még akkor is rosszabbul jönnénk ki az akkord-rendszer mellett, mint eddig. Á nagy baj azonban az, hogy nagy az anyaghiány a gyárban és ez rendkívül meg assitja a munkát; igy a munkás saját hibáján kívül nem képes elég gyorsan dolgozni. Emellett a gyár vezetősége az akkord-béreket rendkívül alacsonyan szabta meg. Mi nem akarunk sztrájkolni, nem követelünk semmit, csak abbahagytuk a munkát, mert heti száz-százötven dinárból, amit akkordban a jelenlegi viszonyok között megke­reshetünk, úgysem tudnánk megélni. leszedjük a magyar feliratokat«. Amikor a tömeg elindult az Egyetem-tér felé, persze már ott volt a rendőrség és csendőrség és engem természetesen le­tartóztattak. E beszédem miatt egyhavi vizsgálati fogság után hathavi börtönt kaptam. Nem sikerült azonban rámbj­­zonyitani, bár terrorral és pénzzel ha­mis tanukat kerestek, akik azt vállalnák, hogy én szét akartam rombolni a pá­lyaudvart. Saját házacskám Még vizsgálati fogságom idején a rendőrség nyaggatni kezdte feleségemet és gyermekeimet, mert nem volt illetősé­gi joguk. Ekkor volt szerencsénkre 1000 koronánk és pedig 600 a Horvát Maticá­­tól ;> Leány világ« cimü müvemért és 400 a cseh irodalmi társaságtól s feleségem rögtön megalkudott egy a Medjasna-ut­­cában levő földszintes házra, lefoglalóz­­ta s néhány barátom támogatásával az adósság bekebelezésével meg is vásárol­hatta. A parasztpárí megalapítása Ebben az időben nagyobb művön dol­goztam, mely »A modern telepítés és a szlávok« címen nemsokára meg is jelent a Horvát Matica kiadásában. E müvem még inkább emelte .'tekintélyemet tár­saim előtt s ezért 1904 december 5-én megválasztottak a parasztpárt ideiglenes előkészítő bizottságának elnökévé s ez a választás évről-évre, mindig egyhan­gúlag, megismétlődött. 1904 december 22-én tartották meg á párt ideiglenes főbizottságának első ülé­sét, melyen megcsináltuk a programot, melyet 10.000 példányban szétküidtünk. Most egyrészt a parasztpárt szervezé­sével, másrészt pedig tudományos mü­veim Írásával foglalkoztam. Könyveimet a Horvát Matica adta ki 1906 >A mai Eu­rópa« (Savremena Evropa), 1908-ban pe­dig a »Pénzügytan« (Titiancijalna zna­­nost és »A cseh nép a XX. század ele- I jén« cimü műveim jelentek meg. Még I 1901 és 1902-ben írtam meg »Emlékeim a börtönből« egy részét két kötetben. Az első kötetet teljesen, a másodikban húsz inkriminált passzust koboztak el, de külön birói ítélettel sikerült kijárnom, hogy ezeket a helyeket csak kivegyék a kötetből. Mindkét kötet 2000 példányban jelent meg. A második szláv kongresszus és harmadik oroszországi utam j 1908-ban volt Prágában a második ! pánszláv kongresszus, melyen résztvett egy or ősz küldöttség Maklakov vezeté­sével és a lengyel duma-képviselők egy. küldöttsége Dmowski vezetésével. (Az első pánszláv kongresszus 1848-ban volt Prágában.) A kongresszuson csak ak­tiv szláv képviselők, vagyis parlamentek tagjai vehettek részt. Én mint a horvát szábor tagja vettem részt, amit külön hangoztattam és amit el is ismertek. A kongresszus teljes nyolc napig dolgozott s utána az orosz és lengyel vendégek ki­rándulást tettek Délcsehországba, ahol én mint tolmács szerepeltem a lengyelek és oroszok mellett. Itt ismerkedtem és barátkoztam meg több orosz politikussal, akik meghívtak, Jöjjek még az ősszel Pé­­térvárra és tartsak ott előadást a cse­­hekröl és délszldvokröl. Különösen Lwow herceg, a későbbi első igazán de­mokratikus orosz kormány elnöke, az­tán Volodimirov tábornok és Ozerov pé­­tervári egyetemi tanár hívtak nagyon. Mig azonban az Első Horvát Takarék­­pénztártól^ még ki nem fizetett földszin­tes1 házra kértem és kaptam 1400 koronát ennek az útnak költségei fedezésére, el-: múlt jónéhány hónap. Közben Ausztria annektdlta Boszniát és Hercegovinát, Bulgária kikiáltotta Törökországtól való függetlenségét, Európában pedig erős politikai feszültség mutatkozott különö­sen Oroszország, Ausztria és Német­ország között. Én 1909-ben mégis el­mentem Pétervárra és pedig feleségem­mel együtt, gyermekeinket Prágában hagytuk. Péterváron sok szerbét talál-' tam, akik sikeresen agitáltak amellett, hogy Oroszország ne ismerte el az an­­nexiót és azt javasolták. Boszniát adják \ inkább oda Törökországnak mint Auszt-­­! riának, mindenütt azt beszélték és írták, hogy még a háború is jobb. mint Bősz- i nidnak Ausztria által végrehajtott an­­\ nexiója. Péterváron ekkor egy előkelő egyesü­­j let működött, mlynek élén Miliukov és Maklahov állottak. Elértéin, hogy ebben az egyesületben előadást tartsak Hor­vátországnak és a horvátságnak Bosz­niára és Hercegovinára való jogairól. : földrajzi, kulturális, gazdasági és főleg nemzeti szempontokból, mert a bosnyák muzulmánok, akik mind szlávok és Bosznia legrégibb lakói, mind horvdtok- I nak vallják magúkét nemzeti és politikai szempontból s már akkor (1909-ben) Bosznia és Hercegovina legalább is any­­nyira horvát, mint szerb volt. Annyit mégis elértem, hogy petrogradi politikai körökben kezdtek mindarról komolyan tárgyalni, amiről beszéltem, különösen azzal az állításommal kapcso­latban, amellyel azt vitattam: esztelen dolog azt mondani, hogy minden évben I félmillió német fog bevándorolni a német birodalomból, hogy Boszniát néhány év alatt teljesen el fogják németesiteni, mert a kivándorlás nem alkalmazkodik senki politikai terveihez, hanem komoly gazdasági törvényekhez. Különösen han­goztattam, hogy Németországból 1890 körül átlag 200.000 ember vándorolt ki évente, de tíz év alatt ez a szám 20.000- re apadt és hogy a világ összes bismark­­jai és hohenzollerniei nem képesek 20.000 németet évente Boszniába terelni. Skiz Sztrájk a suboticai Femun-gyárban Á vagonlakatos-osztáíy beszüntette a munkát — Száznál több munkás sztrájkol — A munkásság az akkord-rendszer bevezetése ellen tiltakozik A horvát parasztpárt megalakítása Radios István önéletrajzának folytatása — A zagrebi szer­­bek védelme újra börtönbe juttatja Radicsot — „Tisza és Kossuth kösse fel magát a pályaudvari táblákra /“ — Bosz­niához a horvátságnak volt joga — „A világ valamennyi Bismarkja és Hohenzollemje sem tud német telepeseket vinni Boszniába"

Next

/
Thumbnails
Contents